Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-02-12 / 7. szám
Nem kell tehát részvétlenséggel a kerület nyelvét agyonütni, hanem azt éltetni s támogatni keli; hadd teljesitse kötelességét. *) Ehhez csak azt toldjuk, hogy nekünk is szól. „Pécsi lapok“ által fővárosi országos lapjainkhoz intézett szózatott egész terjedelmében ugyan magunkévá nem tehetjük, már csak azért sem, mert mi nem politizálunk és nem politizálhatunk, azonban a vidéki lapok hivatásáról szóló czikk kővetkező sorai betűről betűre igazak: „Nem gondolt például az általunk oly kimeri- tőn tárgyalt városi bajokra, a pénztári állapotra, nem a megindult egyletezés iránti mozgalomra s. a t E helyett a gyilkosságokat, farkas vadászatokat s egyébb furcsaságokat mind szorul szóra átveszi; egy-egy levelező vad krágogásait, idétlen conbinatioit hűségesen kinyomatják, mert „azt nekik Írják.“ E közönyösség nem elnézés többé, hanem czélnélküii elnyomás, mert vagy nem akarják a vidéki lapot érinteni, vagy nem tartják érdekeiket országos kérdéseknek, melyeknél nem csupán a tényt, hanem az észlelt hibákat is elő kellene számlálni. így természetes, hogy a vidéki lapok soha sem képesek a kellő tekintélyt megszerezni, stb. Ehhez hozzá tesszük mi részünkről hogy: Ha fővárosi nagy lapjaink tudnák, (?) vagy talán tudni akarnák, hogy egy vidéki levelezőnél minden esetre authentikusabb kútfő egy hitelére féltékeny vidéki lap; azért tisztelet és becsület a vidéki levelezőknek is, bár sokszor tévútra vezetik egyoldalú értesítésekkel nagy lapjainkat. Ha tudnák, (?) hogy városi bajaink, vidékeink | hiányai, bizony mindig országos kérdés. Ha tudnák, (?) hogy rósz achustikáju városaink, önnön érdekeiket félre ismerő vidékeink javára mi is sokkal több hasznos dolgot vihetnék véghez, ha néha- néha az achustikát nagy lapjaink adnák meg, vidékeink érdekeit pedig, melyekre mi olykor rámutatunk, nem lapoznák át, szóval Ha tudnák, (?) hogy ekként velünk — bár mint minket iskolába vezető instruktorunk — kezet fogva indítványainkat helyeselné, vagy csak közlené is, a mi tekintélyünk növelve lenne, közügyért dolgozó kezünk pedig nem hányna falra borsót, sem szavuuk nem hangzanék el a pusztában. Ha tudnák, (?) hogy vannak községeink szerve- »étében csökönyös és a közügyek mozgató kerekei közzé penészedet individiumok, kik a közügy gépezetét nem berozsdásitani, sem megakasztani, — hanem azt mozgásba hozni, sőt ha kell, tolni volnának hivatva, de ha csak lehet, mégis az előbbit cselekszik; ezen individiumok mit sem adnak a mi pásztorsíp- hangú mondókáinkra; szépen meg is tanultuk már, hogy ott hol reformról vagy nékik szóló fígyelmezte tésről van szó: pompás szer az anyonhallgatás, — ha ellenben fővárosi nagy lapjaink néha-néha főleg ott *) Hallod Nyíregyháza város halósága ? 1 Szerk. hol a reformtörekvés elvitázhatlanul szemébe tündökölhetik, a vidéki kis lapocskáknak accompagnironi lealáznák magukat; Magyarországban fél év alatt minden ezopf le lenne nyírva, és jót állunk érte, hogy a tunya maradi embereink nem fülelnének a búzába, ezen accompag-nemen megint csak a közérdek javára történnék, — itt pedig nem lehet párlkérdés! Hogy pedig a tóvárosi lapok, a vidékeket kép- j viselő helyi közlönyök által mindenről értesítve le- ! hetnek, azt saját viszonyainkról gyaníthatjuk, — to- lakodók ugyan sem ők sem speciell mi nem lehetünk j az kétségtelen, de részünkről biztosítjuk az összes fővárosi lapokat, hogy csereviszonyra való minden | arrogálás nélkül, — miután tudjuk az aránytalan ál- i dozatct, lapunkat végtelenül küldjük csak azért, hogy I városunk és vidékünk érdekéről tudósítást vegyenek, I és hogy nekünk közönségünk által néha-néha félre- ! értett jó szándékunkért satisfactiót nyújtsanak. Ez perse nagyobb kívánság a cserepéldánynál, : hanem becsület szavunkra mondjuk, vannak ám olyan | vidéki lapok is, melyek nem jövedelemforrással és végett szerkesztetnek;— csupán magasabb czéljai vannak, tehát a satisfactiók iránti arrogantiát meg- j lehet nékik bocsátani! * * * A Bismarck és Favre közti egyezmény. Nem tartjuk feleslegesnek t. olvasó közönségünkkel szóról szóra közölni amaz egyezményt, melyet Favre és Bismarck közölt a fegyver szünetre nézve létrejött, s melynek 15 pontjai e következő képen hangzanak. 1. czikk. Parisra nézve ma, a departementokra nézve három nap múlva általános fegyferszünel jön létre a német és franczia hadsereg égész vonalán folyó hadműveletekre nézve. A fegyverszünet tartama 21 napra terjed és pedig akként, hogy inától véve kezdetét mindenütt (természetesen kivéve azon esetet, ha megujitlatiiék)Üfebruár 19-kén délben érjen véget. A hadviselő ellenséges seregek megtartják kölcsönös pozitíoikat, melyeket demarka- tionalis vonal választ el. E vonal a Pont de Evequetöl kiindulva Calvados departement partjain végig vonul, onnan a la Mayenne departement északi részében fekvő Lagnie- res be vonul Brionze és Froinentel között egyenlő távol tartva. Laguíérestöl végig fut a La Mayenne departement- nek az Orne és Sarthe departementek felé eső határvonalán Moraunes északi részéig s ott úgy folytattatik, hogy a német csapatok megszállhatják az Indre et Loire, Loiret Cher, Loiret és Youone deparlementeket azon pontig, a hol a Ouare des Tombestól keletre a Cote d’Or, a Nivre és Youne departementek érintkeznek, innentől kezdve a vonal további iránya ujabo egyezménynek marad fentartva, melyet a hadviselő kél fél akkor állapit meg, midőn értesülve lesznek a hadműveletek állásáról a Cote d’or, Doubs és a Jura departementokban. Minden esetre azonban e vonal nem fog túlterjedni az ezen három megye által képezett arczvonalriál és a német seregeknek átengedi az északfeie eső területeket, inig a fraricziák délfelé maradnak. A departement du Nord és Pas du Calais, Givet és Longres várai 10 kilomet-re terjedő területtel és a j Havre félsziget azon vonaláig, mely Etretat-tól St.-Roma- i inig terjed, ment marad a német megszállástól. A két I hadviselő hadsereg és előőrseik legalább is 10 kilométernyi távolságban maradnak a számukra kijelölt vonalaktól. Mindkét hadsereg fentartja magának a jogot területén saTÁRCZA. (Eredeti beszcly ) Hazatérő. (Heine.) Nem tudom, ez rnit jelentsen, De kedélyem oly sötét, Nem tud elfeledni lelkem, Régi korból egy mesét......... .... Hős a szellő, alkonyat jő, Lágyan lejt a Rajna hab, Csillognak a hegytetőjén Vissza néző sugarak. — A legékesebb szűz ül olt A tetőn ö oly csodás! .... Arany ékessége csillog, Fésülvén arany haját. — Arany fésű kis kezében, És lágy éneket zeneg, Csuda varázs hatja által Azt a bűvös éneket. — Ménn a hajóst elragadja Vágyó, dúló fájdalom, — Zátonyt nem lát, néz csak arra, Merre dal varázsa von. — Hullám lesz fagyos halála A hajósnak én hiszem, Oda csalja tőreiéi*) a Hol nem látja földi szem. ÉR ÁLLJ AI. *) A Rajna mesés vészes tündére. Irta: IHKDääÄOTo (Folytatás.) — Hogy az öreg urnák oka volt e megjegyzést tenni ezt érteitem, mert isten nyugtassa meg a jámbort, 63 éves korában tizennyolcz éves leányt veit nőül, s igy a következményeket commentair nélkül is könnyű eltalálni ; — de hogy te miért huzódol a nösüléstöl, ennek valóban sajátságos okának kell lenni. Mig az öreg ur e fennebbieket elősorolta, Endre az est szürkületbe merengett s hallgatott,s mi az öreg figyelmét nem kissé vonta magára, korokéul sohajtozotl. — Ejnye adta kárvallott czigánya ! milyen sóhajto- zásokat visz véghez, azután még is rá meri fogni előttem, hogy ö nem szerelmes, hogy ö fél a házasságtól, — no megállj csak hiszen majd examentra veszlek ón téged azonnal, — hát nemde eltaláltuk hogy szerelmesek vagyunk ! mi? | — —ne hazudj 1 mert megtapintom az orrodat, teszi j utána az öreg jó szivü mosoly kíséretében, mialatt olyan forma taglejtési tett, mintha ígéretét be is akarná váltani. Endre e nem várt fedezésre zavarba jött, s ha az est homály engedi, az öreg ur aligha nem vesz észre ar- czán a féle pirt, mely olyan jól szokott áliani az urfi j arezhoz, s mely némely a belső indulatot olyan híven szokta mind annyiszor igazolni. — Igen atyám én szeretek, válaszol Endre csak- ; nem suttogó hangon mialatt szemeit szemérmesen süté le. —■ Helyesen van hu! igy már szerellek, szól az öreg öröm elragadtatással, e nyilatkazatodat vártam én rég, e nyilatkozatodat az melytől agg napjaimra fáradságom gyümölcseit várom, ez ama nyugpont, melynél egykor elévültén elmondhatom, barátom! adott szavamat beváltottam hadat becsülettel felneveltem, megházasitottam, s most im | boldogságának vagyok tanúja, és ez mind az én müvem- tudod e hogy tiz évvel ifjit engem ez eszme? ezzel az- 1 tán magához ölelte az ifjút és ott sirt olt kaczagot örö- j méhen annak kehién. ; ját joghatóságát gyakorolnia és felhasználnia az eszközöket, melyek a őzéi elérésére szükségesek. A fegyverszünet kiterjed a tengerészeire is, még pedig úgy, hogy a demarkalionalis vonalat a dünkircheni meridián képezi; a franczia hajók ettől nyugotra, a német hajók ettől keletre kötelesek magukat tartani s kötelesek í oda visszavonulni, mihelyt a fegyverszünet megkötéséről j értesülnek. A fegyverszünet megkötése és notifikatioja után elfoglak hajók visszaadatnak; úgyszintén az ezen alkalommal netalán ejtett foglyok is. A katonai hadműveletek a Doubs, Jura és Cote d’or departementekben valamint Belfort várának ostroma is tovább foly és pedig függetlenül a fegyverszünettől addig, mig a fönemlitett három deparle- I mentban vonandó demarkalionalis vonal ujahb egyezményekben meg lesz állapítva. 2. czikk. Az ekként létrehozott fegyver szünetnek czélja a nemzeti védelem kormányát azon helyzetbe hozni hogy szabadon választott nemzetgyűlést hívhasson egybe, mely a háború tovább folytatása, vagy pedig a béke feltételéről intézkedjék. E gyülekezet Bordeuxban ül össze. A német parancsnokok a képviselők választását és összeüló- sét minden lehető módon megkönnyitendik. 3. czikk. A franczia katonai hatóság valamennyi erö- j döt, melyek Paris külső védelmi vonalát képezik , az ; összes hadi szerrel a német seregnek rögtön átadja. — Az 1 ezen erődök közt es a védelmi vonalon kívül fekvő köz- | segeket és házakat a német csapatok a katonai kiküldöttek áilal kijelölendő vonalig inegszálhatják. Az ezen vonul és Paris belső sanezöve közt fekvő térségre sem a franczia, sem a porosz csapatok nem léphetnek. — Az erődök átadásának és az említett vonal kitűzéseinek módozata külön jegyzőkönyvbe foglaltatik. 4. czikk. A fegyverszünet alatt a német hadsereg nem vonul be Parisba. 5 czikk. Az ágyuk a belső sánczövről eltávolitaudók s az ágyutalpok az erődökbe szállítandók, melyeket a német biztosok ki fognak jelölni. 6. czik. Paris városa és érődéinek helyőrsége, a sorkatonaság, a mozgó csapatok s a tengerészek egy 12,000 főre mehető hadosztályt kivéve, mely a párisi belszolgá- latra fenntartathatik, hadi fogolylyá lesz. A hadifogollyá tett csapatok leteszik a fegyvereket, intdyek erre kijelölt helyeken összeállittatnak és hadi szokás szerint biztosoknak átadatnak. Ezen csapatok a város belsejében maradnak s ennek sánezövét nem léphetik át. A franczia hatóságok elvállalják a felelőséget az iránt, hogy a hadsereghez és mozgónemzetörséghez tartozó minden egyes ember Páris- ban marad. A hadifogollyá lett csapatok lisztjeinek névsora a német katonai hatóságnak kézbesítendő. A fegyverszünet leteltével, ha addig a béke meg nem köttetik, a Parisban consiguált sereghez tartozó valamennyi katonai egyén hadi fogolykép köteles magát kiszolgáltatni. — A tisztek megtartják fegyvereiket. 7. czikk. A nemzetőrség megtartja fegyvereit és meg- bizatik Paris megőrzésével s a rend fentartásával. Ugyanez áll a csendőrökre és a hely hatósági szolgálatra nézve is, igy a pénzügyőrökre és tűzoltókra nézve. Ezen rendhez tartozó csapatok Száma azonban nem haladhatja felül a 3500-at. Valamennyi franctireur csapat a franczia kormány egy rendelete által rögtön feloszlatandó. 8. czikk. Mindjárt a jelen okmány aláírása után s az erődök megszállása előtt a német seregek főparancsnoka a franczia kormány küldötteinek meg fog adni minden lehelő kónynyitést, hogy Páris élelmezését előkészítsék s az odarendelt árukat a városba szállíthassák. 9. czikk. Az erődök átadása a belső sánezöv s a helyőrség lefegyverzése után, Páris élelmezése a vasutakon és vizi utón akadály nélkül megtörténhetik. Az ezen élelmezésre szükségelt készletek nem vehetők a német sereg által megszállott területekből s a franczia kormány Örökké tart-e az égen a derű? — örökk-é virul-é a tavasz virága? a természet legremekebb növényei nem tartalmaznak e olykor mérget? melyeket néha csak szagolni vagy közvetlenül érinteni kell, s elég hogy éltünkre káros s gyakran veszélyes hatást gyakoroljanak, valóban mindenütt és mindenben változatosságot s visszahatást találunk; a reményben bár néha kis mértékken is de olt a csalód, — s minden öröm, bár annak éde elhalmoz, lehetetlen hogy olykor fullánkját is ne éreztesse velünk, szóval az ember Croesus szerint holla előtt soha sem lehet valódi boldog. Dénes ur most reményi — mindjárt meglássuk csalódását, — ö a boldogság szinmézét szedi, lássuk miként érzi meg benne az égető fulánkot, — ege derült, azért hogy el boruljon, virágai nyílnak azért, hogy az észak irigy szele elölje azokat, — képzelete legszebb virágához közelit, hogy abba gyönyörködhessen, ö hozzá hajlik meg fogja, megszagolja------hah 1 kárhozatot szívott, — oda a remény, oda az öröm, oda a boldogság. — Mintha látnám, folytató Dénes ur rövid szünet után, miként mosolyog reánk atyád szelleme a magasból, miként áldja a megkötendő frigyet, s mintha hallanám amint súgja nékem: „Dénes, te teljesitéd ígéretedet, te a síron túl is jó barátom vagy, légy áldva érte „o fiam e boldogságot a világ kincséért sem bocsátanáin áruba. — Szegény atyáin ! — sóhajt Endro szomorúan. — Most azonban félre az érzelgéssel, a boldogság az öröm ritka vendég a kebelben, s ahhoz szeszélyes is mint egy vén asszony, nein tiiri az érzelgéseket, azért mi is térjünk a dologra, mond csak nekem fiam ! nem találná rn — e én ki választottad nevét? teszi utánna hamisan csipletve szemeivel, mi------!? — Alligha ! Az öreg urat kissé zavarba hozta a rövid válasz, de azért nem veszté el reményét. — No no ! csak ne is tagadd, hiszen úgyis tudom, Havasi Etelkát szereted. — Nem csalódtál atyám, én öl igen szeretem, szeretetem tiszta mint Tirolbérczeinek hava, szeretetem forró mint a nyári nap hévsugáro, szeretem öt, miként csak testvért szeretni lehet, tisztán, önzetlenül, ó de ne tévézd öszve szeretetemet szerelmemmel, melyet egy más lény bir. ________ (Folyt köv.)
