Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-02-26 / 9. szám
hatalom nagygyá lett emelkedését, az angol, török, orosz, osztrák stb. a pontusi kérdésben erélyesen működő con- ferentiáját, Ausztria és Magyarország Poroszország barátságát, a szegény bécsiek árvizét és uj minisztériumát, melyben ugyan nékünk magyaroknak is hasonló rész jutott; no! de mi azért farsangoltunk: mulatva segítettük elé azon szép czélokat, melyek sinlödö embertársaink bajainak enyhítésére irányultak, mialatt egyidejűleg sok szép hölgyünk s lelkes ifjaink sorakoztak Hymen zászlója alá, a mig azoknál, kiknél sorakozás közben beköszönt a húshagyó, — meggyujtá reményfáklyáját, hogy annál hőbb vágygyal várják a jövő farsang beköszönését. Szóval országoknak és egyes lakosoknak, öregeknek és zsenge koruaknak, nagyoknak és kicsinyeknek, hölgyeknek és ifjaknak, gazdagoknak és szegényeknek, boldogoknak és boldogtalanoknak, mindenkinek jutott valami, miről az idei farsangot megemlegethessék. Sokan vannak, kik a mily örömmel várják a farsangot, épp oly kedvetlenül veszik a húshagyó beköszöntését s bár azt igen jól tudják, hogy a kaiandáriom csináló soha sem feledi ki az évfolyamából a farsangot, mindazon által ennek történelmi eredetéről a legcsekélyebb fogalommal sem bírnak; — ezokból nem csak alkalomszerűnek, de egyidejűleg mulatságos és tanulmányos olvasmánynak vélelmeztük, vegyes tartalmú heti lapunk jelen számában, a farsang és a húshagyó történelmi eredetéről nehány szóban röviden értekezni. Azon nézetek, melyek az embereket arra bírák, hogy a láthatlan felsőbb hatalmasságok tetszését áldozat, ajándék és tisztulkodás által igyekeznek megnyerni, böjtölésre, öntartóztatásra s lestsanyargatásra is vezérlék őket. Böjtölés alatt a szokott eledelektől oly őzéiből való tartózkodást értjük, hogy azáltal az istenség megengeszteltes- sék. Nem találni nagyobbacska nemzetet ily nemű szokás nélkül, melynek történeti eredete napkelet vallási szokásaiban fekszik, hol a papok eleinte orvosai is voltak a népnek, s ugyan azért ezen forró vidékeken oly igen szükséges szoros életrendet egyszersmind vallás ügyévé tevék, S a böjtölés még ma is szokásban van napkeleten. A Persák, Indusok, Lama, Mohammed és Mózes vallásai a böjtölésre nagyon sokat tartanak. Az északi őskor vallásában pedig semmi nyomai annak. A legrégibb keresztyének a Vigillák alkalmával böjtöltenek. Sanyarú volt a böjtölés a jejunia quatuor tempestatum alatt, mely az esztendő minden negyedében három napig tarta, és a 40 napon (husvét vagy nagypéntek elölt, quadrigesímae), melyek kizárólag neveztetének böjtnek, s Jézusnak a pusztában 40 napig tartott böjtölésére vonatkozának. A böjt eredetéről kölönbfélék a vélemények. Legközelebb az, hogy Te- lesphorus, a 2-dik század közepe táján római püspök rendelő legelsöbb a 40 napi böjtöt egyházi törvény által. Nagy Gergely pápa 600 körül, hamvazó szerdát tévé a böjt kezdetévé, s az eztmegelözö nap böjtéjének nevezte- ték, minthogy a böjt éjjel 12 órakor álla be, nálunk pedig húshagyó keddnek, minthogy ezen nap után titlos volt húst enni. (Folyt, köv.) Nyíregyháza, 1871. febr. 22. A farsangnak vége. Beköszöntött a mogorva böjt. Miden csendes, elnémult a hegedű, pihen a tánczkedvellö ifjúság, Idei farsangunk nem volt ugyan nagyon hosszú, de elég vig, kedélyes, hogy annak emlékét pár sorban megörökítsük, megemlékezvén sorainkban a nöegyleti, ifjúsági s a casino egyleti tánczvigalmakról, melyek kedélyességüknél fogva a miveit közönség elismerésével s megelégedésével találkoztak. A nöegylet által f. évi január hó 25-én rendezett jótékony czélu tánczvigalom igen szépen sikerült, a táncz- terem dísze, pompája a nők finom Ízlésről tanúskodott. Hogy a bál rendező bizottság megfelelt feladatának, azt volt szerencsénk tapasztalni, de hogy az árvaház tőkéje ismét oly nagy mérvben gyarapodott, hogy a tiszta jövedelem TÁRCZA. Az én kedvesem. Szegény leányka az én kedvesem, Rajta nem csillog gyöngy, gyémánt, arany, Azt bírni tán nem volna kedve sem, Hiszen neki több gazdagsága van ; — Szegény és mégis gazdag, hogy lehel!? Oh nézz szemébe, a mely úgy ragyog, Mely sugároz tiszta bü szerelmet S szebben mosolyg mint fent a csillagok. Szegény leányka az én kedvesem, Bársony, selyembe nem öltözhetik, Azt bírni tán nem volna kedve sem; Többet bir ö mint az, bár mindenik; Arczának hamva s ajka bíbora Bársony selyemnél sokkal többet ér, S a boldogság arczán felpirulva Lángzó szerelmet ajka ha beszél. Szegény leányka az én kedvesem, S én ötét bírva oly gazdag vagyok, Ha rá nézek s égő tekintete Szerelmet hintve vissza, rám ragyog; Világnak kincse tündökölne rám Fényt és hatalmat ígérvén nekem, Szerelmedet, szived választanám, Szegény leányka, édes kedvesem ! burányi Gyula, várakozáson felüli volt (181 frt 77 kr.) azt egyedül az egylet lelkes két tagja (elnök) Bodnár Istvánná és (pénztárnok) Kobilicz Otília úrnők fáradhatlan buzgalmának kell hogy tulajdonítsuk, a kik nem kiméivé időt, fáradságot a nemes czél érdekében mindent elkövettek, hogy az egy részt gyarapítsa az ápolda tőkéjét, másrészt a közönség megelégedését is kiérdemelje. Mindkét czél eléretelt. A nyíregyházi ifjúság tánczvigalmát illetőleg, noha erről e lapok hasábjain olvastunk egy közleményt, nem mulasztjuk el megjegyezni; miszerint e tánczvigalom volt e farsangi idényben a legfényesebb. A terem diszitése, annak kellő berendezése, semmi kívánni valót nem hagyott hátra. A nyíregyházi ifjúság o tánczvigalom által, ajánló hírnevet szerzett magának. A rendezőség kitett magáért, megtalálta a babért, a közönség megelégedésében. A fáradhatlan buzgalom meghozta gyümölcsét. A tánezrend elég ügyesen volt összeállítva, különösen a füzértáncz, melyet Kubassy Gusztáv ur rendezett igen szépen sikerüli. Mennyi volt a tiszta jövedelem? (a franczia sebesültek javára) iniután a pénztár titka nem jutott tudomásunkra, meg nem mondhatjuk, Addjon az ég! több ily élvezetes estét a Nyíregyháziaknak. Hátra van még, hogy a f. hó 21-kén a Casino saját helyiségében tánczmulatsággal összekötött társas estélyről szóljunk valamit. Azt említsük e meg, hogy a tánezterem pompája, dísze mindnyájunkat elragadott, vagy azt, hogy a táncz- rendezöség elég ügyesen állította össze a tánezrendet, vagy végül azt, hogy a helybeli zenészek nyiretyüje, a casino tánczestélyén tett ki legjobban magáért, mind ezek nem oly lényegesek; mint elmondani azt, hogy e társas estély volt az, mely kedélyességére nézve fölülmúlta a farsangi összes tánczestélyeket. Az egylet lelkes elnöke t. Kralovánszky Mór ur, mindent elkövetett, hogy a társas estély a közönség megelégedésével találkozzék. Találja a méltó elismerést annak tudatában, hogy a rendezett társas estély mindnyájunk kebelében kedves benyomást hagyott maga után s azon óhajtásban, vajha az egylet elnöke több ily élvezetes estét szerezne számunkra. Végül megemliljük, hogy a terem díszítésénél tapasztalt csin és gond, fényes tanúságot nyújtott Fakkl. . . cs. kir. sor gyalogsági hadnagy urnák finom Ízléséről. Ügyességét többször volt már szerencsénk látni, és e helyütt is betöltötte feladatát melyet az egylet iránti tiszteletből! volt szíves magára vállalni. Menynyi legyen a tiszta jövedelem, ezúttal nem mondhatjuk meg, jövő számban közleni fogjuk. Ki volt az elöszámlált tánczeslélyek bálkirálynéja? arról nem szólunk, mi annyi sok szépet láttunk, hogy nem vagyunk képesek egyet választani. E czimet a jelen volt nők mindegyike magára veheti. A dálidó reggeli 6 óráig tartott,a táncz kedvellő ifjúság mindvégig kedélyesen mulatott. Most pedig berekesztjük tudósításunkat azon Ígéretünkkel, miszerint jövőre mindent annak idejében fogunk e lap hasábjain közre tenni. Isten velünk ! z. ....... Elméleti szikrák. JKihatólag a társadalmi viszonyokra. Irta Hortobágyi. (Folytatás.) Mily számtalanan vannak, kik ama magasztos hivatást, melynek betöltéséhez alkotvák, a mely mellett feledhetetlen Garaink ekként hallatja lelkesítő szavát: (Eredeti beszély ) Irta: (Folytatás.) — Mit szólasz fiam ? hisz én nem kívánlak megölni — válaszol kenetteljes hangon az öreg, sőt e helyett im lásd áldásomat hintem reád, elkövettem mindent, mit megmentésedre czélirányosnak hittem, miután azonban úgy találom, hogy a legkeményebb kísérleteim síkeretlenek maradtak, im fogad atyai áldásomat. Ezek után a jó öreg, oly szépen megáldá fogadott fiát, miként egykor Ábrahám, Jákobnak vélt másod fiát. S miután minden kételyt eloszlatott volna Endrénél, Endre mintha kicserélték volna , ismét a jó kedvű szerető fiúvá vált. — No lásd fiam! mennyire csalatkoztál te bennem midőn azt hivéd, hogy boldogságod elé gátokat fogok vetni, s imé most meggyőződhettél, hogy akaratod az enyém is, s hogy azt bebizonyitsam, holnap reggel véled megyek át Kendergátra, arád kezét Rézpataky barátomtól megkérendő. Ki volt boldogabb mint e perezben Endre, ki a boldogságot s örömöt, a mi az ég és föld közt létezett mind sajátjának hitte, örömében sirt, tánczolt, nevetett, hol Dénes ur nyakába ugrott, kit örömmámorában össze vissza nyaggatott, hol ismét tova futott tőle a szobában, mit az öreg ur jó szivüen látszott nevetni, de ha valaki belsejébe pillanthatott volna ott a külsőleg kimutatott öröm s vigság helyett, az elégedetlenséggel párosult bánat zömét fedezte volna fel. E különös tragicomicum nehány perczig tarthatott már igy midőn az udvarról, egy megérkező négyes fogat csengetyüinek hangja hallatszott a szobába, hol az apa és a fogadott fiú a fennebb leirt családi örömökben fürdőitek. — Vendég érkezett, jelenti be a félig nyitott ajtón fejét bedugva az inas. — Kicsoda? kérdi Dénes ur a távozni akáró inastól. Magyar hölgynek születtél, Áldd érte sorsodat 1 Magyar hölgynek születni, Nagy és szép gondolat. — Oh hölgy, ki azt megérted, Mi szép vagy és mi nagy ! Rendeltetés az égből, A földön áldva vagy! nem csak kedvet és hajlamot nem éreznek, de olykor ellenszenvet táplálnak, — ezek között látunk férfias szokásokat, foglalatosságokat utánzó s elsajátító hölgyeket, kiket minden más néven nevezhetünk inkább, mint nőknek, a mivel nem is férfiak következésképpen csakis az eman- czipáltak elnevezése alatt ösmeretesek. A szilárd jellem, az erős lélek, szólartás, olvasottság, kitartás, s az igazság szeretete mind megannyi szép férfias tulajdonok, melyeket hölgyeinknél is dicsőítünk, s melyek előtt meghajlunk ha azokat elsajátították; hogy azonban ezen kijelelt tulajdonokon is túl hatoljanak hölgyeink a férfiasságban, ezt már egyátalában nem helyeseljük, — pedig látunk ám gyakran hölgyeket lovagolni, lovat hajtani, vadászni szenvedélylyel kártyázni, és szivarozni, csupa negódböl férfi társaságokkal versenyt inni s mondókázni, trágár adomákat végig hallgatni, a káromkodásban prémioinot érdemelni; — s mindezen részint nőkhöz nem illő részint megrovandó, rosztulajdonokat csak azért vinni véghez, hogy magokat egy éretlen vad csoport által megbámultaivá s talán dicsöittetve, a müveit körök általános sajnálatát vonják magokra, melyek azután égő átokként hullnak vissza az illetők hanyag és szegény, s olykor negedés szüleikre, kik a rósz sajátságok magvát, gyer- mekökben még csirájokban kiirtani elmulasztották, — ezek az emanczipáczió vad szülöttjei, most térjünk a sze- lidebbekhez. Korunkban a kissé több bátorsággal biró hölgyek, azon merész gondolatra jöttek, hogy mind azon szaktu» dományokat, melyeket eddigelé kizárólagosan csak férfiak tölthettek be, ők is sajátokká tehetik, mert hisz mit a férfiak véges elméje felfoghatott, azok iránt az ő fulfino- mitott szelleműk sem lehet idegen; — tagadhatatlan hogy az erős akarat, egyik legelőnyösebb eszköze a kivitelnek s ha hölgyeink magokat eleitől fogva bizonyos szaktudományokban szenvedélylyel képezik, épen úgy be tudják állomásokat tölteni, miként a férfiak, de kérdés, vájjon mire való a törekvés ott, hol mint nálunk is minden állomás betöltéséhez, tiz húsz, sőt több férfi is akad, s kik ez által először kenyérkeresetektől lesznek megfosztva, másodé szór netalántán tervezett házasságaik mennek füstbe, mely az inmoraiitásnak nyújt tért mindkét részről, s végre is ha az emanczipálió elharapódzik, s a divatnak és szokásnak egyaránt hódolni hajlandó hölgyeink ügyvédek, orvosok, postások, távirdászok, s talán még a Dahomey divat szerint harczosokká is válnak, kik maradnak hű honleányoknak, jó anyáknak, szerető nőknek és jó magyar gazdasszonyoknak, mert hisz ha jelenlegi gyöngyeinket elvesztjük, a testben és lélekben átalakító emancipatio, aligha fog bennünket biztosíthatni olyanokról, kikről idővel elmondhassuk, hogy a szószoros értelmében nők, és honleányok , kik akár mélyen tisztelt Damjanicsnénak, akár Bohusnénknak s több igen becses s tisztelve szeretett honleányainknak csak nyomdokaikban is léphetnének. Most vegyük a gyakorlati tért, melyen e hölgyeknek működni kell, s kisértsük figyelemmel ama rögös és sikamlós pályát melyen az illetők a társadalom más nemei, minden néven nevezendő jellemű individiumaival találkoznak, daczára hogy feltételezzük, miszerint hölgyeink közt, számtalan tudja, akarja, és fogja a tolakodókat visszautasítani, még is akadnak számtalanan, kik a kínálkozó alkalmaknak ellent nem állhatva, családi életöket s boldogságokat egyaránt megmételyezik; önkéntelenül eszünkbe jön ezen állításunknál második Katalin orosz czárnö, azon éles ezélzó mondata, mely szerint: „minden zár kinyitható ha kulcsa birtokunkban van.“ — Fényéry Géza ur, válaszol az inas. — Óh! éppen jókor, legalább legjobb barátom i9 részt vesz örömömben, pattan fel Endre helyéből, az érkező elébe sietve. — Mond, hogy én is rögtön megyek, kiált Dénes ur a távozók után, addig pedig hordassátok be podgyászát a zöld szobába. Ezzel azután az öreg ur is előkereste a széles kari- májú kalapját, miután öblös tajtpipájára gyújtott volna, ki sietett a szobából az érkezőt fogadni. Nehány perez múlva az öreg ur szobájában, melyet az imént mindnyájan oda hagytak, nagy ezüst karú gyertya- tartókkal lépett be elöl az inas, kit Dénes ur s Endre ki vendégét karon fogva vezette a szobába, követtek. — No hála Istennek, csak hogy megérkeztél Géza pajtás, éppen ez éjjel szándékoztam neked Írni, hogy lennél szives rögtön átrándulni hozzám, kezdi meg a társalgást Endre vidoran. — Hogyan, talán valami baj ért? kérdi csodálkozva Géza. — Óh! nem barátom, sőt ellenkezőleg életemben talán most érzem magam legboldogabbnak. E nyilatkozatodon szívből örülök, jegyzi meg Géza mialatt a pipatartóról, egy öblös törökpipát vona elő, s miután azt a jóféle dohánynyal megtöltötte volna, kedélyesen rágyújtott, — kegyes engedelméből kedves bátyám intézi a szót Dénes úrhoz. — Oh! kedves öcsém felette lekötelez, ha szeretett fiam valamejik barátja, bizalommal viseltetik irányomban s magát szegény házamnál fesztelenül érzi. Géza a szives nyilatkozatra meghajtá magát, s miután egy közel álló börtáinlásszékben elhelyezkednék, ezen szavakat intézi Endréhez. — Nos, mond el tehát barátom, miből áll azon végtelen boldogság, a mely téged ért, s a mely felöl engemet még ez éjjel kívántál értesíteni? — Reményiem nem feledkeztél meg jogász korunkban tett azon Ígéret felöl, melyszerint kettőnk közzül a melyik előbb nösülend meg, az a másikat vöfényül fogja meghívni.
