Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-05-21 / 21. szám
VII. évfolyam 21. szám. Május 21. 1871. I4ia<ló hivatal ifj.CSÁTHYKÁROLY \ f üir/.a. akad kdn y v kei es kedése y UKBUKGZKNBKX. 4 ]| liitvá a/, elftfizctési pénzeket és j (|| hirdetéseket kérjük küldeni. fev a, ... i í Minden a „Tiszavi- j| TISZAvIDEK Vegyes tartalmú hetilap. Megjelen rendesen Vasárnap. J(j dék“-et érdeklő kéziratokat, a g- I: szerkesztőségi irodába Debrp- j ezen, Főtér 7-ik sz. alá kérünk W —— beküldeni. j SBT * (<M,f<‘d<>lmií , mint r/intéii töl>l» izheu niegleletid liirdetések , alku szerint a legjidányo.oiakkaii közöltöt nők. % Nyiltlér alatt minden három hasábos gurmondsor lő kr. és 30 kr bélyegdij. ElíilizetéNl díj: Postán küldve .... t*.— Kétes re............................3.— Évnegyedre ...........................1.50 j , Hirdetési dijak előre fizess tendök: minden 5 hasábos <*| petit sin1 egyszeri iktatásnál 5, | rkí többszörinél 4 kr. Bélyeg- & dij 30 kr. j Előfizethetni Ü llfitZÄII a postahivatalnál. Dc3H'6CK6Ilb^ll ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. Grill Károly m.k. udvari könyvárusnál és Petrik Gézánál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb öt krajezáros utalvány által. Gyüjtsüak adatokat Szabolesmegye történetéhez. Lapunknak jutott azon szerencse, hogy egy felhívást intézzünk hazánkliaihoz. Szabolesmegye monog- raphiája érdekében. Ma már azon kedvező helyzetben vagyunk, miszerint elmondhatjuk, hogy felhívásunk, nem volt kiáltó szó a pusztában. Mint a „Tiszavidék“ legközelebbi száma hozta, egyik jeles hazánkfia Foitinyi János, a magyar történelmi társulat gyűlésén magára vállalta a Szabolcsmegyét érdeklő adatok gyűjtését A történelmi társulat, melynek nevezett tudósunk egyik derék tagja, figyelembe véve azt, hogy Foitinyi János egyike a legfáradhatatlanabb és legbuzgóbb adatgyűjtőknek, nemcsak hogy szívesen fogadta ezen ajánlatot, hanem felkérte nevezett tudóst Szabolesmegye monographiájának megírására. Magyarországon alig van megye vagy város, a mely nagy áldozatokat nem hozott saját történetének megírására, egyedül Szabolesmegye az, a mely e tekintetben még a kezdeményezést, sem tette meg, pedig épen Szabolesmegye az, melynek a múlt történetében oly nevezetes szerep jut, ezen megye az, hol részint a városok levéltáraiban, vagy egyeseknél oly sok nevezetes történelmi műkincs van, ezen megye az, hol egyes családoknak a multbani szereplése any- nyira kimagaslik, s magukban a családi levéltárakban több oly érdekes mozzanatokat tartalmazó okmányok hevernek, melyek nemcsak helyi, hanem általában a nemzet történetében is monumentális becscsel bírnak. Szabolcsmegyének egyes pontjait ha felvesszük, hány olyan hely van itt, a mely történetileg nevezetes. Kálló a történetben jelentékeny szerepeit vívott ki magának, a Rákócziak alatt a magyar királyság végháza volt. A Zrínyi Péter által előidézett összeesküvésben Káliónak a pártütők kezére lett kerülése után oly múltja lett, mely a nemzeti történetben is nevezetes tény Nyíregyháza már az újabb korszakban, de minien esetre, kivált e megye kereskedelmi viszonyait lletve, nem marad hátra. De ki győzné előszámlálni, azon helyeket, hol a történetnek nemtője a történelmet egy-egy lappal gazdagította. Ily szempontból véve fel a dolgot, nagy nye- ! reségnek tarthatjuk, hogy Szabolesmegye története megírása oly kezekre bízatott, melyek az adatok gondos és pontos összeválogatása által majd azt eredményezik, hogy előttünk áll Szabolesmegye története, látjuk e megye fejlődési viszonyait, Szent Istvántól kezdve, minden alakulásaiban, látjuk mily állást foglal el, s mint fejlődik időről-időre, s mint küzd a szabad eszmék mellett, melyeknek mindig előliarczosa volt. Azonban, hogy a megye története megírása mié lőbb kilátásba legyen; most rajtunk a sor, hogy az elhanyagolt hibát jóvá tegyük. Össze kell szednünk minden adatot, a mely a í múltra vonatkozik, mert csak igy illeszthető össze egy oly keret, mely méltóképen magában foglalhatja e megye történetét Igaz, hogy a megye történelme szerintünk csak akkor lehet teljes és méltó, hogy ha az adatok összeválogatása, és rendszerbe öntése, s azok egymásutáni rendezése, egy szakavatott kézre bizatik így megtörténik az, hogy egyes egyének nemes ; lelküleg felajánlák küzdelmeiket és fáradozásaikat, s nem kiméivé sem időt, sem kitartást egy bevégzett monographiát állítanak ölő. Azonban kérdem, miként történhetik az meg, hogy Szabolesmegye e tekintetben egyáltalában semmit sem tesz. — Annak, ki e megye monographiáját megírni akarja, által kell utazni e megyét, ennek minden részét figyelemre méltatni, a levéltárakat átkutatni, ott a szükségeseket lemásolni, a megyében levő műemlékeket személyesen megnézni, az idegen nyelven irt okiratokat lefordítani, vagy leíordittatni, például: Szabolesmegye levéltárában igen sok török okirat van már pedig a mai világban nem sokan értenek törökül, hazai tudósaink közül alig akad kettő, j ki a török nyelvnek birtokába van, épen Szilágyi Áron tudósunk az, ki a megyei mouographiák megírásához szükséges török okmányokat le szokta fordítani, és mint tudom, szívességből. Azonban ha felTARCZA. V ántíLorlátoffatéiB. (Szaholcsmegye 1871. Május hő.) Csöndes mára falu, alkony szellők szállnak, Illatai hordozzák a gesztenye fáknak; Szelíden megcsendül a kis harang hangja, Szenvedő embernek buját elaltatja. ífa száraz a kenyér, nincs teritett asztal, Gileád balzsama megenyhit vigasztal : Szelíd nyugalomra elringat és altat. Szíveket vérezö szótalan fájdalmat. Benyitom az ajtót, szivem \ágyva dobban, Istennek szolgáját találtam fel ottan; Kezében egy régi szent könyvet lapozgat: Istennek országán, igazak osztoznak Nyájasan jött felém : az ég hozott vendég, Sorsod útját angyal kezek egyengessék; Látom hogy vérezlél pályád nagy futásán. Pihentél hervadóit avarnak hullásán. vesszük, hogy ő is tudománya, és munkássága után él, s minden percze igénybe van véve, nem kívánhatjuk, hogy szívességből minden idejét feláldozza. Ezen kérdéseket feltéve, bátran kimondhatjuk, hogy monographiát Írni alig leltet úgy, ha az illető tudósnak segédkezet nem nyújtunk, mind szellemileg mind anyagilag nem támogatjuk, csak igy remélhető, hogy ez elhanyagolt hiba jóvá tétetik, s a megye történetének megírása teljesedést nyer. Más megye vagy város ezreket áldozott ily czélokra, Szaholcsmegye egyetlen krajezárt sem. Másutt pályázatokat hirdettek, több ezer forint tisztelet-díjjal, Szabolcsmegyénél ilyen pályázat tud i funkra még csak szóba sem hozatott. Más megye, mint legközelebb Zemplén, mily szívességgel, vendégszeretettel, hivta meg a történelmi társulat tagjait, hogy vidéki kirándulások által a hazai és megyei történelmi kútfők napfényre kerüljenek. Hivta-e Szaholcsmegye csak egy árva szóval is? Valóban Szabolcsmegyére oly vád nehezedik, a mit a jövő előtt bajos lesz jóvá tenni. Hogy mennyire érdeklődnek Szabolcsmegyében, a megyei monographia iránt, csupán egy körülménynyel felelünk, lapunk egyik tisztelt munkatársa, épen a „ Tiszavidék“-ben pendítette meg azon eszmét, hogy j a Szabolcs- és biharmegyei levéltárak felkutatására lépések tétessenek. A „Nagyvárad“ magáévá tette s óriási előszeretettel karolta fel az eszmét, s a kivitel stádiumára juttatja. Ugyan mit tett Szaholcsmegye ? Soraink nem szemrehányást akarnak tartalmazni, csupán szigorú valóságban vázoljuk a tényeket. Csikkünket azon óhajjal zárjuk be, bár Sza- bolesmegye fiai ne hagynák indítványunkat puszta szóként elhangzani, kilépnének a tettek mezejére, mint elődeink karddal, ők a tudomány iránti előszeretettel magasztos tanujelét adnák aunak, hogy megérték a korszellemének hivó szózatát; s ha igy nemes törekvéssel a zászlót fenlobogtatjuk, a czél el leend érve, s a jövő hálásan emlékszik meg rólunk azon kegyelettel, melyet tőlünk tanultak meg. Istennek szolgája vezeteti most engem, Gyermekét mulatá, a virágos kertben; Játszadoztak azok vidám enyelgéssel, Foglalkozva épen koszorú kötéssel. Boldog az, a kinek gyermekei vannak, Ha a föld szegény is h jó Isten gazdag, Embernek nagy útját bizton kimutatja, Vezeti őriző angyalának karja. Kérdeztem az anyát, hol van talán beteg? Könnyes szemmel szóllak az árva gyermekek, Jó apánk éneke elaltatta lágyán, Oda kin álmodik a virágos ágyban. Amott van a templom fényes fedelével, A közel pusztákon ragyogva néz szélyel, Mintha csak mondaná: nagy ünnep lesz holnap, Boldogok kik ide tiszta szivet hoznak. Nyugodó ki magadat, vetett ágygyal várlak, Sáfárkodnia kell az Ur szolgájának ; Juttatni fekete kenyér falatjából, Ha hetéved hozzá hilsorsos, vagy vándor. Ne féljelek áldott elhagyatott áivák, Az angyal szárnyai felétek kitárvák ; Csókolgattam őket sorra egyre másra Velők együtt estem könnyühullatásra. Mellette a kis ház, mosolygó nrczával, Hivogatólag int virágokon által, Enyhe eresz alatt gerlirzék repkednek, Jól esik az ily kép elhagyott szivemnek. Csöndes ének szállott epedvc köröttem, Falusi gyermekek ültének ott körben ; Ártatlan arezokat n fény hintó állal, Megelégedésnek szelíd molyával. Sokáig ott ültünk nyájas asztal mellett, A gyermek-sereg már régen elszendergett; Szelíd álom éjjé fátylával takarta, Szép tündér regéket álmodtak alatta. Koldus-bottal én is ide hát betérek, Úgy is fájnak nekem hervatag remények; Mint két ölelő kar « ház kapu tárva, Itt jár be a vándor, özvegy asszony, árva. Nehéz fájdalomnak vértje ha nem enged, Isteni vigaszszal behinti a lelket; Eloszlik a véres angyalnak hosszúja, Zengjen mindörökre ének alleluja . . . Egyszerű liai a hütermészetnek, Oh ők egykor milyen boldogokká lesznek ! Szivük egy kis nádas kunyhóval heéri, Világnak zajával fel soh’se cseréli. Legyen hitök erős, mint a bérezi szikla, Ne ingjon meg soha, hogyha szélvész vijja; Tanuljatok örök dicső imádságot, Szenvedésben, vészben az Ur legyen áldott. Mikor búcsút vettem a hajnal már felkelt Ragyogó arczával köszönté az embert; Mily sok ébred kéjre, mosolyra, gyönyörre, — Oh csak egyedül én szenvedek örökre.
