Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-14 / 28. szám

és fontos hatású tanintézetének ez idei „Értesítői“ Ösztönzőitek és késztettek.

Olvasva emez „Értesítőket,“ elhatároztam magamban, hogy elmondom a feltett kérdésrőli nézeteimet minden áron; bármily erős érzékenykedéssel és roszalással találkozzanak is azok, eg)', vagy más oldalról.

Midőn a nagy tömegnek, a szőkébb körű hazának, megyénk és városunk jövő nemzedékének hasznos szolgálatot vélünk tenni: nem szabad az egyesek, vagy épen különböző és egymással ellentétes érdekeket melengető testületek neheztelésétől, vagy gáncsolódásától, avagy épen boszujától félni, vagy visszariadni.

Ugyanezért elmondom a feltett kérdésre a kellő feleletet nyíltan, higgadtan és szeretettel. Remélem, hogy a czél tisztasága és nemes volta, élét fogja venni a netalán ellenkező véleményben levők czá- folatának.

Térjünk tehát a fentebb hivatkozott két tanintézet ez évi értesítőjére, illetőleg azok ama pontjaira; amelyek ez életfontosságú kérdés föltételére és lehető megoldására késztették toliamat.

Lássuk először is: a nyíregyházai ágostai hitvallású evang. hatosztályu gimnázium XVII-dik értesítőjét az 1880—81-dik iskolai évről.

(Folytatása következik.)

A szabolcsmegyei tanító-egylet nagygyűléséből.

Az egyleti tagok, folyó hó 2-ikán az előre megállapított sorrend szerint, a róm. kath. népiskola egyik tantermében gyűltek össze. Gróf Dessewffy Aurel egyleti elnök Ur ő méltósága reggel ya9 órakor megérkezvén, örömmel üdvözölte a jelenlevőket és felhívása folytán, László János helybeli tanító tartott értekezést az iskolai takarékpénztárakról, ennek végeztével Wichs Lipót szintén helybeli tanító a mennyiségtani földrajzból gyakorlati előadást. Mi befejeztetvén, elnök ő méltósága mindkét előadónak ügy saját, mint a jelenlevők nevében szives köszönetét nyilvánította. A gyűlés 10 órakor a megyeház nagytermében vette kezdetét. Elnök ő méltósága a megjelent tagokat s a tanügy iránt érdeklődő vendé- deket szívélyesen üdvözölvén, örömének ad kifejezést, hogy jelen alkalommal már másodízben lehet szerencsés az egylet nagy-gyülésén elnökölhetni; másrészről sajnálatát nyilvánítja, mivel a múlt évi nagy-gyülésen, sokoldalú elfoglaltsága miatt, meg nem jelenhetett.

Lelkes szavakkal ecseteié, miszerint az ily mozgalmak legfőbb czélja hazánk népnevelési ügyét előmozdítani; de vajmi sajnos, hogy ez iránt igen sokan hideg közönynyel viseltetnek; sőt fájdalom, e közöny megyénk tanítóiban is uralg. Óhajtandó volna tehát, hogy e közönyt mielőbb leküzdve, törekednének az egyesülésre, s mint saját ügyeik iránt érdeklődők, minél többen vennének részt az egyleti gyűléseken.

Minekutána az elintézendő ügyek tárgyalására a tagok szives közreműködését kérvén, az egylet hatodik nagy-gyülését megnyitottnak nyilvánítja.

1. Olvastatott az egylet központi választmányának évi működéséről szóló jelentése, melyből kitűnt, hogy az egylet járáskörei a vidék tanügyi mozgalmairól s a felmerült hiányokról a központi választmányt nem értesítették ; az országos tanügyi mozzanatok iránt nem érdeklődtek ; szóval nem adtak magukról semmi életjelt. Hogy ezen tétlenségük által a központi választmány működését megbénították, az nagyon természetes; mert megyei tanügyünk előhaladása nem egyesek tevékenységétől; hanem az összes megyei tanerők egyöntetű rendszeres munkásságától és közremőködésétől függ. Azt, amit az adott viszonyok közt a választmány egyletünk érdekében tehetett megtette, két rendes és egy rendkívüli gyűlésen tárgyalta a következő ügyeket:

I. Folyó év január 29-ikén a III. egyetemes tanítói gyűlés végrehajtó-bizottságának az országos tanitó-egy- letek szövetsége ügyében készített munkálatát tárgyalván, azt magáévá tette, s a szövetség érdekében a magyar képviselőházhoz intézett feliratot, Szabolcsmegye összes országgyűlési képviselőinek, azon kérelemmel küldte meg, hogy a képviselő urak hazai népnevelésünk felvirágoztatására czélzó ezen ügyet, a képviselőházban, bölcs belátásuk szerint, támogatni sziveslcedjenék.

II. A népnevelési egyletek alakítása ügyében már múlt év október 27-kén tartott gyűlésén kimondotta, hogy a népnevelési egyletek eszméjét teljes leikéből pártolja, s gróf Zichy Jenő urnák erre vonatkozó tervjavaslatát elfogadás végett a nagy-gyülés elé terjeszti.

III. Múlt év szeptember 21-ikén következő indítványt terjesztett Szabolcsmegye népnevelési választmányához: Kéretnék fel a Telt. kormányzó alispán úr és a megyei közigazgatási bizottság, miszerint határozná el, hogy a megyei tanitó-egyleti gyűlésre menendő néptanítók utazási és napi költségeik' a községi pénztárból fedeztessenek. Ezen indítványt a népnevelési választmány elfogadta és a közigazgatási bizottság elé terjesztette.

IV. A tanítói jái-áskörök hatáskörét, illetőleg az egyleti alapszabályok 11 és 12 §-ában foglalt pontokat következőleg kívánta kibővíteni.

a) hogy a tanítói járáskörök a központi válaszmány által kitűzött s a tanítás ^és nevelés körébe vágó tételek felett eszmecserét vált, azokról véleményes javaslatot készít, s azt a központi választmány által az egyleti nagygyűlést megelőző választmányi gyűlés előtt közli;

b) hogy nevelési és iskolai tankönyveket bírálat alá vesz, melyek közöl az újabb nevelészet igényeinek megfelelőket az egylet pártfogásába ajánlja, s végre;

c) hogy a vidéki tanítói járáskör elnöke egyszersmind az „Eötvös alap“ megyei gyűjtő-bizottságának egyik tagja legyen;aki nemcsak az egyleti évi dijilleté- ket a kartársaktól beszedi, hanem az „Eötvös alap“ javára gyűjtéseket eszközöl s mindezeket az egyleti, illetve a gyüjtőbizottság központi elnökének beszolgáltatja.

V. A hátrányban levő tagsági dijakra nézve intézkedett, hogy a helybeli tagoktól pénzszedő által szedet„N Y í B V I D É IV.“

nék be; a vidéki tagok pedig helybeli lapok utján szól- littattak fel kötelezettségük teljesítésére.

VI. A jótékonyczélu „Eötvös alap“ javára ez évben 20 frt gyüjtetett. Ezen hasznos alap megyénkből három év lefolyása alatt 225 forinttal és 25 ltrajczárral segé- lyeztetett. A helybeli gyüjtőbizottság ajánlatára, ezen jótékony alapból, megyénk egyik tanítójának Mráz Károly egyleti pénztárnokuak kitűnő szorgalmú fia Mráz János egyetemi tanuló 100 forintnyi ösztöndíjban részesül.

Ezek voltak azon főbb mozzanatok, melyek tanitó- egyletünk érdekében a választmány tevékenységét jelzik.

Leffler Sámuel e jelentés szerint az egylet tagjainak a tanügyi mozzanatok iránti közönyét megyénkben uralgó időviszonyok állapotában véli feltalálhatónak; s hogy ezen időviszonyok által előidézett közöny az egyleti tagokban s megyénk tanítóiban némileg ellensúlyoz^ tatnék: óhajtandó volua, miszerint az illető hatóságok is közreműködve s ügyiránti szeretetet tanúsítva, pártolnák ügyünket. Minél fogva első sorban felkérendőnek vélné Szabolcsmegye kir. tanfelügyelőjét nagyságos Velkey Pál urat, hogy hivatalos magas állásánál fogva, lépjen síkra; megyénkben ezen ügyet karolná fel, buzdítsa a tanítókat, hogy ezen intézményt, mint a mely hazánk szellemi művelődésének s anyagi jólétének előmozdítására törekszik, pártolják s lépjenek ez egylet tagjai közé.

Erre nézve Velkey Pál kir. tanfelügyelő ur kijelenti, miszerint e tekintetben évről-évre megszokta tenni intézkedéseit.

Elnök ő méltósága a választmány ezen jelentésének harmadik pontjára vonatkozólag, jónak látná, ha a jelen nagygyűlésből kérvény intéztetnék a megyei közigazgatási bizottsághoz, hogy a népnevelési választmány által oda beterjesztett indítványt, szintén fogadná el s azon ügyben minél előbb intézkednék. Ha azután a megyei köz- igazgatási bizottság e tekintetben megtette intézkedését, akkor lehetne a kir. tanfelügyelő úrhoz fordulni.

(Vége következik.)

A föld és az ember.

(Vége.)

Az ember művészetének, bármit goudoljanak is felőle bizonyos komor lelkek, meg van az a képessége, hogy még a szabad természetet is megszépítheti az által, hogy megadja neki a perspektíva és változatosság báját, főleg pedig az által, hogy összhangba hozza azt a rajta lakók benső érzelmeivel. Svájozban a nagy tavak partján, a kék hegyekkel és csillogó jégárakkal szemben, mennyi olyan mezei ház és villa van, melyek gyepsző- nyegök, virágcsoportjaik s árnyas fasoraik által még szebbé teszik a természetet, s boldogító édes álomként bűvölik meg az arra menő utast 1

Napjainkban az értelmi fölszabadulás, melyet a tudomány ad meg, a szabadság szeretete, mely mind általánosabbá válik s az összetartozóság érzete, mely gyakran tudtunkon kívül álhat s arra tanít benőnket, hogy a Föld mindenkié: mindezek rendkívül kiszélesbbi- tették a látás határait. Egyszersmind az utasok mind jobban-jobban földerítik a Földnek a szépségét s erőinek harmóniáját. Kivált néhány óv óta igazi hév nyilatkozik azon szerető érzelmekben, melyek a művészet és tudomány embereit a természethez fűzik. Az utazók seregestül árasztják el mindazon tartományokat, melyek könnyen megközelíthetők s tájaik szépségéről, avagy klimájok kellemes voltáról nevezetesek. Festők, rajzolók és fotográfusok légiói járják át meg át a világot a Jang-cze-kiang partjaitól az Amazon-folyam partjáig; tanulmányozzák a földet, a tengert, az erdőket a maguk legváltozatosabb jelenségeikben ; földerítik előttünk minden nagyszerűségeit e bolygónak, a melyen lakunk, s a természettel való mind bensőbb társalkodás és e számtalan utazásokból haza hozott művészeti munkálatok alapján, ma már minden müveit ember számot tud adni magának a földgömb különböző vidékeinek alapvonásairól és ábrázatáról. A tudósok, csekélyebb számmal ugyan mint a művészek, de kutató munkájoknál fogva még nagyobb haszonnal szintén nomádokká váltak s az egész Föld tanuló szobájokul szolgál; Humbold az An- desektől az Altai hegyekig való utazásainak nyomán alkotta meg bámulatos Ansichten der Natur-ját, melyet, mint maga mondja, azokuak ajánlott, »kik a szabadság iránti szeretetből képesek voltak magukat kiragadni az élet zivataros hullámaiból«.

Az utazások következtében ezeu túl maga a Föld fogja lakóinak az Ízlését nemesíteni s megadui nekik a fogékonyságot az iránt, ami igazán szép. Azok, kik a Pyrenéusokat, az Alpeseket a Himaláját, avagy csak az óczeán meredek partfalait bejárják, azok, kik az őserdőket látogatják vagy a vulkáni krátereket szemlélgelik, e nagyszerű tájképek nézdelésénél megtanulják, hogy hogyan fogják föl az igazi szépet a kevésbé megkapó tájakon is, s hogy csak kímélettel nyúljanak azokhoz, mikor módjukban van rajtok változtatni. Örömmel kell te hát üdvözölnünk jelenleg azt a nemes kedvtelést, mely annyi embert, s mondhatjuk, a legjobbakat, arra indít, hogy az őserdőket, a tengerpartokat s a hegytorkokat járják s meglátogassák, a természetet a Földnek mindazon tájain, melyeken őseredeti szépségét megőrizte. Erezzük, hogy, hacsak szellemi és erkölcsi törpeségbe nem akarunk esni, minden áron ellensúlyoznunk kell a Föld nagy jeleneteinek nézegetése által ama, sok rút és középszerű dolog köznapiasságát, melyekben a korlátolt lelkek a jelenkori czivilizáczió bizonyítékát látják. Szükséges, hogy a természet közvetetlen tanulmányozása s tüneményeinek szemlélése minden valódi emberre nézve a nevelés első elemeinek egyikévé váljék; ki kell egyszersmind minden egyes egyénben fejleszteni az ügyességet és az izom-erőt, hogy játszva mászsza meg a hegycsúcsokat, félelem nélkül tekintsen alá a mélységekbe, s egész lényében megőrizze az erőnek azt az egyensúlyát, mely nélkül az ember mindig csak szomorúság és búsongás fátyolén keresztül nézdelheti a legszebb tájakat is. A mai embernek egyesítenie kell magában minden erényeit azoknak, kik őt e Földön megelőzték; semmiről le nem mondva a czivilizáczió által részére nyújtott roppant kívánságok közül, hajdani erejéből sem szabad semmit elvesztenie, sem megengednie, hogy őt életerőben, ügyességben, vagy a természet jelenségeinek ismeretében bármely vad felülmúlja. A görög köztársaságok szép időszakában, a hellének nem kisebb feladatot tűztek ki maguk elé, mint azt, hogy fiaikat a kellem, erő, és vitézség által kitűnő hősökké neveljék;

szintúgy a mostani társadalmak is minden hanyatlás ellen csak magának a fajnak regenerácziója által biztosíthatják magukat, fölgerjesztve az ifjú nemzedékben minden férfias tulajdont, visszavezetve őket a természethez, s képesítve őket az ezzel való küzdelemre.

Ez az edző nevelés a maga egész nagyságában ki- fejleszteudi a természet iránti érzéket, melyet a korlátoltság és a szolgaság tönkre tesz; de a tudomány és a szabadság újjá szül. A tudomány, mely a Földet lassanként olyan óriási organizmussá alakítja át, mely szelei, áramlásai, víz-gőze és elektromos folyama által szünet nélkül dolgozik az emberiség hasznára, megismerteti velünk azon eszközöket is, melyek által a Föld felszínét megszépíthetjük, s azt olyan kertté alkothatjuk, mint a milyenről minden idők költői álmodoztak. Noha a tudomány már átalakultan mutatja föl előttünk a földgömbnek jövőbeni képét, mindazáltal nem egyedül ő fogja a munkát bevégezhetni. Szükség, hogy a tudománybeli előhaladásnak az erkölcsi haladás is megfeleljen. A mig az emberek harezban állaudauak, hogy ősi mesgyéiket s a nép és nép közötti költött határokat kiebb tágítsák; a mig a tápláló talaj azon szerencsétlen félrevezettek vérétől fog piroslani, kik vagy egy darabka földért, vagy valami úgy vélt becsületbeli kérdésért, vagy pedig csak csupa boszúból harczolnak, mint a hajdani barbárok; a mig az éhezők a mindennapi kenyér s a szellemi táplálék után a nélkül fognak törekedni, hogy azt maguknak biztosíthatnák: mindaddig nem az a paradicsom lesz a Föld, melyet a kutató szeme a távoli jövőben már előre lát. A Föld arezvonásainak nem lesz meg teljes harmóniájok : ha előbb az emberek igazságos és békés egyetértésben nem egyesültek. A »jótékony anya«, hogy igazán széppé legyen, megvárja, hogy fiai testvérekként öleljék egymást, hogy elvégre megkössék a szabad népek nagy szövetségét.

Tanügy.

A nagykállői reáliskola.

Kaptuk és olvastuk a nagy-káliéi magyar királyi állami főreáliskola értesítőjét 1880/81-edik tanévről.

A 61 lapra terjedő füzetből örömmel értesültünk, hogy e tanintézetben a jövő 1881—82-edik tanévben a VIII-ik osztály is megnyílik.

A nagymélt. m. kir. vallás és közoktatásügyi minisztérium már utasította a főreáliskola igazgatóját, hogy a tanártestülettel egyetértve, tegyen javaslatot a jelenlegi tanári személyzet számbavételével az irányban, hogy a kellő, létszám kiegészítésére minő tanszékek szerve- zendők.

A nagy és valóban bámulatot keltő mű, amelynek alapja ez előtt 12 évvel tétetett le, hála a közművelődés géniuszának, és a »reáliskolai érdekeltség« áldozat- készségének és lankadatlan kitartásának: immár be van tetőzve. A jövő tanévben már érettségi vizsgák is fognak tartatni Nagy-Kállóban.

íme az ez előtt 12 évvel elvetett szerény, kiesiny mag: ma már mint ifjú, erős fa nyújtja ég felé su- darait.

Legyenek áldottak, akik e magot elvetették! Legyenek áldottak azok a jó lelkek, akik áldozatkészségükkel ápolták a kis csemetét, akik nem törődve a kicsinyléssel, a lenézéssel és ijesztgetésekkel: nem szűntek meg hinni, tenni és áldozni!

Nincs, nem lehet Szabolcsmegyének oly fia, aki ez iskola kiegészítését, a megyei tanügy emelkedésének ne tekintené.

Most már niucs egyéb bálra, mint hogy karolja fel a nagyérdemű közönség ez iskolát, az ifjú nemzedék s ezekben és ezek által e megye jövő felvirágzásának érdekében. Nem a fényes születés, nem a nagy vagyon : az iskola, a nevelés teszi emberré az embert.

Itt nem csak a tudomány után szomjazó lélek kap életboldogitó tápot. A szeretet, amely ez intézet alapját letette, arról is gondoskodott, bogy a kevésbé vagyonos tanulók anyagi segélyben is részesüljenek ; hogy megkönnyítsék a tanulást, hogy egyengessék az ismeretek, a tudomány kútfejéhez vezető ut rögeit.

Szegény tanulók segélyezésére kiadott 1880/1-bon a segélyző-egylet 394 frt 60 kr., a takarékpénztár egy maga 280 frtot. Tehát összesen 674 frt 60 kr. forditta- tott segélyezésre.

Ezenkívül szegény és jó tanulók jutalmazására a következő adományok folytak be.

1. A szabolcsmegyei takarpénztár részéről 22 tiz- frankos;

2. Dr. Bleuer Miklós orvostudor 8 takarékpénztári igazgató részéről, a legjobb bizonyitványu tanulónak 40 frank aranyban s a tornászatban legszorgalmasabb ta- tanulónak 10 frank aranyban. E nagylelkű ajándékok 16 tanulónak osztattak ki.

Dr. Bleuer Miklós ur a jövő iskolai évre újból 50 frank aranyat ajánlott fel a legjobb tanuló részére.

A Szesztay-féle 200 forintnyi alapítvány és a tanári kar által gyűjtött és tőkésített 150 frt ez évi kamatából, a tanári kar a jövő iskolai év elején tankönyveket fog kiosztani a szegény tanulók közt.

A tanulók száma következőleg oszlott meg osztályonként. Az I. osztályba járt 18., a II. osztályba 9., a III. osztályba 14., a IV. osztályba 7., az V. osztályba 5., a VI, osztályba 4., a VII. osztályba 5 tanuló. Vallás tekintetben; róm. kath. összesen 11., gör. kath. 6., helvét hitvallású 12., izraelita 32. Nyelvi tekintetben: magyar 55., magyarnémet 6. A szülők polgári állására nézve: értelmiségi 7., földbirtokos, bérlők gyermekei 24., kereskedők, iparosok gyermekei 18., magán tisztviselők gyermekei 3., személyes szolgálatai tevő munkások gyermekei 10., Előmenetelre nézve volt haladó 48., ismétlő 3.

A jövő iskolai év folyó évi szeptemberhó 1-én nyit- tatik meg.

A tanulók szabályszerű fölvétele augusztushó 30 és 31-ik napjain történik. Később jelentkező tanulók csak azon esetben vétetnek föl, ha elkésésüket alapos okokkal igazolni képesek. A beírást az összes ifjúságra nézve az igazgató, ezenkívül egyes osztályokra nézve az illető osztály főnökök végzik.

Az első osztályba szabályszerűen csak oly tanuló léphet, aki a 9 évet betöltötte, s 12 évnél nem idősebb; mely körülmény keresztlevél, illetőleg hiteles születési bizonyítvány alapjáu igazolandó. Tizenkét évnél idősebb fiú fölvétele fölölt a tanári testület határoz.