Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-04-30 / 18. szám
VII. évfolyam. Kiadó hivatal ifj.CSÁTHI KÁROLY guzd. akad. könyvkereskedése DEBRECZENBEN, hová az előfizetési pénzeket és j hirdetéseket kérjük küldeni. 1 Minden a „Tiszavi- dék“-et érdeklő kéziratokat, a szerkesztőségi irodába Debrecen, Főtér 7-ik sz. alá kérünk beküldeni. 18. szám. Vegyes tartalmú hetilap. Megjelen rendesen Vasárnap. Április 30. 1871. Nyílttér alatt minden három hn- £ sábos garmondsor lf> kr. és 30 kr hélyegdij. Elöilzetési <t>J> üldVe .... 6.— fv $ Postán k Félévre............................3.— J 'fi Évnegyedre ......................1.50 ® L ... -ű.,, ■■ 1 > Hirdetési dijak előre fizess tendök: minden 5 hasábos petit sor egyszeri igtatásnál 5, !] többszörinél 4 kr. — Bélyeg- ^ Wagyobb terjedelmű, mint szinten több Ízben megjelenő birdetéstek » alku I díj 30 kr. szerint a legjntaiiyosabban Közöltetneb. Előfizethetni Myiregyllázáll a postahivatalnál, flebreczenb^ll ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. Pesten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál és Petrik Gézánál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb öt krajczáros utalvány által. Előfizetési (elhívás TISZA VIDÉK folyó évi második negyedére. Lapunk e folyó negyedévben is tovább folytatja pályáját; az erős akarat, a kitartás, azon eredményi idézte elő, hogy a lapunk iránti pártfogás folyvást növekszik. Ezután sem téveszti el szem elöl ezen lap azon czélt, melyet maga elé kitűzött. Híven és pontosan akar megfelelni a vidéki közlönyök nehéz feladatának; esetről esetre figyelemmel fog kisérni minden mozzanatot, minden nemes eszmél, ezután is pontosan a kellő időben megjelenik, s a helyzet és időköz mért czikkei szabatosssága állal igyekezik egy részt a tudományt népszerűsíteni, a nemes eszméknek barátokat szerezni; más. részt mindent elfő«? követni, és semmi áldozatot nem kiméi, hogy a „Tiszavidék“ leghívebben képviselje a vidék érdekeit. Meri lulajdonképen egy vidéki közlönynek ez lehet a legfőbb kötelessége, hivalása. Jelen évnegyedben adni fogunk több, a vidék- érdekeit czélzó közleményeket, adni fogunk minden héten egy vezérczikket, mely e múlt hét eseményeit rövid kivonatban elősorolja. Lesz ezenkívül ujdonsngi rovatunk, mely a vidéken történt minden mozzanatot tudomásra juttat. Minden héten irodalmi rovat czim alatt adjuk az újólag megjelent könyvek jegyzékéi, s egyszersmind a méltó munkákra fel hívjuk t. olvasóink figyelmét. A lapszerkeszlését ideiglenesen ifj. Csáthy Károly debreczeni academiai könyvárus és kiadó vette át, ez a lap eddigi állásán azonban semmit sem változtat, mivel az uj szerkesztőnek több uj munkatársakat sikerült megnyerni, a kik teljes biztosilé- kot nyujlnak, a Tiszavidék tarlaiomdus kiállításáért, más részt teljes reményt fejezhetünk ki az iránt, hogy a „Tiszavidék“ szerkesztése rövid idő múlva egy Nyíregyházán lakó oly férfi kezeire bizatik, ki a helyi viszonyok figyelembe vételével, szakképzettsége és avaloltsága állal, már eddig is szép reményekre jogosító lapunkat a küzdelmes pályán még nagyobb eredménynyel tovább vezeti. — Egész tisztelettel kérjük lehál mind azokat, kik lapunkra előfizetni akarnak, előfizetéseiket mentül előbb meglenni, a feltételek lapunk homlokzatán elég világosan állanak. Figyelmeztetjük egyúttal a t. előfizetőkéi, hogy a postai 5 kros utalványok utján az előfizetés igen egyszerűen megy, ezen indokból uj előfizetési ivek szétküldéséi feleslegesnek találtuk. ülőíizété^í íflij: Postán küldve ..................(j Irt. — F élévre............................3 írt. — É vnegyedre.....................1 frt. 50 A tiszántúli ref. egyházkerület újonnan választott főpapjának felavatási ünnepélye. Örömünnepe volt april 28-kán Debreczeimek, ! örömüunepe az egész tiszántúli ref. egyházkerületnek, j ! Révész Báliut, egyházkerületünk uj püspöke april 23- j kán délelőtt avattatott fel a ref. nagytemplomban uj hivatalába. A lélekemelő szertartás 11 óra után vette ; kezdetét. A nagytemplom minden zugában megtelt, a ! hívők nagy serege, az elöljáróságok, a cath. papság mind siettek szemtanúi lenni azon ünnepélynek, mely egyházkerületünk főpásztorát volt hivatalában megerősítendő. A püspök, főgondnok, esperestek s a segédgondnokok, a főiskolai gyülésteremből indultak j együttesen a templomba, s az ur asztala körül foglaltak helyet. A szertartást a főiskolai ifjúság sikerült ! karéneke kezdte meg, majd felzendült az orgona hangjai mellett a „Jövel szentlélek ur Isten“ alkalmi ének, s csakugyan „bétölfé a hívők sziveit,“ mert j I nagyobb áhítattal, nagyobb buzgósággal aligha hallottuk e szép énekünket elzengve. Azután a főpásztor lejött, s az asztal melletti bársony zsámolyra lépett, honnan a buzgóság legmelegebb hangján rcbegé | el szivet és lelket mélyen megindító remek alkalmi imádságát. Ezután a főgondnok Dégenfeld Imre gróf, az egyházkerület által a püspök választásra beadott szavazatok eredményét hirdeté ki, s ünnepélyesen tudtul adá, hogy püspökül Révész Bálint j nagyszavazattöbbséggel választatott cl; mire a közön- I ség az ünnepelt férfiút, lelkesen megéljenzc Következett ünnepélyes felavatás. R é v é s z Bálint püspök letérdepelt a veres bársony zsámolyra, három legidősebb esperes Nagy István (váradi,) Kis Áron (porcsalmai,) Hajnal Ábel (békési) lelkészek a fel avatandó fejére tevék kezeiket. Nagy István pedig az | ünnepélyes perez szentségéből áthatott imádságot mondott el, áldást esedezve az érdemekben gazdag püspökre. Ennek végeztével a felavatott férfiú létévé az esküt melyben a prot. egyház törvényes szabadsága és függetlenségének megőrzése különösen hangsúlyoztatok. Az eskü letétele utáu a derék főgondnok Dégenfeld gróf üdvözlé lelkes szavakban az ünnepelt püspököt s átadta kezei közé egyszersmind az egyházkerület pecsétjét, mint hivatali jelvényt, a szív mélyéből áradott szavait áldás kiváltatokkal zárva be. Majd a püspök lépett fel ismékaz állványra, elmond- ván székfoglaló beszédét, programmját. Megragadó eszméktől csillogó, remek beszéd volt ez, mely a főpásztor ékesen szóló ajkairól zengve, kétszeres becset nyert; az a szilárd jellem,.az a határozott akarat j s az a fenkölt szellem, mely Révész Bálintnak tulajdona, a legragyogóbb vonásokban tűnt ki ebből; az egészen a szabadelvüség eszméje vonul át, s biztos reményt nyújtott arra nézve, hogy Révészben valódi apostolt nyert az egyházkerület. A remek beszéd vázlatába ezúttal nem is bocsátkozunk, miután reményünk vau azt egész terjedelmében bemutatni olvasóinknak. E főpásztori szózat után Nagy István esperest tartott szinte igen átgondolt, jeles beszédet; kiemeld a püspök nagyszerű I hivatását, felemlité az útjában álló akadályokat, el- mondá, hogy fáradalmaiért ne várjon az ünnepelt : anyagi jutalmat, ne külső fényt, nincs módunkban, hogy fényes világi birtokkal halmozzuk el, avagy I ékes rendszalagokkal díszítsük fel, mi csak bizodaí- mat és közszeretetei adunk jutalmul. A gyönyörű beszéd élénk viszhangra talált a közönségben is, s szinte I az egész hallgatóság együtt látszott mondani Nagy Istvánnal az áldást, a tisztelve szeretett főpásztorra. Végül Révész Bálint püspök megáldá a gyülekezetét, az egész ünnepélyt a főiskolai énekkar és a közönség éneke zárta be, s mindenki mély ihletődéssel távozott el a szenthclyről. A Rákóczy haraug hirdeté I a közönségnek, hogy az ünnepély véget ért. Tisztelgések az uj püspöknél. April 23-kán délután a felavatott református püspöknek többen siettek elválasztása feletti örömüket s üdvözletüket kifejezni; tisztelgett nála a városi tiszti kar, az egyh. elöljáróság a tanárkar és több egylet képviselője, kiket a főpásztor a legnagyobb szívélyességgel fogadott. Este pedig a főiskolai felsőbb tanuló ifjúság tisztelte meg az ünnepelt férfiút fáklyásmenettel, mely alkalommal az énekkar alkalmi éneke elzengése után az ifjúság nevében Somogyi Pál sénior tartott beszédet, melyre Révész Báliut meghatotta», lelkesen válaszolt, biztosítván az ifjúságot atyai állandó jó indulatáról s a tanügyben való szabadelvüségről; beszédét többszöri zajos éljenzések szakiták félbe. Végül az énekkar zengé el bncsudalát, s ezzel az ifjúság és a hozzájok csatlakozott nagy néptömeg lelkes éljenzések közt szétoszlott. D.—n. Részletek Nyáry Pál végperczeiből. Nyáry Pálon már jó hosszú idejű bizonyos lehangult- ság volt észrevehető ; látszott rajta, hogy valami igen busitja. Az utóbbi napokban azonban feltűnően élénk volt. Részt vett a 25-ös bizottság tárgyalásaiban, s igen érdeklődött a megye ügyei körül. Még april 21-kén reggel a megyeházán volt, mintha utolsó pillantást akart volna vetni működésének színhelyére. Itt megnézett minden zugot, mintha vizsgálatot tartott volna. Ezután haza ment, a Gyertyánffyházba a váczi utón, a hol lakott. 10 órakor kiment a házból s Erzsébet- tér felé vette útját. L^ndvay M. csakugyan ez idötájt találkozott vele a harminczad uíszában sNyárynak is ismerőse tevén üdvözlé öt, mire Nyáry, ki sötét gondolatokba látszott elmerülve lenni, összerezzent s az üdvözlést nem is fogadva, tovább ment. Lendvay M. hosszan nézett utána. A Dunaparton van egy bizarr építésű négy emeletes ház, a legmagasabb házak egyike Pesten. Ebbé fordult be Nyáry Pál s egy ur lakásafelöl tudakozódott, ki ott az első emeleten lakik. Nyáry azonban, megmütattatván magának a főlépcsőt felment az első helyett a negyedik emeletre. Botját is itt találták később. Nehány perez múlva az udvar kövezetén irtóztató zuhanás hallatszik, s Nyáry vérében ott feküdt élettelenül az udvaron. A vérfagyasztó esetet következőleg beszéli el az egyetlen szemtanú a házmester leánya* Fölment a főlépcsőn, megállóit a korlát előtt, eldobá pálezáját, megtörülte homlokát s elgondolkozott egy ideig Arra lassan áttette egyik lábát a negyedik emeleti folyosó korlátján, megfogddzott a vasába, maga után húzta másik lábát is s úgy függött keiénél fogva egy ideig a borzasztó magasságban. Akkor egyszerre elereszté a vasat............ A leány elájult......... A haláleset híre nagy megdöbbenést okozott mindenütt. A képviselöház, hová Csiky Sándor hozta először a gyászhirt, felfüggesztő tanácskozását* s Kovács háznagy kiküldetett, hogy közelebb tudomást szerezzen ez esetről. A város kapitányságnál az eset bejelentetvén, rögtön egy hivatalnok ment ki a helyszínére, hol constatálták, hogy a szerencsétlen csakugyan Nyáry Pál. A holttestet a Rókuskórház egyik bonezteremébe vitték. a roppant zuhanás következtében egyik lába egészen eltört, keresztcsontja szinte eltört s csípőjéből egy darab hús levált. Feje arczczal a föld felé jobb karjára hanyatlott. Jobb halantéka megsérült s füléből vér ömölt, de az arezon nem volt valami nagy változás észrevehető, kivéve, hogy szája balfelén , a zuzódás következtében földagadt. Rögtön szörnyet kellett halnia. Rendes ruhája volt rajta: fekete magyar nadrág, mellény és bő kabát, viola-csikos ing, és fekete nyakkendő. Az élelunság Nyáryn már jo bosszú ideje észrevehető volt, írja a „Napló.“ Nemrég meghalt báró Nyáry reményteljes huszártiszt fia. Egy társaságban igen szánakoztak e derék fiatal ember elhunyta fölött, tnire Nyáry Pál igy szólt: „Én nem sajnálom, hanem irigylem. — Boldog, a ki meghalt, mert az nem érez semmit!“ - Barátai igen elkoinolyodtak e fölkiáltásán s azzal vigasztalódtak, hogy Nyáry csak azért beszél igy, mert az nap épen rósz kedve volt. De az a rósz kedv igen állandó kezdett lenni. Nem rég még sokat olvasá Stuart Millt s Constant Benjámint,
