Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-02-26 / 9. szám
Legközelebb, egy tudakozó Intézettel bíró barátom, kap egy postamester ösmerösétöl egy levelet, melyben az felkéri öt, hogy egy jó házból való ifjú , ártatlan s csinos külsővel bíró arva hölgyet kinek semmi pártfogója nincsen, s kit ö a postakezeléshez személyesen kí\án begyakorolni, szerezzen számára. — Midőn e sorok között megjegyeznénk, hogy az illető postamester ur nőtlen ember, azt kérdjük most, hogy ha a vállalkozó urnák csakugyan óhaja postai személyzetét, minden más félremagyarázható szándék nélkül nőkkel betölteni, kérdjük mi szüksége van kikötni hogy az illető ifjú, szép, ártatlan árva s minden pártfogó nélkül legyen ? — ha azonban a kor szokásaihoz mérten, ezen tisztelt ur is emanczipálja magát, s a véletlen különös kedvezményéi öl fel találja lelni áldozatát, — elképzelheti a I. olvasó hogy az ártatlan ifjú leány miféle postai kezelésben fog begyakoroltatni. Miután hölgyeink némely sajátságait, talán igen éles tollal is ecseteltük volna, térjünk ismét az emberiség egy némely általános fogyatkozásaira. Elvitázhallan, hogy az igazság ellentéte a hazugság, mely szóban és tettben szokott nyilvánulni, e sajátságos tulajdon, hogy hódításait lehesse, rendesen az igazság és valószínűség mezébe burkolja magát; — a fogalom, melyet a szóban, hazugság, keresünk, roppant kiterjedésű, s szikráit, melyeket ha részletenként taglalnánk, nem csak az embereknél, de sajátságos, még az állatoknál s gyakran a természetben is felfedezhetnénk. Egy régi magyar példabeszéd mely ekként hangzik, a sok szónak sok alja van, valószínűleg onnan vette alapját hogy a régiek a szó alja alatt, a hazugságot érthették, a mi onnan is kiderül, hogy ha jól emlékezünk vissza egy hires görög törvényhozóra, ki az igazság fényét minden képpen felderíteni óhajtotta volna, azon határozott törvényt jelentette ki, miszerint úgy a vádaknak, valamint a bírói ítéleteknek csak egyszerű periódusban kellett foglalva lenni, e rendelet szerint, minden magasabb cicerói beszédmodornak el kellett távolitlatnia, miután a Yád csak ennyiből állhatott, „Milót mint gyilkost vádolom“ ezután ugyan csak ily röviden keile a vádlók és védőknek, az indokokat nyilvánítani, a mire a bíró nehány szóban fejezé ki ítéletét: „Miló nem gyilkos.“ A kevés szó rendesen quekkerek sajátsága, kikről ótalánosan azon állítás él, hogy nem szoktak hazudni, ezen szép tulajdonokat, a világ történelem már azon pontja is igazolja, mely szerint második Jakab angol király oly kegyesen elhallgatta és követte az áltatok egyszerű természetességgel előadott mondatokat. A társadalom terén azonban gyakran találkozunk egyénekkel, kiket a természet fecsegési ingerrel ajándékozott meg a ferde nevelés pedig sajátokká tette az önhittséget, dicsekvést és hazugságot; az ily emberek nem csak ön magokat teszik nevetségessé, de megsértik azon köröket is melyekben megfordulnak, miután ők senkit sem hallgatnak ki, senkinek sem adnak igazat, hanem e helyett folyvást szeretik magokat hallgattatni. Szóljon valaki például a politikai vagy hadi eseményekről, ők azonnal fogják tudni, eleitől végig annak legkissebh részleleit oly ki- válólag különös részletekkel fognak elbeszélni melyek a hallgatókat hámulalra ragadják, s melyet ők az első előadáskor magok sem fognak hinni, de még a második alka- ; lommal is csak félig, mig a harmadiknál tökéletesen bele ! élvén magokat, vakmerő szemtelenséggel követelik a hallgatóktól, hogy neki higyjékel miszerint Solt volt és hall- lotta, hogy Napoleon, miként egyezkedett Bismarckkal és Vilmos királylyal Francziaország megbuktatása végett, itt azután csudásabbnál csudásabb részleteket sorolja elő. Akarjátok egy nagy férfiúnak eredetét s élettörténetét tudni, ö képes lesz ezt nektek elbeszélni, bár az egészből egy irgalmas mária hangot sem tud. Elfeledtétek nevét Dánia ama királyának, ki 1520-ban uralkodott, ö fogja azt tudni, srá fogja hogy Fülöp volt, s bár határozottan állítsátok hogy Dánia koronáját ilyen nevű király sohasem hordotta fején, ez neki épen mindegy lesz, mert ö képes — Nos, talán csak nem előztél meg, jegyzi meg ka- czagva Géza. — Most az egyszer ugylátszik hogy igen, jegyzi meg örömtől sugárzó arczczal Endre. — Oh! brávó barátom, felette boldognak érzem magamat, hogy én lehetek az első. ki neked őszinte szerető szívvel, a legjobb szerencsét, s örökké tartó boldogságot kívánhassam frigyedhez, ezzel felállt helyéből, s ünnepélyesen nyujtá jobbját Endrének, ki azt férfiasán megrázta. A párbeszéd alatt az öreg ur mély gondolatokba merülve, fel s alá járkált a szobában, mi azonban nem akadályozta abban, hogy a két fiatal ember párbeszédét figyelemmel ne kisérje. — Nos tehát mond csak, biztos vagy már a házasságodban? kérdi Géza ismét helyet foglalva, mit Endre is követett. — Hogy biztos vagyok-é, válaszol a másik némi csekély negéddel, oly biztos vagyok, mint abban, hogy most itt ülök ezen a széken. — Jó! jó ! barátom, e szerint a leánynyal végeztél ? — Természetesen ! hiszen úgyszólván minden nap kétszer is találkozunk együtt, s tegnap határoztuk el. — Valóban örülök ! — no és mond csak ki e boldog mennyasszony. — Kézpataky Hermin? válaszol Endre vidoran. — Rézpataky Hermin? utánozza a nevét eltitkoiha- tallan felindulással Géza, mialatt meglepetésében félig ölébe hullatja a csibukot, melynek parázs tartalmát jobb kezével, iparkodik nadrágjáról lesöpörgetni, a mig fellázadt érzelmeit, a lehetőleg elpalástolni iparkodik. Endre, kit a boldogság elvakitott és elsikelilett, mit sem vett észre azon felindulásból, mely oly közel történt hozzá a mig az öronr ur, ki miként fennebb emliténk figyelemmel kisöré az itjak minden mozdulatát, mindent a legcsekélyebb részletig észrevett, s éles figyelme azonnal sejtette véle, hogy itt a két ifjú vetélylárs, bár az egyik erről mit sem tud, mindazon által öo pereztöl fogva, megszakadva látta, egyelőre Géza részéről azon szoros kötelékeket, melyeket emberi nyelven, barátság önzetlen lán- czainak nevezünk. A társalgás még tovább folyt, Gézának sikerült oly lesz czivakodni is ostoba állításának bebizonyítása érdekében. Szóba hozzátok a csillagászatot? ő rögtön egy uj üstököst fog felfedezni, melynek kísérői egy egészen újonnan feltalált sajátságos szervezet szerint mozognak. Beszélj te gazdaságról, házvitelröl, jogról, s a tudománynak bármily ágáról; — ki lesz jobb gazda, hatalmasabb jogász s borzasztóbb tudós mint ö ? szóval bár mely oldalról támadtassék meg az ilyen ember, ö mindenben helyén fogja magát találni. (Folyt, köv.) Helyi újdonságok. — Folyó Iió 11-kőn a helybeli polgári olvasó egylet egy rendkívüli közgyűlést tarlóit az egylet helyi- I ségében, a gyűlés főtárgyát képezé: az egylet kiadásait fedező tagsági díj felemelése, s a részvény-társulat által az olvasó egylet számára adományozott azon jogáróli lemondása, melyszerint az egylet helyisége a részvénytársulat mint tulajdonos részére telekkönyvileg visszakebe- leztessék. Az első tárgyon csak hamar túlestünk, s az egylet jövedelmét emelendő az egyleti tagságdij 3 írtról 4 írtra emeltetett; de annál élénkebb vita támad a második tárgy felett, melynél különösen azon aggodalmak merültek fel, — hátha a részvénytársulat tudta nélkül eladja a házat, vagy nyereség vágyból a többet ígérőnek adja használatul az épületet? — De miután ezen aggodalmak részben eloszlottak a közgyűlés az olvasó egylet fennállását s jövőjét biztosítandó, elfogadta az elnök azon indítványát: hogy a házvételi részvénytársulat áltat az olvasó egyletnek adott jogáról, melyszerint a birtok mint tulajdon csupán az egylet részére volt telekkönyvileg betáblázva, ezen jogról az egylet örökre lemond, s megengedi, hogy az egész birtok mint a részvény társulat tulajdona saját nevére kebeleztessék r. 1. — Folyó lió 17-kóii tartotta meg a helybeli izraelita hitközség igen szép számos közönség jelenlétében Báró Eötvös tiszteletére a requiemet, kik közül meg- emlitendök : a városi elöljáróság, a minden valláson levő lelkész urak és a helybeli honvédek, — ez alkalommal Friedman Lázár helybeli tisztelt rabbink tat tá a megható beszédet. r. 1. — E hó 22-kén tartatott meg saját helyiségében a casinoi bál, — mely alkalommal a terem meglepően volt díszítve, a közönség pedig oly szép számmal jelent meg, hogy nem csak a casino 5 szobáját, de a terménycsarnok ez alkalomra átbocsájtolt 4 szobáját is teljesen megtölté. A bál ekkénti fényes sikere miatt méltó elösmerést és dicséretei érdemel Kralovánszky Mór cassinoi elnök ur, kinek e bál indítványa, s később kivitelének előmozdítója volt, — női közönségünk oly szép koszorút képezett, hogy abból rózsát, vagy mint nevezni szokták bál-királynőt választaai igen nehéz feladat volna, annyit azonban nem hagyhatunk megjegyzés nélkül hogy tánczestélyünkön, hol a rendezőség czélja volt a báli szij nezetet és fényt lehetőleg mellőzni, hölgyeink nagyrésze báliasan öltözve jelent meg. r. 1. — Eg-y veszedelmes salve. Hogy a régi korból átvett, s a köznép közt itt ott, mai napig is fen- maradt némely népszokásoknak, mily szerencsétlen következményei vannak, azt e következő eset kellő világlatba helyezi. Nehány nap előtt Acsádon, (Szabolcsmegyében) egy lakadalom alkalmával beszaladt a helybeli kovács műhelybe a menyegzőt bámuló tömeg közzül egy menyecske, s felkéri a folyvást tűznél dolgozó kovács mestert, hogy engedné meg szobájából egyik pisztolyát kivinni, s abból a menet tiszteletére lőni. A kovács dologba merülve, fel sem pillantott munkájáról a menyecskére hanem rövid ellenvetések után megengedő pisztolya használatát, — megjegyezvén azonban, hogy a pisztoly golyóra van töltve s igy az elsütésnél a pisztolycsövet felfelé tartsa;— s azzal tovább folytatta munkáját. A menyecske, ki mindent ígért, szelesen rohant a kovács szobájába, honnan a pisztolyt csakugyan ki is vitte, rövid idő annyira erőt venni magán, hogy szinlése, csaknem az öreg urat is tévútra vezette, az est lehető kedélyesen múlt el, s vacsora felett Endre nem rnulasztá el jövendőbeli menyasszonya egészségéért koczintani Gézával, mit ez megtett ugyan, de kissé vontatva, mit ismét csak az öreg ur vett észre valamint azt is, hogy Géza soha se hozta többé említésbe a házasságot, s valahányszor ezt Endre tévé, Géza mindanyiszor más tárgyra vitte a beszéd fonalát. Mikor azutan a vacsorának is vége volt, ki ki nyugalomra készültek s baráti lag- foglak volna kezet, Endréé szavakkal válik el barátjától. — Holnap tehát a viszontlátásra, reményiem édes vöfényem, hogy holnap nyolez órakor, átjösz velünk Kendergátra a leány kérőbe. — Minden esetre édes barlom 1 teszi utána Géza. — Jó éjt tehát, szép álmokat. — Hasonlóképen Endre pajtás ! Ezzel aztán a három férfi kezet fogva egymással, külöubözö érzelmekkel telt kebellel, tért kik alvó szobájában. Géza hálószobájába érve, hevesen járt fel s alá, mi közben két kezével haját felborzolta s miután nehány perczig ily felindultana szobájában fel s alá futkosott volna, ajkai talán öntudatlanul, e szavakat mondogatták. — Ki hitte volna!? ma jövök tőle, még pedig hasonló Ígérettel — oh asszonyok ! asszonyok! lehetetlen hogy daemon ne lakja sziveteket! — — most azonban már mindennek vége, teszi utána rövid szünet után, örült gyávaság bánkódni egy hűtlen után, legyünk férfiak, — legyünk erősek, miként a gránit szikla, igen, igen én erős leszek és feledni fogom őt, s akként játszom el szerepemet mint ha köztem és Hermin között múlt nem léteznék, — ez talán legjobban fogja sérteni a kaczérhölgy hiúságát. — De haliI Endre, Endre! ö szegény ki mit sem sejt, a legjobb barátomból vetélylársammá s titkos ellenségemmé vált, — — óh ! mily nehéz e gyáva szívnek parancsolni. Ezzel aztán izgatottan ruhástól a pamlagra dőlt, s a legkínosabb érzések között szenderült el. Hagyjuk őket mindhármójokat aludni, s előzzük meg őket Kenderesen. (Folyt köv.) múlva hallatszott a lövés s az ezt nyomban követő iszonyú jajveszékelés, — mert a menyecske a pisztolyt nem a nyert utasítás szerint felfelé tartva, hanem a tömegnek irányozva sülé ei, hol a kirepitetl golyó a nézők egyikének karját, másikának lábát, a harmadiknak pedig hasát olyformán érte, hogy az rögtön halva rogyott össze. Valóban üdvösséges dolog lenne, az ilyen régi ezopfokat valaliára hatóságilag lenyirbálni; — valamint a tudatlanabb köznépnél a fegyverek birtoklását, mely ed- digelé is számtalan rendőri kihágásokra szolgált alkalmuk hatóságilag kissé szükebb korlátok közé szorítani. Kaczagányok. Csirke Feritől. X. — Mi az újság Debreczenben? kérdi egy nyíregyházi tratika kereskedő Debreezenböl érkezett barátjától. — Az egész csekélység, válaszol amaz, tiizhatlan egész havanna szivarját, a kérdező lába elé dobva, s lár- czájábó! uj szivart keresgélve elő, — miként haliam Magyarország bagózó publikuma hála nyilatkozatot szándékozik Kerkápolyi ö exellentiájához benyújtani, a minisztersége alatt készült szivarok szivhatallanságáért, a mely körülmény felmenté őket, ama naponlai három négy kraj- ezárnyi kiadástól, melyen ezelőtt komisz tra fi kát szoktak vólt vásárolni. — Mondasz valamit, válaszol aggodalmasan a becsületes trafikás, ö exellentiája kineveztetésekor vettem e csomag trafikát, folytatja rá mulatva a félig ürült trafikás zsákra s imé lásd. mai napig sem valók képes elárulni. — Nem ám mert a járdák tele vannak, elégheletlen británica cabannos, és cuba szivarokkal. XI. Évek elölt két szegényebb sorsú szegedi kupecz Nyíregyházára indult, mégpedig miután ez időben vasutak nem létezlek, tehát csak úgy az apostolok lovain, s mivel az előtt Nyíregyházán soha sem voltak, útközben mindenütt kérdezősködtek e kulcsos város után;— végre a hosszas gyaloglás s kérdezősködésre elérték határát, s a mint oda érnek egy a városról szemközt jövő szekeres embert ekként szólítanak meg: — Ugyan édes atyámfia, jól megyünk mi Nyíregyházára ? Az ember ki a kocsin ült. s a kocsi zörgése miatt a kérdést meg nem értette, tót nyelven kérdi a jó Szegedieket hogy hát mit is akarnak? A két szegedi, kinek sehogy sem tért az a dolog a fejébe, hogy az alföldön tótul válaszoljon nekik valaki először ijedten néztek össze, s aztán, ezt mondja egyik a másiknak: tyhű! kedves komám a nyüstyitis! hiszen mi újra eltévedtünk. — Magam is úgy veszem észre, válaszol a másik aggodalmasan, hogy a lengyel grániezra jutottunk. — Igaz biz a! ne is keressük mi tovább Nyíregyházát, hanem térjünk haza, mert még egyszer Krakkóba jutunk. — Mond valamit komám urain! hagyja helyben a másik, s ezzel szépen vissza gyalogoltak Szegedre a Nyíregyházi határból. Szerkesztői mondanivalók. — L. Ö. és P. J. uraknak Nyíregyházán. Bocsánat uraim! becses küldeményeik szombat délre érkezvén a Szerkesztőséghez, azokat, miután a lap már sajtó alatt volt, csak jövő számunkban közölhetjük. — Szives üdvözlet. — K. G. urnák Nyizegyházán. A közleményt vettük, de miu‘án kissé késett, csak a jövő számban közölhetjük. — Ez évről teljes számú példányokkal még mindig szolgálhatunk. Év. 1871. Február hó 22 Nyíregyházi terménycsarnokban bejegyzett termények árjegyzéke, Alsó-ausztriai mérő szerint Piaczi ár Vám- mázsa I L egalant Legfent frt. kr. frt. kr. Búza 3 80 v. ni. 3 75 5 15 Kétszeres — — — — — — Rozs 3 10 80/ 3 15 5 25 Árpa, serfőzésre — — —„ táplálékra 2 — 70ff 2 2 10 Zab 1 80 40/ / 42 1 75 1 85 Kukoricza 2 30 2 10 2 15 Bab 4 — v. m. 2 75 4 50 Köles 2 — 2 20 Bükköny 3 — 3 25 Mák — — — — Repcze — — — Lenmag 5 25 5 50 Vörös lóhere — — Luczerna — — — Olaj 26 — 27 — Szesz, magyar iteze — 21 V4 21V5 Bécsi távirati börze-tudósitás. febr. 17. • Cs. kir. arany 5—82. — Ezüst 121. Felelős szerkesztő: Básthy Imre.
