Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-06-04 / 23. szám
Junius 4. 1781 VII. évfolyam 23. szám. Kiadó hivatal ifj. CSÁTHY KÁROLY giud. al.ad. könyvkeieskedése DEBRECZENBEN, hová az előfizetési pénzeket és ii. £• hirdetéseket kérjük küldeni. TISZAYIDEK. Minden a „Tisaavi- dék“-et érdeklő kéziratokat, a $ szerkesztőségi irodába Debre- J Vegyes tartalmú hetilap. Megjelen rendesen Vasárnap. ezen, Főtér 7-ik sz. alá kérünk & I beküldeni. J Nagyobb terjedelmű, mint szintéi több Ízben meg jelenő hirdetések, alku •szerint a logjutányosabban közölhetnek. Nyilttér alatt minden három ha-, sábos garmondsor lő kr. és SO kr bélyegdij. Előfizetési dij: tis Postán küldve . . . . 6.-16 Félévre ...................... . 3.— j Évnegyedre .... . 1.50 & Hirdetési dijak előre fizetendök: minden 5 hasábos petit sor egyszeri igtatásnál 5, 1 többszörinél 4 kr. — dij 30 kr. Bélyeg- ti Előfizethetni Nyíregyházán a postahivatalnál. DebrCCZenben ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. ^Pesten Grill Karoly m.k. udvari könyvárusnál és Petrik Gézánál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb öt krajezáros utalvány által. Nagy-Kálló és kornyékének erdő és fatenyésztési ügyében. II. (Folytatás.) A „T i s z a v i d é k“ iegközelebbi számában felemlítettük: hogy Nagy-Kálló és környékének, illetőleg a Nyírségnek igen szükséges volna és hasznos lehetne egy „Fa és erdő tenyésztési egyesület/* — jelen számában pedig ezen j egyesület czéljáról, alakításáról és alapjáról fogunk röviden értekezni: Fájdalom ugyan : hogy az életben, részint az emberek közönyössége, részint kedvezőtlen társadalmi és politikai viszonyok miatt száz meg száz szép és nagy, üdvös és hasznos eszmékkel, terveket j látunk addig feltűnni, hánykódni a lét és nemlét hullámain — mig egy is kikötőbe futhat, — életre ver- gődhetik, — feloevekedhetik, — és virágozhatik; és igy a legszentebb törekvés is hajótörést szenved; ki tudja pedig: hogy mi messze hatott volna ki annak hordereje, nemérzi-e meg nemzedék, nemzedék után?! Mely annál inkább érezhetőbbé lesz, minél inkább halad a műveltség, mert ezzel kiadásaink is szaporodnak; és igy ha a műveltség haladásával párhuzamban nem igyekszünk jövedelmi forrásainkat is ! gyarapítani, — igen, igen keserű kiábrándulás várakozik reánk; mint ezt mára múltból, mint a jelenből számos példával lehetne illusztrálni; hány történelmi nevű és nagy vagyonú család jutott már tönkre. Igen inert e vidéken a természet is mostoha szüleként jelentkezik csak; másfelől pedig az okszerű gazdálkodásnak — a mezőgazdászatot a fatenyésztés, barom tenyésztés, zöldségtermelés és gyártás- s a 1 összekötve, — illetőleg a fa és erdőtenyésznek csak elvetve itt ott találhatni idestova lefolyt nyomára; a föld, illetőleg a talaj pedig áldozat nélkül velünk meg nem osztja kincseit; e melett a szél és viharnak szabadkéz engedtetik itt; az aszályos hőség kipárolgás illetőleg harmatozás által nem ellensúlyoztad; a futóhomok meg nem köttetik, a szik pedig el nem fojtatik. TARCZA. Rege. Ragyogó szárnynyal a fény közölt Egy felier angyal mereng, pihen; A lotusz-ága tündökölve, Fölé borul, fedi szelíden. Örökké zengő hárfa húrján, Megárad a dal szabadon, Mint virágok közt szállva lehben, Elandalitó lágy fuvalom. Áldott a mosoly, szivek álmán Ottan virul az örök tavasz; Bár múlik az idő verése, Oh ! soha — soha nem hervad az. A szenvedő szív sebeire Mennyei balzsam, vigasz terem; Elolvad a fájdalom vértje, Hagyog az üdv, kéj, szerelem. Be az angyal mégis bánkódik, hantjára hajtja fürtös fejét, Könnyes szemekkel messze tájra, Busán, eped ve néz szerte szét, Áldó fohászt susog bár ajka, Az égi balzsam szive felett, Széltépett álma eszébe jut, Mikor titkon égett, szenvedett! Néma fájdalmát nz égi mosoly, Nem tudja meggyógyítani; De midőn fa és erdő alig vau az egész Nyírségben. Holott az egyetemes gazdálkodás egyik neme sem kíván oly csekély áldozatot a termelést illetőleg, mint a fa és erdőtenyésztés; ez nem kíván táplálékot naponta, mint az állat, — nem vár pénzes vevőre, mint az ásvány. Ennél fogva igyekezzünk minél több fát, kertet, illetőleg erdőt tenyészted; ültessük be útjaink szélét, földjeink mesgyéft, dűlőit és barázdáit, kertjeinket minél jobban, végre egyes téreket benn a városon sétatéreknek, kün pedig erdőségeknek. Mely czélra, miután egyes ember jelenleg hanem alig, úgy csak nagy áldozattal volna képes, általában pedig képtelen is, — társuljunk minél nagyobb számmal; alakítsunk társulatot mint fentebb emlitte- tett, még pedig a következő módon: 1) , az egyesület czélját tekintve; mint jeleztük már az imént: A fa és erdő tenyésztés előmozdítása és megörökítésére N.-Kálló és környékinek illetőleg a Nyírség területén ; a) , és a fa minél szélesebb nembeli tenyésztése által; vetvén nevelvén iskolában illetőleg egyetemben minél nagyobb számmal úgy a maga, mint tagjai nem különben a közönség szükségei fedezésére, úgy a nemes. mint a vad, szelídített és honosított fákat; mit az ön és tagjai szükségei fedezetén felülmaradt fa- I csemeték elárusitása által eszközölne; és igy alkal- matosabb Iák minél olcsóbb és könnyebb szerű be- ; szerezhetésére. b) , egyes térek, utak, határszélek, kertek és er- | dók, stb. beültetése által példát, — és a haszon felmutatása által ösztönt adni másoknak is fatenyésztésre. 2) , Az egyesület fő alapját — a pénz forrás adván meg s egyesület alakulna minél nagyobb számmal ; a tagok lehetnének alapitó, — rendes és rendkívüli tagok; és tagok lehetnének : a megyei és egyes városi és falusi közönség, takarékpénztár, casino, dalárda és más egyletek és társulatok, ezeken kívül egyes föld, kert háztulajdonosok, és föld, kert és házbérlői, az alapitó tagok 100 frtról alapítvány levelet állitván ki köteleztetnének e 100 frt után évenkint G %-et, a rendes tagok pedg 10 évi kötelezettséggel 5 irtot, a rendkívüli tagok pedig évenkint megújítva a beirási évre 3 irtot tartoznának fizetni; — a faBeteg volt, mint a letört virág, Melynek lassan hullnak szirmai. Bár hozzá a dal lágyan zengett, Könnyes szemét fény ragyogta át. Szent alleluják áradatja Nem allathatá el bánatát. Szélylyel tárja fénylő szárnyait, Repülni készül túl a fellegen; Hol ölelközik tér és idő, Az ut bosszú örök végtelen. Míg feltalálja kit elvesztett, Kit szeretett, régi kedvesét; Vagv elvész a semmiségbe Szárnya lankad, elhull szerte szét. Lenn — sötéten a föld lebegett, A végtelenség tág üregén ; Miként a lomha éjjeli köd. Szállott szokott utján, feketén. Htallik a jaj és vad tivornya, Néha egy-egy sóhaj átrepül, Oh ! bár eltéved, fáradt szárnyon, A trónhoz ér észrevétlenül. Már látszanak mogorva arczczal, Miként állnak a Hegyek merőn; Mint a hideg, kővé vált szív, Örök havat hordnak a tetőn. Óriás moraj tombol álal, Zajlik a tengernek habja im, Mint földi álmák és remények Tört hajók úsznak hullámain. Nádas kunyhóból a dal kihall, A csendes tűzhely hamvadva már, Miként az álom szélylyel tépve, tenyésztést tettleg foganatosítván az egylet -r- az első 3 gyarapító év elteltével, az egyesületi tagoknak fizetéseik és kötelezettségeikhez aránylag évenkint bizonyos mennyiségű facsemetéket p. o. az alapitó tagoknak egy alapítványi levél után 500 drb ákácz, tölgy vagy más fát; a rendes tagoknak 200 drbot, a rendkívüli tagoknak pedig 60 drbot osztana ki a kamat illetőleg a tőke törlesztésére. Ebből tehát világosan kitűnik: hogy itt a tagoknak tetemes nyereségűk lenne. 3), az egyesület czéljának megközelítése, illetőleg elérhetése véget szükséges lenne a helyes kormányzatról is előre gondolkodni. Miután az alakitó bizottmány — kiosztaná tagjai közt az aláírási iveket és aláirna legalább 200 tag, — alakitó gyűlést hívna össze, — mely gyűlés az egyletet megalakulnak nyilvánítván, az igazgatóságot, választmány és elnökséget meg választaná, az egyesület alapszabályait a nagym. raiuiszteriumnak bemutatná, — erdőszt és kertészt fogadna rendes évi fizetéssel; és végre vagy Szabolcsmegye tek. bizott- mányi gyűlésétől, vagy N.-Kálló várossától e czélból vagy 50—100 hold földet kérne 30 évi használatra; oly kikötés mellett: hogy ezen föld visszaszáll az illető adományozó megyére vagy városra, a hasznos beruházásokat megtérítve az egyesületnek. A miért előlegesen is az alakitó bizottmánynak mélt. b. Vécsey, továbbá nagys. Patay és Bonis alispán urakat és más tekintélyes embereket kellene megnyerni az egyesület megalakítására. Hanem a jövő számban ez egyesület messze kiható haszna tevékenységét bővebben fogjuk fejtegetni. ________ K. Gy. A fürdők története. A fürdők használatúnak kezdete a legrégibb nemzetek mesés korszakában enyészik el; az indusok, egyp- tomiak, persák, assyrusok és zsidók isteni erőt tulajdonítottak azoknak és bölcs törvényadóik életrendi használaton kívül vallásos szertartássá alakiták a fürdést, mely a keleti népek nagyobb részénél mind ez ideig- fennmaradt. Magok a görögök is szentségnek (balnevin) tartották a fürdőket, melyből lett a latin „balneum“ s „loütronnak* nevezték; legrégibb fürdőik többnyire hideg fürdők vol- | lak; Pytagoras s tanítványainak föéletszabáíya volt a billeg fürdő ; a laeodaemomak télen-nyáron folyókban fü— födtek, melybe nyáron újszülöttjeiket is bemártolták ; a Körülié olyan puszta a táj. Régi emlék, mi virasztana Oh itten, már egyik sem maradt! Gyönyör, szerelem, tündér-rege, Mind elfér, — alszik a sir alatt. Nem rég szállott el vágyó lelke, Oh! nem rég pihent meg e kebel, Kedves dalát még egyre zengve, A viszhang sem felejtette el. Lágy sóhaja, mint húr rezgése, Még most is száll, lebegve talán; Haldokló szellő lebbenése, Szárnyütése csöndes éjszakán. Az angyal száll, s kedvesét látja, Mint szenved az örök tűz felett; Örvénybe ért, sokáig küzdött, S a sikamlós utón elveszett. Az angyal hozzá vágyva repül, Körulte ragyog az égi fény, A szerelemnek dúlt világa Feltámad s ott tündöklik szivén. Epedve száll ifja keblére, A régi dal zendül édesen ; Oh! mint egykor a hársfa alatt, A holdfénynél csöndes éjjelen. Kedvesét forrón öleli át, Megsimitja borult homlokát; Hívja, vonja, fél az ég felé, S az ur előtt neki megbocsát. Oh ! oda fenn fénylik a menny, A mosoly áldott, a kéj ragyog, Örökké zengve, a trón előtt Játszadoznak fehér angyalok.
