Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-11-19 / 47. szám
VII. évfolyam I I I D^ICUXU« Kiadó hivatal ifj.CSÁTHY KÁROLY gazd. akad. könyvkereskedése DEBRECZENBEN, hová az előfizetési pénzeket és ^ hirdetéseket kérjük küldeni, fej Hirdetések előre fize- j tendök: minden 5 hasábos éj> petit sor egyszeri igtatásnál 5, | ' többszörinél 4 kr. — Eélyeg- & dij 30 kr. Szerkesztői iroda: (ß Debreczenben, Főtér 7-ik az- !, Hová minden a lap szellemi ^ részét illető közleményt kérünk küldeni. Nyilttér alatt minden három ha_, sábos garmondsor 10 kr. és Debrcezen, Szabolcsmegye és Hajdúkerület vegyes tartalmú } 90 kr bé,yesdij' HETI IKÖJSLÖJ^YIES. é F.lönzetési diji i Postán küldve .... 4.— - Í5 Félévre .............................2.— l agyobb terjedőimig., suliit szintén több Ízben megjelenő hirdetései?; 4 alku , Évnegyedre.......................1.20 s zerint a legjut anyósa bban közöltéinek. “’^^1 Előfizethetni Uebreczenben ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. II.-3öszörmenybén ^nyi Márton kereskedésében. IPesteiS Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, (Kigyó-utcza 6. sz.) hol egyszersmind hirdetések s felvétetnek. lyiregyházátt és Magy-Máilóbail a postahivatalnál. Egyébiránt a postahivatalok utján, legezéiszerübb Ötkrajczáros utalvány által. Haladjunk az ipar terén! Eljött az idő, midőn már kezdjük odahagyni az ábrándok világát, és a valóság terére lépünk; már nem csak azt nézzük : mi szép ? hanem azt is : mi szükséges, mi hasznos ? A szükségesnek, hasznosnak mezején forog különösen az iparos, a kereskedő, tehát főleg a polgári osztály az, mely ezen tekintetben az államtest éltető vérkeringését alkotja. Igen! a polgári osztály, melynek egyedüli fegyvere a munkásság, czimere a szerény becsületesség, a többi osztályokkal közös zászlója a haladás, diadala a művelődés, — övé a jövő! Törvényhozásunk az 1868. VI. t. ez. értelmében az iparkamrákat fölállítván, az iparos- és kereskedői osztályt abban képviselendő kültagok megválasztása általában már meg is történt. Természetszerűleg törvényhozásunk az iparkamrák rendezését nem mellőzhette azon oknál fogva sem, mert ezek az országo san megalakult ipar-egyesület fiók-közegeinek tekintetnek. Elvitázhatlan igazság az, hogy csak oly ország lehet nagy, mely anyagi jólétnek örvend, mert az anyagi jólét egyik tényezője az erkölcsi és szellemi jólétnek; és miután a műipar a jólétnek egyik főága, önként következik, hogy e nélkül nem gyarapodhatunk. E nélkül sem íöldmivelésünk a tehetségig gyümölcsöző fokra íejleni, sem colonialis eredményű helyzetünk javulni nem fog. List, egykori államtudós, azt monda : „A mely nemzet csak földmivelést űz, hasonlít oly egyénhez, kinek csak egy karja van. Tegyük föl — igy ir a philadelphiai iparegyesület elnökéhez, — tegyük föl, hogy nem értenétek a gabnaőrlés mesterségét, a mi egykoron bizonynyal igen nagy mesterség volt, s a kenyérsütés titkát sem ismernétek, miként az angolok a heringsózás igazi mesterségét még a 17. században sem ismerék, és azért gabnátokat Angliába kellene küldenetek, hogy ott lisztté őröljék, s kenyérré süssék : mennyi veszne el őrlésért, sütésért gabnátokból az angoloknál?! mennyi hasznot vennének el a termesztőktől mindazok, kik azzal foglalkoznának, hogy a gabnát ki-, a lisztet, kenyeret pedig behozzák!“ — Márpedig, miképen a gabnatermesztö gazdasági jóléte megkívánja, hogy közelében lakjék a gabnaőrlő : azonké- pen a mezei gazda jólétére átalában szükséges, hogy a kézműves mellette lakjék; a mező jólétére meg- kivántatik, hogy közepén vagyonos műiparos város legyen, s végre az egész ország földművelésének jóléte megkívánja, hogy saját műiparos ereje a tehetségig kifejtve tegyen. Vannak ellenségeink, a kik azt mondják, hogy Magyarország nem alkalmas a gyáriparra, mert dologértő emberek híjával van. Angliában azért áll a gyár- s kézműipar oly magasan, mivel minden foglalkozásra ahoz értő ember bőven akad, s egynek betegsége, halála, vagy kilépése, más által nyomban pótoltathatik. Pedig az korántsem úgy áll; mert hiszen, hogy mi nem értünk a műiparhoz úgy, mint az angolok, az bizonyos; de ebből csak az következik, hogy tanulnunk kell, s azért hő kebellel fogadnunk minden eszmét, meleg részvéttel pártolnunk minden igyekezetei, mely módot és alkalmat kíván nyújtani, hogy tanulhassunk, hogy közöttünk a hasznos ismeretek terjedjenek. Abból pedig, hogy ezeknek elterjedésére sok idő kell, korán sem az következik, hogy hozzá se fogjunk, hanem az, hogy annyival nagyobb igyekezettel iparkodjunk, a mennyivel később kezdettük, hogy a mulasztott időt, menyire tehet, helyrehozzuk. Ennénk-e ma gyümölcsöt, ha apáink azért, mivel a fának, hogy gyümölcsözzék, sok idő kell, nem ültettek volna gyümölcsösöket? Aztán nincs gyorsabban kamatozó tőke, mint a tanulmány, kivált midőn arra van számitva, hogy nyomban a gyakorlati életbe menjen át, s a mint az iparegyesü- ietnél czéloztatik, a kézművesek műhelyeit elevenítse, ki tudja, hány oly tehetség rejtezik ezen műhelyekben, melynek csak egy gyújtó szikrára van szüksége, hogy a körülte most észrevétlenül ellebbenő tüneményekből, a honi műiparnak gazdag jövendőt készítsen. Mert a kellő ismeretekkel előkészített ember gyakran a legparányibb körülményből a természetnek egy még ismeretlen titkát képes ellesni. Nézzük például, minő roppant hatalommá vált a gőzerő az utolsó félszázad alatt? mondhatnók, a távolságot megsemmisité, s a gyarló embernek isteni erőt kölcsönzött, s pedig eredete a nevetségig csekély volt. Fulton, egy amerikai, theához vizet forralt, s látta, miként a gőz az edény fedőjét fölemelé, lezárta tehát ismét és ismét, s mindig nagyobb gonddal a födelet, de a gőz újólag íölemelé, végre jó nehéz nyomatékot tőn a fedőre, melyet a gőz nem bírván fölemelni, magát az edényt szétpattantotta, — s a gőz ereje föl lön találva. Azután, hiszen még a virágzó Anglia sem tett egyszerre azzá ami most. Kezdeni kell, hogy véghez érjünk. Eszünkbe jut itt egy kis történet a hires Franklin életéből, őt, a philadelphiai szerény könyvnyomtatót, — kiről Írva van, hogy az egektől a mennyköveket, s a zsarnokoktól a kormánypálezát elragadd, őt polgártársai az észak- amerikai szabadságháborut megelőzött mozgalmak alatt biztosul Angliába küldették. Észak-amerika gyarmat vala, mely az anyaországot ellátta nyers termékekkel, s ezért kényszerítve volt, minden kéz és gyárműveket Angliától vásárolni, mert hiszen az angol parlamentben még lord Chatam és lord North idejében is nyiltan kimondatott, mikép Északameri- kának nem kell megengedni, hogy otthon csak egyetlen patkószeget is készíthessen. — A tisztes Franklin teliát, mint mondók, Angliába küldetett, s az alsóház sorompói előtt több órán át vallatták az amerikai viszonyokról, utolsó kérdésül ezt tette föl neki az alsóház elnöke : „Mibe helyezik az amerikaik büszkeségüket?“ — És Franklin felelt : „Abba, hogy ócska ruháikat mindaddig hordják, inig maguk képeTARCZA. A bécsi dohányáruié nők életéből. Élettanllag bírálja Cs. K. (Vége.) Igen, még többet, miután ezen személy tisztelőivel a Práterben, a Dornbacher-féle ligetben és az első vendéglőkben némely pásztorórákat élt, ő daczára merészelt becsületes nőket rágalmazni s ellene még becsületbeli panaszt is emelni. Megemlítjük még a gondolt személynek pár szóban roszaságait. Daczára, hogy tisztelőjétől gazdagon megajándékoztatott, még is oly piszkos fösvény volt, hogy az utóbbinak neve napjára még egy 2 kros szivart sem splendirozott. Egész igyekezete oda ösz- pontosult, hogy a férfiakat kizsákmányolhassa. — Egyébiránt hiszszük, hogy a bécsiek őket legtöbb- nyíre ismerik; az előbbeni haja szőke s alig fedi be fejét most fekete hamis hajjal, miket ő szarvalakba homlokára s feje hátsó részébe dugott, miáltal a szőke hajszálak részenkint áíszökvén, ki van pótolva Ép olyan ő német-cseh kiejtésével, mint ránezos ábrázatjával, mi egy otromba testen ül, mit a bécsiek többnyire ismernek is. Ő 38 éves. Szabad tegyen nekünk egy kis bölcsészeti bírálatot tenni. Sokan az előbbiekből Ítélve, kérdezni fogják, mikép tehetséges, hogy egy miveit férfi, kinek szeretetreméltó neje van s nekio egy ilyen személy még is tetszik ? De még febünőbb, hogy előkelő egyének ezen kéjhölgyekbe szerelmesek tesznek, s elhatározzák magukat ilyen leányokat még nőül is venni, s nem csak idegenek gunyjául, de jóbarátjuk s rokonuk gyűlöletének is kiteszik magukat! Ez onnét van, hogy az előkelő férfiaknak soha sem volt idejök egy nőnek a szivét kipuhatolni. Foglalatosságuk és tanulmányok egész más természetű volt s nem j engedék, hogy egy nőnek szivét keressék s puhatol- I ják Ezen női szív, mi igen gyakran ravasz s csel- ! szövő, a sírás ép úgy mint a nevetés hatalmába van, 1 ezen női szív, mondjuk, megérdemli a ravasz érzést, | még ingert is, és egy finom modorú férfi nem tud ! | ellentállani az ilyen Syrén hangoknak. Mily gyakran láthatni ismeretlen nőket megtiszteltetésekkel, mert ők előkelő társasághoz tar- ’ toznak. 1 Az aristokratikus körökben hány férfit látunk tiszteletteljesen egy nő előtt, hogy annak csak kezeit j csókolhatná meg, és senki sem tud felvilágosítást I adni kiléte felől, — csak az elnök. Ezen kis bírálat után végre a harmadik osztály- I zatu dohányárusnökre térünk át. Ezen osztályzathoz azok tartoznak, kik 36—50 í ! évesek. Legtöbbnyire ifjú korukban eltévesztett emlékekkel, telvék tervekkel, minden megbánás nélkül, erkölcsileg s bölcsészetileg életük estvéjén állanak. Egy kis része ezen utolsó osztályzatnak kiválik, kik valóban eltévesztett etetőket cseppet sem bánják s j az isteni büntetéstől félvén, állandóan imakönyvek 1 után kapkodnak, hogy vigaszt találjanak, s testi te- \ j hetetlcnségök folytán előbbi foglalatosságaikat nem ! tudják teljesíteni; mindeütt találnátok ülve, alamizsnát kéregetnek. Kénytelenittetnek minden jobb ruházatot s élelmet magoktól elvonni, az idő viszontagságainak ki- tétetvék, betegségbe esnek s utóvégre is a koródába telik végperczeiket. Legnagyobb része ezen osztályzatnak bűnös életet folytat s fógyönyörüségök abból áll, hogy isznak s lutriznak. Mit életükben loptak, csaltak, vagy bármely utón félretettek, az ily utón fogyasz- tatik el. Legelőbb serrel s borral iszszák te magokat, de később nem érik be ilyen itallal s pálinkás boltokat látogatnak. Itt ismeretségeket kötnek részeges napszámosokkal, kik cynicus s gyönyörtkereső élethez szokvák, rövid időn szorosabb viszonyt fejtenek ki egymás közt. Ezen iszákosok nagyon hamar ellumpol- ják pénzűket s ha nincs, akkor minden elzálogosítta- tik, mi csak értékes valami, egész a legkisebbig. Ha aztán ezen nőknek semmijük sem marad, megverelnek s elkergettelek. Ezen nők aztán, hogy szomorú állásukat elfe- ledjék, utolsó krajezárjokat összekeresik, s egész az ivasnak adják magukat; inig a hyilvános helyeken, mint tökéletes részegek hevítetnek, bezáratnak, hol némelyik még az éjjel meg is hal, mások ellenben a pálinka ital folytán, vagy hideg miatt, gutaütés által az utczákon halva találtatnak és felbonczolás végett a kórházba szállíttatnak. Ez a bécsi dohán) árusnők élete, az erény s bűn álláspontjából véve!
