Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-06-03 / 10. szám
I. évfolyam. Nyíregyháza. 10. szám. Csütörtök, 1880. junius 3. JYyÍRYIDÉK r TÁRSADALMI HETI LAP. ' MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő: AbrAiníYI LAJOS. Előfizetési árak: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ......................................................4 frt. F élévre............................................................2 „ Negyedévre..................................................1 „ Egy szám 10 kr. Az előfizetési pénzek, megrendelések, valamint a lap szétküldése tárgyában teendő Ibi- szólamlások PIRINGEB JÁNOS és JÓBA ELEK kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához (szarvas- utcza 119. szám) intézendők. A lap szellemi részét illető minden közlemények aszerkesztő czime alatt (szarvas-utcza 102. szám, Ulmer ház) küldendők. Csak bórmeutes levelek fogadtatnak el. Kéziratok viszsza nem küldetnek. Hirdetési dijak: Minden háromszor liasábzott petitsor egyszeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik. Kincstári bélyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő. A nyílttéri közlemények dija soronkintlö kr. A kisliirdetö rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik. Nyíregyháza, junius 2. Szent Dávid jámbor óhaja, hogy „tűnjenek el a föld színéről a bűnök és nem lesznek többé gonosztevők már beteljesült, — megyénk oly gyakran megriasztott lakossága már most zárt ajtók mellett alhat és a rendőrség fegyverzete egyenesen a muze- umba való, — mert a 40 tagból álló czigány rablóbanda a pandúrok ellen — nem tudom hirtelen melyik erdőben — vívott heves harcz után capitu- lált, elfogatott és a börtönben várja büntetését,“ igy gondolkozik a közönség midőn a kir. törvényszék és megyei hatóság székhelyén megjelenő három hírlapban — a csendbiztosok és pandúroknak szólló zengzetes hymnusokat olvasta — mely hym- nusok a magasabb, intéző körök füleit is kellemesen érintik; — ez által a helyi közlönyök — a sajtó tendentiája ellenére — altatót nyújtanak a közönségnek — mely aztán édes mámorában köz- biztonsági állapotunkat a legszebb színekben látja. — Széchenyi a legnagyobb magyar azt mondta, sok dolgot azért nem tanultam meg életemben mert szégyenlettel bevallani, hogy még nem tudom, — ép úgy vannak megyei életünk egyes intézményeiben bajok, melyek nem orvosoltatnak; nem orvosolhatók azért, mert irigyeljük ezek létezését, mert nem akarjuk bevallani gyengéinket. Felette nagy kár azt kutatni, hogy e veszélyes tolvajbanda elfogatása körüli érdem kit illet — ez iránt körülbelül tisztában vagyunk; az érdem a szomszédé — t. i. Szatmármegye egyik derék szol- gabirája Komoróczy Péteré — ki fáradságot sőt anyagi áldozatot nem kímélő ügybuzgósággal és kitűnő tapintattal hónapok óta üldözi, nyomozza Pharaó ivadékait és csak az ő megkeresése folytán A „NYlRYIDEK" TÁRCZÁJA. A szabolcsi nemes insurgens lovas-ezred történetének naplókönyve 1809-ik évben. (A megyei levéltár eredeti Kézirata után.) Közli: Vjlaley György főlevéltárnok. (Folytatás.) 10. 11. 12. 13. 14-ik napjain Szt. Jakab havának, az Ezred próbálgatta magát. Generális Ő Nsága minden reggel négy órakor ki jött a’ Táborba és exercziroztatott. Ugyanekkor némely szükséges dolgok mint Övék, bermecz szijjak vétettek az Ezred számára a’ Com- missióból, puskapor is vétetett, kovával együtt. Ugyan ezen utolsó napon Lővey Hadnagy a kinek a’ keze elromló félben volt, az Ezredtől haza bocsáttatott, és helyette Strázsa mester Pózner Antal Alhadnagynak megtétetett, Ezredes Kapitány ő Nsága által. Ugyan csak ezen idő alatt, némely vitézek be- menvén Pest Városában, az oda való Policiától illetlenül megkántattak. Hasonlóan Kulin Bertalan, harmadmagával Budán, a’ Hidvégénél lévő Strázsák által egy furmányos vádjára, mint tolvaj megmotóztatott. Ez jelentés által a’ Pels. kir. Tanácscsal közöltetett, és elégtétel ki- vántatott érte. Szabad kir. Pest városa, nem azzal az illendőséggel, bánt a’ N. Ezreddel, a’ mit érdemlett volna. Egyébbéránt is ezen Táborzás, kiváltképen eleinte nem volt előre jól elkészítve. — miután általa az elfogott 10 czigány vallomása — azt tette szükségessé— figyelmessé téve, fogott el megyénk rendőrsége két szál czigányt — az érdem iránt tehát tisztában vagyunk, de e tényállásból folyólag önként azon kérdés tolul a toliunkba, hogy kinek, vagy minek tulajdonítsuk azt, hogy e czigánybanda 2 és V» éven át garázdálkodott megyénkben anélkül, hogy hajaszála görbült volna? e kérdésre felelni annyit tesz, mint e megye elkényeztetett kedvencz gyermekének gyenge oldalát érinteni. Szabolcsmegye egyik közgyűlésének hozott határozata értelmében — közigazgatási rendszerünkben szükségessé vált reform kérdések megoldása és a javaslatok kidolgozására — még a múlt év folyamában egy hét tagú választmány küldetett ki, — ez ülésezett, tanácskozott, bejárta a megyét, confe- rált a járási szolgabirákkal (még talán a közbiztonság őrével a csendbiztosokkal is), de -a javaslat még nem terjesztetett a megye közönsége elé, pedig a választmány egyes tagjainak neve sokkal nagyobb garantiát nyújt nekünk mintsem feltegyük róla, hogy a tapasztaltak után jelen rendszert életképesnek és a korszellemnek megfelelőnek nyilvánítsák; avagy van köztünk valaki — még aki az ősiség és az alkotmányosságra való hivatkozással váltig a régi slendriához ragaszkodik — van-e — kérdem — e megyének egy komoly gondolkozású fia, a ki — például mert ezen kezdődött közleményünk — közigazgatásunk egyik ágát — a reu- dőrséget — jelen szervezetében életképesnek és a jelenkor követelményeinek megfelelőnek tartja ? ? — ne tagadjuk, ne szégyeljük tehát hibáinkat és gyengéinket, igyekezzünk ezek orvoslásán. y. Széna, abrak telyességgel nem volt, hasonlóképen kenyér, és hús; még is a’ n. Ezrednél egyébb exces- sus nem esett, hanem hogy a’ Lőrinczi pusztáról a’ Mayerffy Ur szénáját meglopták. Ez az Ur Duka Ő Excellentiájához folyamodott, olyan kifejezéssel, hogy akkor maga is megverettetett volna. A’ dolog parancsolat mellett vizsgálat alá vétetett. Az, hogy a’ Szabolcsi Ezredtől voltak volna lopni, ki nem világosodott, de hogy Löki Szabó István Mayerffy urat megütötte, onnan jött ki, hogy személy szerént megesmerte. Mayerffy ur elengedte, mind kárát, mind megveretését oly móddal, hogy a’ Nemes Ezred nevében erről neki bizonyító levél adatott. 15- én A’ N. Ezred felső parancsolat szerént Komárom felé útnak indult Generális Ő Nsga vezette keresztül Pest Városán, a’ ki a’ hídnak Budai végénél vált el tőlünk. Töltések voltak ki osztva, hogy az Ezred a’ tüzelésben is próbálgassa magát. Ó Buda végénél a’ Vitézek parancsolat ellen is tüzeltek. Közel Csabához megállóit az Ezred, és a’ tüzeléB com- mandiroztatván, osztályonként, és Századonként is tüzelt. A’ Winkler Századja, az már a’ Molnáré, és a Patayé a’ leghelyesebben tette próbáját, — átaljában igen jól ment. 16- án Reggel jókor Nyerges Újfalu felé megindult, az hol délutánni egy óra tájban megszállott. 17- éu Reggel megindulván, délután érkezett Szőny- ben. Ezen Marsról meg lehet jegyezni, hogy noha veszedelmes hely volt, mert az ellenségről, a’ ki már Utóhang az utóbb megtartott sóstó fürdői közgyűlésből. Tisztelt szerkesztő ur l A sóstói fürdő kiépítésére vállalkozott társulat május 22-én megtartott közgyűléséről, a város belterületén fölállitandó fürdő tárgyában, illő lesz a közvélemény iránti tekintetből, nehány szóval becses lapja hasábjain — is megemlékezni. P. é. május hó 5-én tartott sóstói választmányi ülésben, a mint ez már e lapokban jeleztetett, abban történt egyhangúlag megállapodás: hogy a már annyiszor megkisérelett s ugyanannyiszor fájdalom meghiúsult eszmék megvalósítása, a sóstói társulat czége alatt a város, fürdőt illetőleg, javaslatképpen a közgyűlés elé terjesztették. Kezdetben egy, több részvény birtokában lévő tag kivételével, alig mutatkozott valaki, ki a választmány időszerű javaslatával ne rokonszenvezett volna, sőt azt egészen saját magáéinak vallotta és erélyes támogatását helyezte kilátásba. A közgyűlésen azonban a fölszólalók túlnyomó többsége ámbár a vállalat czélszerüsége és üdvösségét nem vonta kétségbe, ennek a sóstói társulat czége alatti létesítését a sóstó kiépítésére vállalkozott egylet érdekeivel nem találta összeegyeztethetőnek. A tanácskozmány folyamában tapasztalván azt, miként az üzleti és első rendű szükségletet képviselő javaslatnak keresztülvitele lehetetlenittetett azon közvetítő nézetem szerint egészen ozélhoz vezető indítvány lön előterjesztve, miszerint a sóstói társulatnak azon tagjai kik a választmánynak, a fürdő létesítésére vonatkozó javaslatát komolyan akarják és haladéktalanul életbe léptetni óhajtják, alakitsanak egy szövetkezetét, s ek- képen vigyék keresztül szándékukat. Mely közvetítő indítvány ellenében azon érvelés lett hangsúlyozva, mikép a kereskedelmi törvény szabályaival ez sem lévén összeegyeztethető, ezeknek megfelelőig egy egészen külön szövetkezet alakulása szükségeltetik. ezen vidéket meg futotta, lehetet tartani, még is az Ezred nagybátorsággal, és Yig kedvvel utazott, semmit sem tesz benne azon sok sebes katonának látása, a kik szám nélkül mentek Budafelé az Ezred mellett. Voltak olyanok, a’ kik örömmel mentek vólna az ellenség eleibe. A’ Szőnybe való érkezéskor jött a’ N. Ezredesibe Ezredes Főhadnagy Gencsy Ferencz O Nsága; és Ezredes Kapitány Kállay Miklós Ő Nságát köszöntötte. Vólt szolgálatban a’ Jósef huszároknál, az hol 22. esztendős szolgálatja után, első Ezredes Pő Strázsa mesteri hivatalt viselt. A’ Czobel Imre ur haza menetele után, a’ T. N. Vármegyének szivén feküdt a’ N. Ezred állapota. Minthogy a’ Tisztség között senki sem vólt, a’ ki hosszas katonai szolgálatot tett volna és a’ hadi tudományokat értette volna féltette, hogy ha e/. a próbálatlau nép tűznek vitetik, vagy mind el vész, vagy gyalázatot vall a’ miatt, hogy próbált tisztjei nincsennek. Ezen okon O. Cs. kir. Felségéhez folyamodott, hogy Ezredes Fő Strá- zsamester Gencsy O Nságát a’ maga Regementjétől, Ezredes Főhadnagynak adná által a’ Szabolcsi N. Ezredhez, Ő. Cs. kir. Fő Herczegsége a Szabolcs Vármegye iránt való kegyelmességének örökös jele az, hogy kívánságát még akkor is teljesítette ebben, midőn világos parancsolat volt, hogy a’ rendes katonaságtól, az Felkölt Nemes Seregekhez semmi féle Tiszt által nem jöhet. Legelső volt Ő Nsága a’ ki által jött, és legelső a’ Szabolcsi N. Ezred, melynek ez megengedtetett. — Letelepedvén á’ N. Ezred Szőnyben,
