Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-01-27 / 4. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza. 4. szám. Csütörtök, 1881. január hó 27. JVYÍRYIDÉK. f (S Z A B 0 L C í (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETI LAP. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖ^i,*., Fomunkntái's: VITÉZ MIHÁLY. nagy Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre........................................................4 írt. Félévre.............................................................2 „ Negyedévre ....................................................1 ~ A községi jegyző és tani tő uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések * a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások Piriuger János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- ezeni-uteza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt keretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hilde »1 dijak: Minden háromszer hasábzott petit-sor egyszer közlése ö kr; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni utcza 1651. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseustein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Nyíregyháza januárhó 24. Van egy biztos halált hozó betegség a népek és a társadalom életében, amelybe, ha valamely nemzet vagy társadalom beleesik: nincs számára menekülés, okvetlen bele kell halnia. Az agyvelő-gyuladás, gerincz-sorvadás s más veszélyes kór nem mindig biztos halál. Ügyes gyógykezelés, habár ritkán is, de kirántja a szenvedőt az elmúlás vaskarjai közül. De ha egy nemzet eme fenn jelzett biztos hálálthozó kórban sínlik, menthetetlenül ki kell töröltetnie az élők sorából. E betegség: a k ö z ö n y. E betegség ellen nincs gyógyszer, nincs reczept. A közöny legbiztosabb mérge az ö n t e v é k e n y- ségnek. A közöny hideg kérge alatt megakad a szívdobogása; meghűl a szép és nemes iránti tüze. A közöny megzavarja a benső összhangot a család, és társadalmi kötelékben; megfekélyezi az egyéni jellemet; átkot és pusztulást hord méhében. Fájdalom! a „Pallida mors aequo pulsat pede pauperum tabernas, requmque tnrres“ tökéletesen bekövetkezett hazánkban. A köz-institutiók iránti érdeklődés csak any- nyiban bir még érvénynyel nálunk, amint kisebb, vagy nagyobb hulladék néz ki egyik-másik hazafira. (Tisztelet a kivételeknek.) De lelkesülni, fáradni és áldozni a közjóért, felkarolni a szépet és nemest: ma már nem erénye a társadalomnak. A mai kor jelszava: mindent magamért, de semmit, vagy csak igen keveset mindnyájunkért. Ez önző, e kapzsi jelszó tette zilálttá társadalmunkat. A nagy többség csaknem egészen tehetetlenné vált; mindig deficzitben van. A kisebbség pedig nem is gondol a deficzit megszüntetésére. Mi lesz végre ebből? Egy átalános „krach.“ Szavaim illusztrálására példával szolgálok. Az utóbbi években az anyagi jólét, átalános hanyatlásnak indult. A mezőgazdaság meddő terén szerzett kétségbeejtő tapasztalatok, arra a meggyőződésre juttaták a nemzetet: hogy pusztán az egyszerű mezőgazdaságra többé nem támaszkodhatunk, és hogy más újabb önfenutartási forrást kell nyitni. Rá jöttünk arra is, hogy ily forrást csak a független hazai iparban találhatunk, ügy van, ama veszteségeket, amelyeket a mezőgazdaság terén, az amerikai és dunafejedelemségi verseny mellett, év- ről-évre mindinkább kénytelenek vagyunk szenvedni, egyedül a hazai ipar kárpótolhatja és kárpótolja is: ha magunk is komolyan akarnánk. De mit tesz a magyar fogyasztó-közönség mindezen szomorú és b erő tauulságok mellett is ? Pártoljuk a honi ipart? Feleljen e kérdésre ki-ki magának. Nézzünk szét e tekintetben magunk körül, itt Nyíregyházái!. Mit tapasztalunk ? Azt egyetlen elfogulatlan hazafi sem tagadhatja, hogy városunkban, néhány iparág már túl esett a fejlődés stádiumán. Vannak iparosaink, akik több vagy kevesebb ideig úsztak a nagyvilági ipar-árban. Hogy ide iszaposodtak, bizonyára nem az ő bűnök. Ily iparágak- a lakatos, asztalos, czipész,szabó, bádogos sat. Ez iparszakokat nálunk kitűnő erők képviselik. És mégis mit tapasztalunk? Ha lakat kell, elmegyünk a vaskereskedésbe; czipőt a fűszerkereskedőnél, felöltőt a rőfös kereskedőnél veszünk. A közönség tudva, nem tudva: alázatos fejőstehene lesz a külföldi gyárosoknak; saját iparosait pedig könnyelműen mellőzi. Ezen vád átaláuosau a fogyasztó közönséget illeti. A kereskedők sziutén nem csekélyebb hibát követnek el saját számos honfitársaik ellen akkor, amikor ahelyett, hogy bizonyos ipartermelvényeket itthoun készíttethetnének, Bécsliez, Prágához, Brün- hez stb. fordulnak. Dicséretes kivételt képez Nyíregyházán e tekintetben néhány kereskedő. Nem követhetnék e szép, nemes és hazafias példát a többi kereskedők is?! Bizonnyal követhetnék. Megbocsáthatlan kötelesség-mulasztás a közönség részéről az, hogy saját érdekét is szem elől tévesztve: a külföldi ipart támogatja ahelyett, hogy saját iparos honfi-társaikat pártolnák s ezáltal emelnék a hazai ipart. Csak a helybeli pósta-hivatal forgalmi könyveibe kellene bepillantani a közönségnek: s meggyőződnék, mennyi drága pénz vándorol ki naponként külföldre oly ipar-czikkekért, amelyeket a helybeli iparos-osztály minden bizonnyal becsületesen előállíthatna. Az 1878-adiki kiegyezés, a hazai ipart alárendelte ugyan 10 évre az osztrák iparnak, de nem vette el a honi ipar megvédéséhez szükséges szabad-akaratot. A fogyasztó közönségen áll tehát, hogy iparosaink ne legyenek kénytelenek elhagyni műhelyeiket és hogy a hazai ipar tovább fejlesztessék. D. A „NYIRVIDEK“ TÁRCZÁJA. Tanítványom névnapjára. Annyi drága öröm jut osztályrészedül Midőn neved napját most megünnepeled ; Kőt kezed megrakva gazdag ajándékkal Szülő, testvér, mind, mind együtt örül véled, Mit adjak én neked o várva-várt napon ? lm itt van leírva mind e szerény lapon. Gyermeki világod tolvc boldogsággal, Tarka-barka kdppol mint egy tíinddr álom. Áldott, gondos lelkek őrködnek felette. S vigyáznak, hogy az mdg tőled el ne száljon, óh ne vdld, hogy ennek tán mind úgy kell lenni, őrizd magad, erre mdltatlanná tenni. Édes a gyermekkor, szép a gyermek diót Ha — mint hó nyárban az enyhet adó falomb, — Szelidon borul rá, áldva vddi óvja A szeretet ds uz dber szüldi gond. S a te dlted ilyon, áld azdrt a kezet Mely tdged boldogít, tart ápol ds vezet. Gyöngdd szüldi gond, mely annyi örömöt Szeroz számodra ds egy' perezre som feled. Ne vdld, hogy talán ók tartoznának vele, Tartozás részedről a hála s tisztelet. A sok jótéteményt hogy visszaadd nekik. Légy jó gyermek, kiben örömük telhetik. S ha majd o gyermekkor játékai múltán Ifjú lész, a pezsgő nagy világba lépve, Vigyázz ; oz élotnek százrétű viharja Telkednek zománczát, hogy szerte ne tépje, Azt a szűnt tnlizmáut, melylyel a jó család övozte kezdódó éltednek hajnalát. Szived mdg tiszta mint friss reggeli harmat, Mely égből szált alá hímes hajnalszárnyon. Vigyázz ; az ifjúság bűne, vétke, csábja, Ártatlan sziveden, hogy sebet ne vágjon. Mert az ily seb magát mind mélyebbre ássa, És nehéz, és kétes annak gyógyulása. Ne légy vullástalan, mit könnyelmű lélek Vagy rideg, kopár ész snjátjának nevez. Ilej sokat ér ám az, ha a nehéz idók Tusáján tenkebledból üdülést szorezsz. Jól esik tudni, hogy veled van Istened. Ki hu minden elhagy, akkor is mindened. Ne légy hanyag; hidd el a tétlenség halál, Csak a foglalkozás, munka, tett az élet. Becsűid nagyra mindig az öntudat szavát. Meglásd a munkában szived, lelked éled. Tengódés az élet csak úgy átheverve. Vigyázz, hogy ne'dégy nz emberiség terhe. Ne légy kevély, látod kinn a természetben A tölgy s a kis bokor, mily szépen meg férnek. Mngasnn születni magában nem érdem A mivé magad lész, majd a szerint mérnek. Miért megvetni azt, kinek nincs kék vére ? Nem tudja az ember mire jut végtére. Ifjúságod használd bölcsen és serényen. Szép korszakát annak vész meg ne zilálja. Tavasz oz ifjúság, de csak ügy virágos, Ha ott diszlik benne az eréDy rózsája. Sivatag pnsztoság lesz az, erény nélkül Légy ifjú, nemes, ki szépért, jóért hévül. S ha az ifjúkornak tavasza is eltűnt. El jón a nyár s belépsz majd a férfi korba. Kerüld az életnek átkos cselvetését, Becsületeden, hogy ne lehessen csorba. Nagy kincs ez, és pedig azért becses, drága. Mivel oly ritka már a mai világba ? Szeresd ezt a szegény, sokat szenvedt hazát, Mert hiszen ez adott őseidnek éltet. Szeresd ezt a főidet forró szerelemmel. Téged is ez nevelt téged is ez éltet, Munkál: hogy övezze a boldogság, a dics, Ha módodban löszén : »hass, alkoss, gyarapits-. Legjobb erőidet szenteld a hazának Segíts amint tehetd a magyar nemzeten. Buzdítson erre fel őseid emléke, Mely messze átlobog időn, enyészeten. Tetteid legyone k szépek, dicsók, nagyok — Korcs unokára az ósi fény nem ragyog. Légy mint férfiú, nugy, jollcraes, igaz hű. Úgy nz élet neked boldogsággá válik, A jólét övezzen, szeretet kövessen, Áldás kisérjen cl sátrad ajtajáig, Emlékedre követ, hogy senki ne vessen; Légy ember, az Isten sokáig éltessen. Forgács Endre Változó érzelmek. Beszélyke. VJiroB Kálmántól. (Vege.) A zongora hangja kihallatszott a szobából s midőn Lacziék beléptek egy alig 17 éves leányka pirulva kelt fel mellöle. A bemutatás után Laczi kérte őket, ne zavartassák magokat, s Üljenek zongorához. — Ha Erzsikének nincs ellenvetése? kérdé Ottó. — Óh nincs ! s mindketten leültek. Laczi figyelemmel kisérte őket. Erzsiké egyszer eltéveszté s Ottó gyengéd szavakkal utasitáöt, mit a leányka néma figyelemmel hallgatott. Mai számunkhoz Éger Márk fúszerkereskedó árjegyzéke vau csatolva.
