Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-10-28 / 31. szám
„N Y f R V I D É K.‘* megfelelő,« »díszes,« páratlan, nem azért mert csak egy van, hanem azért mert ilyen máshol sem igen van. De hogyne; kérem, tessék csak elképzelni egy »fiók uradalommal« felérő területet parkírozva, melyben csak a fenyőiskola 20,000 szálból áll, köröskörül 15,000 fával, 10,000 cserjével, csarnoképülettel, sugár vasoszlopokon — minden ízléssel, elegancziával s előttünk áll a versenypálya. A pálya éjszaknyugati oldalán áll a nagy csarnok. Hatalmas épület; alsó részében van a ruhatár, étterem, mázsáló, öltöző szobák a lovasok számára. Az épület előcsarnokából a bejárattal szembeni tágas lépcsőn felhaladva — előttünk áll a versenypálya, melyet innen egész terjedelmében beláthatni. Néhány öllel beljebb csinos vaskorlát, melyen túl a futtató pálya kezdődik. A csarnoknak legszebb része a balszárny, a külön bejártú királyi páholylyal. E páholy vörös bársonnyal, gazdag aranyozással van díszítve; a mellette lévő társalgóterem fejedelmi pompával, zöld bársony bútorzattal van ellátva ............Minde n együtt belekerült 400,000 írtba. Tekintve azonban, hogy a versenytér a városliget közvetlen közelében, tehát a városhoz igen közel van, hova az oda jutha- tás könnyű, olcsó — ez a potom 400,000 forint »jól elhelyezett befektetés« mely a tulajdonos lovar- egyletnek szép hasznot hajtani hivatva van. A 17-iki megnyitás igazolni látszik éz «alapos kilátásokat», mert fele város ott volt s csinos kis kerek összeg befolyhatott az egylet pénztárába. De ha mindenben teljesültek az idei lóversenyhez kötött remények — anynyival inkább csaltak a lengyel vendégek fogadásához kötöttek. — Legyünk őszinték — a fogadás külszíne nem felelt meg a hozzákötött reményeknek. Nem ilyenek szoktak a fővárosban rendezett vendéglátások lenni; ha az 1373. évi bécsi kiállítási bíráló bizottság, vagy a »törökvendégeink« fogadásával egybehasonlitjuk a lengye' - jakét — nem tagadható, hogy az a Icagayai /"* 1 imitt-amott lengő zászló, nem feLát --mepesiu ou , t i . .„„1 -»élt meg a lovaros hírnevének. Igen, »sokan« várnáé , , , , .ak az ifjakat s bevonulásuk egesz utón meleg t- p; ,,,,,,, , * í <• i jdntGtessöl fogadtattak, d6 mégsem «eleg sokaién* . ° • tásuk részleteire;»8 olvasva a vidékén való fogadta- uttal a föhte- abgba csalódunk, ha kimondjuk : ez- .5_ mvarost túlszárnyalta a vidék. Azt azután meg aeil adni, hogy azok, akik fogadták, valódi lelkesült- séggel tették. Nem kisebb lelkesültséggel fogadott a főváros a múlt napokban egy másik vendéget — Mu- kányi urat. Ha a fővárosi hírlapok egyik másik részében gyenge lerántást olvas t. szerkesztő ur Csiky e legújabb alkotására — ne vegye készpénznek, nagy oka van annak. Csiky e művében újra mélyen belenyúlt egyik társadalmi bajunkba: a hírlapirodalom körüli visszaélésbe s azt egészen a könybelábadást előidézésig kaczag- tató satyrával ostorozza. Kozák revolver sornaliszta alakjában, kezében egyik német zuglappal, oly átalá- nosan ismert alakot fest a költő, melyet nem »egy« szerkesztőségben megtalálhatni keresés nélkül. Köny- nyen megérthető osztán, ha az ily szerkesztőségek kritikusai — kaczagnak ugyan kollegájuk színpadra állításán, hanem azért tisztességgel lerántják a darabot. Legyen azonban igaza vagy nem a kritika egy nagy részének, mely a darabtól megtagad minden jót — eltagadhatlanul igaz, hogy a hatás, melyet az előadás tesz — óriási, ellenállhatja. A lakosság legelőkelőbbje tölti meg Mnkányi előadásán a színházat s Kozák reporter viselt dolgain vagy Zápolya orthologiai és neologiai értekezésein, vagy a természet tudósok vándorgyűlésének homeopatha, alleopatha tagjak ép úgy kaczag Andrássy vagy Türr az ő páholyába, mint a konyha hölgye az ő karzati ülő helyén. Ha már a vendégek fogadásába merültem, nem szabad elfeledkeznem a legelőkelőbb vendégekről sem. Ezek is jönnek mennek; a mint a dolog rendje hozza magával. E jövő menő legelőkelőbbek a »Lajtán túli birodalomfél« gr., br., dr. delegátusai. Első években hatalmas feltűnést keltettek a fővárosban — ma már észre sem veszik őket s egy-egy emléklapot legföljebb akkor czimezuek hozzájuk, mikor jövésök menésök eredménye — tisztelettel légyen mondva! — adókönyv alakjában névre szólóan kézbesittetik 1 Állásukhoz méltó komolysággal láthatók a hol láthatók --■ csak kevesen ismerik fel őket; nem úgy mint akkor, mikor még feltűnést keltettek. Akkor még meglehetősen kiritt gé- rokkjuk, czilinderük etezetera, de ma már — ma már nekünk is van elég gérokkosunk, cziliuderesüuk — etezetera, etezetera! Semsem Sem. Nyírfalombok. in. (Botlás cs botlás nem minőiig egyforma — A végzetes sajtóhibák. — Sze'ttekintds a komédiás bódéban. — Házasságok, melyek nem az égbun köttetnek. — Jutalom a szülei hűségért. — A gyógyfürdőket mikent kell használni ? — Slilycdés, pusztulás. — A kinek egész élete sajtóhiba.) ' ' Ha siklóidon vagy ya_ lamibeu, némi zökh»-»' , , , _ ^..eues után ismét egyensúlyba joÁSítj" vagy legrosszabb esetben orrunkat részesítjük az érvágás kissebb nagyobb jótékonyságában, — azonban a meredek bérczeken, az örvéuylő mély folyamok partjain vagy a vaspályák közelében a legcsekélyebb botlás is lehet reánk nézve végzetes, sőt halálhozó. Hasonlóul azon apró cseprö sajtóhibákat melyekről legközelebb emlékeztünk, könnyen kiheverhetjük, hanem aztán ha olyan pontokon követünk el sajtóhibát, melyek egész életpályánk mikéntje felett határoznak, no akkor bőven lesz alkalmunk bánkódni könnyelműségünkön s hajba kapni saját magunkkal oktalanságunk miatt, — ha ugyan az emberek rendes szokásaként másokra nem hárítjuk a bajt és felelőséget, mint Adára apánk, oldalbordájára, a benmaradt tanuló tanárai személyeskedésére, és az irodalom silány koutárai a közönségre, mely nem képes érdem - leg méltányolni, de sőt csak megérteni is a lángelmék merész alkotásait! Pedig ilyen sajtóhibákra is gyakran bukkanun k abban a tarka barka komédiás bódéban, melyet életnek nevezünk. A feuálló házassági viszonyok közül — mint Radenhaüsen megjegyzi, de a tapasztalás is igazolja, — nem több, mint tiz százalék nevezhető teljesen boldognak . . . hatvan százaléknál egy vagy más szempontból és kissebb nagyobb mérvben hézagos és időhöz kötött a boldogság . . . harmincz százalék pedig elannyira szerencsétlen, hogy a nevezett bölcsés szerint, az államnak volna kötelessége megszabadítani egymástól az örökös villongásban és halálos gyűlöl- ségbeu élő házastársakat. Es vájjon mi okozza a családok életének e szomorú clzüllését ? Csekélység — egy kis sajtóhiba! Az érdekeltek kihagyták a házassági regény előszavából e szavakat; kölcsönös szeretet, kölcsönös becsülés. No a mi azt illeti, a regény kezdete azért érdekes és megnyerő volt bizonyos ideig, hanem aztán mindinkább unalmasabbá lön s elvégre boszszantóvá és kiálhatatlanná vált. — Milyen boldog lehetett volna mindegyik, ha szive meleg vonzalmát követve választ magának élettársat 1 Hanem hát nálunk a férfi vagyont keres, és nem feleséget .... a hölgy rang és fényes állás után sovárog, és hogy azt megnyerje, szív nélkül is kezet ad a férfinak életre halálra, bár az a férfi gyakran megbélyegzett, tűrhetlen, néha pedig nagyapja is lehetne ! Eljő aztán a kiábrándulás ideje, az érdekhaj- hászás megtenni fanyar gyümölcseit, a hazug eskü nem marad bosszulatlauul, naponként nagyobb nagyobb s végre át sem hidalható mélység sötétlik azok között, kiknek napról napra jobban kellett vala egybe olvadniok, mig nem aztán a törvényszék és ügyvédek, vagy az a láthatatlan nagy kaszás fejezik be a kétségbeejtő regényt.... kössetek derék fiatalság! kössetek ti is érdekházasságokat! Mi sem gyakoribb az életben, mint a szülei panasz, apák keserűsége, anyák könykullatása gyermekeik miatt. Verejtékeztek a nap égető hevében, vi- rasztottak éjeken át lázas kórálmaik felett, megtagadták önmaguktól a kényelmet, a tisztességes öltönyt, néll^óztek_^sg^üTi7ütaii.-^nóg'v' fiaiknak. ieánya- kor igényeihez illő nevelést adjanak, hogy jövőjüket lehetőleg biztosítsák. És a jutalom ? A gyermekek sokszor feledik vagy kicsinyük az áldozatokat, miket a gondos szülék érettök hoztak, (bár a leányok legtöbb esetben dicséretes kivételt képeznek), kimélytelenek a kor gyöngeségei iránt, elhanyagolják a kegyelet és viszonyosság nagy kötelmeit . . . talán sokszor jobbak a cselédhez, az idegenhez, mint megvénhedett szüleikhez, talán sokszor esztelen gőggel lenézik és kigunyolják, vagy nyomorogni engedik azokat, kiknek mindent, de mindent köszönhetnek. De hát miként történhet e viszszásság, lelketlenség és vértagadás ? Csak úgy, hogy a szülék kileledték a nevelés kézi könyvéből e szót: bölcs fegyelem, s helyette beigtatták ezt: elkényeztetés és e végzetes sajtóhiba folytán felburjánoztak a gyermek lelkében az aljas és nemtelen szenvedélyek, megrontva saját jövőjét, mérget öntve a szülei szép remények kelyhében . . . apák, anyák! kényeztessétek el gyermekeiteket! Tirnsós barárátunk zúgolódik ismerősei előtt az orvosok ellen, kik őt olyan fürdőbe küldték, mely neki semmit nem használt, s azért egy hét múlva kénytelen volt a javulás legkissebb jele nélkül haza jönni. A fama azonban azt regéü, hogy nevezett barátunk holmi apró sajtóhibákat ejtett a fürdői rendszabályok értelmezésében. Jelesül, hogy az ásványvíz használata folytán valamiképen gyomorhüdést ne kapjon, három este egymásután oly nagy mérvben beszedett a szerednyei hegy terméséből, hogy nemcsak gyomra, de még a füle is ugyan felmelegedett ......... a füvdőzés következtében előállani szokott gyöngülést dr. Karabinos példájaként) akként magyarázta, hogy IV. Mákonytól és a leendő harcz örömétől részegül- ten és kábultan, (de meg a kettős zsold is működött, sátraiba vonult a török sereg. — Előbb lakmározott, majd csakhamar mély álomba merült gondtalanul. Pihenni akart, pihenni kell, mert holnap nagy nap lesz! Mehetnek mint — mit már rég óta vártak, harczolni, dicsőséget szerezni. Minden lecsöndesült. Az éj holló szárnyait lebocsátotta a földre. Csak egy-egy halavány csillag gyenge világa, s a felhő mögül kibukkanó sáppadt hold bádjadt sugára engedé láttatni a törökök félholdjait. Itt-ott még egy-egy őrtűz — mely mellett a kóbor tatárság körben ül — pislogása jelenté, hogy csakugyan van valaki, aki őrzi e ragyogó tarka sátrakat s hogy nincsen egészen élet nélkül a róna. Amint a gyenge fénynél kivehető ; egy nagy fekete tömeg, mint valami terhes haragos felhő, nyomul lassan-lassan előbbre. A baltadzsik ezek, egyedül harc- bárdjokkal ellátva, amit most leeresztve tartanak. A legnagyobb csendben érkeznek a Száva partra s ott a leggyorsabban végzik munkájukat. Már épen a harmadik hidat építik. Azt is bevégezték . . . . s a hidakon kezdenek által menni. Legelőször is a dühös jancsárok, kik soha sem kérdik, hova mennek ? csak dúlni rabolni lehessen. TJtának Uleman basa spáhiaival s az erdélyt hadrenddel. De még felére sem ment át a török, midőn a túl partól, — .... mintha a földből támadt, vagy az égből aláhullott szörny állná utjokat : az elbi- zakodottakat sortűz fogadja .... A jancsárok színe virága a földre terül, s első sorrendjök elenyészett . . . Vájjon mi volt ez? Hát az ellenség tudta szándékukat? I. Ferdináud hadvezére Kastaldó, lovassági parancsnok, azon időben a hadi fortélyok és taktikában okos s előrelátó ember volt? Már eddig is őrséggel látta el a Száva partját, de amint észrevette, hogy az eddig zajgó s hemzsegő török, mintha egy varázs intésre csendesült volna el, vagy épen eltávozott; rök- tön sietett egy arra alkalmas embert küldeni a helyszínére, vagyis a török táborba, megtudandó: vájjon mi ok indíthatja őket e nagy csendességre s megparancsolta, hogy az éjjel kettőztetett őrség álljon fel. Alig hangzott el a parancs : már teljesítve lön. — Uram! szólít a török tábprból érkező ifjú — az egész tábor csendes és nyugodt. Mákonytól kábultan hevernek sátraikban. Tegnap Ulemán basa az erdélyiekkel megérkezett s annak örömére kettős zsold osztatott ki mindenütt, s egyszersmind kettős szolgálat terhe nehezült reájok; mivel hajnalhasadtakor minket megfognak támadni. — Hogyan akarnak? Hisz tudtommal még előbb a Száván hidat kellene épitniök ? — Azt is megtudtam. — felelt az ifjú, — kit Hampó Endrének nevezett Kasztaldó — az éj beálltával szándékoznak azt építeni a baltadzsik egyedül, a jancsároktól fedeztetve. Nem jó volna e nekünk is hidat veretnünk s az alvó tábort megtámadnunk? Kasztaldó arcza örömet fejezett ki. — Helyesen, — szólt ő még mindig ragyogó arczczal - hidat veretünk, de nem azon czélból, hogy Szolimán alvó táborát megtámadjuk, hanem hogy jancsárai elől a menekvési utat elzárjuk. Minden esetre meg kell akadályozni őket a hidépitésben, vagy ha azt elkészítik is, elrontani s elrontván őket széllyel verni. S ellnek végrehajtásával kedves barátom Endrém, — ki csak legközelebbi küldetésed alkalmával is kiváló tanújelét adtad megbecsülhetlen és alig jutalmazható ügyességednek, téged bizlak meg. Hogyan ? ! szólt a osudálkozás hangján Endre. — Úgy viszonzá Kasztaldó — te indítványoztad a hid építést, tehát hajtsd is végre, melyet leggyorsabban teljesítvén, hátok mögé kerülsz, s a legelső ágyú szóra hátba támadod meg őket. Hampó Endre eltávozott. Amint mondva volt; a dolog úgy történt. A sortüz eldördült, mit Kasztaldó őrsége tett. A jancsárok első sora szét hullott. A magyar huszár- ság előre vágtatott s megtámadta a hidra törekvő törököket. A roham oly sebes volt, hogy a törökök részint letiportattak, részint a vizbe fúltak. A megmaradtak visszanyomattak. Azalatt Kasztaldó vasasai élén szintén a hídhoz nyomult s iszonyú harcz fejlődött ki, mit növelt még s a törökök közt zavart támasztott azon körülmény, miszerint azon oldalon, — hol a török tábor feküdt — honnét az »Allah« kiáltás hangzott, mondom ugyanazon oldalon »Jézus segíts« kiáltás vegyült az »Allah orditás közé. — Hampó Endre lengő sastollával könnyű huszárai élén az általa veretett hídon átjőve, a török sereg hátába került s két részre osztott kisded csapatával két oldalról paskolta, vagdalta a hidra törekvő törököket. A zavar tetőpontra hágott a török seregben. Azonban az általános zavarodottságban, kiválik mégis egy alak, kinek tekintete nyugodt, aki úgy látszik még ura a helyzetnek, aki jól feltalálja magát. (Vége köv.)
