Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-12-09 / 37. szám

37. szám. Csütörtök, 1880. deczemberhó 9. I. évfolyam. Nyíregyháza. Előfizetési árak: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ......................................................4 írt. F élévre............................................................2 „ Negyedévre..................................................1 „ a községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések, vala­mint a lap szétküldése tárgyában teendő fól- szólamlások PIRINGER JÁNOS és JÓBA ELEK kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához nagy-deb- reczeni utcza 1551. sz.) iutézendők. A lap szellemi részét illető minden köz­lemények a szerkesztő czimé alatt (nagy-debre- ezeni-uteza 1551 sz.) küldendők. Csak bérmeutes levelek fogadtatnak el. Kéziratok viszsza nem küldetnek. Hirdetési dijak: Minden háromszor hasábzott petitsor egy­szeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik. Kincstári bélyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő. A nyílttéri közlemények dija soronkintlö kr A kisliirdetö rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik SzaMcsmegye a közigazgatás reformjáról.* Szabolcsinegye a közigazgatás reformjának kérdésében állást foglalt! Es ez merész s nagy horderejű szó! Nem szándékozunk e kérdés politikai oldalát érinteni; mert azt lapunk czime és társadalmi irá­nya nem engedi meg. De annyit e helyütt, a me­gyei közönség tájékozására megjegyezhetünk, hogy a közigazgatás kérdését szerepet játszott, szereplő és szerepelni vágyó államférfiak s pártok programúi­ba foglalták és foglalják. — Midőn tehát e nagy horderejű ügyben Szabolcsvármegye álláspontját je­lezte, ezt oly fontosnak Ítéljük, hogy szükségét lát­tuk annak, miszerint e tényt, a deczember elsőjén a megye gyűlésében kimondott határozat értelmé­ben, „urbi et orbi“ közönségessé tegyük. A kérdés úgy jött — soron kívül — napi rendre, hogy az 1879. november havában kineve­zett 21-es bizottság beterjesztette munkálatát, s 5- ös albizottsága által előterjesztett egy felirati ja­vaslatot a közigazgatás reformjáról, amelyet a me­gyei közgyűlés, mint e lapban jelezve volt, tárgya­lás alapjául elfogadott. Megérdemelte e körmönfont dolgozat. A felirati javaslat egy egész napi szőrszálha- sogatásig hajtott vitát provokált. A legelismertebb municipalisták s centralisták mérkőztek hatalmasan. Számos érvet hallottunk, erősebbet és gyengébbet választás mellett, kinevezés mellett pro et contra. — Résztvettek a vitában a felirati javaslat készí­tője s a gyűlésben előadója a jeles megyei aljegy­ző Miklós Lászlón kívül: Zoltán János alispán, Kau- zsay Károly, Fráter Sándor, külön, — illetve ellen felirati javaslatával, Vidliczkay József, Kállay Já­nos, Gál Elek, Lukács Ödön, Szunyoghy Bertalan, -Kállay András, Dr. Heumann, Mikecz alügyész és * Közöljük e czikket minden cominentár nélkül, tért nyit­va egyszersmind azoknak is, kik e részben ellenkező nézeteik­kel hajlandók nyilvánosság elé lépni. Szerk. többen. A vita sokszor el-el laposodott, mint az gyakran megszokott történni; de azért e vita és az ez által elfoglalt két első napi tanácskozás ál­talában kellemes benyomást tett s kiemelkedett hét- köznapiságából az által is, hogy a személyeskedése­ket minden szónok lehetőleg kerülte. Jól esik ezt konstatálni s valószínű, hogy öröm­mel veszik tudomásul az elmaradt nagyszámú bi­zottsági tagok és az egész megye intelligens közön­sége is. Az érdekes vitának a vége az lett, hogy: a feliratban kimondja a megye: miszerént aki me­gyei tisztviselő óhajt lenni, attól megkivándó, hogy jogvégzett, állami és bírói vizsgát kiállott, két évig gyakornokoskodott legyen. Az ily szigorú qualifica- tiónak megfelelő tisztviselő aztán, hogy alólról és felülről is függetlenné tétessék, élethosszig válasz­tandó. A Miklós László által készített jeles felira­ti javaslat alapjában szinte ezen elveket hangsúlyoz­ta. — Kiválóan szép indokolással védték a javas­latot Zoltán János és Vidliczkay József. Valóban, ha elgondoljuk, hogy a megyei tiszt­viselő nem törvényhozó, hanem az országos törvé­nyek s megyei szabályrendeletek végrehajtója; nincs mit félnünk az élethossziglan való választástól. Mert a jog, hogy a tisztviselőt felelősségre vonhassa, a megye kezében marad, s ha él ez igen lényeges el­lenőrzési jogával, a hanyag, vagy tudatlan tisztvi­selőt bármikor fegyelmi vizsgálat alá foghatja; sőt alapos vizsgálat után hivatalától is megfoszthatja s igy az önkormányzat lényeges alkotó része, szeg­letköve meg van mentve, t. i. a szabadválasztás és ellenőrzési joga. Ami pedig a qualificatiót illeti: csak önérzet­tel mutathatunk e határozatért Szabolcsmegyére, hogy valahára kimondta, miszerént iskolázatlan, vagy téltul iskolázott, mesterségét megunt s vagyonát eltékozolt „bukott nagyságok“ számára a vármegyei tisztviselőség többé asilumul nem szolgáland. Üdvözöljük Szabolcsmegyét a merész s elég szabadelvű reformok terén. Valóban ideje, hogy a hazánkat rossz hírbe hozott „ázsiai közigazgatási állapotok megszüntetését“ a megyék magok vegyék munkába. Szabolcsmegye bizottsági gyűlése. 1880. nov. 30, dec. 3. — Lásd közelebbi számunkat. — Tárgyalás alá vétetett a közigazgatási rendszer hiányainak orvoslása tárgyába kinevezett küldöttség jelentése. A hosszas tárgyalás végeredménye lapunk elején van jelezve. — A többi elintézett ügyekből kiemeljük még a következőket: Dobos János indítványa a bérletrendszer behozatala iránt áttétetett a gazdasági egylethez. -Lányi Antal vissza vette a bizottsági tagoknak a közgyűlésen le­endő megjelenésére vonatkozó indítványát (helyesen!) Egy miniszteri leirat, mely nem engedi meg, hogy a megyei adóhátrányosok a jelen évi dohány beváltá­sig, illetőleg 1881. aug. 1. halasztást nyerjenek. — Sajnos tudomásul vétetett. — Heves megyének Len­gyelország felszabadítása tárgyában a képviselő ház­hoz intézett felirata, — valamint Kolozsvár képvi­seletének a közösbadsereg két tisztje által elköve­tett véres merénylet folytán szinte a képviselő ház­hoz intézett felirata a bizottság által pártoltatván, hasonló szellemű felirat intézése mondatott ki. — A megyei főszámvevő által több községekből 1880 évre beterjesztett költségelőirányzatok elfogadtattatak. — A közmunka szabályzat azon módosításban részesült) hogy a lelkészeken kivül a tanítók és községi jegyzők kettős fogatjaikra nézve a közmuka kötelezettség alól felmentetnek. — Nyíregyháza város kérelme 16,000 forint kölcsön felvétele tárgyában megadatott. A Ramocsaháza —ibronyi útvonal más helyre áttétele ügyében, a kir. mérnök hivatik fel vélemé- nyes jelentés tételre. Ezeken kivül megvúlaszlattak: Központi választmányi tagokul: Gaál Elek, Mik­A „NYIRVIDBK“ TÁROZÁJA. K Á F^P ÁTOKOH, — Lomniczi csúcson, 1880. Julius 21-én. — Kik a küzdelem bilincsén nyögve Honfi-búval éltek nyomorún, Ide jertek, — itt lehull a békó . . . Isten lakik e bérczkoszorún I — A szabadság illatos legében, Szent ujja érinti lelketek .... Imádkozva uj életet nyertek, — A földi kin nem lesz részetek. Ide jertek, kiket csalódások Nehéz búja hervaszt szüntelen, Itt, az örök-sziklák rejtekéböl Mentő angyalotok megjelen, S égi-kéz gondozta dús viránynak Balzsam illatával ápoland, .... Újra éltek, éltek és feledtek, Feleditek ami volt alant. És ti is ide jertek barátim, — Oh, de mért is nem vagytok velem I Távol a világ örök zajától Csak egymást szeretnék szüntelen. Az Úr háza ez, sziklatoronynyal, Orgonája, a zúgó patak .......... F elmagasztosult szivünk beljében Hű, baráti érzelem fakad. Dicső Kárpáti egy fehér virágot Királyi kebledről adj nekem . . . Megőrizem; — lenn az emberek közt Itt hordozom, majdan szivemen ; S ha majd a sors sújtó karja érint, Eszembe jut csendes menhelyed, Oda megyek. Hol Isten közel van, Sors haragja oda nem jöhet. Jávor. A I\arczi jutalorr\, az arab hódítás korából. (Irtai Dr. Betszler József.) (Folytatás.) IV. Éj borult a két küzdő táborra. Sokan, igen sokan most alusszák az utolsó földi álmot, holnap következik azon álom, melynek a földön innen nem leend határa. A halál az éj palástjában mosolyogva járt fel s alá a két tábor pihenő sorai között. Kivállogatta ál­dozatait, s azok azután csodálatos álom képeket lát­tak. Többen felsikoltottak álmukban, mintha harezban lettök volna, és megsebesültek volna. Nagyon nyugta­lan álmok volt. Majd nyugodtabb lesz a holnapi. Derült végre. A délvidékeken hirtelen megy az. A nap egyszerre kinyitja tűz szemét. Nincs szüksége bosszú hajnalra. A hadsorok harsogó trombita jelre kiálltak a küzd­térre. Megjött a nehéz nap. A nap még hevesebben sütött, s a vitézek Öt napi harcz alatt kifáradva, de lankadatlan barczkedvvel meutek a válság helyére. Az egyik fél hazájáért küzdött, a másik a be­csületért, mind a kettő hireért. Gregorius és bős leánya Urania végig nyargal­tak a hadsor homlokán s a tündérszép hölgy látása leírhatatlan hatást gyakorolt a vitézekre. Nem volt szükség lelkesítő beszédre, minőt egy­kor Hannibál mondott vitézeinek, midőn Scipióval meg­ütközött. A szép hölgy azt mondotta csupán. — Én is itt leszek veletek. Nincs emberi szó, melyen többet fejezhetett vol­na ki. Abdallah-ben-Saad szintén végig nyargalt badsorai élén s azt moudá vitézeinek: — Látjátok azt a fényes angyalt ott aranyos si­sakban. Azt eljegyzem ezennel azon vitéznek, ki az ellenséges fővezért harezban legyőzi, s kap még nász­ajándékul kétszázezer aranyat. Vitézek: ama hölgy felér a Tubafa alatt mosolygó hölgyekkel .... Előre. A rohanó vitézek mindkét szembe jövő fergeteg csaptak egymásra, sürü porfelleg támadott ismét. Mint a lázálom vad képei merültek fel és enyésztek ismét el az alakok a sürü homályban a véres haragos alakok. A chaosz játszott ismét, melynek viharos mélyé­ből a viaskodók kiáltása a mének tombolása, fegyverek csattogása, haldoklók hörgése hallatszott egymás után ki.

Next

/
Thumbnails
Contents