Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-09-23 / 26. szám

És higyjék meg uraim, hogy ha ezen eszme országszerte keresztül vitetnék, sok henye és lelkiismeretlen tisztviselőtől megszabadulna az ország, s megyei közigazgatásunk hiányai nagy mérvben elfognának enyészni. S hogy ez eszme nálunk, legalább megyénkben mennyire meg van érve, megmutatta a legközelebb megejtett tisztikar választás, a hol a járási tisztviselők választására vonatkozólag köztudomás szerint hallgatag, csaknem általánosan lön kimondva, miszerint az egyik szakasz a másika nak megválasztásánál, kiválóan jelöltje csak is viszont-kölcsönös szolgálat teljesítése esetében segédkezzen.

De hiba az is, hogy megyei tisztviselőink nem három, de hat évre választatnak. Mert rósz tisztviselőt három évig is sok tűrni. A 6 év mellett nem ok az, mit közönségesen fel szoktak hozni, miszerint az illető tisztviselő három év alatt teendőinek gyakorlatát meg nem szerezheti és hogy akkor, — tekintettel azon körülményre, hogy a megyén valakinek a megválaszthatása mennyire a véletlen, esélyeitől szokott függeni 1— alkalmatos egyének nem fognának vállalkozni. Mert habár még mindig, fájdalom daczára a megyei tagok közti értelmiségnek, tulajdonképen nem a többség választ, még is nem lehet azt többé általában elmondani, hogy a tömeg annyira mameluk volna, hogy alkalmatos, jeles egyéneket, csupán egyes tekintélyes egyének kedvéért mellőzne. A mi pedig azon ellenvetést illeti, hogy valaki meg nem szerezheti három év alatt a hivatalos teendők gyakorlatát, erre azt jegyzem meg: legalább a fontosabb állomásokra ne jelöltessenek ki oly egyének, akik sem elméleti, sem tapasztalati ismerettel általában nem bírnak. Ez pedig nagyrészben tőlünk a megyétől függ.

Mert szerény véleményem szerint megyei közigazgatásunk hiányai nem annyira a törvények, mint inkább a tisztviselők jellemére vi- endők vissza; csináljunk több lelkiismeretet abból, hogy kire adjuk szavazatunkat a választásoknál. Midőn a választási urnához közeledünk, ne vezessenek bennünket személyes érdekek, egyedül a közérdek iránti szent kötelesség érzetétől legyünk áthatva. S legyünk meggyőződve, hogy ha szellemileg, mindenek felett pedig erkölcsileg alkalmas egyéneket — a mire fájdalom, feltűnően kevés súlyt fektetünk — fogunk megtisztelni bizodalmunkkal, mint választók, megyei közigazgatásunk hiányai nagyrészben el fognak tűnni.

Ezt követeli tölünk saját jól fel-fogott érdekünk. Ezt a haza iránti legmagasabb kötelesség. i+s

féle sajté. Hát csak nem akarjuk mi magyarok megbecsülni a magunkét.

Szigeten meglátogattuk Czikó urat, a ki a hatvanas években N.-Kállóban lakott, s most is szivesen gondol vissza szabolcsi ismerőseire. 0 most kincstári urad. ügyész, s mint ilyen, jó tanácsokat kaptunk tőle további utunkra nézve, sőt ajánló levelet is adott Vissóra és Fájnám, amely utóbbinak jő hasznát is vettünk. Ő segített nekünk vezetőt és lovakat fogadni is, s egy részt neki köszönhetjük, hogy 4 frt napszám mellett két mókán lovat és azok gazdáját, mint vezetőt kap- iunk, és pedig úgy, hogy ő a Mósi adott 10 forint előpénzt, hogy valamikép el ne szöktessük. Lovát és magát ő látta el a szükségesekkel, úgy hogy nekünk a szállóhelyeken semmi gondunk nem volt rá.

A ki úgy mint mi, gyalog akar nagyobb kirándulást tenni Mármarosban, vagy bárhol, a teherszállításnak ezt a módját legjobban ajánlhatom neki, csak hogy jobban alkudjék mint mi tettük; mert bizonyosan olcsóbban is kap lovat és vezetőt. Szigetről kirándultunk Szlatinára. Dél volt épen, mikor jól megizzadva a még szokatlan sétában, a sóbányai főtisztnél engedélyért kopogtattunk, hogy megnézhessük a hires sóaknákat. De Adda bányafelügyelő ur épen ebédelt, s ennek daczára azonnal intézkedett, hogy haladéktalanul czélt érhessünk. A neve nem magyar ennek az urnák, de szive igen is tele van magyaros előzékenységgel. Mikor kértük, hogy előbb ebédeljen, mi várunk, ő ezt mondotta: Nem Uraim, én megyek rögtön és intézkedem, hogy az urak haladék nélkül czélt érjenek.

„IV Y í B V I D É K.“

Szabolcsmegye közgyűléséből.

Szeptember 21-én.

Bónis Barnabás főispán a közgyűlést megnyitván, kijelenti a közgyűlés előtt, 0 Felsége legmagasabb köszönet nyilvánítását a megye közönsége által felterjesztett üdvözletére, mire a gyűlés lelkes éljenzésekkel viszonozta a főispán szavait: soká éltetve a királyt! Felolvastatott az alispáni időszaki jelentés, melyből kezdetben rögtön legtöbb érdekeltséget szerzett az adófelügyelő ügye, melyről lapunk múlt számában terjedelmesen megemlékeztünk. A felolvasott pontozat után legelsőben is Kausay Károly felszólalt s inditványozá a felirat felterjesztését a pénzügyminiszterhez, s abban helyesen -indokoltassék Szabolcsmegye jelenlegi Ínséges viszonyai, s nehogy a szegény nép utolsó járójószágát is elvegyék, mert már kenyerétől se loszthatják meg, miután nem termett semmi, s még is zaklatni akarja az adófelügyelő csupa túlbuzgóságból, — kéri indítványa pártolását.

Kállay János orsz. képviselő osztja Kausay Károly indítványát, erélyesen támogatja az óhajtandó feliratot, gúnyos megjegyzéseket téve az adfóelügyelő eljárására.

A közgyűlés egyhangúlag elfogadja a felirat fel- terjesztését,

A 77000 frtos őszi vetőmag kérvényére nézve, miután eddig nem érkezett válasz a minisztertől, indítvány tétetett ezen kölcsön megsürgetése végett újabban kérelmezni mielőbbi beküldését, s Kausay szerint különösen hangsúlyozni az itteni talaj-viszonyok leírását, mert nálunk az októberi vetés igen késői s rendesen eredménytelenül végződik. Mandel Pál az előterjesztést az ügy érdemleges kimagyarázása végett igen szükségesnek találja.

Kausay. Felszólal a 21-es bizottság mnnkálatá- nak elhalasztásáról, s igen óhajtotta volna, ha a 21-es bizottság bemutathatta volna jelentését. A maga ré széről előterjesztést tesz, hogy ezen bizottság miuél előbb terjeszsze be munkálkodását, s utasitassék az alispán, hogy erre rá 8 nap alatt rendkívüli közgyűlés hivassák össze. Mandel Pál a rendkívüli közgyűlés ösz- szehivásához hozzájárul. Hiszi, hogy az indítvány helyes érvelésből tétetett. Óhajtja pótlólag kiegészíteni, hogy a 21-es bizotts. ezen munkálata a m. bizotts. tagokkal is jó előre közöltessék. (Helyeslés). Az alispán 14 napot kér a rendkívüli közgyűlés összehivására. Kállay János nem pártolja a rendk. közgyűlés összehívását, mert igen kevesen jönnek össze ilyenkor, s miután az ügy nagy fontossággal bir, halasztassék el a rendes nagyközgyü- lésre, melyre mindig számosán megjelennek. Fráter Sándor kívánja, hogy éppen ezen czélra hivassák ösz- sze egy rendkívüli közgyűlés, mert mindazok, akik a közügyek érdekében óhajtanak részt venni az ügy tárgyalásánál, bizonnyára meg fognak jelenni. Mezőssy László nézete szerint, elhalasztandónak találja az egész ügyet annál is inkább, mert aggodalma van a zsandárság felállítása miatt, s mikor pedig ilyen veszélynek néz elébe, feleslegesnek találja a megyei statútumok felett vitatkozni hasztalanul. Kausay előtte szóló aggodalmát nem osztja, sőt épen szükségesnek találja a fennálló eshetőleges bajok orvoslását, nehogy ránk mutassanak, hogy megyénkben milyen nagy a rendetlenség. Miklós László felszólal, hogy a 21-es bizottság hónapokon át tett munkálata, a mint hogy olvasta, nélkülöz minden alaposságot, s nem egyébb, mint egy kritikai munka. Elhalasztandónak tartja a novemberi gyűlésre. Megyery Géza. Nem tartja helyesnek ennek

Nekem is jól esnék u. m. ha hasonló esetben szivesen fogadnának.« — Adott egy czédulát, a melyet átadva egy bányatisztnek, bevezetett ez minket a nagy váróterembe, ahol mappák, — képek és érdekesebb bánya leletek üveges kasznikban vaunak elhelyezve, nem különben kimutatások számokban a sómüve- lésről. . . .

Felöltözve a sötétkék-bársony paszomántos vendég ruhákba, fejünkön ugyan oly anyagú sapkákkal, kezünkbe égő gyertyákat adtak s megkezdődött az utazás a föld mélyébe; 45 lépcsőfokozaton, melyek egymás alatt 18—20 lépcsőből állanak, mentünk le, kisérve mindenütt lépéseink kísérteties dobogása által ostromolva vezetőnket 100 meg 100 kérdéssel, a ki alig győzött felelettel, mert egyszerre hárman is kérdeztük őt. Mentünk már vagy 10—15 öl mélységre, mikor észrevettük, hogy a földet só váltja fel. Hogy jobban meggyőződjünk megnyaltuk a falat és sós vala. . . . Mentünk mentünk, lementünk már 800 lépcsőn, mikor egy hosszú folyosóra jutottunk, amelyből kihajolva egy óriási bolt-ivet vehettünk ki, kivált akkor, mikor vezetőnk kísérteties kiáltására »gyújtsd meg» egy már előre készített lipina csomag nagy lánggal és ijesztő ropogással kezdett égni és világítani.

Majd végig menve a sófolyosón, egy hosszú létrán le jutottunk a sóművelés színhelyére. Most nem dolgoztak a bányászok, mert kora reggeltől csak délig tart a munkaidő; igy hát nem láthattuk a sómunkát ; de láttuk a nagy űrt, melyből már a sót kimunkálták, végig mentünk a négy 100—100 öl hosszú

jelenlegi elbírálását, de tudni akarja, mit dolgozott a bizottság. Helyesnek találja Kausay indítványát, hogy a 21-es bizottság munkálatát mielőbb beterjessze. Vid- liczkay indítványozza, hogy a 21-es bizottság ülése után ezen munkálat ha a megyei bizottsági tagok számára megküldetett, — csakis ezen megküldés napjától számítva 15 nap múlva hivassák össze a rendkívüli közgyűlés. (Elfogadják.)

A nagykállói megyeház értékesítése tárgyában egy küldöttség kéretett fel, melynek feladata a minisztereknél véleményes jelotést tenni, annak mikénti használata végett, s e részben az illető minisztereknél végleges megállapodásra jutni. Ezen küldöttség, Dr. Bleu er indítványára, egyúttal kérelmezni fogja a nyíregyháza- nagykálló-mátészalkai vasút mielőbbi létesithetését.

A gyógyszertárak ügyében a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a közegészségügyi bizottság véleményét, mely szerint Kis-Várdában nem találják szükségesnek egy második gyógyszertár felállítását, de Dombrádon felállítandó gyógyszertár szükségessége alkalmasnak és helyesnek találtatott.

A közönség köréből*).

Budapest, szept. 12. 1880.

Tiszt, szerkesztő ur!

Alantirottak f. évi juliushó első felében helyben tartózkodásuk idejére segélyző-bitottsággá alakultak s »Pár szó a művelt közönséghez« czimü valamennyi helybeli lapok utján közzétett czikkökben röviden vázolták a czélt, melynek megoldása képezte feladatokat. A czél volt Csernák Sámuel, III. éves bölcsészettan- hallgatót. Nyíregyháza város szülöttét segélyezni, elviselhetővé tenni a különben is — a jelen viszonyok között — háládatlan pálya göröngyeit, ösztönt önteni a a már önmagához is bizalmatlanná lett kebelbe, segélyül lenni a küzdelemben. A bizottság számot vetett magával, a viszonyokkal és körülményekkel s bi- zott Nyíregyháza város müveit közönségének a tudományokat s haladást melegen pártoló nemes lelküsé- gében — s ebben nem is csalatkozott. Az általános, a vallás korlátain is túl emelkedő érdeklődés, melyet egy elhagyott s reményekre méltán jogosított collegánk helyzete Nyíregyházán városszerte keltett, csak magának a város müveit közönségének érdeme, melyre mindég elégedetten tekinthet.

Mielőtt az adakozók névsorát megkezdenék, köszönetét kell mondanunk Nyíregyháza város tanácsának és képviselőtestületének, kik oly nagylelkűen járultak czélunk megvalósításához, mint milyennek nyomait mai proletár-világ közepette — aligha fognánk bármely város jegyzőkönyvében is találhatni. Az ösz- szeg havi 10 ftos részletekben fog adatni nevezettnek egy év tartamára. Köszönetét kell mondanunk az ág. ev. egyház-, továbbá a pénzintézetek vezérférfiainak, a város polgármestere és főkapitányának, kik működésünket lényegesen megkönnyítették, Sztarek Ferencz és Somogyi Gyula urak képviseletében azon nagyrabe- csült uraknak, kik minden hó utóján bizonyos összeget nevezettnek Budapestre küldeni magokat kötelezték, a helybeli lapok szerkesztő urainak, kik mindenkor készséggel adtak helyt lapjaik hasábjain közleményeinknek s végre az összes müveit közönségnek, érdeklődésűk és részvétökért.

*) E rovatban közlőtökért nem felelős a Szerk.

és 20—25° széles, 50—60° magas boltivek alatt, melyek valamikor tömör só valának, és most úgy néznek le a szemlélőre mint egy óriási templom márványból épült boltívei. Láttuk az u. n. kápolnát, melynek megvan a maga tornya, a torony alatt egy kis alagút, hátul egy orgonaszerü alakzat, melynek közepén a király életnagyságu álló képe díszeleg. Van még egy óriási gúla, mely a művelés által folyton növekszik magasságban. A kápoluát körül futják sóból készített karzatok, melyek mind megtelnek sz. Kuneguuda napján, a mikor is a bányában ünnep, búcsú van, ájtatos emberekkel, kik itt misét hallgatnak, mely alatt a bányászok bandája ájtatos énekeket kisér. Ezt a trombita harsogást meghallgatni érdekes lenne nekünk, kiket a léptek zaja is felizgatott s majdnem idegessé tett. Három csomó lipina összeért világánál meglátván egész nagyságában a Szlatinai sóbányát a gőzgép által vont gépezeten, melyen a kiásott sót húzzák fel, szóltunk fel a 70—80 öl mélységből, örvendve, hogy ily nagyszerűséget láthattunk, de egyszersmind hálálkodva is, hogy minden baj nélkül feljutottunk a kedves napfényre. Ez a felszállitó-gép különben egészen biztos, olyan féle szerkezete van, mint a budai gőzsiklónak; ha elszakadna is a vonókötél, nem esnék le legfeljebb egy—két lábnyit.

Megvevéu a sóbánya sikerült pbot. képét, visszásé- táltunk Szigetre.

A többit máskor.