Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-04-23 / 17. szám
Feladatául tűzte ki ezeknél fogva a kör: helyiségében ottan az időhöz, helyhez s viszonyokhoz alkalmazott munkálatoknak felolvasását. — A felnőttek tanítását, — a népnek azon eddigi közönséges mulató helyrőli elvonását, mely a nép erkölcsére mindig káros befolyással volt. — Ez okon határozhatja el az olvasó közönség, hogy helyiségében minden olyan ártatlanul mulattató tárgyakat megszerez — mint tekeasztal, sakkjáték, dominó, stb melyekkel mulatva a gyönyörködtetővei a hasznost .össze fogja fűzhetni. Ezek mellett kitűzött czéljai közzé sorozni óhajtja még -- amint körülményei engedi, külön dalárdának és egy kíssebbszerü vivő-iskolának felállítását is. Ezek főbb vonásai egy népkör alakulási indokainak, ily alakban van szerencsénk bemutatni a nép csoportuiását, melylyei a társadalmi téreoi hazafias működésre kilép; bemutatni igenis intő például a ta Ián jobb módúak, de a közöny által kevésbé érdekelteknek, hogy azok lássák és győződjenek meg, miként a nemes törekvés, a rajtalét és az igyekezet azon tanuságos eredményt idézi elő, miszerint ha akad egyén a gátra, ki valamely nemes czélnál az önzetlen vezér szerepét elválalja s fáradatlanul buzog a tevékenység terén egybeterelni népeink különböző rétegeit, a helyes ismeret elfogadására: okvetlenül czélt fog érni, — s a nép bár egy kis fáradtság után — de mindenesetre sorakozni fog a gyupont körül; sőt kész arra nézve egy kis okosan alkalmazott áldozatot is hozni, csak hogy a czél tiszta s az indok alaposan kimutatva legyen. Hány példát hozhatunk fel— úgy szólva a tulajdonképen úgynevezett nép osztályból; mely egy kis ösztönzés után, csakhamar megértve a jelenkor viszonyainak intő szavát; megértve a szellemi kifejlődés hiánya miatt keletkezett veszteségét közérdekünknek : áldozatkész lélekkel sorakozott és sorakozik ma is — a szent ügy támogatására és nem késik azon nagy czél elöharczosává lenni, melynek kivitelén létünk jövőjének nagy része sarkallik, — meg lévén arról győződve, hogy egy közös haza jövő jobb léte, népeinek szellemi kifejlődésében van letéve. Szerintünk nem követ el senki nagyobb vétséget hazánk ügye ellen, mint aki azon hitet törekszik megerősíteni, hogy a nép nem érett még meg arra, miszerint a társadalmi téren képes legyen szellemi tehetségének leképezésére sorakozni, — pedig fájdalom, ezt igen sok helyen és igen sok formában han- I goztatják ma is az úgynevezett értelmes osztály kö- ! reiben; holott hiszen önképtesen folyik a körülmény ! helyzetéből, hogy a mit nem ösmerünk, ahhoz vá- j gyünk sem lehet — Hogy lehessen tehát a néptől kívánni, hogy a szellemi élvezethez önként kívánkozzék, mielőtt azt megismerné, vagy legalább ismerné az utat, mely ahhoz vezet! — Ha tehát oly hathatósan igényeltetik egy állam felemelkedéséhez népeinek értelmi kifejlődése — mit pedig veszélyes önzés nélkül tagadni nem lehet, — bizonyosan nem a népnél van a hiba annak elhanyagolásánál, hanem inkább | talán az értelmiség szükkeblüségében; — elébb kell a népnevelést megkezdeni az arra hívottaknak; elébb fel kellene ébreszteni a vágyat az ismeretek megszerEgy szív regéjs. Komor arczczal a templom közepén, Magas oszlopok állnak mogorván, Óriás szárnyként lomhán feketén; A nagy boltozat rajok hajolván. Csendes fohászba száll az ima át, Majd iassu ének hangjába vegyül, Elringatván a szivek bánatát Zeng csodásán, zeng véghetetlenüi. Glorias fényben majd sugárt hint szét, A lenyugovó esti alkonyat; S enyhe csókjával felkölti ismét, A csendben alvó néma szobrokat, Kitisztulna';, a redős homlokok, Mindenik vonás újra kiderül, Oh miként régen fénylik mosolyog; Titkos varázs közt észrevétlenül. Míg a szálló fény tisztán ragyogván A szent arczokat sugározza át S lesz lángból szövődött borostyán, Előhiva a sírok tavaszát, A magas oltár fény nyel van tele, Felemelkedni látszik csendesen. Túl a földön s a szálló fellegen Az angyalok szárnyakat kibontják, S ah elrepülni készül mindenik, Ajkukon zengve csendes zsolozsmát, Az örök iiárfa burját pengetik, zésére, azután követelhetünk tőle érettséget, — mert másként könnyen megeshetik, hogy a nép érettsége utáni várakozás a végtelenségig fog nyúlni. Ezen meggyőződés lengjen át, mint cseppecske a tenger vizéhez hozzájárulni azon óriási szükséglet ' megoldásához, melyet a jelen európai viszonyok ösz- I sze halmozódott eseményei annyira kötelességévé tettek minden haza, úgy a mi magyar hazánk összes polgárainak is, mint még eddig talán soha, — és a szorgalom eredménye jogosít reményleni, hogy a fá- radatlan kitartás múlhatatlanul biztos czélhoz vezet. N.-V.-D. Levél Iszak-Amerikából Egy igen érdekes, Észak Amerikából Jeffersonville- böl keltezett, magán levél fekszik elöltünk, mely jellemző fényt vet az ott uralgó vallási-viszonyokra. „Most Judiána államban vagyok, — irja egy magyar- országi hittérítő, kinek c % . barátjához irt sorsai szívességből közöltettek vein ik, — s körülményeim tetemesen megjavultak, amennyiben kizárólag a lelkészséggel foglalkozhatom itt az Ohio partján. Híveim csekély számát vallásos buzgalmuk pótolja; igazi vallásosságot, távol minden babonától, kath. hitéletet — megvallom csakis Amerikában láttam. Itt, hol számos vallásos és vallástalan felekezet háboritlanul űzi buzgalmát; s a szabadság sokféle, néha igen is czifra fogalmaitól körülárnyalt hívekre semmi néven nevezendő nyomás sem gyakorolható; hol a férfi- és női szabadkőműves páholyok oly sok intézménynyel bírnak és brillant ünnepélyeket rendeznek : a kat- | holikusok oly buzgalmat és vallásosságot fejtenek ki, mely i Európában páratlan Van is elég dolga a lelkésznek, kivált szombaton, midőn egész délután a templomban ül. A papság semmi vagyonnal sem bir, a hívek adományaiból és az oltárról él. Idejövetelemkor sorba jártam híveimet egy aláírási— ívvel a templom javára és magam elláthalása végett, miután már előbb az itteni lapban közzé tettem, hogy a Szt.- Antal templomban ezután jövő vasárnaptól kezdve rendesen isteni-tiszteletet tartandak és a templompadok délután a többet-igérőknek fognak kiadatni. A ternplompadok a legtöbb jövedelmet szolgáltatják; az első padokat ülőhellyel egyenkint 25 dolláron adtam ki egy évre, az utólsókat 15-ön. Nagyobb templomokban egy egy pádért 100—200 dollárt fizetnek, sőt Brooklynban Nevv-Yorkkal szemben, az ottani „fashionable presbiterian templomban“ egy-egy pádért 600 dollárt fizetnek évenkint. Az én aláirási-ivem szépen megtelt; ketten öt-öt száz dollárt iriak alá, a többiek kevesebbet, de 25 dollárnál kevesebbet senki, még a négerek sem. Temetőnk is van, most dolgoznak a kerítésén s a költségek fedezésére febr. 20-án a Mozart-teremben községem ifjai drarnatikai előadást, én pedig egy nagy figyelemmel kisért felolvasást tartottam Magyarország ismertetéséről. A jövedelem 94 dollár 30 cent. volt. A temetőben egy — hat koporsóra való hely 30 dolláron kelt el, egy egy magán sir 3 dollár. A négerek a hitben mégnem elég erősek, az enyém és tiéd közt levő különbségről igen rósz fogalmaik vannak, még olt is, hol a legdrágább, az élet forog kérdésben. A rnethodisták és irlandiak közt a mérsék egyletek (temperance-societe) igen el vannak terjedve, s a szegény németeknek megnehezítik a sörivást, a francziáknak pedig a pezsgőt, melyet itt készíttetnek gőzerővel almából. Vasárnap csendes minden, a vasutak szünetelnek, a korcsmák zárvák, s a templomok egésznap nyitvák. A házasság az itteni törvények szerint igen könnyen j felbontható, főleg ha a nő hozza okul, hogy férje hűtlen, j vagy megverte, vagy engedélye nélkül r éSetét sirjokból kikeltek talán. A földi porba hullott századok, Által aludva hosszú éjszakán, Oh ma minden él, feltámad, — s ragyog!? Kitárja a lélek fáradt szárnyát, Mit megtépedt a hosszú küzdelem, Tudja oda fen epedve várják. Ottan a mosoly örök, végtelen. Zeng, száll az ének csendes hangjain, Elszenderülve a ki szenvedett; Megtört szivekben elpihen a kin, S virágok nőnek a sebek helyett. Halovány ifjú áll némán, merőn. Mint halottaknak gyászos sirhalmán, A sötét sírkő csendes temetőn, Elalélt fejét busán lehajtván; „Hosszú vonaglás a meddő tusán, A seb itt vérzik égő szivemen, Oh jer, emelj fel a kínok után, Ki dicső és nagy vagy örök Istenem. . . ,a Fáradt karjait égfelé tárván, Szemére egy kény jő le fátyolul, Idegen tájról tévedt szivárvány S aztán — az oltár elé leborul Feltámad a vágy, mely temetve len Soká álmodott a szív rejtekén Mig megérintve lágyan csendesen, Felkölti újra egy titkos remény. Égő arczán fénylő mosoly lebeg. S haj ben a szív újra remél, örül. Mint fénynyel behintve a fellegek. Ragyogva járják az eget körül. Arczának pírja uj lángba kigyui Tüzes nyílvesszők a szem sugarak ! 9 z e g voll. Még az illető korcsmóros is megbün- tetfetik.“ . . . E levél első részéből nen egy életre-való tanulságot vehetnének nálunk azok, — épen jelenleg, midőn a kath. autonómiai mozgalmak egy kissé felrázták a katholikusok közönyösségét, — hogy az igazi vallásosság előmozdítása végeit nem szükséges a papság kezeiben a hierarchikus hatalom, és a dúsan jövedelmező nagy javadalmak ; egyéb kell ehhez, s nem a főpapok minden áron való uraskodása. A.— fleiyi újdonságok. — Majer Antal ur, a debreczeni vasúti posta első tisztje , kit a vidéki épugy, mint a debreczeni közönség, előzékenysége, lelkiismeretes s pontos eljárása } folytán régóila csakis előnyösen ismer; f. hó 1B-kától a nyíregyházi postahivatal főnökéi helyettesíti mindaddig, j »dg az oltani bonyolódott viszonyokat tökéletesen nem rendezőnői A helybeli posta haladására nézve csakis örvendetes lenne itt maradása. — Vasárnap, azaz f hó 28-án a nyíregyházi Sóslön közebéd fog rendeztetni melyen — ha az idő kedvező leend - a helybeliek tömegesen részt fognak venni. — üeküldetett: Több fűszeres boltban a helybeli törvényszék idei s múlt éw Aktáiba pakolnak, mi nagy megütközéssel győződtünk meg személyesen e dolog milétéröl. Épugy a törvényszék, mint egyesek érdekében ajánljuk az illetőknek későbbi évek után a makula- turázást, mert ott, midőn nem is gondoljuk, káros következményekeket érhetünk el. — írárosunk egész héten át igen nagy élénkségnek volt kitéve, midőn is mindennap a Galicziából hazatérő magyar huszárok egy-egy csapatját láttuk. Szinte jólesett szemünknek a régóltanem látott s valóban ily jókülsejü igazi magyar katonaságot szemlélnünk ; e látvány után eszünkbe jutának honfiaink vitéz teltei. — A nyíregyházaingvári vasút munkálatait szépitészeti szempontból Nyíregyháza környékén, a kormány rendeleté folytán ideiglenesen beszüntették. F. hő 19-én Ivánka Imre ur vezérigazgató egy vegyes bizottsággal Nyíregyházán volt s a vidéket egész Csapig megszemlélvén, az előbbi vonal kijelölését mellőzve, egész uj kiméréseket határoztak el, mely kimérések csakis városunk kárára történnek, mivel az erdő ezen uj vonal íolytán sokat szenved. Ajánlatos lenne ily tervekről előbb gondolkozni, nem pedig a munka folyamata alatt. — Illincz Gyula helybeli szorgalmas könyvárusunk egy igen életrevaló vállalatot létesite; ugyanis: Bécsböl egy dombornyomásu prése (Visites carte ala minute) e napokban érkezett meg, mely által '/4 óra alatt levélpapír s látogatójegy igen díszesen készülhet el. Ajánljuk olcsósága folytán a közönség szives pártfogásába. 100 látogatójegy egy soros . . . . 60 kr. „ „ két soros .... 80 kr.‘ — A hugyai vendéglő bérlőjét múlt szerdán viradóra több fegyveres rabló kirabolván, halálosan elverte s megsebzé. Kétezer forint készpénzt s minden értékes czikkét saját szekerére felpakolván, lovaival együtt elvitték. A tetteseket nyomozzák, s mint hírlik, a szolgáló utasítása után már elfogattak. — Az uj-fehértái Sóstó medre, a múlt évi esős időjárás folytán, egész megtelt, ugyannyira, hogy májusba a régi fürdőt, mely a 48-as évek alatt igen látogatott volt, ismét megnyitják; n szobákat csinosítják. Ezen fürdőt ajánlanunk sem kell szabolcsmegyei közönségünk pártfogásába, mert e szép rónai kilátás maga fogja magát ajánlani, mint az ostendei fürdő. — Nyíregyházi kereskedő-egylet, mint tudjuk, párév előtt megalakult, mely egylet pártolás hiánya miatt két hó előtt felbomlott, s mivel az illetők a pártoló tagok pénzéről mai napig sem számolták, mint biztos Mint mikor a sziklák falairul Égő pillantással néz le a nap. Halovány szűz fényes fehér szobor, Az oltár előtt pihen, térdepel Ajkán az ima lágy zenéje foly, — S tiszta szárnyakon tör az égre fel Miért száltál a földi rögre le, Sokkal fényesebb oda fenn a menny. Haj, itten az ut tövissel tele Itten nem terem balzsam soha nem. Szemed sugarát ne szórd, megvakit, Lelkembe forrva megbüvölt leszek Várj! megkötöm reményem szálait Mit összetéptek átkozott kezek. Már régen haliám léptednek nyomát A hová te lépsz a hely áldva lész Szállj, miként szellő a virágokon át S pihenj szivemen hogy ha jő a vész Én koldus vagyok, szánj meg engemet Oh maradj még csak egy pillanatig, Gyógyítsd meg sebem, — régen szenvedek A fény lángolóbban kezd szállani Komor falakon töredezve szét S megkoszorúzzák égő szárnyai, A szenvedésnek martyr gyermekét ________ (Folyt, köv.) k foueesMdtek. (Rajz a múltból.) (Vege.) A zaj tetőpontra hágott, midőn a terembe három vitéz lépett. Zrínyi Péter nagy nehezen a csendet helyre állító. A három újonnan érkezett vendég foglalta el a terem közepét.
