Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-04-23 / 17. szám
VII. évfolyam 17. szám Április 23. 1871. Kiadó hivatal ifj.CSÁTHY KÁROLY gazd. akad. könyvkereskedése debreczenben, hová az előfizetési pénzeket és hirdetéseket kérjük küldeni. „ SS* Minden a „Tisaavi- dék“-et érdeklő kéziratokat, a szerkesztőségi irodába Debre- Í3 ezen, Főtér 7-ik sz. alá kérünk beküldeni. V». Vegyes tartalmú hetilap. Megyeien rendesen Vasárnap. lagyobb terjedelmű, mint szintén több Ízben megjelenő hirdetések, alku szerint a legjutányosabban közöltetuek. ’S» "■ ^ Nyilttér «lhtt minden három hs- 1 sábos gnrmondsor 15 kr. és © 30 kr belyegdij. 1 Elötlzetésl diji Postán küldve .... 6.— Félévre ......................3.-^íj ■ p Évnegyedre ......................1.50» c l | Hirdetési dijak előre fize- i H tendök: minden 5 hasábos J petit sor egyszeri igtntásnál 5, jj többszörinél 4 kr. — Bélyeg- E | dij 30 kr. í Előfizethetni Myiregyllúzáll a postahivatalnál. öefiCí &*kiihVII ifj. Gsáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. Grill Károly m.k. udvari könyvárusnál és Petiik Gézánál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb öt krajezáros utalvány által. Eltüzelést felhívás TISZA VIDÉK folyó évi második negyedére. Lapunk e folyó negyedévben is tovább folytatja pályáját; az erős akarat, a kitartás, azon eredményt idézte elő, hogy a lapunk iránti pártfogás folyvást növekszik. Ezután sem téveszti el szem elöl ezen lap azon czélt, melyet maga elé kitűzött. Híven és pontosan akar megfelelni a vidéki közlönyök nehéz feladatának; esetről esetre figyelemmel fog kisérni minden mozzanatot, minden nemes eszmét, ezután is pontosan a kellő időben megjelenik, s a helyzet és időköz mért czikkei szabatosssága által igyekezik egy részt a tudományt népszerűsíteni, a nemes eszméknek barátokat szerezni; más részt mindent elfog követni, és semmi áldozatot nem kiméi, hogy a „Tiszavidék“ leghívebben képviselje a vidék érdekeil. Mert tulajdonképen egy vidéki közlönynek ez lehet a legfőbb kötelessége, hivatása. Jelen évnegyedben adni fogunk több,a vidékérdekeit ezélzó közleményeket, adni fogunk minden héten egy vezérczikket, mely e múlt hét eseményeit rövid kivonatban elősorolja. Lesz ezenkívül ujdonsági rovatunk, mely a vidéken történt minden mozzanatot tudomásra juttat. Minden héten irodalmi rovat czim alatt adjuk az újólag megjelent könyvek jegyzékét, s egyszersmind a méltó munkákra fel hívjuk t. olvasóink figyelmét. A lapszerkesztését ideiglenesen ifj. Gsáthy Károly debreczeni academiai könyvárus és kiadó vette át, ez a lap eddigi állásán azonban semmit sem változtat, mivel az uj szerkesztőnek több uj munkatársakat sikerült megnyerni, a kik teljes biztosítékot nyujlnak, a Tiszavidék tartalomdus kiállításáért, más részt teljes reményt fejezhetünk ki az iránt, hogy a „Tiszavidék“ szerkeszlése rövid idő múlva egy Nyíregyházán lakó oly férfi kezeire bizalik, ki a helyi viszonyok figyelembe vételével, szakképzettsége és avatotlsága által, már eddig is szép reményekre jogosító lapunkat a küzdelmes pályán még nagyobb eredménynyel tovább vezeti. — Egész tisztelettel kérjük tehát mind azokat, kik lapunkra előfizetni akarnak, előfizetéseiket, mentül előbb meglenni, a feltételek lapunk homlokzatán elég világosan állanak. Figyelmeztetjük egyúttal a t. előfizetőket, hogy a postai 5 kros utalványok utján az előfizetés igen egyszerűen megy, ezen indokból uj előfizetési ivek szétküldését feleslegesnek találtuk. Jtilőílzctési díj: Postán küldve ..................6 frt. — F élévre............................3 frt. — É vnegyedre.....................1 frt. 50 E szmék a népmivelődésről *) A mivelődés történetében a népek azon helyet foglalják el, mely őket természeti hajlamaikból kifej- 1 lett miveltségi fokuk szerint megilleti. De valamint egyéniségeknél, úgy nemzeteknél i is a miveltségnek legbiztosb alapja s ennél fogva feltétlen kritériuma a nevelés. A népnevelés tehát közvetlen tényezője a nép- ! raivelődésnek. Sokszerii és gyakran őszinte a törekvés, a nemzetek ezen megbecsülhetlen kincseinek megszerzésére Hanem midőn az e czél elérésére eddig alkalmazott eszközöket behatóan szemügyre vesszük, felénk mered a száraz tény, hogy a nép mivelődés ügye átalábau, — és kivált hazánkban vajmi keveset haladott előre. E baj orvoslása végett, nem elég annak okait kipuhatolni, hanem egyszersmind a bajt magát gyökerestül kiirtani szükséges. Ezt minden komolyan gondolkodó ember bevallani kénytelen, kinek a nép java valóban szivén fekszik. Azonban könnyen bebizonyítható, hogy a sikertelenség, mely a népmivelődés emelésére irányzott kísérleteknek következetes eredményét képezi, azon akadályban rejlik, hogy a kitűzött feladatra nézve, elvek tekintetében nem vagyunk tisztában, s igy jobbára oly eszközökhöz találunk nyúlni, melyek épen tévútra vezetnek. Szerény véleményem: hogy népmivelődésnek másként értelme nem lehet, ha az a nemesebb liu- manistikus alapokra fektetve nincsen. Némelyek a népmivelődés s azzal együtt a nép- nevelés kérdésének sikeres megoldását egészen social- politikai értelemben óhajtják; s azért nyugodtan várják azt be onnan, honnan legkevésbé remélhető. Sokan ismét megváltozott anyagi viszonyainknál a népmivelődés fejlődését is tán oly módon képzelik: hogy mint ezelőtt a törvényhozók, úgy intézkedésük folytán, jövő nemzedékünk is tenyeres-talpas politikusok minőségében lásson napvilágot. Ily oszlott vélemények között, nem lehet aztán csodálni, hogy demokratikus intézményeink mellett, népnevelés helyett, inkább a hadügy veszi igénybe a nemzet erejét. Ha a még alig befejezettnek látszó német-fran- | czia háború, mint e világ szörnyeinek eddigi egyetlen i példája, igazolta volna, miszerint oly nemzet a leg- \ boldogabb, mely állami létét minél több ágyú és szu- í ronyra támasztja; akkor az ugyuevezett social-poli- I tikai irányú nevelésmód ellen méltán kifogás nem le- j hetne; r— de igy, miután a fájdalmas való kétségte- I lenné tévé, hogy a hadviselés gunyja, arczulcsapása j az emberi nem ezredéves m i v e 1 ö d é s i t ö r e k v é- j ; seink, — hogy ily alkalommal a tudomány j istenségét gáládul használja fel arra, hogy ön teremtményeinek feldulásával az emberiséget a vad 1 barbarismus nyers korszakába visszataszítsa, és hogy a háborúskodás által még a győztes fél is kipótolhat - 1 lan károkat szenved, — minden további fejtegetés magától elmarad. Persze, a becsület és dicsőség sajátos felfogásánál, ez máskép nem lehet. De térjünk vissza a tárgyhoz. Hogy a művelődés, illetőleg a nevelés reformját j nem annyira a felnőtteknél, mint inkább a fiatal sar- jadéknál kezdeni szükséges, megvitatni felesleges, — csak hogy nem oly szellemben, amint azt egy némely hangot adó tudósunk gondolja: miszerint a kisded*) A „mivelődés“ szónak háromszoros értelménél a t. ol- ! vasónak fenn van tartva, annak mindenütt az alkalmas magyará- ' zatot adni, mivel nyelvünkben az illető külön kitételek még hi- ' ányzanak. óvodákban, már a játék is coinmandó-szóra menjen végbe, és a kis honpolgár füzőszij vagy oldaltarsoly helyében, könyveit borjúban, hátán hordani szokjék, mrly rendszabály fentartása által, a hazai ipar szántára is lendületet Ígér. A legnagyobb magyar, nemes emberszeretettől lelkesülve, alkalmilag raondá: „Építsünk iskolákat, és nem keilend börtönöket építenünk !ft — Abban teljes igaza volt; sőt még azt is lehetne hozzá tenni, mit tanítsanak leginkább az iskolákban? Ültessetek tudvágyat, akaratot a fiatal nemzedékbe, és a közmiveltség magából ki fog fejlődni. Szoktassátok a gyermeket józan gondolkodásra, munkásság, szorgalom és megelégedésre. Kedveltes- sétek meg vele a szclidséget, békeszeretetet, és azoknak édes gyümölcsei áldást hozandnak az emberi nemre; mert a telhetetlenség és kajánság kölcsönös okai a perlekedés, patvarkodásnak elejét veszik. Tanítsátok vágyain és szenvedélyein szilárd lélekkel erőt venni, és a társadalmi rend nem lesz annyi eshetőség zavarának kitéve; mert egyesek hiúsága, roszakarafa nem lesz képes ámító Ígéretekkel a népet önérdekeire felhasználni s annyira elvakitani, hogy saját sírját ássa — vagy legjobb esetben, maga kezével kovácsolja rabbilincseit. Neveljetek embereket, — és nem keilend végtelen ínség közt milliók fáradságos munkáját véres harcz koczkájától függővé tennetek! Önként kiviláglik, hogy a népmivelődés templomává a népiskolát kell felemelni; annak felkent első papjai pedig első sorban, hivatásuktól átbuzdult néptanítók legyenek. Ezzel kapcsolatban a moral-humanistikus iránynyal párosult fejlesztési rendszerből kiindulva, a gyermekeknek első neveltetés az iskolába belépéséig, értve a családban! neveltetést, a Frőbel-íéle gyermekkertek segélyével lenne átváltoztatandó; mely feladat annál fontosabb, minél inkább szaporodik azon gyermekek száma, kik kereset miatt, már zsenge korukban az iskolától elszakadnak, s kik életük hatodik évéig sem részesülnek jó nevelés áldásában, mivel szülőik dolgozni kénytelenek, hogy őket anyagilag is alig feutarthassák. Másrészt, ez oly kisdedekre nézve is elmulasztón kellék, kiknek szülői az előre haladt civilisatió modern igényeinél, szentebb (?) ügyekkel foglalkoznak, s igy a nevelést cselédekre bízzák. Alaptalan a kifogás, hogy mindenre jobb iskolai törvény kivántatnék. A legjobb törvény mit sem ér, ha a foganatosításba lelket nem tudunk önteni; erre pedig törvény ép oly nélkülözhető, mint szükségtelen. Egyedül rajtuk áll a népmivelődés ügyét ama színvonalra vinni, melyet a felvilágosodás és tudomány részére, világszerte jogos követelményül kikiáltanak. Annak okáért az egyenlőség elvénél, legyen a kötelem is egyaránt, kivétel nélkül, mindnyájunkké önzetlenül közreműködni, kinek-kinek adománya, tehetsége szerint. Ezek lennének körülbelül a népmivelődés előmozdítására szükséges teendők; — miről egyébiránt mar igen sok szó hangzott cl a pusztában. Azért bátran feltehető, hogy eme igénytelen sorok, is hasonló sorsra fognak érdemesíttetni. A.-d. A vidéki népkörök czéijairól. Minden népkörnek főtörekvése a népnevelés, — a nép szellemi erejének kifejtése; — hogy az emberiség mindennemű műveleteinek megismertetése a közélet mozzanatainak átértetése után, képes legyen az, a valódi jót megkülönböztetni az ál-jótól; — azon vétkes törekvés megszégyenítése végett, mely eddig a a nép tudatlanságát örömest felhasználta, a maga Önző czéljainak kivitelére.
