Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1871-01-08 / 2. szám

hogy ezen válságos perczekben legbiztosabb menhe- lye a diplomatának a közvélemény, melyben ha bi- i zodalmát veti, nemcsak ujulást nyer tőle, de a politika cselszövéuves labirinthjába nem könnyen bo- pyolo'dhatik.

Perczig sem kétkedünk abban, hogy Beust gróf | Bismarck úrral más ügyben találkoznának, mint a pontusi, illetőleg a dunai kérdéssel szemben — hol a két monarchia érdekei külön válnak.

Ha az 1867-ki közösügyi politika oly szorosan ; nem fűzi egybe az Osztrák és Magyarország érdekeit, pzrezig sem bántana kíváncsiságunk a miatt, bogy váljon az államkanczcllár ur mit borítékozott és pe- csátelgetctt le előttünk oly gondosan; nem tagadjuk, hogy lehető feszült kíváncsisággal várjuk a „Staats- Anzeiger“ és „Norddeutsche Allgemeine Zeitung“ azon számait, melyekben Beust ur, válaszát a közönség tudomására juttatja, — mert csak hiába, hol az érdekek közösek, ott & jónak közösen örülünk, a : rosztól pedig közösen kell, hogy rettegjünk.-----------—

T

isztelt szerkesztő nrí

Nyíregyháza, jan. 5. 1871.

A nyíregyházai lelkes ifjúság tegnap tartotta a helybeli „árvaház“ javára 3-dik műkedvelői szini előadását. A lelkesültség s egyetértés teremteni képes a semmiből is! A lelkes műkedvelők, mig a művészet oltárán áldozva, városunk közönségét igen kellemes élvezetben részcsité, addig szép összeget gyűjtő össze már is az árvaház javára.

Legközelebb a „Női harcz“ czimü francziából fordított vígjátékot adták; — a szereplőkről átalán véve dicsérettel szólhatunk; s nem tudjuk hirtelen elhatározni, vájjon S. J.-né ő nagysága sikerült előadásának tapsoljunk-e inkább, ki nehéz szerepét valódi otthonossággal s minden elismerésre méltó plas- ticismussal játszá, ;— avagy G. L.-né ő nagyságának kellemes játéka volt-e az, mely bennünket valóban annyira meglepett? ki oly kedves naivsággai játszá különben is naiv szerepét, hogy igazán semmi kívánnivalót nem hagyott hátra, annyira bele találta magát szerepébe, mintha e szerepet egyenesen számára írták volna! E szerepnek ő valódi második költője. Játéka alatt majd úgy jártunk, mint Chateaubriand gyermekkorában, ki összetéveszté a színpadot az élettel; — s igaz, hogy üde érzelmes hangja sokáig kedvesen fog fülünkbe visszacsengeni.

Az urak is mindnyájan sikerültön adták szere- j peiket. J. H. ki Grignon G. szerepét játszá, legna gyobb tetszést aratott azon jelenet előadásánál, midőn a halálra keresett Havigneul helyett el kelle magát fogatnia. H. G. ki valóban nem mindennapi színpadi alak, szinte bele találta magát szerepébe; M. K. a feszes méltóságot negélyző katonai hivatalnokot nem különben tapintatosan adta. — A többiekről, kik még játszottak, nincs mit szólani, mert rövid sze- repeikben művészeti hajlamaikat ki nem tüntethetők. :

Általában a tisztelt műkedvelőknek sok hálával s köszönettel tartozunk, úgy a magunk, mint a szenvedő emberiség nevében. Szívélyesen kérjük őket, lepjenek meg bennünket minél elébb s minél többször kellemes előadásaikkal.

L. Ö.

Hírek a harcztérről.

(Eredeti táviratok után.)

— Bécs,jan. 1. Apponyi gr. helyébe, ennek akadályoztatása esetére, Szécsen Antal gr. neveztetett ki, mint Ausztria-Magyarország képviselője a londoni conferentiára.

— Brüssel, jan. 1. Egynémely, állítólagosán

megbízható párisi léghajó-levelek szerint, Páris január hó második felében mindenesetre kapitulál. — Majd megválik!

— Bordeaux, jan. 2. Chanzy tábornok La Mansból jan. 1-jéről jelenti : hogy Jouffry tábornok tegnap az ellenséget a Loire jobb partján, visszaverte, 200 foglyot ejtett s a Vendome előtt kitűnő állásokat foglalt cl, továbbá tudatja azt is, hogy Jouffry ezen erőteljesen vezetett támadó kémszemléje fényesen vitetett végbe a csapatok által.

— Bécs, jan. 2. A „Tagespresse“ jelenti, hogy a németek Anbrybói és Gray bél kitakarodtak s Ve- soulba öszpontosultak, Zastrov tábornok úgy látszik későn érkezett. Belfort visszaverte az ellenség támadását, a veszteség, mint tudatják, igen nagy.

— Berlin, jan. 3. A francziák állapota, mi' ként az a hivatalos levelezők által rajzoltatik, igen kétségbeejtők: — Paris erődítményeinek észak-keleti homlokzata eredményesen lövetik s mint Írják, nemsokára dél-keleti homlokzatára kerülne a sor.

— Konstantinápoly, jan. 3. A román fejedelem biztositá a szultánt hűbéri alárendeltsége elismeréséről.

Gazdászati rovat.

A telekitésről.

Schlipf után Mannó Alajos.

Nem minden fold. melyet a mezei gazda bevetemé- nyez, van oly állapotban, hogy a növények jó sikerrel teremhessenek benne; minthogy nem ritkán természeti akadályok adódnak elő és vetnek gátot rajtuk.

A mód és útmutatás, mint kellessék ezen akadályokat eitáveztatni, s egy parlag, azelőtt elhanyagolt szántóföldet úgy kiművelni, hogy annak utána állandóul gazdag aratást adhasson : evvel foglalkozik a telekilés tanítása.

A szántóföldek rnegtelekitése fontos tárgy a mezei gazdaságiizésben, mivel gyakran a ráfordított töke nehány esztendők múlva gazdag kamatokat hozhat. Mielőtt tehát a mezei gazda magát valamely föld megtelekitésére elhatározná, szükséges magát jól meggondolni, és tökéletesen elhatározni; különösen a következő körülményeket kell tekintetbe venni:

1) Vájjon a ráfordítandó töke rendes idejű kamatját behozza-e avvagy sem?

2) Vájjon az illető vállalatra megkivántató költség nem haladja-e felül a vállalkozó erejét.

3) Vájjon a tárgy kivitelében nem adhatják-e magokat akadályok elő, melyek által a mezei gazda vállalatában hajótörést szenvedne

4) A megtelekiteít szántóföld természeti minősége szerint mily móddal használtalhatik és veteményeztetbetik be legczélirányosabban ?

A népesedés szaporodása, sok helyen az élelmiszerek sziike a szegényebb néposztály között igényli a helységek elöjáróitól azon buzgó példa szivrevételét s egyszersmind utánzását, melyet Poroszországnak nehány vidékein követnek. Ugyanis ottan darab idő óta több elhagyottan fekvő föld közös költségen megtelekittetnek, és a legszegényebb lakosok között kiosztatnak, kik szükségük pótlására elegendő burgonyát ültetnek beléjök Ily módon a szegény embernek is adatik eszköz kezébe, magának nagyobb részét élelmi hiányainak megszerezheté- sére. Hány ily elhagyott vadföldek feküszneb elhanyagolva Badenben, Würlembergben, Hassziában, — hát még Magyarországban, boldog Isten ! melyek művelésre alkalmasak és a megtelekités rendes végbevitele által gyümölcsfák (eperfák selyemtermesztés végett,) nyár- és ákáczfák, burgonya, avvagy más gazdasági növények ültetésre mily nagy haszonnal használtathatnának!! _ tehát érdemes elöljárók, kiknek alattvalóitok közjóléte sziveteken fekszik, ne hagyjátok e közhasznú ajánlatot pusztabeli hangként elhangzani, igyekezzetek községtek nyomorgó tagjainak szükségein enyhíteni Buzdítsátok magatok tudatlan alattvalótokat a szép természet kedvelésére, s a vele egyesült mezei gazdaság előmozdítására mi leginkább az által történhetik, ha eszközt s alkalmat nyujtandotok nekik a munkáre, ez pedig, ha a vadon fekvő földek kiművelésére s használásba ösztönözitek. Magatok fogtok az áltat a henyélésnek, *ely kezdete szokott minden gonoszságnak lenni, hatalmasa» ellentállani; meg- javitandjátok továbbá általa az erkölcsW gazdasági állapotát a rátok bízott községnek, mi ulyLm|éket alapiiand nektek, meiy a késő utódnál is nem vasiig vagy valamely érezben, hanem tiszteletben és *zereteth\ f0g állani! ^

Adja Isten, hogy ez üdvteljes szaU honunkban már reg óhajtott viszhangra találjanak; ho^.czáfoltassék meg s menjen valahára feledésbe azon undflo^ példabeszéd rólunk, hogy: „magunk zsírjában fülünk^ « yejJ síink csak egy pillanatot e kanaán földére, sa\ bonunkra: nem fájhat-e szivünk annyi hanyagon Ml^öldokert terméketlen legelőkért? nein válhatnának-e 7 ’

szorgalom, művelés által termékeny szántóföldekéi *

1. A hanga- és homokföldek telekitése

A hangaföld közönségesen rósz homokföld, tveü a hangafüvek bőven bujálkodnak. Ha sűrűn mutalk^^ rajta a liangafü, moh, s más ilyes növények, akkor a kia lést kell elővenni, és azt annál inkább: ha a föld fekí és éghajlata nedves. A hamu vékonyan aláboronáltatik. . egyébbiránt a hangaföld kevésbé van hanagfüvel benövő akkor nyár elején felszántatik, mire tél előtt egy mélyebb felszántás következik. Aztán tavaszszal zab, fehér lóherével s fűmaggal keverten vettetik bele, mely után a föld legelőnek hagyatik. De azon esetre, ha a föld nem volna kellőleg előre elkészítve, a zabol burgonya-ültetésnek kell megelőznie.

A homokföld, mely szinte minden növénytermesztési tehetségből ki van vetkezve, zöldtrágyázás által művelésbe hozathatik. Nyáron a föld felületesen feltöretik és öszszel mélyen felszántatik Május hónapban bütykös lóherével vagy csillagfürttel (YVolfsbohne. Lupinus) vettetik be. Miután ezek rendes magosságnyira nőttek volna, alászántatnak Ha az idő megengedi, még egyszer bevettetik vele, vagy hajdinával, és újra zölden alászántatik. A legközelebbi tavaszszal bevettetik a föld nyári rozszsal, lóhere- és fűmaggal, és legelőnek használtaik.

Badennek némely vidékein a hangaföld haszonvehe- tését seprő jeneszternek (Spartium scorpariurn. Besenpfrieme;) vagy rekettyének ültetése állal szokták előmozdítani. A föld illetőleg felszántatik, és seprő jeneszler- maggal bevettetik. Ezen növények mintegy három esztendeig foglalják el a földet mire az ekebarázdákba rakatnak s alászántatnak. Erre zab, vagy rozs vettetik, avvagy burgonya ül tetteti k bele.

Ha a homokíöld igen könnyű, elannyira, hogy szelek által szinte mozgásba hozathatik: akkor ezen futóhomoknak szél általi elfuvása az által gátoltathatik, ha bizonyos távolságú terekre font sövények állíttatnak, az el- különzések gályákkal elláttatnak, és a földbe fövényzab, bütykös lóhere és hajdina vettetik. Ha a hengerezés hasz- náltathatik, akkor az, valamennyire nedves időben jó szolgálatokat tehet.

A futóhomok átokként fekszik Magyarország sok vidékein, és tüzként harapódzik lassanként tovább, minthogy gát nem vettetik elibe; megérdemli annálfogva, hogy erről egy bissé bővebben értekezzünk, mint maga a szerző eredeti munkájában értekezett vala.

Számos módok kerültek már az irók által a mezölíésöbb Anicza beleszeretett a hintós kocsisba, a hintés kocsis meg ö belé, Anicza azonban itt is előbbre tette Endrét jövendőbeli boldogságánál, mert addig semmi áron nem engedte magát Hymen lánczai által lemadzargol- tatni, a mig Bálint meg nein ígérte, hogy mindig becsületes és hűséges szolgája leend a Mátray udvarnak, s abból csak a szent Mihály lován szándékozik kihurezolóskodni; — j időközben ékként szaporodott tehát a család, s Endre jő- . vendöbeli híveinek száma, kik fogadásukat csakugyan pontosan teljesítették minden időben.

Ez tehát az öreg Anicza, kit fennebb emliténk, ki jelenben is ott ült Endre szobájában egy karos székben, baljában egy fekete tubákkal tömött pikszist tartva, mig szárazjobbjával valamit igen élénken látszik magyarázni Endrének, a mit Endre semmi képen nem akar megérteni; — hanem a helyett, hogy figyelemre méltatta volna az öreg Anicza beszédét hevesen járt fel s alá a szobában; s mikor ebbe is beleunt , hanyagul vétette magát pamlagára s . nagy Öblű tajtpipáját oly erősen kezdte a csizma sarkához kopogtatni mintha, nem kevesebbet mint kettőt szándékozna belőle rögtönözni.

Az öreg Anicza csak nézte kis ideig a műtétet, idros- bodros fej kötője fodrai közzül akként irányozva daemoni szemeit, a huszonnyolez éves csinos külsejű izgatott fiatal emberre, mintha épen keresztül akarná azokkal nyársalni, inig végre ö is unni kezdő a csendet s először is jól tartá hegyes leálló orrát burnóttal, azután ismét mozgásba kezdte hozni felfelé kancsarodó száraz beesett állát.

— Már hiszen akár bosszankodni édes uríim, akár nem,— folytatja az öreg, ki Endrét folyvást bizalmasan csak te urfinak czimezte — de én épen olyan jó szívvel közlöm véled nézeteimet mintha tulajdon édes anyád volnék, — én is voltam valaha fiatal, amint beszélik szép mint 1 te, rajongott utánam a férfivilág, de én egyre sem hallgattam, én is elbizakodott voltam szépségembe, ifjúságomba, azt tartva, hogy várt leány várat nyer, a tanító, kivel első viszonyom volt, s kit csak hamar feledtem, meghalt, s én i

újra vártam s újra reméltem, szebb, tündöklőbb szerencsét mialatt ifjúságom napról napra múlt, s én idősebb lettem, arczom rózsáiéi kezdtek hullani, s a gyenge pír helyét, j mely azt egykor fedé, sürü barázdákkal kezdte bevonni az j idő, — s végre is mi lön várakozásom jutalma? — Bálint, ! a kocsis, — nem de szépen kivártam a magamét ? — teszi ; utána éles gunynyal mi alatt hatalmas burnóttal iparkodik keserűséget elfojtani, —vigyázz! hogy te is ne járj ekként, most még szép vagy, fiatal vagy, öröm rajtad végignézni, válogathatsz a leányokban annál is inkább : mert isten jó ; móddal, szép észszel áldott meg, kapsz minden uiodra ! kettőt is, később majd csak egy járja, mig végre ha idődet, j ifjúságodat, erődet könnyelmű kalandjaidra pazérlod el, : már tizujodra is egyet kell keresni, arra is nehezen fogsz taiálni, s ha találsz, az is többé nem személyedbe, hanem j vagyonodba lesz szerelmes, az ilyen házaságlól pedig isten óvjon meg tégedet, mert ez rosszabb mintha pro- viantba kapná az ember.

— Ugyan hagyj békén kérlek édes Aniczám !— váia- j szol az ifjú ingerülten, felegyenesedve helyéből — számta- ' íanszor kértelek, hogy e dolgot nékem ne említsd s te még is mindig e kellemellen tárgygyal ingerelsz, elmondtam töb- ször, hogy inkább független óhajtók maradni, mint ifjúságomat akarna féie házasságért áruba bocsátani.

— Hiszen kimondja hogy akármi féle házasságért bocsásd azt aruha ? indulj szived után — válaszol az 1 öreg asszony jószívüleg, —■ válaszd ki jól, s ha feltalálod amit kerestél s jónak látod, vedd el.

— Könnyű ám a szó jó Anicza: fekve is ki lehet azt mondani, veti oda Endre kedvetlenül — de annál nehe zebb a kivitel.

A kivitel? — kérdi bámulva az aggnö, kisejteni kezdett valamit. ° j

Igen ám a kivitel — folytafá tovább gondolatokba merülve az ifjú, — számtalan cselekben nem lehetünk ! saját akaratunknak ura.

Ugyan kérlek urfi ne beszély ilyet! — folytatja i

tovább az öreg, ki nevelt fia elejtett szavaiban olyasmit reményi felfedezni, melynek tudását nem adná ez egyszer Brazília minden kincséért, —ki cselekedhet akarata szerint könnyebben mint épen te? kit isten minden javaival megáldott.

— Ahhoz to nem értei édes Aniczám! —-sóhajt fel az ifjú s igy szükség, hogy azt megmagyarázzam.

Az öreg Anicza e szavak után oly élénkké vált, mintha egy tizenhat esztendős leánynyal kicserélték volna most várta azon nagy dolgok előadását, melyek szeretett Endréjének boldogságát tartalmazzák; s melyek öt a világon legjobban érdekelték s melyekért ö életét minden percz- ben kész leende cserébe adni.

— Tudd meg tehát végre is Aniczám! hogy én szeretek. mégpedig az ifjúság legforróbb hevével, a képzelet legmagasztosabb erejével, de mit ér mind ez, ha az kit igy szeretek soha, nőmmé nem lehet.

— Nem lehet? —teszi utána Anicza egy élő kérdőjellé válva, melynek alsó pontját a kezéből kiejted tubák piksis, mely elölte a földön hevert, képeze, — ésmiért nem lehet? talán oly tévesen választod ki kedvesedet, hogy a lehetetlenséget ön magad fedezheted fel?

— 0 nem! a leány jó házból va K), müveit, s ehhez olyan szép, milyet csak jó kedvébe* alkothat az ég, s melynek bájait vissza adni a festő ecsetje képtelen, igaz hogy szegény, de vajon rabja ragyok-e én a földi békó- nak? — teszi utánna nemes tízzel, boldogithat-é engem a világ öszves kincse? ha a vagyonhalmazok megett sze- retellenség, az elégedetlenség üti fel örök zsibbasztó tanyáját?

_ Igazad van urfi! igazad van ! én is azt mondom ;

ö

rdöo- üljön ott a kincsen, a hol a szeretet nincsen, —— bolin- gat mondataihoz helybenhagyólag az öreg, — és mind ezek után milyen lehetetlenségtől riadsz vissza?

— Egyedül attól, hogy gyámatyáin nem fogja beleegyezését, adni választásomba.

— És miért nem?