Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-06-30 / 26. szám
.NYÍRVIDÉ K.<« mód szerinti deszpotai czentralizácziót is okolták Spanyol- ország bukásáért; de vájjon annak a neki bőszültségnek, a molylyel a spanyolok az élőfákat a madaraktól való it tódzásból (»por meda de los pajar ilcs») kivagdalták, nincsen semmi köze e szőrnyit hanyatlásban? A sárgálló köves és kopasz föld visszataszító és ijesztő ábrázatot öltött, a talaj elszegényedett, a két századon át fogyó lakosság részben a barbárságba hanyatlott vissza. A kis madarak megboszulták magukat. Még napjainkban maguknál a legelőhaladottabb nemzeteknél is igen sok emberi munkának, fájdalom, a talaj elszegényedése s a természet elrútulása a“z e- redménye. Egészben véve az emberiség nem emelkedett még ki a maga eredeti barbárságából. A gazdálkodás ágai, a kiima különfélesége s a nemzeti szokások és jellemek különböző volta szerint különféleképén megy végbe a rontás müve a különféle népeknél. Az arabok, spanyolok, sőt magok a -panyol-amerikaiak is kivagdalják a fákat s igy okozzák, hogy a mező kiszárad és megsárgul a napon: az olaszok és németek rútul lecsonkázzák még meg lévő fáikat, 8 karó vagy seprő alakot adnak azoknak; a francziák számtalan, apró, más-más vete- ményt termő darabokra osztják el földjeiket, melyek a domboldalon távolról nézve földre terített sok szinü szőnyegeknek látszanak. Az Egyesült-Államokban geometriai négyszögekre szabdalvák a földek, melyek mind egyirányúak és egyformák, tekintet nélkül a domborzat mélyedéseire és emelkedéseire. Végül némely országban a földbirtokosok, akár kis gazdák, akár nagy urak, védőfalakkal kerítik és árkokkal övcdzik körül birtokaikat, mint valami fenyegetett várakat; még a nyomorult irlandi, a Földnek a legszükölködőbb embere is magas földsánozczal keríti be dudvákkal telt ker- tecskéjét. Hány olyan tartomány yan Európában, melyekben órák hosszat utazhatik az ember a nélkül, hogy olyan tájat találna, melyen a művész szeme megelégedéssel pihenne meg? Pedig elég lenne néhány fa s némi ízlés a müveit földek elosztásánál, hogy a szépség ismét azonnal előtűnjék e visszataszítóvá lett természet közepeit. S gyakran nem csupán a maga öröklött mesgyéjé- re féltékeny s mindenekelőtt bő termés után áhítozó »durva munkás« fáradozik a föld eléktelenitésén, hanem még azok is, kik a természet csodálását hivatásukká teszik, rendszeresen rútítják el a legszebb tájképeket is. A városok környékein kerítések közé fogott, úgynevezett mezei jószágok csakis nyesett bokrokat, meg olyan virágágyakat mutathatnak föl, melyek csak a rácsokon keresztül láthatók. Együgyü érzelgőség által megvesztegetve, sokapró német és olasz fejedelinecske az által rontotta meg a legkisebb tájakat, hogy a kősziklákra tudákos föliráso- kat vésetett, a pázsitokat ál-sírokkal ozifrázta föl s katonai őrségeket állított az olyan szép kilátó helyekre, melyekre a látogatókat figyelmeztetni kívánja. A jámbor középosztálybeliek közül igen sokan a barokk külső, meg a szimetria iránti kicsinyes szeretetböl odáig mentek, hogy a nedvet visszaszorítják a fatörzsekbe, hogy az által törpe változatokat állítsanak elő s a lombozatnak geométriai formákat, vagy pedig szörnyeteg- és démon- szerű bizarr tekintetet adjanak. A múlt századi tekintélyes hollandi kereskedők csak is olyan harsakat kívántak a séta útjaik mellé, melyeknek törzsei fehérre valáuak mázolva s koronáik gömbalakúra megnyesve; Brouckban még most íb olajjal és czink-fehérrel vannak a fák befestve, Jang-li császár kertészei a fákról lehullott virágokat és leveleket mesterséges lombokkal és selyem virágokkal helyettesiték, melyeket, hogy a csalódást annál teljesebbé tegyék, illatszerekkel itattak be.*) S hogyan fogja föl az ember a nagy természetet! Nem szólva a hegyekről, minők Gibraltár, Lichtenstein és Fenestrelle hegyei, melyeknek eléktelenitésére, katonai czélokból száz meg száz milliókat költöttek a kormányok, hány festői magas partfalat, hány kies alacsony partlejtőt vásároltak össze némely helyeken részint féltékeny földbirtokosok, részint üzérek, kik a természet szépségeit a pénzváltók módjára csak az arauyrúd értéke szerint becsülik! A sűrűn látogatott hegyes vidékeken hasonló *) Meyer. Die schöne Gartenkunst. A barmok hires orvosának érdemes felesége valaha igen szép lehetett; ma már bizony; ma már hervadtak bájai, kissé öregesen néz ki. A régi szépség elvirult, elveszett, csak az arcznak kimondhatlan szelíd kifejezése, csak a kék szemek jóságos tekintete maradt meg a múltból, — a szép múltból. De nem is kellett több, olyan értelmes embernek, mint Bús Pál ur; ez is épen elég vala neki arra, hogy a legboldogabb embernek tartsa magát széles e világon. Háta gyermekek? Nincs-e valami bajok? Elmentek-e már az iskolába? *-• kérdezgető a derék orvos, rendkívüli élvezettel szürcsölgetve élvezetes kávéját, s közbe-közbe jókora darabokat harapott a piritósokból. Életepárja minden kérdésére megnyugtató választ adott, s Pál ur a legnagyobb megelégedéssel folytatá, jó kedvvel kezdett munkáját. Kopogtattak az ajtón. — Szabad! — hangzott a férj és nő szava egyszerre. Az ajtó felnyílt, s a küszöbön egyike jelent még azoknak, kiket közönségesen jókinézésü embereknek neveznek. E tisztességes jó kinézésű ember láttára a jámbor orvosnő felsóhajtott. — Istenem! Mihály gazda! már megint szomorú hírt kell hallanunk! — Szerencsés jó reggelt kívánok! Egészségökre az éjszakai nyugalmat. — Szólt Mihály gazda, komoly ünnepélyes hangou — Úgy van 1 megint szomorú hírt hozok, halottunk érkezett. — Újra chorelába? Uram teremtőm! mikor lesz már vége! Hogy hívták a megboldogultat ? — Özvegy Kis Mihályné asszo . . . Nem végezhette be, Bús Pál urnák rósz helyre ment a kávé, s oly kegyetlen prüs/kölést, köhögést, hadonászást vitt véghez, hogy Mihály gazdának torkáu akadt kisajátítási düh szállja meg a lakosokat; a tájakat kocz- kákra darabolják s a legtöbbet Ígérőknek adják el; minden természeti nevezetesség: a kőszikla, a barlang, a vízesés, a jégár hasadéka, mind magán birtokká vál- hatik egészen az ekho hangjáig. Vállalkozók veszik bérbe a vízzuhalagokat s deszka-korlátokkal keritig be azokat, hogy a nem-fizető utasokat meggátolják a víz omlás szemlélésében; aztáa hangzatos hirdetések utján szép csengő tallérokká változtatják a napfényt, mely a porrá zúzódott vízcseppecskékben játszik, meg a szélfuvallatot, mely a levegőbeu köd-foszlányokat lobogtat. Az utazó csak mély elkeseredéssel hasonlíthatja össze azt a Niagarát, a minővé az emberek tették, a régi »mennydörgő vízzel,« a milyenül azt a természet adta. Csúf épületek, gyárak, vendégfogadók s raktárak fészkelték meg magukat a partfalakon ; a »hirdetés-gyártók« áruczikkeik és limlomjaik kelendősége érdekében a Niagara szépségére számítva, a dörgő zuhataggal átellenben raggatták föl szenynyes, vagy hazug fali hirdetéseiket; más, még kiállhatatlanabb iparüzők azzal ámítják magukat, hogy a tájképet néhány költői vonással megpótolják, ha khinai kioszkokat s góth tornyocskákat emelnek rajta. A fákat, melyeknek zöld lombozata oly szépen szegélyezte a tajtékzó vizet, eltüntette a fejsze, s maga a víztömeg is szemlátomást megcsökkent azon csatornák miatt, melyeket a gyártulajdonosok vezetnek ki a Niagarából, hogy gépeik kerekeit hajtassák.*) Használja föl az emberi munka a zuhatag roppant erejét, nagyon helyeseu teszi: csakhogy e haszonositó eljárásban a hely szépségét korántsem kímélték meg. ________________(Folytatása következik.) *) Marcou. Bulletin de la Société de Géologie. Üdvözöljük a szabolcsmegyei tanító-egylet tagjait. A legszentebb eszmék terjesztői, a uépiniveltség és szellemi előhaladás vezetői, Szabolcsmegye ügybuzgó néptanítói és nevelői holnapután, julius 2-ikán reggel a megyeház nagy termében tartják mog évi közgyűlésüket. A szellemi haladás emelkedése megyénkben is, főleg az ő lelkiesmeretes munkásságuktól függ, épen azért, hogy az előre törekvő munkásságnak teljes sikere legyen, megyénk néptanítóinak a tauügy érdekében tömörülniök kell, s tevékenyen részt venniök az egylet minden mozgalmaiban. Annál inkább kell azt teuniök, mert már divatba jött, hogy tanitó-egyleti gyűléseinket sokan vannak bár a hivatalosok, de keveseu az igazi választottak; a kezdetben felkarolt egyleti élet kialvó félben van, tevékenységre hiába hivatnak fel a tagok, minta előadásra a vidéki előadókat kötéllel is alig lehet fogni, még az egylet iránti kötelezettségek teljesítése is csupán a központi választmány vállaira nehezedik. Ilyen jelenségek gátolják az egylet előhaladását; mert a tétlenség és kényelem párnáján haladni nem lehet. A szellemi társulás, az egyetértés, a kitartó munkásság a műveltségnek és szakképzettségnek leghatalma- zabb előmozdítója. Egyletünknek is ezeu czélok elérésére kell törekedni s megyei tanügyüuket szóval, tettel lelkes tanügyba- rátok és pártfogók buzgó közreműködésükkel virágzásba hozni. A néptauitók és nevelőknek összetartó és öszhaug- zó működésűk vívhat ki biztos eredményt, szent hivatásuk, hogy a nevelés és tanítás elveit, tekintettel a magyar nemzet jellemére, helyesen felfogott és meghatározott elvek szerint fejleszszék. Az erőknek szétforgácsolása minden nemes ügynek árt, annál inkább tauitóogyletüuk- nek, ha abban oly tagok vanuak, kik a nemes eszméket kicsinyük s azok iránt közönyösek. Ügybuzgó tanerők, lelkes pártfogók által fokozódik az egyleti életerő és annak munkássága, s ennek természetes következménye lesz, megyei tanügyünk haladása. Ugyanazért legyenek általunk üdvözölve azok, kik évek hosszú során gyűjtött tapasztalataikat közgyűlésünkön érvényesíteni akarják ! őszinte üdvöJetüuket azon lelkes népnevelőknek, akik a nevelészet újabb vívmányait elméletileg és gyakorlatilag előadni óhajtják! szivünk őszinte szeretetével üdvözöljük tauitóegyletünk feukölt szellemű, páratlan tapintatú és a szó, a hü nőnek pedig lehetetlen vala kétségbe nem esni, kétségbe is esett a jólelkü aszony, oda futott küszködő férjéhez, s mind addig czibálta, ütötte, püfölte az érdemes ur hátát, tarkóját, mig meg nem szűnt köhögni, prüszkölni. Soká tartott az igaz, de végre is használt a »drasticus cura«, az egész baj minden szerencsétlenség nélkül múlt el, mindössze is a kávés csupor dőlt fel; de abban sem volt immár semmi sem. Úgy megijesztél! Miért nem vigyázol? — hangzott a nő szelíden feddő szava. Pál ur megtörlé izzadt homlokát, s tekintetét kér- dőleg függesztő a halottjelentő tisztességes ábrázatára. — Mit is mondott az elébb Mihály gazda ? — kérdező tétovázó hangon. Hát bizony csak azt, hogy halottunk érkezet, özv. Kis Mihályné asszonyom személyében. Nézze meg a téns ur, meghalt-e? el lehet-e temetni? — Meghalt? özvegy Kis Mihályné, az én komám asszony halt meg? Hm! hm! Nem téved-e Mihály gazda ? Csakugyan ő halt-e meg ? Én sem hinném, ha tulajdon két szemeimmel nem láttam volna. — Mondá Mihály gazda sértve érezve magát Pál ur kétkedése által. Bizony meghalt ő — tévé hozzá szomorú megnyugvással — meghalt oly szépen, ahogy csak ember meghalhat. Tegnap még semmi bajit, s ma reggel halva találták ágyában. Úgy hiszem, hogy az az j imfamis cholera szorította meg. — Iszonyú! Borzasztó ! Horrendum dictu! — Különös időket élünk, rósz csillagok járnak. Nyugodtan le sem hajthatjuk már fejüuket az éjjeli nyugalomra, mert ki tudja reggel nem halva kolüuk-e fel. — Szomorú, nagyon szomorú állapot biz ez! . . . »séd levius fit patientia quid-quid corrigere est nefas« — moudja az isteni Horaczius. (Folytatása következik.) tanügyszerető elnökét s mindazon nemes pártfogókat, kik a szellemi haladás magasztos eszméjéért lelkesedve ta- nitóegyletünk közgyűlésén részt vesznek és bölcs tanácsaikkal, — szóval és tettel megyei népnevelési ügyünket előmozdítják ! Vidéki levelezés. Mdndok, június 14. 1881. Tisztelt Szerkesztő ur! A Mándok vidéki ref. lelkészek magán dalegylete f. évi juniushó G-án Gr. Forgách László uradalmában a máudoki ligetben fényes közönség részvéte mellett ritka szép nyári mulatságot tartott. A sugár fenyőkkel környezett gyönyörű helyiséget, a vidék által jószivéről, áldozat készségéről közönségesen ismert nemes Gróf, nemcsak hogy szives volt felajánlani, hanem az előkészületek ideje alatt nejével a csupa jóság, csupa kellemmel ékeskedő grófnéval ott meg je- lenvéu, a tánczhely még kiessebbé tételét; illetőleg a rendezőséget kegyes volt utasításokkal is ellátni, — Mely szívességért fogadja elsősorban a nemes gróf az egylet őszinte háláját, s köszönetét. Az előre is fényesnek ígérkező mulatság leszámításával a gazdaközönség által akkoriban annyira óhajtott, ma már megunt esőnek, mely délután 5—6 óra közt a táuczot felfüggesztette, a női közönséget az ott évtizedek óta fennálló Filegóriába vonulni kényszeritette, mégis sikerültnek mondható, a mennyiben, alig egy fél óra múlva az eső megáit, a sötét fellegek szétoszlottak, az idő kiderült, a táncz újra meg kezdetett, most már az eső által kitűnően képesitett homokos talajon. — A négyeseket 25—30 pár járta, de járhatta volna még annyi, ha a nemes ifjúság egy részét a bájos tánczosnök csupa szemlélése is ki nem elégítette volna. Ez egyszerű tudósítás keretén kívül esik egyenként megneveznem ama nagyszámú szebbnélszebb nőket, közöttük a főúri osztályból is többeket, kik becses jelenlétekkel örökro emlékezetessé tették a mándoki nyári mulatságot. Fogadják e szives részvétekért az egylet köszönetét s háláját. A meghatározott programm szerint a mulatságnak reggelig kellett vala tartania: tartott is, bár a közönség egy része az est közeledtével szívélyesen búcsút véve eltávozott. Pedig ez után kezdődött a valódi mulatság, és folyt kivilágos-kiviradtig, mog zendült a zene, áradozott a jó kedv, a kigyuladt lámpák fényinél, mely a különben is ritka szép helyiséget mesebeli tündér kertté varázsolja át. No de hagyjuk őzt, térjünk által tudósításom valódi czéljára t. i. a számadásra a befoly jövedelemről. A nyári mulatság összes bevétele volt = 244 frt és egy tiz frankos arany, tehát = 248 frt, melyből 60 frt költség levonatváu maradt 188 frt. Ezen összegből a fent- irt dalegylet 100, azaz egyszáz o. é. forintot a felső szabolcsi ref. lelkészi nyugdíj, vagyis úgynevezett »Lit- kei-alap»-ra, — 20 azaz húsz o. é. forintott ugyanazon egyházmegye tanítói özvegy-árva-póuztár javára ajánlott fel. A 08 frt maradványt pedig a dalegylet saját czéjjaira, többek között egy, a tanulásnál nélkülözhetetlen hangszer leendő bevásárlása végett tartotta bent. A fent irt 248 frt összegbe felülfizettek: Farkas Balázs, kisvárdai választókerület képviselő jelöltje 49 frt Gr. Forgách Lászlóné egy 10 frankos arany. Okolicsá- nyi Menyhért 9 frt, Piüsy Lajosné 3 frt, Erdőhegyi Barna szolgabiró 4 frt, Lodniczky Lajos 2 frt, Szalánczy Endre 3 frt, Szaláuczy Ferencz 3 frt, Soltész Emil 1 frt, Ozirbesz Mihály 1 frt, Járrny Imre 3 frt, Márky Elek 3 frt, Csiszár János 1 frt, Holczer József 1 frt, Bodiczky István 1 frt, Rochlitz Dávid beküldött 3 frt. — Fogadják a jószivü adakozók, a nemes czélra tett áldozat készségekért, az egylet hálás elösmerését, szives köszönetét. Kötelességemhez híven az olvasó-közönségnek tudomására hozom még azt, hogy már ez előtt régebben Ts Pilisy László ur, mint a magáu egylet egyik pártfogója, az egylet folyó szükségletei fedezésére 50, azaz ötven forintot ajánlott és fizetett be. Tisztelettel a magán-dalegylet megbízásából: Porzsolt József, elnök. Megyei és városi újdonságok. Lapunk jelen száma ez évnegyedben, illetőleg félévben utolsó lévén, tisztelettel kérjük előfizetőinket : szíveskedjenek agy a már lejárt időről még hátralékban levő, mint a jövő negyed, illetőleg félévre járuló előfizetési dijakat hova-hamarább beküldeni: hogy vállalt kötelezettségünknek ml is pontosan megfelelhessünk. * Az országgyűlési képviselőválasztások, megyénkben a következő eredménynyel folytak le. Nyíregyházán egyhangúlag a veteráp függetlenségi Vidliczkay József, Nagy-Kálióban egyhangúlag Kállay János függetlenségi, a nyírbátori választókerületben a 381 szavazatott nyert Sárközy Aurél függetlenségi ellenében 714 szavazattal Mandel Pál mérsékelt ellenzéki, a tiszalöki kerületben Verhovay Gyula ellenében, aki az első szavazatnyerés után visszalépett, 959 szavazattal gr. Des- sewffy Aurél mérsékelt ellenzéki választattak meg. A nyirbogdányi kerületben, minthogy a 3 jelölt, u. m. Vi- dovich Ferencz függetlenségi, Kallay Aurél mérsékelt ellenzéki és Szőgyéuyi Emil szadadelvü közöl általános szótöbbséget egyik sem kapott, amenynyiben az 1177 szavazat közöl Vidovichra 335, Bzőgyéui Emilre 397, Kállay Aurélra 425 szavazat esett: Szőgyény Emil és Kállai Aurél jelöltekre nézve újabb szavazás fog elrendeltetni. E szerént eddig meg van választva : két függetlenségi és két mérsékelt ellenzéki képviselő. Valószínűleg az ötödik is mérsékelt ellenzéki lesz Kállay Auréllal. (t.) A nyíregyházai felső polgári leányiskola növendékeinek vizsgája folyó hó 28-adikán délelőtt folyt le saját helyiségében, a régi kisdedovóda-féle épületben. E
