Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1871-01-15 / 3. szám

oszt.-magy. birodalom kölcsönös jóakarat érzelmeivel tekintenek egymásra s kezet nyújtanak a két ország jólétének és fölvirágzásának előmozdítására. E szerint jogos bizalommal tág mezőt nyílni látunk épen e pillanatban a sokat Ígérő kilátások megvalósulására; oly mezőt, melyen a közös akarat és cselekedet mindkét országra nezve (altos egyetértés s Európára nézve tartós békezáloga lehetne.

De nagy megelégedéssel keli bennünket eltölteni a ténynek, hogy az osztr.-magy birodalom amaz érzületei egyszersmind ö felségének személyében is magasztos támaszra és előmozdítóra találnak. 0 felsége szabad es magas érzülettel, ama dicső emlékeket, melyek ríinastinját századok fényes történetén át csatolták a nemet nemzet sorsához, — csak a legmelegebb rokonszenwel fogja fogadni ama nemzet további fejlődését és azon minden utógondolat nélküli kívánsággal, hogy állami léte uj alakjaiban egy boldog és úgy saját, mint a vele történeti hagyományok, nyelv, szokás és jogra nézve oly sokszorosan rokon császárság jólétére egyaránt áldásos jövő valódi zálogait találja.

Excelleníiád megbizatik, hogy a fennebbi észrevételeket a kir. porosz államtitkár ur tudomására hozza s kívánatra vele annak másolatát közölje.

Fogadja slb. Beust.

Baner őrnagy hagyományai 1848» és 49-ből.

F—ő után.

Bem erdélyi hadjárata valóságos hősköltemény.És ha az a lángeszű dalnok, ki e hadjárat egy részének oly lelkesült szemtanúja és részese volt, nem esik a segesvári csata áldozatául: akkor ma már bizonyára nem csupán emlékiratok adataiban, hanem a legköltőibb rajzok világításában állna előttünk az a fordulásokban és eseményekben gazdag történet, mely az „osztrolenkai hős“ életének legdicsöbb fejezetét képezi.

A szabadságharcz történelmében eddigelé az erdélyinek szenteltek aránylag legkevesebb ivet. A Gör- gei és Klapka emlékiratai mellett a Czecz tábornokéi csak egy kis vékony füzet. Horváth Mihály lürténetköny- ve a Királyhágón túl eső haza eseményeit rnerité lu legkevésbé. Valamint az osztrák hivatalos „Sommer“- és „Winter-Feldzugok“ vaskos kiadásai szintén erről adtak legösszevontabb leírásokat. Pedig aligha csalódunk, midőn azt hiszszük, hogy a szabadságharcz dicsőségét a piskii hídnál küzdölték ki.

Makray László volt- honvéd alezredes (s most képviselő) átalános elismerést érdemel azért, hogy Bauer őrnagynak, Bem föhadsegédének emlékiratait gondosan megörzé s az „Alheneum“ kiadásában az irodalom és közönség közvagyonává tette. Igaz, hogy e könyv a hadjáratnak csak felét foglalja magában: a márcziusi napoktól a piskii csatáig, miután a derék katona, aradi fogsá gának kitelése után csakhamar elhunyván, nem fejezheté be emlékiratait; de ép az, amit leirt, az erdélyi események legérdekesb s Bem tábornok működésének legbá- mulatosb részét tükrözi vissza.

Bauer nem bírván az irás művészetével: könyvét nem ragyogó irály vagy mesteri forma teszi érdekessé; hanem a tapasztalt, a látott események és férfiak leírásainak közvetlen élénksége. Mint anyag, okvetlenül a legjobbak közé tartozik, melyeket amaz idők majdani történésze e nevezetes kor leírásához fölhasználhat. Neveli értékét az is, hogy Bauer a mily becsületes hazafi, ép oly tiszta itéletü ember volt, ki osztozott a korszak lelkesedésében, a nélkül azonban, hogy a higgadtság szempontjait elvesztette volna Ítéletében. Továbbá 1848 elején császári katona tiszt lévén, ép annyira ismeré akkori ellenségeink szellemét, mint a hazai s főleg a honvéd-vi- ; szonyokat.

TÁIICZA.

(Eredeti beszély ) Irta :

(Folytatás.)

— Ne sírj édes dajkám ! nem akartalak én téged j megsérteni, tudom én azt, hogy te engem szeretsz, s épen j tfgy javamat óhajtod, miként gyámatyám, de hisz én is j szeretlek téged, mindig úgy szeretlek miként eddig, — de látod a házasság említése engem mindjárt kihoz sodromból, s ilyenkor megfeledkezem gyakran netn csak környezetemről, de olykor önmagámról is, lásd, ne hozd ezt nékem többé fel, mert a házasság rósz sejtelmeket j okoz, s valóban félni kezdek tőle, hogy szerencsémnek j nyugalmamnak s talán minden boldogságomnak egykor ! házasságom fogja sirjál megásni.

E szavakra Anicza ismét elrepülni véli azon vérmes j remények teljesülését, melyek öt csak nehány perczek ' elölt is olyan boldoggá tevék, hirtelen félben szakasztja j zokogását, s kötője segítségével iparkodik könyeit eltávolítani, - s épen szóhoz készül, hogy Endrét a régi ke- ; rékvágásba terelje, midőn az ajtón hármas koezogás ital- I latszik melyen a kimondott, „szabadi« szócska után Pista í a Dénes ur inasa lépett a szobába.

— A tekintetes ur kéreti magához a tens urfit l — ' szól a belépő Endréhez, ki még mindég ott állt öre<* dajkája mellett.

Jalán baj van?— kérdi kissé aggodalmasan

Endre.

— Ó nem, hála istenek, csak úgy látszik unja magát, s Endre urfit óhajtja látni.

— Jól van, mehet — válaszol Endre, — mondja meg, hogy megyek rögtön, — szól Endre Pislához, mialatt ! ismét Anicza felé fordult.

Emlékiratait ama hatás leírásán kezdi, melyet az unió kimondása idézett elő. Majd áttér a fordulatra, mely a szász és román nemzetiségek fülbujtása után állott be midőn a sorkatonaság vitézekhez nem illő kétkulacsos szo- j repet játszott. Az igazság központjakéntPuchner tábornokot mutatja föl, ki b. Vay Miiós kir. biztosnak bókolt hála mögött pedig a román népet a magyar alkotmány ellen eskeltete föl. B. Vay és báró Baldacci mindent elkövettek a magyar ügy érdekében, de ez utóbbi a mily jó hazafi, oly tehetetlen vezér volt. Bauer mellette lévén mint segédtiszt, tüzetesen s pontos adatokkal irja le mindazt, a mit mi veit, mindaddig, inig balsikerei folytán a cselekvés színteréről el nem kellett távozni, alaptalan vádak- I kai is sújtva. Szomorú sorsa volt ez időben Erdélynek. A magyar családok kifutottak, a kastélyok kirabolva, a fa- j luk leégve, Kolozsvár ellenség kezében, a magyar had- I csapatok legyőzve sa tartomány szélére: Csúcsára kiszo- j ritva. Ily rósz viszonyok közt vette át Bem a vezérletet | És teremtett sereget, szerzett lőszereket, s négy nap alatt megtiszliiá Kolozsvár táját s felső Erdély nagyobb részét a német katonaságtól, mely pedig mindenütt túlerővel lépett föl ellene. De e számerö ellenében hatalmas tényező állt: Bem iángesze és éréivé.

A jellemrajz, melyet róla Bauer ad, szerfölött érdekes. A hadvezér mintaképét festi benne, ki bátor és kerül- ; tekintő, jó és szigorú, határozott, de nem makacs, diadal ! szomjas, de nem hiú. Udvarias még mikor fenyeget is. —■ „Ha nem lesz ön szives ezt vagy azt megtenni: főbe lö- ! vetem!“ mondá nem egyszer tiszteinek. A főbelövetéshez ! csak akkor folyamodott, midőn kellett. Katonáival együtt nélkülözött s kapott sebeinek fájdalmát szó nélkül tűrte. Midőn meglőtt ujját levágták, azt mondá Bauer-nek: „Lássa, ma holnap írni sem leszek képes!“ De aztán mégis csak irt. A népet, ha fel bújták is ellene, mindig szerette. „Ne csak fegyverrel hódítsunk, — úgymond — hanem kedvellessük is meg a szabadságot az elámított néppel!“ s mindenütt bünboesánatot hirdetett. Gyorsan kivivőit győzelmeit eszesen zsákmányolta ki s vereségeit igyekezett mietébb helyreütni.

Csúcsától Piskiig egyenlően nagy katona volt, szerencsében és balsorsban, a csatamezön és lakszobájában.

Bauer élénken ismerteti a sereg több derék katonáját is, köztük Petőfit, kit Bem annyira szeretett s ki Bemet bálványozta. Katonától igen ineglepöleg szép az a néhány sor, melyet Bauer irt a költőről, ki irigyelő a kis sereg hösiségét. „0 irigyelte tőlünk — úgy mond — egy véres, múlandó dicsőséget, ö, ki halhatlan dicső nevét rég a csillagok közé helyezte.“

Alalában ez emlékirat nem száraz katonai munka, hanem a mily pontos, ép oly élénk leirása annak, mit Bem és hadserege Piskiig miveltek. Kár, hogy ez emlékiratokból nincs több, de jó, hogy ennyi is van.

A. ü.

Eirek a hareztérroi.

(Eredeti táviratok után.)

— Január 5-én Feidherbe tábornok Liliében volt, s miként hallatszik, újra támadólag készül fellépni.

— Január G-án Uj-foundlandból 30,000 halász érkezett Havréba, kik magokat a franczia hadsereg közé soroztatták be.

— Január 7-ről kelt Brüsseli távirat után értesülünk, hogy mig Favre és Picard, Trochu, letételét követeli, addig a párisi polgárság erélyességet kivan tőle.

— Január 7. A berlini és londoni táviratok szerint Chanzy hadserege folyvást előre nyomul.

— Január 7-én Bordeauxbói jelentik, miszerint

a poroszok Auxerret tegnap újból megszállották, mig Semurt a fraacziák tartják megszállva. — A Brierre mellett táborozó porosz csapatokat egy csapat tengerész szétverte, mely alkalommal a poroszok vesztesége 200 ember volt.

— Madrid. Január 8. A republicanusok Ba- zaban felkelést intéztek; — mely alkalommal a síkságot foglalták el, — felkelésüket jelentéktelennek állítják.

— Berlin Január 8-án (hivatalos) Versailles. Jannár 7 én a királynak a királynéhoz intézett egy távirata jelenti: Frigyes Károly elébe ment Chanzy hadseregének, mely Vendemé léié haladt előre; az

j elért csapatokat visszaverte s üldözőbe vette.

— A „Bécsi Tagespr “ január 10-rői keltezet- ten jelenti, miszerint Chateau Bonniéiból január 9-ről e következő távirati tudósítást kapta: „Daczára a poroszok legvégsőbb erőfeszítésének Yilíerseuel vé- deíme (az Oigmrn folyó mellett) meghiúsult Viller- seul a poroszok legfőbb hadi állásának kulcsa, s ez valamint több helység szuronynyal foglaltatott el. A Sieves útközei, mely egész napon át tartott, a Iraneziák fényes

I győzelmével végződött.“

Mi hir a Nyírben.

— A debreczeiii kereskedelmi s iparkamara következő érdekes pályázat közlése végett kereste meg szerkesztőségünket:

„A lovasság részére beszerzendő uj lótakarók — illetőleg nyeregpokróczok — készítésének lehető álalá- nositása tekintetéből, s hogy a hazai iparnak ez irányban nyilvánulható tevékenysége elömozdittassék; a cs. és kir. közös hadügyministeriumnak 1870. dec. 24-én 3518A3 oszt. szám alatt kelt leirata folytán felhivalnak mind azon szür- szabók és pokrócz készítő iparosok, kik az alább megirt minta szerint a lovasság részére lótakarókat illetőleg nye- regpokróczokat nagyobb mennyiségben szerződésileg készíteni óhajtanak, hogy tíz darab minta (mustra) lótakarót lehető rövid idő alatt elkészítve, azokat nagyobb mennyiségre vonatkozó ár-ajánlattal is ellátva, minél előbb és egyenesen a budai föhadi kormányszékhez juttassák. Előbb ugyan a debreczeni kereskedelmi és iparkamarát arról értesítsék , hogy mely időre készíthetik és szolgáltathatják be a fent említett mustra takarókat, s hogy hány darabnak készítését képesek egy bizonyos meghatározott idő alatt eszközölni.

Az esetleg beszolgáltatott takarók ára a budai cs. és kir. hadipénztárnál fog az illetők részére folyóvá tétetni.

A szükségelt lótakaróknak legalább 55 és legfeljebb 57 hiivejknyi nagyságúnak kell lenni, négyszögben ; súlyra nézve pedig legalább 6‘A és legfeljebb 7 font nehézségűnek. .-íz anyagot illetőleg megjegyeztetik, miszerint annak jól osztályozott és tisztított úgynevezett erdélyi czigaja gyapjúból kell készítve lenni, mégpedig négy nyüsttel, keresztbe szőve úgy, hogy nemezzé tömörülése mindkét oldalon egyenlően lágyfogással és vonalok nélkül tűnjék ki,

E takarók négyszeresen összehajtva fognak nyereg alatt használtatni. — Debreczenben 1871. január 9-én.

A debreczeni kereskedelmi és iparkamara nevében. Hoenlóssy Imre, ör, Mirály Ferenc

elnök. titkár.

— SiUdányi Gedeon debreczeni főiskolai tanár, régen várt terjedelmes munkája: Magyar fel rályság- alkotmány története a szathmári béPisla azonban kiösmerte Emire szórakozottságát, Dénes urnák pedig nyugtalan véralkatát, nem távozott a szobából, hanem szépen neki támaszkodott az ajtófélfához, s onnan nézte s onnan kezdte szidni magában az öreg Aniczát, kinek olyan jó dolgot adott az isten az övéhez képest.

Endre észrevette, hogy Pista nem távozott s mielőtt szólt volna Aniczához, feléfordult s kissé csípősen kérdi a dülöngőző Pistától, hogy : talán ki akar dőlni az az ajtó fél?

— Nem biz az, instálom alásan. — válaszol a zavarba jött Pista, egyenes állást véve.

— Mért nem távozik tehát.

— Mert a tens urfi nélkül nem térhetek vissza a tekintetes úrhoz.

— És miért ?

— Mert jól össze teremtene, hogy nem vártam meg, — a tekintetes ur nyugtalan természetű ember, s hamar megszokott haragudni.

—- Igaza van, — válaszol Endre, s mialatt Aniczá- tól elbúcsúzna, kit a szobában hagy, kalapját véve s az inassal az öreg ur pipáló szobája felé haladt.

Lehet-e valami boszantóbb mint mikor a nyári rekltc- nö hőségben fáradságtól kimerültön, a nap épetö sugaraitól elbágyadlan, a tűrhetetlen szomjlól zaklatva, valahová egy ital friss vízért betérünk — s mi mohon várjuk a perczet, melyben az üdítő kortyokat, élvezhessük s ekkor s épen midőn kezünkbe nyújtanák, a vizes edényt a kiszolgáló leejti, s egész naivan kijelenti: hogy eltört biz ez, s már most tessék egész türelemmel várni egy fertály órácskát a mig a kútról mást hoznak.

A szomj mindeneseire egyike a legkinzóbb érzéseknek, de hátha még kiválasztjuk azon nevezetes nemét mely Aniczának e perezben tantalusi kinokat okozott, s melyet mi ez alkalommal a tudvágy,a kiváncsiságszomjának nevezünk el s mely az ö lelkét a kétségbeesés zaharájá- ba ragadta, elképzelhetjük ama kinokat, melyeket Endrének távoztával az aggnö átélt.

Tudjuk, mennyire szerette Endrét, tudjuk, mennyire vágyott öt szerencsésnek, boldognak látni, — hányszor álmodta át képzeletének legboldogabb perczeiben, hogy és miképen fogja ö Endre gyermekeit dajkálni ápolni

! az első szavak kimondására, mosolygásra tanítani, — i gyakran ott képzelte magát az álmában mosolygó kisded : bölcsője felett, pedig olykor ott álfa jámbor a tüzpad mel- | lelt, a kormos oldalú fazék felett, melyben urának valami í szerény ebéd főt, ki azt türelmetlenül várta, — s ö mind j erről megfeledkezve tudtán kívül el kezte az altató dalt ; dúdolni a fazéknak :

Csi esi baba, nincsen papa Eljön mama, majd lesz papa —

Csi csi csi belbel, majd holnap kelj fel. Hajcsi pupajcsi, aludj virág szálain. —

Ilyenkor aztán édes ábrándjaiból az ebédet türelmetlenül váró Bálint mogorva hangja költő fel:

— Hej mi amenykö! talán megbolondultál, hogy el akarod örökre altatnt azt a szurtos fazekat, vagy mi? —

, hozd be már ha akarod mert a dolog vár utánam.

Ekkor aztán Anicza mintha égből hullt volna alá, né- 1 inán teljesítő a parancsot.

Majd ismét számtalanszor Endre pirongalta meg ! mikor öt a házasságra ösztönözte, — sokszor sokszor —

! mig végre előttünk be vallá neki, hogy csakugyan szeret,

I s ö boldog volt, égett a vágytól tudni, hogy ki az a szerencsés .kit Endre szerelmével boldogitand, s imé itt van,

: midőn azt épen megtudhat volna, a rósz Pista inas megjött s megjelenésével összetépte azon arany hálózatot melyet ö oly rég s oly gondosan sző hogy leghöbb tudvá- gyának gyémánt halát benne megfoghassa

A mint Endre elhagyta a szobát, nyugtalanul kell fel karos székéből s korához mérten hevesen kezdett a szobában fel s alá járkálni:

— Hát azután nem tudja a jég essö megkefélni a

: hol egy inas csak van a világon? — zsörtöl az öreg Anicza — most már megint a réginél kezdhetem, ott vagyok ahol a mádi zsidó — hm! hm! hm! ki is tudná mar azt nékem megmondani: hogy mikor találom Endre urfit ismét olyan közlékeny kedvében, mint épen ma volt? amikor már csak az hiányzott hogy a nevét mondja ki mátkájának, csak a nevét! hogy engemeí épen oly nyugodtá tegyen, mint a milyen nyugtalanná tett igy, annak asehonnai inasnak a megjelenése miatt.------ (Folyt, köv.)