Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-10-28 / 31. szám
neki azon, nem épen légies termetű Szépségek irányában is gyöngédnek kell lennie, kik szábályszerüleg reggel soha, hanem csak félhomályos estéken jelennek meg a sétáuyokon . . . szórakozással pedig a nemzet- gazdászatot tanulmányozta a roulette asztalnál, még pedig oly kitűnő sikerrel, hogy többé sehogy sem találta magát otthonosan a takarékos és szűkmarkú vendégek között, s inkább kölcsön vett fel néhány forintot, hogy a hozzá nem méltó társaságból menekülhessen! Fürdő látogató közönség! tanulj Timsós barátunktól! X. Y. Z. és még sok más polgárok hivataluk, üzletük vagy gazdászatuk okos kezelése folytán még csak neiu régiben is bőségben kényelemben éltek, s ime most a nélkül nogy valami súlyos elemi csapást szenvedtek volna, szembeötlőleg leszállottak. Hitelt vesznek igénybe holott előbb ők voltak hitelezők, kölcsönpénzhez folyamodnak, és pontatlanok az adósság törlesztésében, neveik ottan ottan az árverési hirdetményben is szerepelnek, még pedig (nem tévedés ez ?) nem úgy mint felpereseké; egyik másik házánál holmi dobos végrehajtói fiskális és hasonnemü modern személyesitői a régiek fátumának is megjelennek, szóval helyzetök épen nem nevezhető kívánatosnak és irigylendőnek. Kérditek talán honnan e nagy és feltűnő változás? Hát bizony itt is sajtóhibák csúsztak a szövegbe. Egyik politikai üzelmeket hozott bele, kihúzva abból az arany közmondást »kiki a maga mesterségét folytassa, máséba magát ne avassa« : . . . másik ezt a jó példabeszédet törölte ki: »ne nyújtózz tovább mint pokróczod ér» . . harmadik csak egyetlen szót feledett ki, jelesül ezt: óvatosság, — kezességet vállalt Péterért Pálért, ezek pedig (a becsületes derék emberek!) eléggé nagylelkű ■ ek voltak reá forgatmányozni a nagy értékű váltók kiegyenlítését . . . kazámfiai! rajta legyetek, hogy ti is hasonló sajtóhibákkal gazdagítsátok az életbölcsesség fóliánsait! És most térünk már öure uram uram, tisztelt Lőkös uram! Önnek egész élete folyonos és szakadatlan sajtóhiba! Mindig akkor kiáltja el magát, mikor nem kellene, s viszont mindig hallgat, midőn köteles volna szót emelni ............mindig olyanba kezd, amihez te ljességgel nem ért . . , mindig azt hiszi, hogy önről beszélnek, ha okos emberről van szó ... . mindig feljebb vágyakozik, holott örülhetne, hogy eltűrik ott ahol áll.....................: mindig mások bajával bíbelő dik, mintha saját háza előtt nem seperhetne eleget . . . mindig dicsekszik főúri barátaival, no azok is gyakran emlegetik, mint udvari bolondjukat . . . mindig emlegeti nagy ágyból származását s valóban úgy is hallottuk hajdani dajkájától, hogy ön nagy nyoszolyában nyerte léteiét ... és mindig örül ha neje szépségét, magasztalják a — katonatisztek. y y Levél a szerkesztőhöz. (Ajánlva a közigazgatási hatóságok becses figyelmébe.) N.-Kálló 1880. okt. 26. Szomorú és szerencsétlen nap viradt N.-Kállón a f. évi okt. 25-ikével id. Borsi József jómódú és becsületes gazdaemberre: szomorú és szerencsétlen nagyon: mert egész évi szorgalmának eredménye : mintegy 1400 frt értékű búzája, nagy mennyiségű tengerije, több nemű gazdasági eszközei pár óra alatt hamuvá lettek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tűz akkor ütött ki, midőn a vasárnap támadt vihar már szűnt s igy legalább a szorosan szomszédságban levő épületek megmentettek Ez a látvány, a majdnem eszméletét vesztett gondos házinő, a fájdalmában megkövült gazda s a bár nagykorú, de keservükben siró gyermekekkel lelket rázó vala. »Csak tegnap kérték a sok szép búzát 1400 írtért. — monda a jó lelkű háziasszony, — de nem engedtem, hogy adja az apjok, úgy gondolkodván, hogy a kereskedő kap búzát másutt is : én pedig majd eladom a magunkét tavasszal a szegényeknek vékánként, akik azon felül, hogy megfizetnek majd érte, azt is hozzá teendik, hogy »az Isten áldja meg, aki adott, bárha pénzünkért is.« És ez a sok szép mag mind semmivé lett s a kegyes, jó szándék is füstbe ment. És egy pár száz ember ott nézte tétlenül hogy ég, mig el nem égett. A városnak van ugyan két fecskendője ; az egyiket oda is huzattá a főbíró a saját lovaival elég korán; de nem volt benne viz; mert a fecskendőkhöz nincs egyetlenegy vedér, amivel hordhatnák bele a vizet. Nincs egyetlenegy horognál több az egész tűznél: ez az egy a városé. »Hát az alkotmányos időszaknak kiváltsága az, hogy sem egy várost, sem az egyes polgárokat nem kényszeríti oda, hogy ily szerencsétlenségek, esetére a szükséges szerekkel el legyenek látva ? A kiváltságokhoz tartozik, hogy még egy városnak sincsenek vizmerő- és hordó vedrei? Az egyes házaknál nincsenek horgok, vizes hordók sat?» Én nem szeretem ily szomorú és komoly dolgoknál az összehasonlítást : nem az idézéseket s a példát, tudván, hogy »exempla sunt odiosa;« de lehetetlen elfojtanom e kínos látváuy benyomása alatt az arczoinra tolult keserű „N Y í B V I D É K“ mosolyt, hogy közrendőri s tűzbiztonsági tekintetben, mennyivel figyelmesebbek voltak a gyűlölt »Bachhuszá- rok!« Nem mintha látni óhajtanám őket ; hanem fáj, hogy az »alkotmányos tisztviselők nemhogy többet tennének a népért, a nemzetért: hogy legalább szerencsétlenségek, közrendőri felügyelet hiánya miatt ne menjen tönkre .' hanem talán még annyit sem tesznek e mi fiaink, mint tettek »fizetett ellenségeink.« Vagy erre nincs — rubrika ? ! A közigazgatási bizottsági gyűlésekből terjedelmes jelentéseket hoznak a megyei lapok : a befogott gonosztevőkről, az iskolázatlanokról, a betegekről; mindenek felett a tetemes adóhátralékokról, még pedig ez utóbbiakról körömre szedve, járások szerint, elmondva, hogy melyik szolgabiró exequált legembertelenebbül, melyikben volt legtöbb érzékenység s könyörület (amiért aztán D—n ur szerint érdemes a felfüggesztésre, csak az a hijja, hogy akasztófát is nem kér reájok, minek látja meg a szolgabiró a nyomort, a vetőmag- hiányt ; minek érez szive, mért nem veti ki kebléből e hitvány hús darabot, hogy aztán egy arczmozdulás, egy izomrándulás nélkül tudja nézni amint sir-ri a szegény földönfutó nép, utolsó holmija után), egyszóval a közigazgatási gyűlésben sok szomorú dologról van szó: de arról, hogy mitörtént a gonosztettek meggátlása végett, az iskolázatlanak apasztása czéljából — ami által a gonosztettek eseteinek száma s a gonosztevők száma is, apasztatnék; hogy közbiztonsági s tűzrendőri tekintetbe minő intézkedéseket tettek a szolgabirák, cseudbiztosok sat. által —■ nincs egy szó sem. Van-e a községekben fecskendő? Vannak-e tűzoltó eszközök ? Az éjjeli tivornyázók büntettettek-e ? A korcsmák, e bünbarlangok, ahol a lopott jószágnak, bármi legyen az, mindig helye és kelendősége van, bezárat- nak-e 9—10 órakor este s nem kártyáznak-e ott besö- tétitett szobákban, (nem mese és képzelődés szüleménye ám ez! és nem agyrém, de tény,) hogy a napi munkában elfáradt becsületes polgárok élete s vagyona felett őrködő éjjeli őrök, még pedig Szentmihálynaptól fogva kett.őztetve, kiállanak-e esténként minden városban, minden községben; vájjon egyik vagy másik éjjeli csendbiztos vagy szolgabiró, vagy szolgabirói segéd, vagy szolgabirói Írnok, vagy szolgabirósági végrehajtó (mert a közrend és csend felett őrködő közigazgatási tisztvi- selőség száma légió; keli a rubrikázás és a statisztikai adatok gyűjtésére sok kéz és láb), hogy vájjon egyik vagy másikmikor toppant be egyik vagy másik legalább hozzá közeli községben éjjel az éjjeli rendőrség megtekintése végett, mit tapasztalt, melyik községben van o részben rend, melyikben tapasztalható hanyagság: erről a köz- igazgatási gyűlésekben s a jelentésekben soha, sehol szó sincs; hanem csak az adó, mindig csak az adó . . . A közigazgatási gyűlésen adó; a szolgabirósági irodában — az adó; a főbírói szobában — az adó; a csend legény, hol van — adót hajt; a városi rendőr — adót hajt; a falusi kisbiró — adót hajt; a biró, a szolgabiró, mind folyvást, örökké, napról-napra hétről-hétre- adót hajt: „Zálogolni jár a biró, Nem hatja meg a sok siró, Szekérre rakja dunnámat, Útólsó véka búzámét.“ Sőt ime már a lapok is adóhátrányuyal vannak elhalmozva teljesen. Holott jobb lenne, ha ezek is társadalmi dolgokat, bajokat feszegetnének, orvosolnának, mikor az adóhajtást elvégzi a közigazgatási bizottság megy Dühön úr a lapok nélkül is, no meg a biró, meg a jegyző és — a többiek. De fájdalmamban, keservemben majd elfeledtem, hogy a kállai szomorú tűzesetnél voltak, akik a legnemesebb szivre valló kitartással igyekeztek a kárvallott család bajainak enyhitésén. Nehány lelkes polgáron s a főbírón kívül, különösen s névsze- rint is ki kell emelnem: Klincsek József tanárt, ki elejétől az utolsó szikra kialvásáig, az egyik, s Gyüre István kórházi gondnokot, ki a másik fecskendőt igazgatta s irányozta és Páricsi nevezetű iparost, ki se kérdve se hallva szakadatlanul hordta a vizet. Megemlíthetem még s ajánlom e tényt thémául megyei lapjainknak, hogy Klincsek ur megkiBérlette már N.-Kállón tűzoltó-társaság szervezését; de — mint szomorúan mondá — éppen azok nem pártolták, kik befolyásukkal mindent teremthetnének. — Azt mondták, hogy minek a! Nyíregyháza különb város egy kissé, (legalább maga-magáról igy szereti hiresztelni,) még sincs tűzoltó társulata. Hjah 1 bizony ez igaz. De nem Nyíregyházát, hanem a legrégibb megyei székhelyet, Kis-Várdát kell e részben példányképül venni, amely Nyíregyházánál hat- szorta kisebb népességű és van tűzoltó-társasága: — és mióta! Mi pedig Pató Pálként, már t. i. Kálló és Nyíregyháza úgy láttam : »Ráérünk arra még ! a.+b. Megyei és városi újdonságok. — A nyírvíz csatorna ásatása alkalmával a ke- mecsei és megyeri határokban több darab őslény csontok kerültek — hir szerint — napvilágra, s valószi- nüleg a nemzeti múzeumba küldetnek fel az ásatást eszközlő mérnökök által. Nagyon óhajtandó volna, ha e nagy becsületből a megyei múzeumba is jutna egy pár példány. ' — Panaszokat hallunk városi rendőreink ellen a vidéki közönségtől, mely hetivásárainkat áruczikkeivel felkeresi. Moudják, hogy a rendőrök sokszor nagyon is személyválogatók s nem igen bírják hatalmaskodási vágyukat leküzdeni, sőt olykor ők magok csinálnak rendetlenséget. Nem adunk ugyan feltétlenül hitelt az ilyen panaszoknak, de azért felhívjuk a rendőrfőnök figyelmét, hogy alattasai eljárását lehetőleg ellenőrizze. — Zoltán János alispán ur felhívja a kallói me gyeház-épület értékesítése tárgyában megbízott küldöttség tagjait, hogy f. é. novemberhó 3-án délelőtt 9 órakor, Budapesten a váczi utczában levő »Koroná«-hoz czimzett kávéházban, előzetes értekezés végett, megjelenni szíveskedjenek. Van szerencsénk a u. érdemű közönséget értesíteni arról, hogy részint mindennemű igények kielégítése indokából, részint pedig azért, hogy az u. n. jubiláris tánczestélyek minél kedélyesebb és élvezetesebbek legyenek, azokon a jó hírnek örvendő Beuczy Gyula zenekara fog közreműködni; kiről tudva vau hogy ha nyirettyűjét a hurokkal érintkezésbe hozza, bút, bánatott oszlat vele, s a tánczkedvet kétségen kivül hatékonyan elősegíti és fokozza. Azért is kéretnek mindazok, akik szivükön hordják a köz és jótékony czélok iránti nemes érdeklődést: a legközelebbi szombaton, v agyis octóberhó 30-án a kisded ovoda helyiségében tartandó, valamint a későbi jubiláris táucz- estélyekeni megjelenésre annál is inkább, minthogy a tánczolni szerető női közönség már előre is biztosíttatott, a fiatalság között megindult mozgalom által arról, hogy tánczosokban nem lesz hiány. — A pártfogás és támogatásra ismételten felhívjuk a n. érdemű közönséget; belépti djj személyenként 40 kr, kezdete 8 órakor. — A rendezőség. — Nekrolog. E hó 21-én szenderült végnyugalomra Bogdánybau Bégányi Herinin, Nemes Pál ottani birtokos kedves hitvese. Temetése nagy és díszes közönség részvéte mellett 23-ikáu történt. Emelta a gyászünnepélyt a helybeli ref. lelkész Tóth Gábor megható beszéde. — Ujfejértón — vasúti utasok előadása szerint — a kaszinó helyiségbe ismeretlen tettesek betörtek, s onnan mintegy 5 forint értékű pénzt, ötven játék kártyát és egy csibukszár borostyánját elrabolták. Az ujdonat uj billiardgolyók nem nyerték meg az érdemes tolvaj urak magas tetszését, ennélfogva nem is vitettek el. — Fiatal gyilkos Gégény községben e napokban egy 15—16 éves suhancz egy másik hasonló életkorú fiút meg akarván verni, lesbe állott s a mit sem sejtőn jókora ütést tett. Ez visszafordulván szinte ütést intézett amaz ellen, még pedig oly szerencsétlenül, hogy a megsujtott azonnal élettelenül roskadt össze. — Egy czifra lagzi, ment végbe e napokban megyei községeink egyikében. Menyasszony és násznép volt de vőlegény nem. Éjfél felé vőlegény is lett volna máidé akkor meg nem kellett. Különben a násznép nagy része reggelig mulatott és vendégeskedett, mintha az ünnepély meg sem lett volna zavarva. — Csütörtökön, f. hó 21-kén valami sajátságos meleg légáramlás volt észlelhető még az esti órákban is, daczára a meglehetős erejű szélrohamnak. Sok ilyen nap ráférne még a mezéi munkásokra. — Miért nem eszi á ló a luczernát ? Panaszkodik X faluban egy gazda a másiknak, hogy az ő lovának teljességgel nem kell a luczerna, pedig jól van kezelve. A másik utána néz a dolognak figyelmesen, s ekkor kiderül, hogy voltaképen nem is luczerna az a takarmány, hanem az úgynevezett somgóró. — Az illető jelesül a kért luczernamag helyett somgóró magot kapott a nyíregyházai kereskedőtől s nem vette észre a két növényfaj közötti különbséget. Később szemére vetette e kellemetlen tévedést a kereskedőnek de semmi károrvoslást nem nyert. Különben lehet, hogy az eladó is jóhiszemüleg árusította el a magot, azonban szerintünk egy hitelt érdemlő cégnek alaposan meg kellene vizsgálni árúczikkeit, s a jótállást érettök minden körülmények között elvállalnia, — máskülönben aláássa saját hitelét. □ Dohánycsempészeket fogott el e hó 14-én két k,- várdai p. ügyőr Karászban. Azaz tulajdonképen csak egy rongyos öltözékü egyént logott el, mert a többiek — felvidéki vagy gallicziai izraeliták — lovaikat s dohánnyal rakott szekereiket hátrahagyva szerencsésen szétfutottak. A szekerek és lovak másnap Kisvárdán elárvereztettek, kürülbelől három száz forint értékben. Az elkobzott dohány, mintegy huszonkét métermázsa volt. “ A nyirviz szabályozó társulat Igazgatóságának a közmunka és közlekedési miniszter 17290, számú leiratával a 6512 frt 98 kr állami előleg visszafizetésére 1881 évi octóberhó 1-ig tejedö halasztást engedélyezett. (t.) A hagyatéki leltárakhoz szükséges s a telekkönyvi hatóságok által, a törvény értelmében bé- lyegtelenül kiállíttatni szokott telekkönyvi kivonatok felhasználása körül tapasztalt viszszaéllések megszüntetése és annak biztosítása czéljából, hogy a községi jegyzők, az 1877. XX. t. ez. 237. §-a értelmében, a telekkönyvi hatóságok által kiszolgáltatandó bélyegtelen telekkönyvi kivonatokat, csak oly esetekben kérhessék, am elyekben azok a törvény rendeletéhez képest kiadandók: a belügyminiszter az igazságügyminiszterrel egyetértőleg elrendelte: hogy 1) a községi (kör) jegy- ze köteles, az 1877. XX. t. ez, 228. §-a és az árvaszéki ügyrend 143. §-a szerént eszközölt haláleset-felvételnek az árvaszéket illető példányát az árvaszékhez beküldeni; 2) az árvaszék elnöke, a téritvénynek azon helyeit, amelyek az árvaszéki iktató könyvi szám és a beérkezés idejének bejegyzésére szánvák, kitöltvén, azt aláírásával és az árvaszék szinnyomatu pecsétével ellátva, az illető jegyzőnek viszszaküldi a végből, hogy a telekkönyvi hatósághoz szó vagy irásbelileg intézendő me gkeresése mellett, beszolgáltatva igazolja azt,
