Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1871-06-18 / 25. szám

VII. évfolyam

25. szám

Junius 18. 1781

Kiadó hivatal

ifj. CSÁTHY KÁROLY

gaíd. akad. könyvkereskedése

DEBRECZENBEN,

hová az előfizetési pénzeket és 63 hirdetéseket kérjük küldeni.

tx1 Minden a „Tisaavi- dék“-et érdeklő kéziratokat, a szerkesztőségi irodába Debre- czen, Főtér 7-ik sz. alá kérünk beküldeni.

TISZAvDEK

Vegyes tartalmú hetilap.

Megjelen rendesen Vasárnap.

Nagyobb terjedelmű, mint szintén több Ízben megjelenő hirdetések, alku szerint a legjutányosahban közöltéinek.

Nyilttér alatt minden három hasábos garmondsor 15 kr. és 30 kr hélyegdij.

Elötizetési *1 i J *

Postán küldve .... 6.—

Félévre............................3.—

Évnegyedre

......................1.50

H

irdetési dijak előre fizetendők: minden 5 hasábos petit sor egyszeri igtatásnál 5, többszörinél 4 kr. — Bélveg- dij 30 kr.

Előfizethetni Myiregyllázáll a postahivatalnál. l>el>reczci)t>4‘ll ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében, listen Grill Károly m.k. udvari könyvárusnál és Hajdú-Böszörményben Lányi Márton kereskedésében, hol egyszersmind hirdetések is

felvétetnek. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb öt krajezáros utalvány által.

Előfizetési felhívás a

VII. évfolyamának harmadik évnegyedére.

A „Tiszavidéka VII. évfolyamának harmadik évnegyede már rövid idő múlva bebövetke- zend; szives bizalommal kérjük t. előfizetőinket, előfizetéseiknek minél előbbi megújítására.

Lapunk iránya marad az eddigi, s mindent elfogunk követni, hogy a kitűzőit czélnak pontosan megfelelhessünk; szolgáljon bizonyítékul eddigi kitartó buzgalmunk és áldozatkészségünk.

Előfizethetni; a helybeli posta hivatalnál, és Debreczenben ifj. Csáthy Károly gazdasági acad. könyvkereskedésében. — Egyébbiránl legczélszerübb a posla hivatalok utján ötkrajezáros utalvány által.

A ,fTiszavidékst szerkesztősége és kiadóhivatala.

Előfizetési feltételek:

Helyben vagy postán küldve.

Negyed évre.........................1 frt 20 kr.

Fel évre...............................2 frt.

Iparmuzeum felállítása ügyében.

Általánosan tudva van, hogy az ipar csak úgy fejlődhetik, csak úgy lehet virágzó, ha minél nagyobb szabadságnak örvend, — továbbá ha a feldolgozandó anyagok és kész iparczikkek adás-vevése minél inkább meg van könnyítve, — végre ha minél több alkalom kínálkozik a műhelyen kívül a további önképzésre ; és igy egyfelől az iparszabadság, másfelől a jó közlekedési rendszer, végre harmadik felől pedig a müképző intézetek, p. o. iparmuzeum, állandó ipar- mütárlat, ipar- és rajziskola stb. felállítása által.

TÁRCZA.

NT ±ss m9E.

(Egy barátomhoz.)

Miért búsulsz, könyed miért hull,

Oh mond, mi bánat réme bánt?. . . .

Talán elpártolt tőled a leány

Kit szíved kedvesének szánt ?. . ..

Vagy múltadnak fájó emlékét

Siratod, mint ősz a tavaszt?. .. .

Vagy a részvétlenség fagya az

Mi benned dúl s könyet fakaszt ?. . ..

De, bár mi légyen jó barátom,

A könyet vesztegelni kár !. . . .

Mig itt futunk e földi pályán,

Derű, ború karöltve jár.......

A szív szeret, reméli, csalódik,

Enyhét, vigaszt ritkán talál;

S ha volt egy perez, mely nyugtot adott,

Köszönd meg, — már boldog valál.

(Lásd, én panaszra szám nem nyitom,

Bár volna rá okom elég........

E

ngem is hány a balszerencse,

De reményem nem töri meg még.

S hiszem, hogy szenvedésim után,

Melybe lelkem majd elmerül,

Mint a zugó fergeleg után Iíeám is jobb jövő derűi.

Most azonban egyik hatalmas, — hazánkban ugyan még nem igen ismert tényezőjéről, az ipármúzeumról szólunk röviden; felhívni óhajtván általa az iparosok figyelmét, hogy alakítsanak ilyent, vagy annak alakításához, úgy a magok, mint a közönség érdekében járuljanak minél nagyobb számmal és áldozattal, hol a szegényebb sorsú iparosok a látottakból, a tapasztaltakból, minden áldozat nélkül tovább képezhessék magukat.

Mert híjába, a szakismeret, képzettség nem születik velünk, azért fáradni kell, és hogy czélt érhessünk, arra alkalmatos eszközöket, alkalmat, utat-mó- dot kell teremtenünk.

És az olyan, mint üde forrás viz, mely lelkünk tudni vágyó szomját bár csilapitsa is, — ismét visz- sza óhajtozunk hozzá; olyan, mint a barátsága szerelem, mennél inkább neki adjuk szivünket, eszünket, annál inkább több gyöuyört, élvet nyújt; olyan, mint a gyöngytermö tenger, mennél mélyebbre szállunk benne, annál többet, szebbet látunk, mesés tündér virága csaknem elragad.

Az ismeretek óriás tárházának szerény, de an- uál inkább nagyobb becsű terme az iparmuzeum, hol nemcsak a szakértő iparos, kereskedő, de a fogyasztásra szorított közönség is örömmel jelenik meg; mert ott ösmereteit, nézeteit gazdagíthatja, homályos fogalmait tisztázhatja; midőn egyfelől az őstermelés czikkeivel,— másfelől pedig az ipar termékeivel a legszélesebb nemben, fajban saját szemeivel megösmerkedhetik; a magáéit összehasonlíthatja; fényes árnyoldalait kipuhatolhatja; hogy a mi jó, azt eltanulja, megszeresse; ami rósz, azt mellőzhesse; a mi hibás javíthassa; a mi hijányos kipótolhassa.

Ha megtekintjük azon iparosokat, kik külföldön járván-kelvén, látogattak ily iparmuzeumokat, — úgy találjuk, hogy azok képzettebbek, jobban, szebben, és ólcsóbban tudnak dolgozni; és ennélfogva műhelyeik is keresettebbek, mint azoké, kik itthon egyik közönséges műhelyből a másikba töltötték el ifjabb éveiket.

De a közönség is tudja azt méltányolni; és valóban illő is méltányolni azt az áldozatot, fáradságot, szenvedést, nélkülözést és lemondást — melyekkel össze van kötve a szakképzettség megszerzése, meQnzö kor ez amelyben élünk,

Erényt gyűlöl, hitet tagad,

Az igaz szív mély bánatában

Majd megdermed, majd szétszakad.

Kétszínűség ocsmány hízelgés,

Magasra sok butát emel;

Mig elfeledve, s porba sújtva

Fetreng, ki többet érdemel!)

Hadd a könyet!... Kebled legyen szírt,

Hullámokkal daczolni kész........

S ha csüggedés nem állja útad,

Bizton haladsz, jutalmad lész !.. . .

Legyen hited, erős, ingatlan,

Változtatást nem ismerő;

Mindenre, a mi szép, nemes, nagy,

Hatni, munkálni kész erő.

S ha bánat száll szívedre néha,.

Ha a világ lesújt, levér,

Ha múltadnak kínzó emléke Szivedbe újra visszatér:

Ne csüggedj el!... sőt dalra kelve Lantod húrján zengd a panaszt;

Meglásd, — ha bár önző is e kor, —

Lesz oly szív, mely megérti azll-------------- E-i. I—n.

A Dana.

Desjardins Ernő menekült franczia tudós Pesten tartott első s igen érdekes felolvasása alkalmával egy rövid bevezetésbeu köszönetét fejezi ki azon rokon- szeuvért, melyet iránta tanúsítottak, különösen pedig a képviselőház több tagjának, kik szives pártfogásuklyek annál inkább terhesebbé, és érezhetőbbé válnak, mennél inkább távolabb kell azért menni.

Mert az ember egymaga, elszigetelve, soha sem képezheti ki magát úgy, mintha másokkal személyesen, vagy csak müveivel is nem érintkezik, láthatni erre példát még a régi történelemben is, midőn Sóion tapasztalatszerzés végett messze elutazott; igen mert az egyhangúság, az az egyszerűség, mely az iparos házi tűzhelyénél, illetőleg műhelyében uralkodik, nem igen segíti elő a tanulni vágyást, munkájában semmi örömet nem találván; valóban az ily helyzet nyomasztó, és a legerélyesebb tevékenységet is elzsibbasztja; az ősi egyszerű szokás láthatlan keze által lelkünk tudni vágyásának szárnya szegetik, a legszentebb törekvés útja bevágatik.

Innen van az, hogy alföldi iparosaink arczából bizonyos elcgületlenség sötétüli le, — hogy homlokukon az évek száma oly hamar meglátszik; csaknem türhetlen helyzetét apai örökségnek tekintve többre, jobbra alig vágyik, pedig ha a felföldre vagy idegen országba megyünk nyűgöt felé — ellenkezőt találunk; az iparos életvidor arczából elégültség ragyog; a nyomornak árnyéka sem közelíti meg; munka-ké- pesebb és napról-napra halad boldogul.

Midőn ezeket elmondva röviden előadtuk, hogy mennyire szükséges az iparmuzeum az iparosok képzettségének és ez által pedig az iparfejlesztésére, úgy gondoljuk, hogy egy ipar múzeumnak a Tiszavi- déken Nyiregyházán való felállítását joggal ajánlhatjuk; mert itt sok és kedvező alkalom kínálkozik, egyfelől a városi hatóság általánosan ismert áldozatkészségénél fogva, a mennyiben a közjóiét előmozdítása tekintetéből, e czélra valamely épületjében ingyen is adna helyiséget; másfelől pedig iparos, nemkülönben pártoló közönsége is nagy számmal lenne.

Tehát akarat, kitartás — és iparmuzeum is lebet. K. Gy.

Tudomásul a magyar közönségnek.

E feliratt alatt az „Ellenőr“ jun. 9-ki számában egy rovat nyittatott meg, mely magában fogja foglalni a fővárosi germanizatorok neveit (a vidékiekkel, ha ugyau akadnának, majd mi szolgában részesítették és a sajtónak, mely őt önként legmelegebben ajáuita. Ezen szívélyes fogadtatás annál kellemesebben hatott reá, mivel hiszi, hogy ezt főkép franczia létének köszönheti és annak hogy hazájára nehezedett előre láthatlan szerencsétlenség következ- tébenjött Pestre.

Értekezései sorát illőnek látta oly tárgy fölötti felolvasással megnyitni, mely minket magyarokat különösen érdekel és udvariasságból elébb hazánk ügyeiről akart beszélni, mintsem az ő hazája szerencsétlenségeiről. Áttér azután a felolvasás tárgyára.

A Duna az utolsó időig hareztéri és politikai határ volt. Ezentúl nagy szabad ut lesz, mely a kereskedelemnek mindig nyitva vau. Magyarország azon ország, mely ezen folyó mindkét partjának legnagyobb részét birja; igy tehát ezen ország feladata annak javítását kezdeményezni és arra közre működni, hogy a termékeny talaj terményei számára megnyittassék. A Dunán való szabad forgalmat két akadály nehezíti el, a torkolat és a vaskapu.

Ezen két kérdés szoros összeköttetésben van. A legnagyobb akadályt a torkolat képezi. Desjardins ur ezután a különbséget fejtegeti oly folyók közt, melyek az Oczeánba ömlenek és melyeknél a magukkal hordott iszap a folyó és tenger ellenfolyásai által szét- szóratik és azon folyók közt, melyek beltengerbe ömlenek, hol a földtartalom szétoszlását a tenger 1 o- 1 y é k o n y fal által akadályozza. Innét származnak az áthághatlan gátok és a folyón tvaló forga-