Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-14 / 28. szám

II. évfolyam. Nyíregyháza. 28. szám. Csütörtök, 1881. juliushó 14.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN.

Főmunkntárs: VITÉZ MIHÁLY.

Klöflzelótii föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva :

Kgóuz évre

.......................................................4 frt.

F

élévre.............................................................2 r

Negyedévre....................................................1 „

A kézségi jegyzó és tanító uraknak agőnz évre csak két forint.

Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások Piríuger János és «Jóba. diók

j kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- I czeni-utcza 1551. szám) intézendók.

A lap szellemi részét képező küldemények, a

szerkesztő cziine alatt kéretnek bekiildetni.

Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo-1 gadtatnak el.

A kéziratok csak világos kívánatra s az illető ' költségére küldetnek viszsza.

Hirdetési dijak:

Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri

közlése ft kr ; többszöri közlés esetében 4 kr.

Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr lizettetik.

A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár.

Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadóhivatalunkban (uagy-debreczeui-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiii és Vogler

irodájában Mécsben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is.

Előfizetési árak

a

„N Y í R V I D É K“

TÁRSADALMI HETILAPRA

postán, vagy helyben házhoz hordva:

Egész évre ... 4 frt Fél évre .... 2 frt Háromnegyedóvre 3 „ Negyed évre . . 1 „

A községi jegyző s tanító uraknak egész évre csak két forint.

Minő életpályára képezzük fiainkat?

i.

Az e czikksorozat homlokára irt czim, illetőleg kérdés, hizonynyal minden önálló és sorsát szabad tetszés szeréut intéző állam, vagy nemzet jövő fennállására s anyagi és szellemi jólétére nézve, életfontosságú kérdés: legyen az az állam, vagy nemzet jelenben bármily boldog és hatalmas.

Mennyivel fontosabb és életbevágóbb kérdés ez ránk, magyarokra nézve!

Ha nem is mondhatjuk még Magyarországot politikailag teljesen önállónak és függetlennek; de azt sem tagadhatjuk, miszerint, daczára politikai és nemzetgazdasági függő helyzetének, bir annyi létszabadsággal és önrendelkezési joggal, hogy gyermekeinek szabadon választhat életpályát; ami már magában is elég szép arra nézve, hogy jövőjólétének alapját megvethesse és biztosíthassa. A magyar apáknak és anyáknak e természetadta jogát valamint nem vonja kétségbe senki; úgy nem is akaA „NY1UVIDUK“ TÁKCZÁJA.

Meg volt Írva.

— HesxCly. —

Dr, Pápny Imrétől.

(Folytatás.)

A tisztességes jó kinézésű Mihály gazda köszönt és eltávozott.

— Szegény asszony I Szegény jó komámacszony — dünuyögé Pál ur — verjen meg az Isten ha szivemből nem sajnálom I

— Mi lesz leányából, abból a kedves ártatlan gyermekből ? — sóbnjtá a jó barom orvosné.

Leáuyából? Igaz bit az! leánya is van!

Termetes öklével homlokára csapott, azután egy hatalmimat horkantott ős eszébe jutott Kósza Márton urnák tett igéreto. Azt ugyan elbegedOlte szent Dávid, abból ugyan semmi sem lesz, semmi sem lehet. De nem ő rajta múlt; nem ő az oka hogy Ígéretét bo nem válthat á.

— Sic Tata tulerunt! sóbnjtá hosszas töprengés után.

Vette kalapját, előkereste katnpós botját, megcsókolá

szemérmes feleségét; azután elindult szomorú útjára, megnézni a nap halottait.

Útja a város háza előtt vezette el, s ott Kósza Mártou úrral találkozott.

— Hullotta a hirt, a szörnyű esetet? kérdé Mártou úrtól a szokásos barátságos üdvözletek befejezése után

— Hallottam ! — bólintott a jeles csendőr komor, aggályteljes ábrázattal.

— Szegény komámasszony 1 Éppen bozzá akarok menni. Apropos! Hát János bogy miut vau.

— Rosszul 1 nagyon roszul I Az egész éjjel nem volt othon, csak reggel jött haza. halováuy dúlt nrczczal, hajadou fővel, mint egy kisértet. Hol járt? Mit csinált?

dályozhatja meg abban semmi beállható politikai fordulat.

Fájdalom! a magyar apák és anyák még mindig nem akarnak e jogukkal élni; legalább helyesen, előre látólag, számítással és kellő mérvben s arányban: nem.

Mindenesetre erős vád egy egész ország, egy életre valónak bizonyult nemzet ellen; de nem alaptalan.

Ha figyelemmel s a hazaszeretet nemes melegségével és féltékenységével tekintünk szét, az életpályák közt; s azoknak kik általi betöltését teszszük megfontolásunk tárgyává; fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy a legjövedelmezőbb, a leggyorsabban gyümölcsöző, a leghálásabb foglalkozási körök, idegen elemekkel vannak elárasztva.

Ily életpályáknak és foglalkozási köröknek vehetjük; a kereskedelmet, a kézi műiparüzést, a bánya- és a gyáripart, a műépítészet különféle ágait, a katonai életpályát és a képző művészetet.

Eme hálás pályákon, csak elvétve találkozunk egy-egy benszülött magyarral. A legtöbbet: vagy külföldről bevándorolt s részben honosított, részben idegen polgári kötelékben élő, vagy pedig idegen, mondhatni magyarellenes kultur-nézetek befolyásának engedő egyedek tartják elfoglalva, akiknek csak igen kevés részét lelkesíti a nemzeti nemes am- biczió.

Igen természetes, hogy ily körülmények közt, a magyar tanulóifjúságnak nem marad más pálya, más megélhetési út-mód, mint az ügyvédkedés, a bírói és tisztviselői pálya, vagy a száraz, a lélekölő irodai másolással való foglalkozás, ami csak az éhenhalástól menti meg őket; no meg a tudományos, az irói, a lelkészi, a gazdatiszti, az orvosi s az oly igen háláiban tanári és tanítói pályák. Ezek pedig, már ma is annyira túl vaunak árasztva

egy szóval sem mondja. Félok, nagyon félek a jövőtől! Estére majd többet. Most mennem kell, sietős a dolgom 1

Kezet fogott az orvossal, s elsietett. Pál ur sokáig nézett a távozó után; meghatott, részvétteljes tekintettel nézett utánuu. Megfejtbetlon balsejtelmek marcznngolák szivét, balsejtelmei egy bekövetkezendő szerencsétlenségnek. Hiába gondolkozott, sehogy sem tudta felfogni, megérteni azokat; hiába iparkodott elűzni kiűző, setét gondolatait, nem menekülhetett, nem szabadulhatott azoktól.

— Nem értem I Teljességgel nem értem 1 — dőrmögé.

Kampóé botját vállába akasztá, s gondolatokba merülve lassü méltóságteljes léptekkel indult útjára, özvegy Kis Mihályné háza fele; olykor-olykor egy-egy hatalmas horkantással figyelmeztetve a járó-kelőket magas személyére. A merre ment a gyermekok megbámulták, s ijedve futkostak előle; a felnőttek pedig, szívélyesen üdvözölték s tisztelettel kitértek utjáből.

Sok horkantás, még több köszöngetés után, végre elérkezett a halottas házhoz.

Magas, szikár ifjú várt rá a halottas báz kapujában. Arcza sápadt, villogó fekete szemei vad lánggal szegeződtek a földre. Kozár Marczi volt az. Ridegen, szemlesütve fogidta az orvos üdvözlését, szótalanul vezette a csinos konyhán keresztül a halottas szobáig

— Ott fekszik 1 Tessék be menni I — szólt sötét ércztelen hangon a halottas szoba ajtajára mutatva.

— Hát te öcsém, nem jönnél be? — kérdé Pál ur.

— Én ? oda bo! — kiáltó s arcza még sápadtabb lett — Soha 1 tévé hozzá s elrohant.

Pál ur bámulva nézett utána.

— A csacsi! — dőrmögé — A gyáva! Fél a ha lottói. A póltron. Szomorú mosoly futott át goudolkodó arczán; azután előkereste s termetes orrára illesztő rendesnél jóval nagyobb szemüvegét, s igy felfegyverkezve benyitott a halottas szobába.

Ott feküdt a megboldogult özvegy, szépen kiteritve

jelöltekkel és képesítettekkel; hogy nagy része kénytelen más, alárendelt, önálótlan foglalkozás után nézni, csakhogy megélhessen.

E minden józan számítást és előrelátást nélkülöző életpálya-választás azután, csak a proletariátust, az elégedetlenek, az élettel és önmagukkal meghasonlásbán élők számát növeli;akiknek nyomorult életét a társadalom kénytelen napról-napra tengetni, részint közvetlen, részint közvetett adakozásával.

Minden lépten-nyomon hallani a panaszt-hogy Magyarországon a zsidóktól nem lehet élni; hogy a magyar elemet minden hálás életpályáról leszorítják; hogy kezükben a pénz s ez által a hatalom. Hasonló kifakadásokat olvashatni a Hazai lapokban is.

A zsidóság minden bizony nyal élelmes elem. Sokan közzülök sajátságos fogalmakkal bírnak a vagyonosodás a meggazdagodás eszközeiről. De épen e sajátságos fogalmuk menti ki őket, az erősebb gyanú vádja alól. A főhiba azonban, valjuk meg őszintén: nem bennök van; amint majd cikksorozatom folytatásából is világosan ki fog tűnni. A fő- hiba a magyar szülőknek azon indokolatlan rajongásában fekszik, amely szerént gyermekeikből minden áron urat szeretnének teremteni, akár van bozzá kellő vagyon, akár nincs.

De ne beszéljünk általánosságban. A száraz okoskodások és elvi nézetek mindig unalmasak és meddők maradnak még a legfogékonyabb olvasó előtt is; legyenek azok bármily szellemesek is. Ellenben a raegczáfolhatlan számok, a szembeötlő hasonlatok és a szemmel látható példák: nemcsak vonzanak, de sőt hódítanak is.

Legyünk tehát gyakorlatiak és tárgyilagosak.

Megvallom, hogy e czikksorozat írására, egyenesen Szabolcsmegye pár, mindenesetre számot tevő

a szoba közepén, nyugodtan hidegen, mint ahogy a halottak szoktak.

Pál ur megiudultan állott megaravatul előtt; összefont karokkal, fájó szívvel tekintett a kiszeuvedett ismerős arezvonásaira. Kereste, hiába kereste azokon az ismerős jóságos kifejezést; merőn nézte, hiába nézte. Nem ragyogott többé azokon az élet vorőfénye. Ötször-hatszor le vette, megtörölgette s feltette szemüvegét: még sem látott tisztán,mindannyiszor elhomályosodott a visszatart- Íratlan könnyűitől.

Nem szólt semmit, csak hallgatott, csak szemüvegeit törölgette. Végre erőt véve magán, oda ment a halotthoz s megtapintá üterét. Figyelt s várt. Hiába figyelt, hasztalan várt; nem vert az többé. Eleresztő a jég hideg kezet, s az mereven esett vissza előbbi helyére.

— Meghalt! valóban meghalt, az az mortuus őst! — hangzott a 20 kros Ítélet a Pál ur kérlelhetlsn ajkairól.— De vájjon miben? Nyilván cholerában 1 Minő kék az arcza I bm, bm.

Mcgtörölto szemüvegét, most már jól látott. Vizsgálni kezdő a halottat. Hidog borzongás futott át tagjain. Szemüvege elvitázbatlan rémülettel meredt a megboldogult nyakára. Vékony kék vonal látszott ott. Áz a vékony kék vonal azon a merev nyakon, borzasztó gondolatokat ébresztett a kitűnő férfiú kerek fejében. Alig tudott leküzdeni egy bizonyos érzelmet, melyben úgy a rémületnek mint a felháborodásnak egyaránt része volt. E fel fedezés villámcsapásként hatott reá, inegdermeszté idegeit. Fázott a borzalomtól és iszonyattól. Közelebb bajolt a halotthoz, s megkettőztetett figyelemmel vizs- gálgatá azt.

— Semmi kétség — dünnyögé Itt bűntény, itt gyilkosság követtetett el Gyilkosság 1 ravaszul kigondolt, alávaló gyilkosság 1 Azt hitte a gazember, bogy a cholera révén megszabadul a büntető igazság sujtoló kezétől.

1 Az alávaló 1 Gazda nélkül számított.

(Folytatás* kavi-ikezik.)