Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-06-30 / 26. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza. 26. szám. Csütörtök, 1881. juniushó 30. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Főmnnkatárs: VITÉZ MIHÁLY. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Kgdus évre .....................................................4 frt. Fél évre ..........................................................2 „ N egyedévre..................................................1 « A községi jegyzó és tanító uruk mik egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap A lap szellemi részét képező küldemények, a ., ,. , „ ., ,, . szerkesztő czime alatt kéretnek bekUldetni. szétküldésé tárgyában teendő fblszolamlások 1 Bérmentetlen levelek esnk ismertt kezektől fol?iriojrer János és Jóba Elek gadtntimk el. kiadótulajdonosok köny vnyomdájához (nagy-debre- A kéziratok 0sak világos kívánatra s az illető ezeni-uteza 1551. szám) intézendök. j költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 6 kr ; többszöri közlés esőiében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére kiadó hivatalunkban (napy-debreczeni-utcza 1561. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Hnnsonstein és \oglor irodájában Pécsben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. I A választások után. Rövid időn lezajlanak, s megyénkben már el is múltak a mozgalmas napok, melyek annyi szivet tartottak heves izgatottságban s melyeknek titkát a közelebb megejtett képviselőválasztások derítették fel. A különböző pártok bevonták zászlóikat, vidám hangulattal lin győztek, borongó sötét kedély- lyel hu vesztettek, s az életnek darabig nagy hullámokkal duzzadó folyama lassankint vissza tér régi rendes medrébe. Talán tehát, miután registráltuk a megejtett választásokat, térjünk mi is a szokásos napirendre! Még nem. A sajtó hivatása, sőt kötelessége minden kimagasló eseményt alaposan tanulmányozni, még pedig nem-csak fejlődését és folyamát, hanem végeredményét is illetőleg tanulmányozni. Mi is azért alkalmat veszünk még magunknak nézeteinket a választások után előállott helyzetre vonatkozólag is nyilvánítani. A képviselőválasztások, mint átalában minden választási aktusok, történjenek bármi mérséklettel és tapintattal, rendesen sok keserűséget hagynak hátra magok után, még pedig részint a veszteség érzete, részint főleg egyesek, — győztesek, vagy vesztesek tulhajtásai következtében. És hogy e keserűségek a választások megtörténte után azonnal elveszítsék élüket és falánkjukat, túl esik a valószínűség határán, s az emberi természet gyarlósága miatt nem is kívánható. Hanem az igen is kívánatos, hogy a keserűségek ne idézzék fel a különböző pártnézetek hívei között ama nyílt ellenségeskedést, vagy alattomos torzsalkodást, mely elfojtja az összetartozandóság érzetét, megbénítja a közszellemet, s mint valami elmozdithatlan sziklatömb állja útját a társadalmi nagy czélok létesítésének' Van nekünk különben is elég bajunk, — minek szereznénk még többet a széthúzás, a gyűlölködés által! ha testvérek lehetünk, miért lennénk ellenségek? Az egyetértés élet, a szétszakadozás halál, s a világtörténelem lapjain nem egy helyen látjuk beigazolva a végzetes jósszózatot: „omne regnmn in se dissolutum desolabitur.“ A közelebb elválasztott képviselők elfoglalják majd székeiket az ország házában, s határoznak, talán hosszú időre kihatólag, a nemzet sorsa s jövője felett. Nem szándékunk figyelmeztetni őket állásuk fontosságára és teendőire, hanem azért nem lehet kifejezést nem adnunk azon óhajtásunknak, hogy tartsák fent folytonosan a szellemi köteléket, melyben a választókerülettel állanak, egyszersmind pedig megyénk specificus érdekei, népünk anyagi és szellemi felvirágzása szempontjából tevékenységük egész súlyát mérlegbe vetni ismerjék hazafiui kötelmükül. Hisszük is, hogy nem leend egy sem közöttük, ki ellen alapos vádpanasz emelkedhetnék, az őt bizalmukkal megtisztelők soraiban. Mi pedig mindnyájan, kik itthon maradunk, szinte ismerjük kötelességül, a fentebb jelzett érdekeket, híven lelkiismeretesen szolgálni. E végett mindenek előtt gyógyuljunk ki, a nálunk annyira szokásos betegségből, mely mindent a mi jó és közhasznú, a törvényhozástól vár, sőt követel, — várja mint Horátius parasztja: „dumdefluat amnis,“ ahelyett, hogy önerejére támaszkodva s a társulásban rejlő hatalmat érvényesítve, igyekeznék jobb jövőt alkotni úgy önmagának, mint a társadalomnak. — Ne legyünk többé Mindenváró Ádámok, hanem legyünk hívei a munkának, mely nélkülözhette» feltétele a haladásnak, — hívei a takarékosságnak, mely egy szellemdús íróként: a „gazdagok bölcse- sége és a szegények gazdagsága,“ — ápolói és fejlesztői a közszellemnek, mely nélkül semmi nagy és nemes nem létesülhet, — bátor harezosai a köz- értelmiség és közerkölcsiség magas eszméjének, röviden; tegyünk meg körünkhöz állásunkhoz méltó- lag mindent, mit a közjó érdekében tennünk kell, „hogy mondhassuk csend és viharban: szent hazánk! megfizettük, mind mivel csak tartozónk.“ Egy választó polgár. A föld és az ember. (Folytatás.) A történetírók megdöbbenve azon, hogy Spanyol- ország Y. Károly óta oly bámulatosan hanyatlott, kü- lönbözőképeu próbálgatták ezt kimagyarázni. Némolyok szerint a nemzet e romlásának a föoka Amerika aranyának a fölfedezése volt; mások szerint az inquisitió által szervezett vallási üldözés, a zsidók és mórok kiűzése s az eretnekek véres auto-da-fé-ja okozta volna azt. Hasonlóképen az alcabala igazságtalan adót és a franczia A „NYlRVIbftr TÁRCZÁJA. Meg volt írva. — Beszély. — Dr. Pápay ImrótíÜ. (Folytat As.) János töprengett, habozott, megmondja-e? Végre elhatározta magát. — Úgy van ! Éu nem foghatom fel, miért lennéuk boldogtalanok, mikor boldogak is lehetünk. Persze hogy lehetüuk. Egyedül rajtuuk, illetőleg csak rajtad All, hogy azok legyünk I — Mit tegyek, az Isteuért mondd, mit tegyek ? — Ha már enyém a szived: légy az enyém ma- [ gad is, légy az enyém egészen! Hagyd itt anyádat; i jöjj el velem, jöjj el hozzánk. Apám, apád lesz néked is. : S anyád? Ejh majd meg békéi a maga kenyerén. Elhallgatott; s várta, szorongó szívvel várta Mari válaszát. Mari azonban mit se szólott. János o haliga tást beleegyezésnek vévo, lelkesült hangon folytatá : — Szivembe foglallak, tenyeremen hordozlak. Szó- mevilága leszesz atyámnak is. Nem leend egyetlen gondolatod, óhajtásod, mit ki ne tuláluánk, mit azonnal no teljesitouénk, osztályosok leszünk örömben és búban; áldott lesz minden perez, mit együtt élünk át I Hagyd itt auyádat s jer velem 1 Halk zokogás válaszolt az ifjú szavára. — János! - szólt Mari elfojtva zokogását. — Te csak ugyan nem tudod mit beszélsz, meg bocsátom szavaidat, melyeket higgadtan átgondolva te sem helyeselhetsz ! Elhagyjam anyámat, megszökjem tőle, kinek egyedüli gyáinola, kinek mindene vagyok ? Jó hirnove- met elveszítve, gyalázat és megvetéssel tetézve: elvin- nél-e igy engemet ntyádhoz? Síromig üldözne gyalázatom, s elhagyott anyámnak átka! Nem 1 Ily áron nem leszek boldog soha; inkább a halál. — Elég! Elég már, meg értettelek, te magad sem akarod, hogy az enyém lehessél. — Bár rajtam állana! Bár a tied lehetnék! — Csakis te rajtad áll! Hagyd itt gonosz anyádat s jer velem! — Jáuos! János! Az Istenért ne beszélj így! — Nem jösz velem ! Tehát nem akarsz az enyém lenni. Jó! mégis enyém leszesz! Ha a poklon kell át gázolnom, át gázolok azon is. Mégis enyém leszesz! Szólt s vadul elrohant. — János! János! — sikoltá Mari. — Ne hagyj igy ell Eszméletét veszítve, ájultan rogyott a vén bodzafa mellé. János nem hullott, nem látott semmit sem, kalapját is elhagyá, azt sem vette észre Rohaut tovább, hajadon fővel, lángoló nrczczal a holdvilágos utczákon. III. Archimédesi csavar. Bús Pál ur megszüntette ablakrázó horkolását, a mi se többet se kevesebbet nem jelent, minthogy felébredt. Úgy van felébredt; s épen nem közönséges szu- szogás közt a másik oldalára fordult, álmát teljesen és tökéletesen befejezendő. Fordulás közben azonban szemei véletlenül felnyíltak, s a nyitott szemekbe özönlő világosság azon meggyőződésre juttató az érdemes félnit, miszerint álmát, tudtán kívül igen szépen be találta fejezni. Bizony meglehetősen is megviradt. A hálószoba keletro nyitó függünytelen ablakán hatalmas sugárnyaláb szűrődött át, az át szűrődött sugarak épen az ébredező orvos termetes orrát keresték ki megállapodási helyül, minek következtében a jeles férfiút irgalmatlan prüszkölés rohanta meg. Kénytelen volt felkelni, hogy kellőképen kiprüszkölhesse magát. Ezt elvégezve, hivatalos, kimért lassúsággal öltözködni kezdett. Az alatt mig a derék férfiú öltözködik, vessünk egy pillantást a színhelyre, és pedig nem puszta szokásból, hanem főleg azért, mivel ezen történet lolkiisme- retes előadója teljesen meg van győződve a felől, hogy minden egyes bútordarab, mely lakásunkat ékesité, egy egy hierogliph, melyeknek kibetüzése, egybevetése, jellemünk felismerésére vezeti a figyelmes észlelőt. Magas uégyszögletü kis szoba vala ez, meglepő fehérségű falain nehány vadászatot ábrázoló képpel. Egy fenyőfa ágy, felette a falra akasztva egy revolver, két régi kard, egy rendes, egy mosdó-asztal két tölgyfa-szék: ime Bús Pál úr háló-szobájának összes bútorzata De mi ez ? Minő sajátságos hangzavar riaszt fel szemlélődésünkből? Gőz-gépek sustorgása, kígyó szis/ei gése, földrengés tompa moraja, kiszakadt fúvó pana- ! szos ezuszogása, megbomlott óra lármája: mind, mind ; egyesülve e sajátságos hangzavarban, mely egyszerre ! hirtelen támadva, kifejezhetlen zűr-zavarral tölté be a napsugáros kis szobát. Honnan e sajátságos lárma ? Hát bizony Bús Pál ur most fogott a mosdáshoz; mikor pedig ő mosdik, mindig ily borzasztó lármát szokott : csinálni. E sajátszerü concert eltart egy óranegyedig, hathatós bizonyságot téve a jeles férfiú lelkiösmeretessé- géről, s működésében levő orgánumai kitűnő voltáról Nehány perez még és a derék orvos teljos disz ben áll előttünk, úgy a mint a csillagosban látiuk őt. Házi sapkáját kerek fejére borítva, az ebédlőbe ment át, ahol kedves életepárja már ké-zen várta a reggelivel, Alván ez egy iteze kávéból és 4 darab hatalmas pirításból. Pál ur jó reggelt kívánt, megcsókolta feleségét, megkérdező hogy aludt, csak azután fogott a reggelizőéhez
