Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-04-30 / 18. szám
kiknek müveiből országgyűlési beszédeiben egyet-mást idézni szokott. Újabban azonban odahagyta az olvasást. Jó ideje, bogy aludni sem tudott. Az látszott rajta, hogy valami kinzó-gyölrö fájdalom bántja, Orvosa, dr. Rózsaytól ópiumot kért, hogy aludhassék, de az orvos ezt nem teljesitheté. Ugyancsak orvosától többször kérdezte, hogy melyik a legmagasabb ház Pesten, s midőn az több házal megnevezett, Nyáry még mindég arra tért vissza, hogy a legmagasabb ház a Stein Nátháné a lanczhidmellett Az orvos természetesen nem sejté, mily jelentősége volt e nyilatkozatnak; ma — fájdalom! — tudjuk, hogy minő baljóslatú volt az! Az öngyilkosság napja előtti éjjel Nyáry mit sem aludott. Lefeküdt, megint fölkelt, fel s alá járt lakásán: a GyertyánfFy-házban. E háztulajdonosa régi jó barátja volt s e házban lakik Nyárynakegy kedves rokona: Szilassyné asszonyság is, kit majdnem naponkint neglátogaloít — Alkalmasint ezek iránti tekintet is hozzájárult, hogy nem lakásán lelt öngyilkos. Nyáry korábbi években 9—10 órakor szokott felkelni, egy idő óta — az álmatlanság miatt — már 6-kor kelt fel. — Pénteken azonban csak 9 óratájban szólitá elő gazdasszonyát, csak e női cseléd lévén körülte Azt kérdezte tőle: milyen idő van? A gazdasszony azt felelte, hogy hűvös, mire Nyáry felöltőt húzott föl. Félói a múlva azonban hazatért, s megpirongatá a cselédet, hogy miért mondja, hogy hűvös az idő, mikor meleg. Nyáry ki volt pirulva s izzadott.Levetette a felöltőt, körülnézett lakásán s eltávozott. Ekkor látta utoljára lakását. Ismerősei állitják, hogy egy hét óta sűrűbben lehetett rajta az izgatottság jeleit észlelni. Csütörtökön a „Reform“ szerint még Somssich Pálnál ebédelt s szívélyesen koczintott a háziúrral, kinek fiát, László Zsigmond urat mint vőlegényt föl is köszöntötte. Ebéd után a 27-es bizottság ülésébe ment, hol feltűnt, hogy ö, ki különben nem szerette a választékosságot öltönyeiben, nagy gondot látszott ezúttal külsejére fordítani. (Ez azonban alkalmasint csak azon körülménynyel függ össze, hogy vendégből ment a munkára, jegyzi meg a „Reform“). A bizottsági tanácskozásokban tudvalevőleg Nyáry nem szokott a szóval fukarkodni, ekkor azonban csak egyszer szólalt fel, még pedig Paczolay ellen. Hogy még nem volt egy nappal előbb is végrehajtott lépésre elszánva, azt több körülményből szinte bizonyossággal lehet következtetni. Világosan kitűnik ez mindenek felett a bizottság elnökéhez Perczel Bélához intézett azon kéréséből, hogy vasárnap ne tartson ülést, mert ö (Nyáry) falura akar menni. Az ülésből Horváth Dömével régi barátjával s politikai ellenfelével ment haza, ismert derült, tréfálkozó hangulatával mondván többek közt neki: „No a jövő héten megmérkőzünk egymással ; de én biztos vagyok győzelmemben.“ Értette ezalatt, hogy a jövő héten fogja a bizottság tárgyalni a kerületi törvényszékeket melyekre nézve Horváth D. Kecskemétet, Nyáry Pál Czeglé- det pártolta egyik székhelyül. A Pestmegye első alispánjához, Beöthy Lajoshoz intézett levele igy szól: „Tisztelt első alispán ur: „Borzadva fog ön e hírről értesülni, melynek indoklása következő sorokban foglaltatik. „Az ide mejlékelt lajstromból ki fog derülni az esemény oka. Ha ön 48,000 frtra menő adósságom összegét összehasonlítja azzal a kevés pénzzel, mely erszényemben találtatik, meg fog ön győződni, hogy máskép nem cselekedhettem. (Nyáry Pál zsebében 1 frt 89 krnyi aprópénzt talállak). „Nem az ejt kétségbe, hogy koldussá lettem, hanem az, hogy annyi becsületes embert, köztök legjobb barátaimat, megkárosítottam, oly embereket, kiknek irántam való bizalma a pietással volt határos. „Azt ne higyje senki, hogy én szándékosan okoztam kárt valakinek. Mull évi deezember hóolején elhatározám, hogy minden vagyonomat eladom s kielégítvén hitelezőiTÁRCZA. Egy szív regéje. II. (Folytatás.) Az ifjú kün jár a hideg éjben, Lelkét a vágyak messze ragadják; Mig ben a velőn czikázva mélyen, A kin tetézi szörnyű fájdalmát. Forró sóhaja vágyva, remegve Gondolataival titkosan szárnyal; Kívánkozott a menybe, egekbe, Bár érzi — lehull, széltépett szárnynyal. A veröfény közt soká vergődve, A délibáb is hullámzik, lebeg ; Felvágyakozik kék levegőbe, S porba tiporják csalangló szelek. Széthull a kéj, oh ha perczig fény van, Az átok nagyobb lesz a sziveken; Vajúdva, ringva szörnyű játékban, Küzdünk, vérziink érted szerelem ! A gyöngyért, ki leszállóit a mélyre Nem jő többé fel tenger partjára ; Len szörnyetegek s viharnak éjjé Szomjazó vágygyal zsákmányát várja. Az ifjú lángol, szivét kitárja, Titok teljesen meg van bűvölve; Előtte sötét a jövő fátyla, Borzalommal néz a kéklö ködbe. Képzelete a templomba térve Hova az angyal hozzá leszállott S a régi helyen omolva térdre, Körülte a lég balzsamos, áldott. ; rnet, feloldozom barátaimat a kezesség kötelezettsége alól. Azonban a kinek vevőnek kellett volna lenni, egy bizonyos körülmény folytán, mely talán később ki fog derülni, mely mindkettőnket érzékenyen sújtott, képtelen lelt a vételt végrehajtani. „Nem azért hozom fel, hogy mentegessem magamat. Mások vagyonát, mások nyugalmát koczkára tenni borzasztó egy bűn, Én elkövettem e bűnt s az nem lehet nekem megbocsátva se Jslen, se ember előtt. „A mit most elkövetendő vagyok, azt nem a büntetéstől való félelemből követem el. Oh mily örömmel lépnék meg vérpadra is, ha csak barátaimat megszabadíthatnám. De a végzet határozott fölöttem, annak igy s nem máskép kellett bekövetkeznie. Nem állhatok többé ellent. „Kérelmem önhöz alispán ur, oda irányul, hogy miután birtokom kezelése a legnagyobb rendetlenségben van méllóztassék rögtön gondnokot kinevezni s minden ingó és ingatlan vagyonomat hitelezőim, illetőleg a kezesek minél nagyobb előnyére zár alá vétetni. A fentebbi levélhez egy lajstrom volt mellékelve, mely Nyáry vagyoni állásának kimutatását tartalmazza. E kimutatás szerint Nyáry követelési állapota 59,070 í frí, adósága 47.129 frt. Ez utóbbinál az első hazai takarékpénztár 22,407, — 400, újra 1520 és 1740 írttal a budai takarékpénztár 2800 frt követeléssel figurái. Ezen kívül még több más helybeli és idegen pénzintézet s néhány magán ember van hitelezökül felemlítve. A gyászos eset alkalmából a képv.-házon, a megyeházon, a baloldali clubb és a Deákkör helyiségein fekete gyászlobogó leng. D—n. Vasúti statistika. Ha valamely nemzet műveltségében elöhaladni kíván I s a műveltséggel vagyonosodását is egyenlő lépésben kívánja tartani: azon kell lenni, hogy más nemzetekkel minél gyakrabban érintkezhessék, s az idegen helyes eszméket meghonosítani törekedjék, ezt kívánja a szellemi fejlődés, de egyszersmind kívánja a nemzet vagyonosodá- sa is; ha már a nemzetnek czélja elérésére másokkal I érintkeznie, közlekednie kell, világos, hogy a czél elérésére a szükséges eszközöket is bírnia kell. Közlekedési eszközök előteremtésén fáradozik ma a magyar nép különösen ; — kereskedelem és közlekedés képezvén a nemzetek vagyonosodásának főágát, nemzetünk is példátlan szorgalom és áldozattal, e két elhanyagolt teret miveli főleg. Mig a gazdag külföld irigylendő közlekedési eszközöknek, utaknak örvend, addig — valljuk meg — nálunk e téren végtelen a hiány, mert mig Belgiumban 1868-ban már 1‘ 3 [J mértföldre esett egy mértföld hosszú, vasút, addig nálunk még 1870. évben is csak 12 9 [J mértföldre jut 1 mértföld hosszú vaspálya; de ha Belgium e téren felülmúl bennünket, nem sokkal kedvezőbb az arány más országokkal sem, s ha vészük hogy Anglia 19, Braunschweig 2 0, Baden 2 8, Würtemberg 30, Bajorhon 44, Poroszhon 4l8, Francziahon 50 Q mértföld után dicseked- j hetik egyegy mértföldnyi vasúttal, azonnal szembeszökik ! elmaradásunk, melynek okai ugyan nem vagyunk, mert mostoha gyermekei voltunk a múlt évtizedeknek; úgy hogy a birodalom másik felével sem álljuk meg a versenyt ahol 67 [J mértföldre jut 1 mértföld hoszszu vasút. Az 1846. julius 15-iki nap fontos reánk nézve, mert ' ezen napon robogott át először az ország terein az első i gőzmozdony Pestöl Váczig; utána szakadatlan sorban, de mégis elég lassan következtek az építések, úgy hogy mig 1846-1869-ig, tehát 23 éven át 360 78 mértföld adatott : át a forgalomnak; feltűnő az arány kedvező volta, s re- ; ményt ad, hogy ha a nemzet sorsának ura marad, ha nem is fogja túlszárnyalni, de mégis e téren is eléri a külföl- i del; 1870. év végéig tehát 45 7-77 mértföld vasút van közhasználatban, de már ezen szám is csak órákig lesz helyes, mert rövid idő alatt még kedvezőbb lesz az arány i az ujvonalak megnyitása által. Homlokán lebeg lanyha lehellet, Titkos illat hull szive sebére Virág illatként bűvösen terjed Elaltat, mint a dajka meséje. Titkon igy mereng a hársfák árnyán, Szomorún hull a ködös homály, A fény csalárdul mint lepke játszván, Előtűnik s óh ismét tova száll. Kinos kétség ül lomhán a szivén, Mint mély iszapban néma szörnyeteg Ti tudjátok kik egyszer már híven, Tiszta érzésből hőn szerettetekl A küzdő ifjút vágyai vonják, Az oltár fénylik ragyogva körül, Mig felzendülnek a szent zsolozsmák, Minden szív vidul, titkosan örül, Az ifjú látja az angyal arczát, Remegve hozzá akar szállani, Láthatlan kezek im visszatartják! Lelkére hullnak tépett álmai. Ajkán megtörtek az esdö szavak Mellére lehull daléit feje; A kínok közt lesz néma hallgatag, Ben a szív égő lángokkal tele. Halvány menyasszony most imádkozik, Ragyognak keblén drága gyöngyei; Hü leszek hozzád egész sírodig, Együtt fogunk mi ketten küzdeni. Arczát ragyogja a kéj, boldogság, S az idegennek nyújtja át kezét; Az örök esküt együtt susogják. .. A hang kihallik, zendül szerteszét. A vérző ifjú merőn hidegen, Bánatot nem tud sóhajtani, Bár zengett egykor — tépett idegen, Nem zendülhelnek régi dalai. Mozdulatlan áll az oszlop alatt, Szivében többé jaj nem születik, Mióta sorsunk urai vagyunk, ilyen az arány: 1846- tól számítva 24 éven át vasutaink 78 9 °/ü, a rajok következő évben pedig 2H % nyertünk. Ha tekintjük az építés alatti és engedélyezett vas- J. utakat, melyek megnyílta már a legközelebb jövőben várható, úgy ez évtized közepe tájáig körülbelöl 8—900 mfd vasúttal fogunk rendelkezni, és semmi kétség sincs, hogy a múlt sanyaruságai elmúlnak, s a vagyonosodás terén, de egyszersmind a szellemi mivellségben is a többi népekkel egyenlő lépést tarthatunk. Hogy azonban némi fogalmunk legyen ezen óriási költségekről, melyekkel a vasútépítés jár, elég legyen felemlíteni, miszerint már az eddig elkészült vasutak is 326,179,614 írtba kerüllek a m. koronának, — inért föl - denkint tehát 721,497 irtot icktettüiik he, mihez azonban még a Hatvan-Miskolczi Zákány-Zágrábi pénzbeszerzési költségek nem számitvák; jelenleg pedig az épülés alatti vasutakba, levonva azon csekély vonalakat, melyeket magán társulatok saját költségeiken építenek, 68,629,750 frt van befektetve. Nem csoda tehát, ha még sok kormánypárti férfiú is elijed a nagy összegtől, melybe utaink kerülnek ; de vigasztaló azon tudat, hogy más államok is hasonló költségekkel állították elő, a jelenleg oly bőven gyümölcsöző vasutakat; s hogy nálunk a befektetett töke nem fog elveszni, elég kezességet nyújt már az is hogy hazánk úgyis kiválólag kiviteli ország, s böterményeit a külföld örömest látja piaczán, s a vasutak építésében a kellő parsi- monia szem előtt van tartva; — egyedül csak az úgynevezett kainatbiztositásra fordítandó jóval nagyobb ellenőrzés, melynek leple alatt, a csekély ellenőrzés miatt könnyen háromolhatik hátrány az országra ; s mint már egyébbkor is kifejeztük, úgy most ismételjük, hogy eljött az idő, melyben a kamatbiztositás káros, 1.) mert felesleges, 2.) mert sok költséggel jár, igy az utóbbi 3 év alatt is 3,500,000 frtját nyelte et a nemzetnek, s nem lehet eléggé ajánlani a tiszta kamatbiztositás helyett bizonyos bruttó összeg biztosítását, mely kevesebb hátránynyal jár. Különben az ellenőrzés nagyobb pontossága czéljá- ból, az újonnan felállítandó kamatbiztositás körüli számvevőség, ama reményre jogosít, hogy a haza érdekei ez- irányban is megmenekülnek a csorbától; melyet az összes vasutak feletti főfelügyelőség, daczára a külföld által is elismert ritka tevékenységének, bár önhibáján kívül nem képes kivinni. A legközelebb lefolyt üzlet évben a kamatbiztositás után kifizetett összeg, mértföldenkint 35,881 frtra rúgott; ami tekintve az üzlet ritka élénkségét, nem örvendetes jelenség. Gy. K. Helyi újdonságok. — A nyíregyházi m. k. posta hivatal következő értesítést tesz közzé : 1. ) A távírda közvetítésével eszközölt postautalványok kézbesítésénél előforduló mindennemű félreértések, kellemetlenségek és elkésések végett, kényszerítve érzi magát alulirt postahivatal a t. ez. közönséget Ggyelü*^tet- ni, hogy a czimzett fél a magas magy. kir. kereskedelmi Ministerium 1868. April hó 20-kán kibocsátott rendeiete értelmében, a leadási vevényen kívül, a pénzöszlet valóságos átvételét a távirat hátlapján a keltnek és nevének sajátkezű aláírásával elismeri — és az igy nyugtázott táviratot a kézbesítő hivatalszolgának visszaadni tartozik, — az utalványi lap azonban beérkezése után tőle nem iratik alá. 2. ) Miután a leadó postahivataloknál fordultak elő oly esetek, hogy a pénzküldemények tartalma, — mely pénzküldemények lepecsételve adattak fel a postára, — a valódi tartalommal nem egyezett, minek következtében a leadó postahivatal és a czimzett fél között kellemetlen jelenetek fordultak elő, — kötelességének ismeri tehát alólirt hivatal a t. ez. közönséget e pont felöl felvilágositani. Az 1850. julius 7-diki, 3517. számú postarendelet szerint a posta szolgák a lepecsételt és értékkel ellátva Sötét, mint szírt darab, — mely leszakadt, Fekete árba habok temetik, lm az angyal mellette lebben el, Hideg mosolya fénylik ajakán, A koldus többet úgysem érdemel, A letiportnak ez is sok talán? Az ifjú arczán titkos szenvedély, Leborul némán mint a nap előtt, Lelke fénybe átúszik, még remél, Hogy megértik a néma szenvedőt? Miként a koldus oly szegény vagyok! A fény nem soká lefog hullani, De ha le mosolygsz, az ég majd ragyog, Bűvösen zengnek szivünk húrjai. A szép menyasszony nem érti szavát, A gyönyör miatt gúnyosan nevet Gazdagság, bíbor nyugalmat ád, Jó fiú, ha fáj, tépd ki szivedet! Tova lebben el szellökép siet, Tündérről sokat szólnak a regék Hogy megöljenek egy vérző szivet Óh egy elmúló pillanat elég ! Az ifjú küzd, mint ki már elveszett, Mert a hullámot nem úszhatja át, Szeme lobog, mint láng a sir felett Sugara falba vési be magát. A templomban csend, az ének kihal, Egy két eltévedt fohász inég eped, Reszketve elfáradt szárnyaival Az oltáron lel pihenő helyet. A szentek arcza oly hideg, sötét, A bolt ivekre az éj leborul, Szét hinlegeti fekete ködét, A beteg fénynek siri vánkosul, Nehány sugár száll még, repülve fen, Egy angyal szárnya alá menekül; Vergődik busán, titkon, csendesen. Oh! szét hull, meghal észrevétlenül. __________ (Vége köv.)
