Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-09-23 / 26. szám

I. évfolyam. Nyíregyháza.

26. szám.

Csütörtök, 1880. szeptember 23.

TÁRSADALMI HETI LAP.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖK ÖN.

Felelős szerkesztő: ÁBRÁNYI LAJOS.

Előfizetési árak:

postán vagy helyben házhoz hordva:

Egész évre............................................................................4 frt.

Félévre...................................................................................2 „

Negyedévre

.....................................................................1 *

E

gy szám 10 kr.

Az előfizetési pénzek, megrendelések, valamint a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások PIRINGER JÁNOS és JÓBA ELEK

kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához (szarvas- utcza 119. szám) intézendök.

A lap szellemi részét illető minden közlemények a szerkesztő czime alatt (szarvas-utcza 102. szám, Ulmer ház) küldendők.

Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok viszsza nem küldetnek.

Hirdetési dijak :

Minden háromszor liasábzott petitsor egyszeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik.

Kincstári bólyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő.

A nyilttéri közlemények dija soronkintlö kr.

A kishirdetö rovata alatt, a tiz. sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik.

Megyei közigazgatásunk hiányainak kérdéséhez.

Motto: „Sit justitia, aut porcát mundus.“

Most, midőn a megyei közigazgatás reformjának kérdése országszerte, kiválóan megyénkben igen élénken foglalkoztatja a haza polgárait, czélszerűnek vélem, hogy megyei lap-irodalmunk a kérdés tüzetesebb tárgyalásának megnyittassék, ahol az talán higgattabb s behatóbb értelemmel fejtegettethetik, mint a zöld asztalnál, a mely helyen néha az igazság rovására valamely közügy feletti eszmecsere nagyon is heves modorban szokott lefolyni.

Véleményem szerint megyei közigazgatásunk hiányai nem annyira az idevonatkozó törvények, mint inkább azok alkalmazásának módozataiban keresendők.

Ugyanis a tisztikar megalakításakor a választók egyrésze, egészen mellékes egyéni érdekek által vezéreltetvén, nem csinál lelkiismeretet abból, hogy kire adják szavazatukat; a másik rész nem tudván magát e tekintetben tájékozni, egyszerűen labdája lesz mások önző érdekeinek. Pedig hogy a jó közigazgatás, sokkal inkább függ a törvények végrehajtóinak értelmisége s becsületes akarata, mint a törvények jóságától, mert aki csak egy kissé is be van avatva a gyakorlati közigazgatás politikájába, az ezt kétségbe nem vonhatja.

Valóban nem lehet eléggé kárhoztatni azon vétkes könnyelműséget, amit igen sok

választó elkövet a választásoknál. Nem gondolják meg ez urak, hogy ezen tetteikkel oly bűnt követnek el, mi a hazaárulással határos. A törvények végrehajtását, mi az alkotmányos életnek legsarkolatosabb nyilatkozata, pajtáskodás, vagy aljas haszonlesésből, hűtlen s avatatlan kezekre bízván, nulliííkálják ez által nagy részben az ország nagyjainak — nem születés, de lélek szerint, mérve — hazaboldogitására irányzott nemes törekvéseit, s a törvények kijátszására, habár közvetlen, talán néha akaratlanul, de tettleg még is segédkezet nyújtanak.

Ezen könnyelműség még inkább kárhoztatandó akkor, ha az illető nemcsak maga adja szavazatát oly egyénre, a választásoknál, aki azt nem érdemli meg, hanem másokat is kortes fogásokkal odacsábít, hogy vele szavazzanak.

Nem gondolják meg ez urak, hogy vétkes könnyelműségükkel elébb-utóbb bevágják útját a megyei választás szabadságának. S ha a magas kormány, az országgyűlés el fogja venni a megyéktől az önkormányzati jogot, vagy legalább is nagy mérvű korlátozottságnak fogja alávetni alkotmányos szabadságunk ez egyik szent palládiumát, ne vádolják a kormányt. A kormány csak kötelességét fogja teljesíteni, midőn kiveszi a kést gyermekek kezéből.

Fő oka a megyei közigazgatás hiányainak azon körülmény is, hogy nincs kellő ellenőrzés. E czélból fel vannak ugyan állítva az u. n. közigazgatási bizottságok, de hogy átalában mennyire nem teljesítik minden jóakaratuk mellett kötelességüket, mutatják a

számtalan visszaélések, mik, fájdalom országszerte megyei közigazgatásunk körében felmerülnek. Valljuk be őszintén az igazat, a bruderschaft politikáját követjük általában itt is, mint mindenütt. Innen van az, hogy megyei tisztviselőink mig azon ügyekben, melyek a kormányt közelebbről érdeklik, mint az adóhajtás, katona-beállitás teendőiben drákói szigorral járnak el,*) — mert tudják, hogy itt nem tréfálnak, itt nagyon komolyan vesznek mindent — addig a polgárok magánügyeinek elintézésénél általában nem fejtenek ki kellő erélyt.

A mi a törvények hiányosságát illeti, itt különösen kiemelendőnek tartom azon téves szabályt,melyszerint a megyei választó közönség nem csupán a központi fiszt- viselői k a r t, a mi rendiben van, de a járási tisztviselőket is együttesen választják.

Mert mit érdekel p. engemet, ki a dadai járásban lakom, hogy a kis-várdai járásban ki legyen a szolgabiró. De azon kezdem, hogy nem is ismerem az illető jelöltet. A legjobb akarattal is, a kis-várdai járás érdekeit megronthatom.

Ezért mondja mára hires franczia állambölcselő Toqevenille, hogy minden tevékenységnek azok körében adassék meg közép pontja, kik a siker irányában leginkább érdekelvék“.

*) Megengedi a czikkiró, ha figyelmeztetjük múlt számunkban közölt »Adóbehajtás« és a »Közigazgatási bizottság üléséről« megjelent közleményünkre, melyben ez idő szerint a közigazg. bizottság tapintatos eljárásáról csakis dicsérőleg emlékezhetünk meg.

Szerk.

A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA.

Dr. J. A. expeditiója.

(Egy utitárs naplójából.)

T. Szerkesztő ur !

I.

Vártam — vártam, hogy becses lapjában is jelzett Marmaros-erdélyi kirándulásunk az enyémnél ügyesebb és jártasabb toll által ismertetve s legalább szebb részleteiben bemutatva lesz. Minthogy azonban eddig a »Nyirvidék-«ben nem olvastam egyebet sok tekintetben igazán érdekes utunkról, mint annak jelzését, hogy szerencsésen megjöttünk; beállváu a gazdára unalmas, de hasznos, esős idő, ha jó néven veszi éB érdemesnek találja a nyomdafestékre, hát irok egyet-mást három hétig tartott kellemes s nekünk mindenesetre igen kedves endékeink tárházából, az én féltékenyen őrzött utinaplómból becses lapja tárczájába.

Julius hó 20-án este N -Kálióban jött össze a három tagra leszállóit — előbb öten-hatan készültünk — kis úti társaság. Itt hangzott fel először a később majdnem unalmassá vált szó: pakoljunk 1 Be is pakoltunk derékul, mert semmi sem maradt itthon, csak a látcső vastag papírból, amelynek rendeltetése lett volna a sok szép tájból egyet kikeresni a photogra- phia számára. . . . No de ezt könnyen pótolhattuk egy másikkal, és mégis utánunk küldték azt a postán s meg is kaptuk szerencsésen Felső-Visson.

Azt mondanom sem kell, hogy a búcsú vacsora nemcsak Ízletes, de érdekes is volt a Kondorhegyen, a honnan — szép világos este lévén — már láttuk képzeletünkben a Torojagát, Gurafontinát, Magurát stb.

Másnap kora reggel, permeteg eső által frissítve, idejében érkeztünk meg a vonathoz, melyen Sz. P. barátunkkal találkozván, vidám beszélgetés közt haladtunk megyénk felső részén keresztül Ung-Bereg-Ugo- csán át Mármaros-Szigetig. Útközben Osapon, ahol már jól esett a paprikás kecsege, K. F. csatlakozott hozzánk, kárpótlásul közben kiBzált Pali barátunk helyett. Eme csatlakozás nagyon előnyösnek bizonyult, mert K. P. ur járatos lévén e vidéken, előnyösen isismert modorával oly érdekesen ismertette az átfutott helyeket, — melyek különben, kivált Beregszászig nagyon unalmasak és sivárak, de itt-ott főkép Huszt körül meglepően szépek, különösen ott, hol Nagy-Szől- lőst elhagyva, egy nagy kanyarulatot tesz a vonat, s egyszerre engedi látni Nyaláb-Huszt és Kankóvárát, hogy a 12 óráig tartott vasúti folytonos utazás rövidnek tetszett s igazán kellemes volt.

M.-Szigetre érkeztén fél óráig nem tudtunk kiszál- laui a koupéból a nagy tolongás miatt, mely onnan eredt, hogy ugyanazon vonaton érkezett valami lengyel zsidó rabbi, kit már Bedőn, a hol felszállott a vonatra, közel 200 hosszú kaftános és hunczutkáju zsidó kör nyezett s boldog volt, a ki ruháját vagy épen kezét megérintheté, mondom, ez a zsidó rabbi oly mozgalmat idézett elé Szigeten, hogy a szó szoro9 értelmében : zsidó-zsidó hátáu volt, egyszerre akarván mindenik megérinteni a szent férfiút, a ki oly kegyes, hogy eljön Visniczről boldogítani a magyarországi izraelitákat azzal, hogy elfogadja tőlük az 50-es és 100-as bankókat, a mikért aztán ő imádkozik az adakozók javára. Ha nem látom, most sem hiszem, hogy ily fanatikus ez a mi zsidóságunk. A királyt nem fogadják oly lelkesedéssel a lengyelek, mint ezek a magyar zsidók azt a lengyel rabbit fogadták, s a király nehezen oszt szét annyi pénzt a lengyel szegények között, mint a mennyit ez a csoda rabbi összeszedett csak Mármarosban a magyar zsidóktól. Pedig hogy néz ki az istenadta! Egy elhízott, buta képű, alacsony ember, a ki beszélni is alig tud; de nem is szeret, mert mikor felkérték egy helyen, hogy prédikáljon nekik; nagy bölcsen azt felelte, hogy ő nem prédikál, hanem csak imádkozik. Hát bizony ez a legkönnyebb.

Minden fiaker el lévén foglalva a zsidók által mi csak akkor juthattunk a városba, mikor a nagy bevonulás megtörtént, s egy fiaker vissza. kijött értünk az állomáshoz. Beszállván a korona vendéglőbe, szét néztünk a szép fekvésű és elég csinos városban. Este az érdekes külsejű — fából tákolt, de szép sétányon, fekvő színházban nagy élvezettel néztük, illetőleg hallgattuk végig »a társaságból v. az arisztokratia harcza a democratia ellen« jeles társalgó- és irány-darabot, melyet igen ügyesen adtak az ottani színészek. Vacsoránk alatt kellemesen lepett meg az u. n. Mármarosi sajt jósága, mely akármelyik külföldi sajttal kiállja a versenyt. Csodálatos, hogy még sem kapható ez a mi boltjainkban I holott az ára sem nagyobb, mint a más-