Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-09-30 / 27. szám

I. évfolyam. Nyíregyháza. 27. szám. Csütörtök, 1880. szeptember 30.

Előfizetési árak:

postán vagy helyben házhoz hordva:

Egész évre............................................................................4 írt.

Félévre....................................................................................2 „

Negyedévre......................................................................1 „

Egy szám 10 kr.

Az előfizetési pénzek, megrendelések, valamint a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások PIRINGER JÁNOS és JÓBA ELEK

kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-deb- ezenireuteza 1551 szám) intézendök,

A lap szellemi részét illető minden köz- lemények a szerkesztő czime alatt (nagy-debre- ezoni-uteza 1551 sz., Blahunka ház) küldendők. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok viszsza nem küldetnek.

Hirdetési dijak:

Minden háromszor hasábzott petitsor egyszeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik.

Kincstári bélyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő.

A nyílttéri közlemények dija soronkintlö kr.

A kisliirdetö rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó .közleményért csak 30 kr vétetik.

Előfizetési felhívás.

Lapunk október 1-jével a 3-ik évnegyedbe lép. Az alak, a nagyság megmarad a régi, de a tartalmat, a szellemet benne emelni óhajtjuk, miről lehetőleg gondoskodtunk is, de hogy az még tartalmasabbá, még élvezhetőbbé váljék: kérjük t. előfizetőinket, szíveskedjenek bennőnket, necsak anyagilag, de szellemileg is támogatni.

A „Nyirvidék“ előfizetési ára:

postán, vagy helyben házhoz hordva:

Egész évre .... 4 frt. Eél évre

...........2 frt.

H

áromnegyedévre3 „ Negyed évre. . 1 „

A „Nyirvidék“

szerkesztősége és kiadó-hivatala.

Földmives és az uzsora.

Egy könyv, egy igen érdekes könyv került a napokban kezembe, melynek tartalmával megismerkedni, kivált nekünk magyaroknak épen nem fog ártani.

E könyv, illetőleg e világos észszel s a gyakorlat nyomán Írott mű Stein Lőrincz- nek „Der Wucher und sein Recht“ czimű társadalmi és jogi munkája.

E mű érdekességét kiválólag azon körülmény emeli, hogy Stein a német közgazdák legjelesebbjeinek egyike, aki legalaposabban szólhat és szól is az uzsora kérdéséhez.

Szerző az uzsorának több nemével foglalkozik művében. En azonban ez úttal csupán a „földmives uzsorát“ kívánom megismertetni becses olvasóimmal annál inkább, minthogy ez minket földmives népet legköA „NYIRVIDÉK“ TÁRCZÁJA.

A rr\ór bűvész vára.

(Spanyol nópmonda.)

„Cistilia bérezi közt áll Rocafrida a büszke vár ;

Fénye messze hat az éjben,

Mint a napé fényes délben.“ Monteainos.

Körülbelül negyedmértföidnyire a kis Arjonilla várostól, Jaen tartományban, magas, kopár sziklacsúcson meredeznek ég felé egy régi mór várnak omladékái. Már a XIV. század végén, jól lehet akkor még egészen jó s megerőditett állapotban volt, lakatlanul állott ; mert bírása évek óta per tárgyát képezte a castiliai korona és a calatravai szerzet között, e mellett még a környék lakói zordonnak, sőt kisértetek miatt veszélyesnek tárták, miért, különösen éji időben; meszsze elkerülték.

Ott kezdődik a monda, hogy sok, sok év előtt egy bűvész mór építette ezen várat, hogy hűtlen kedvesét megboszszulja. Az andalusiai király leánya, a csudaszép Zelindaja iránt égett elolthatlan szerelemmel, ki eleinte víszonzá is szerelmét ; de nemsokára, semmi más indokból, mint ledérségből, másat ajándékozott meg kegyével, majd ismét másat s igy tovább ; csak az állbatatlanságban volt állhatatos, imádóit egyre cserélgette.

zelebbről érdekel, és mert fájdalom az uzsora még mindig erősen pusztít, hazánkban.

A „földmives uzsora“,—mondja Stein leginkább két okból keletkezik.

Az első ok a kőnynyelmőségben, a másik a földmivelés természetében s a rendetlen házvezetésben keresendő.

A könynyelműsógnek eredménye: a csap- széki adósság.

A csapszéki adósság is könynyen és gyorsan nő. Egy pohár bor, sör vagy pálinka naponkint elfogy s a rovás egyre szaporodik anynyira, hogy rövid idő alatt adóslevelet kell róla kiállítani. De az ital folyvást hitelre hordatik s a kréta egyre kopik, az adóslevél egyszer lejár. Mit tegyen a fizetésképtelen adós? Meghoszabbitják a lejáratot egy jó pohárbor mellett. E pohár borért újabb hitelt és rovást kap a könynyelmű gazda. Kap ezután minden szükségest, szép ruhát, selyem kendőt, ékszert. Miért ne fogadná el? Hiszen nem kell érte egyebet tennie, mint az írásra oda tenni keze keresztvonását.

De mi történik ezután?

Egy szép reggelen azt adják tudtára a szegény adósnak: hogy már nagyon sokkal tartozik; hogy tenni kell valamit, mert a hitelező nem várhat.

Mit tegyen a megszorult és megszorított adós? Még több, még terhesebb adósságokat vesz fel vállaira, melyek alatt végre is leroskad s egész gazdasága a hitelező vagy ennek bűntársa kezébe jut jó olcsón.

így jár a könynyelmű gazda, aki gazdálkodását és háztartását minden rendszer nélkül viszi, és megondolatlanul költekedik.

Nagyon szivére vette ezt a mi mórunk. Boszszut esküdött s egynek hűtlensége miatt sokat, igen érzékenyen büntetett. Halálos nögyülölet lepte meg, s ettől ösztökéltetve bűvészetre adta magát. Éjjel-nappal szerelem-italok készítésének tanulásával bíbelődött. így elérte kívánságát. Kieszközölte, hogy a legkaczérabb nő szerelmes lett bele. Először csak azon fáradozott, hogy olyan szerelem-italt ürittessen vele, melytől oly határtalan szerelemre gyűljön iránta, minő a mórok és keresztyének között még egyetlen egy halandót sem epesztett a világon ; azután hozzá fogott a boszszu müvéhez. Kaczé- rul bánt ő is a kaczér leánynyal. A bűvészetánek hatalma alatt nyögő szegény leányt, szánalom nélkül engedte sírni, könyörögni, jajgatni, zokogni; engedte lángoló szerelmétől lassú emésztődéssel sirja felé közelegni, s annak tüzétől elenyészni, mint a lassúdan hamvadó gyertyavilágot.

A dühtől tajtékzó bűvészt boszszúheve elvakitotta’ Az általa szerelemre gyulasztott szegény leányokat bezárta várába, s legnagyobb kedvét abban találta, ha közülök egyet megigézve, bolondulásig szerelmessé tette magába, s ekkor ezt mellőzve : szeme láttára egy másikkal a legszenvedélyesebben szerelmeskedett s azt leggyöngé- debb hízelgéseivel halmozta el. így űzte e kegyetlen játékot nemcsak egygyel, hanem minden többivel is.

A szerencsétlen leányok hajukat tépték, s szégyenükben gyöngéd panaszra nyiták ajkaikat a mór ellen ; de ezt Zelindaja jól megtanította arra, hogyan kell a

De nem csak az ily könynyelmű, hanem a legtakarékosabb gazda is áldozatul eshetik az uzsorának.

Miként?

Nincs készpénze a földmives gazdának? kölcsönhöz kell fordulnia. De kihez forduljon? Falun nem igen tartanak készpénzt, ho- szabb időre szóló adóságot nem akar csinálni. A vetés nem roszul mutatkozik, a bor ára emelkedik, a marhát veszik; szóval a gazda bízik, hogy rövid időn pénzhez jut. Ily biztató kilátások közt, kissé több kamat mellett is fölveszi a kínálkozó kölcsönt s aláírja a váltót.

A gazda körülményei szomorúra változnak. Jön az eső, a jég, a földárja, ár- sülyedés, az adóvégrehajtás. A váltó lejárt. A hitelező zaklatja az adóst, aki végre is bízva a jobb jövőbe és birtokocskájá- ba: megszületik a prolongáczió, a magyar birtokos osztálynak e gonosz ördöge; s a szegény, jó reményben ólő, különben takarékos gazda adósságban úszik s az uzsora hatalma, nyomása alatt áll.

Következik a második stadium, a második időszak.

A különféle csapások alatt megtört gazda végre a jelzálogkölcsönhöz folyamodik, mint szerénte e legjobb mentőeszközhöz. A hitelező egyik jó barátja szívesen nyújt ily kölcsönt s nem kíván többet, csak a kamatot vonja le a kölcsön-öszszegből. Az adós mindenbe beleegyezik; mert a fizetés napja már a küszöbön áll.

Nem sokára a jelzálogos hitelező is felmondja a tőkét. A szükség egyre nö. Migalambokkal játszani, ügy látszott, hogy boszszujának áldozataiban a nőnemet egészen kicserélte. Örömére szolgált, ha hűtlen szerelmének hálójában megfogott rabjait, esdő szavaikra, avval a felettel kínozhatta, melyet egykor Zelindaja felelgetett neki.

— Nem, nem lehet, angyalom! — mondogatá mindegyiknek.

— Engedj kérésemnek, éltem — mindene I kiálták a leányok.

— Lehetetlen ; én mindenkit szeretek ! — viszonza a mór, nehezen tettető megilletődéssel s szeméremmel.

— És esküvéseid, háládatlan I Ígéreteid, te csalárd ? ! — támadák meg elkeseredetten a szegény

csalatottak.

— Esküdtem én valaha ? hát valóban ígértem én valamit ? — kiáltá a mór bántodva s egyszermind játszva a feledékenyekkel.

— Gondold meg, kedves mór, hogy egyedül keménységed lesz oka kora halálunknak I végzék beszédüket a kétségbeesett leányok.

— Meglehet; mi nem történhetik meg ? — veté feleletül csökönösen a furfangos mór. Mi alatt legyezőt kapott kezébe, s enyelegve s lesütve szemeit, melyeket egykor epedő vágygyal vetett hűtlen Zelindajára, utánozta őket.

így éltek a szegény leányok állandóan pokoli kiuok között ; és mégis a meggondolatlanok akaratlanul