Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-01-15 / 3. szám
VII. évfolyam Kiadó hivatal j ifj.CSÁTHY KÁROLY | gazd. akad. könyvkereskedése debreczenben, hová az előfizetési pénzeket kérjük beküldeni. Minden a „Tiszavi- dék“-et érdeklő kéziratokat, a szerkesztőségi irodába Debre- czen, Czegléd-utsza 47-dik sz. alá kérünk beküldeni. V. - - „ J 3. szám. Január 15.1871. TISZAVIDEK Vegyes tartalmú hetilap. Megjelen rendesen Vstsá:r:m.a/EX Nyilttér alatt minden három hasábos garmondsor 15 kr. és 30 kr bélyegdij. Előfizetési dij t Postán küldve . . . . 6.— bal ! Félévre .... . . 3.— ff Évnegyedre . . . . . 1.50 T Hirdetési dijak előre fizeteildök: minden 5 hasábos ti petit sor egyszeri igtatásnál 5, S3 f: többszörinél 4 kr. — Bélyegalku li dij 30 kr. szériáit a Eegjutanyosabban közöltéinek. Előfizethetni lylregyllázáfi Iilincz Gyula könyvkereskedésében főpiacz. Debreczenben ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében,Siesten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál és PetrikGézánál hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Egyébütt a postahivatalok utján, legczélszerübb öt krajczáros utalvány által. Előfizetési fölhívás TISZAVIDEK ts 53 czíüI nyíregyházi vegyes tartalmn hetilap Vll-dik évi folyamára. Iflegjelenlk minden vasárnap. Előfizetési föltételek: postán küldve negyed évre — — — 1 frt. 50 kr. o. é. fél évre — — — 3 „ egész évre — — — 6 „ Előfizethetni helyben Illincz Gyula könyvkereskedésében, egyszersmind minden királyi postahivatalnál. SCs* Az előfizetési dijakat kérjük minél előbb, ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésének Debreczenben bérmentesen beküldeni. A „Tiszavidék“ kiadóhivatala. Nyíregyháza, jan. 14.1871. (f!t) Senki sem fogja kétségbe vonni azon állításunk valódiságát, mely szerint az államok kincse és ereje a nemzetek szellemi és vagyoni emelkedésében, szóval azok anyagi jólétében rejlik, valamint azt sem, hogy mind ezek előmozdítása az államoknak s azok illető közegeinek morális és fisicai kötelezettsége; — hogy azonban ezen kötelezettségek kellő pom tossággal betöltessenek, múlhatatlanul szükséges azoknak már saját érdekünkben is szellemis anyagi erőnk általi támogatása. Hogy a régi kor embereinek egy részével, nem különben a köznép nagy részével, gyakran saját személyük előnyét illető, de általok még felfoghatatlan jótékony eszmék megértetése, olykor mily nehézségekkel jár — azt a közéletben szerzett tapasztalataink számtalan hosszú sorai igazolják, — de kérdjük, váljon a maradás ezen apostolai miatt, kell-é ? lehet-é? avagy szabad-é ott csüggednünk ? hol egy nagy közönség, egy nemzet előnyéről, felvirágzásáról s kivívandó jólétéről van szó? — Lelkiösmeretüűk s hazafiui tiszta önérzetünk határozottan azt válaszolja: nem szabad! Gyakran forduluak elő esetek a közéletben, melyeknél a makacs elfogultság , a minden jó és üdvös elleni daemoni inger, az enyém s tiéd tárgyilagos eszméjének, rövid ideig tartó önző, de hosszan kiható káros uralma a restség, tunyaság, s hátramaradási vágy mételyes ingere, a közjó s közhasznú intézmények eszméjével, főleg pedig azok kivitelénél, a nevetségre ingerlő ellentétes érintkezésbe jönnek, — e tény áiladékoknál azonban hála a maikor derülő hajnalának, már csak jelentéktelen az oppositio, mely a világosság ellen küzd, s mely felett a közvélemény s a korszelleme győzedelmeskedik, — melyet az úgy tekint, miként a gondos szüle oskolakerülő gyermekét, ki vagy nem tudja, vagy nem akarja felfogni azon jótékony utóhatást, mely reá jövőben ezen üdvös pressióból háramlik. Korszakunk egyik legüdvösebb, s nemzetünkre legáldásthozóbb eszméje, a népnevelési eszme volt, melyet, nem hiszünk felvilágosodott müveit embert e két testvérhazában, a ki azt ne pártolná, s ki annak dús eredmónyesitéséhez áldást ne kérne a hon istenétől, ez azon szellemi emeltyű, mely az embert emberi méltóságával megösmertetve, a múltak zsibbasztó álmából felkölti, s fokonként emelkedő tettekre ösztönzi. És így a népnevelés anyagi és szellemi haszna nem csak kizárólagosan egyes polgárok jólétét s emelkedését mozdítja elő, hanem mint egy jótékony országos májusi eső, egy egész nemzet szellemi emelkedését, vagyoni gyarapodását, s mindez alapokon a nemzetgazdászatot, az ipart, a kereskedést s irodalmat óriási erővel fénypontjára emeli; mely előnyök következtében reményihetjük, hogy nemzetünk idővel méltó helyét foglalhatja el a világ legmüvelt nemzeteinek sorában. Hogy tehát nemzetünk ezen előnyben mielőbb részesülhessen, hazafias kötelességünknek tartsuk felkarolni mindazon alkalmakat s eszközöket, melyek által a bár eleinte nehéznek látszó viharos ösvényen végre mégis szent czélunk sikerdus révében köthes- j sünk ki, tűzzünk jutalmakat a jó, a képzett és lelki- i ösmeretes néptanítók számára, kik hivatásuk megfe- lelésében előnyt vívnak ki mások felett, hogy ez által ! annál jobban ösztönözve legyenek hivatások pontos s I lelkiösmeretes betöltésére, — hallgassuk meg azok I méltányos kívánalmait, s orvosoljuk netalántáni bajaikat, s ha a szükség ugyhozza magával, támogassuk azokat gyengeségeikben, — s ha előnyökre, melyek által egyidejűleg nemzetünknek is szolgálatot teszünk, valamit tehetünk, iparkodjunk azt cselekvé- j nyeinkkel koszoruzni, vagy erélylyel hangsúlyozni, ] mert a jó s lelki ösmeretes néptanítók a nemzet, va- I lódi apostolai, ők nevelik a nemzet azon fáit, kik azt idővel nagygyá s virágzóvá alkotják, miként azt más müveit nemzetnél látjuk; azért is tiszteljétek a jó néptanítókat, akik arra magoknak érdemeket szereztek ! Mert csak egyedül a felvilágosodottság, a nép- ‘ nevelés áltai érhetjük el minden tekintetben nemzetünk felvirágzásának ama nagy napját, melyet oly | régóta s oly eepdve várunk. # * * Midőn épen jelen czikkünket végeznénk, vesszük Pazár István nyíregyházi néptanító ur megkereső sorait, melyekben a dadai járásbeli néptanítókhoz intézett felhívása számára lapunk hasábjain helyet kér; — midőn a tisztelt néptanító ur ezen kivánatát a I legszívesebb hazafias készséggel teljesítenénk, egyidejűleg nem mulaszthatjuk el Szerencseidvánatunk nyilvánítása mellett kijelenteni, miszerint lapunk hasábjai, melyek különben is Szabolcsmegye érdekeinek előmozdítására szentelvék, ily s hasonló esetekben mindannyiszor szolgálatára állanak, — sőt szerencsénknek fogjuk tartani, ha a tisztelt népnevelő ur a tartandó gyűlés eredményét annak idején lapunk számára megküldeni szives leend; ennek közlése által gondolván mi is némi igénytelen szolgálatot tenni a j közjó érdekében. Most pedig közöljük a felhívást amint az kö- í vetkezik: I Felhívás a dadai-járásbeli néptanítókhoz! Midőn kedves hazánkban éléuk mozgalom mu- i tatkozik az anyagi és szellemi tevékenység minden | terén, számos közhasznú válalatok és egyletek ala- I kulnak a nép jólétének és mivelödésének előmozdítására, nekünk néptanítóknak is hazafi kötelességünk a népnevelés magasztos terén a haladási követelményeknek eleget tenni, s résztvenni a nemzet szellemi törekvéseiben, hogy méltók lehessünk a nemzet pártfogására. A veszteglést és szunyadó életet elhagyva, s magunkról pezsgő életjelt adandó, más minket már jóeleve megelőző megyebeli kartársak nyomdokán indulva, most az újév kezdetén uj erővel sorakozzunk a népnevelés szent zászlója alá s önmivelődésünkre valláskülönbség nélkül, egyesült erővel alakítsunk egy „néptanító egyletet“! Mit egyes erők külön nem képesek kivinni, azt j vállvetve egyétömörülve könnyebben kivihetjük, mert hisz egyesülésben rejlik az erő, és csak a szellemi egyesülés által várhatunk valódi sikert. Midőn tehát valláskülönbség nélkül minden dadai járásbeli néptanító a legközelebbi napokban fel- lesz szólítva, hogy a Nyíregyházán tartandó néptanító egyleti alakuló gyűlésre jelenjen meg: ne kímélje a fáradságot és költséget; a fáradságot megjutalmazza azon öntudat, hogy népnevelői kötelességét híven teljesítve, a népnevelés szent ügyében az édes haza ból- dogitásán fáradozik; s a költséget illetőleg pedig a Tekintetes szabolcsmegyei tanács méltányolván buzgó hazafi törekvéseinket, legrövidebb idő alatt a megyei községi pénztárból fogja utalványozni. Előre hát, haladás az élet ütere! a hazai népnevelés szent ügyében alakítsuk meg a „dadai járásbeli néptanítók hitfelekezetnélküli egyletét!“ Hazafiui üdvözlettel maradtam Nyíregyházán január hó 8-án 1871. Pazár István néptanító. Beust válasza. Múlt számunkban „A titkos válasz“ czim alatt érintettük Beust ur azon válaszának tartalmát melyet a múlt év deczember 26-kán keltezetten Bismarck grófnak rn. é. decz. 10-iki sürgönyére küldött, s melyet ez alkalommal egész terjedelmében van szerencsénk a következő képen közölni. Bécs, decz. 26 1870. A kir porosz követ kezeimhez juttatta kormányának ismételve kilátásba helyezett közleményét Németország jövő alakulásáról. Ide mellékelve veszi excellentiád tudomásul az illető sürgöny másolalát. Oly helyzetben voltam, hogy f. hó 5-ki sürgönyöm- ! ben mindjárt Schweinitz tábornoknak a kir. porosz kor mány szándékolt nyilatkozatára vonatkozólag tett első ezélzásai után kifejthettem excellentiád elölt az általános szempontokat, melyeket mi irányadóknak és döntőknek tekintendettiink saját fölfogásunkra nézve. A jelenleg előttem fekvő okmány alakja és tartalma most teljes I örömömre lehetővé teszi, hogy akkori érzelmeimet tovább is föntartsam. Mindenesetre áll ez másrészt azon egyetlen pontról is, melyben legalább külsőleg nézeteink nem találkoznak teljesen a kir. porosz kormányéival Folyó hó 5-ki sürgönyömbe lehetetlen volt oda nem utalnom, mily kívánatosnak látszanék előttünk, hogy a prágai béke tárgyalása a jelen Poroszországgal váltott nézetcsere alkalmával, s te- kintettel a czélra, melynek elérését emellett mindkét párt szemelött tartja, — lehetőleg elkerültessék. A kir. porosz kormány azon hiedelemnek adott kifejezést deczember j i4-iUi sürgönyében, hogy e kérdést meg kell érintenie, és ámbár készséggel elismerjük a barátságos érzületet, | melylyel a prágai békéről említés tétetett, mégis jobbnak tartjuk az az által nyújtott s egy további fejtegetésre szolgáló támpontokról tüzetesebben nem szólani, s megmaradni azon nézetünk mellett, bogy a vita e téren leendő elkerülése mindkét fél érdekében fekszik. Valóban nem alaki magyarázatok, nem anyagi jogigények azok, melyeket a jelen pillanatban vita tárgyául föltüntetve látni kívánatosaknak tartanánk. A mi fölfogásunk inkább oda hajlik, hogy Németország egységében Poroszország vezetése alatt történelmi fontosságú aktust, elsőrangú tényt lásson Európa modern fejlődését illetőleg s e szerint Ítélje meg a viszonyt, melynek a magy.-osztr. állam és a határainkon történt uj állami alakulás között éleibe kell lépnie és megszilárdulnia. E szempontból kiindulva, midőn a kir. porosz kormány által bejelentett további közleményeknek nézek elébe, csak legnagyobb megelégedésemre szolgál, hogy már ! most határozottan állíthatom, miszerint a magy.-osztr. bi- ! rodalom összes irányadó köreiben a legöszintébb óhaj mutatkozik az iránt, hogy azon hatalmas államszervezettel szemben, mely rövid időn végleg megalakul, a legjobb és legbarátságosabb viszonyokat tápláljuk. Ez óhaj azon szilárd meggyőződésben gyökerezik, hogy a kölcsönös szükségletek elfogulatlan megfontolása és méltánylása csak azon legszebb és legjótékonyabb hatást gyakorolhatja mindkét országra : hogy azokat békében és fáradhatlan együttműködésben a jelen és jövő feladatain egyesitendi. E tekintetben a kir. porosz kormány csak saját érzelmeinek kifejezését előzi meg, ha közös múltúnkra gondol s szavakba önti a reményt, hogy Németország és az
