Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-11-12 / 46. szám
46. szám VII. évfolyam Vasárnap, nov. 12. 1871. r úi ""fii '^ü1 Kiadó hivatal ifj.CSÁTHY KÁROLY gazd. akad. könyvkereskedése debreczenben, hová az előfizetési pénzeket és hirdetéseket kérjük küldeni. TISZAVIDEK. Szerkesztői iroda: Debreczenben, Főtér 7-ik bss. j ► Hová minden a lap szellemi részét illető közleményt kérünk í í küldeni. i Hirdetéseit előre fizetendők: minden 5 hasábos petit sor egyszeri igtatásnál 5, többszörinél 4 kr. — Bélyeg- kr dij 30 kr. ] J Debreczen, Szabolesmegye és Hajdiikerület vegyes tartalmú HETI KÖZLÖNYE. lagyobb iei'ledelmú , mint szintén töl»b ízben megjelenő hirdetések, alku szerint a legjutányosabban közöltetnek. “^f| Nyilllér alatt minden három hasábos garmondsor 10 kr. és 30 kr. bélyegdij. j f Elöllzetési dij t ( [; Postán küldve .... 4.— Félévre............................2.— I [ Évnegyedre ...........................1.20 V „ig, ;s.....Elő fizethetni Delireczenben ifj. Csathy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. H.-Böszörményben Lányi Martos kereskedésében. Pe§teo Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, (Kigyó-utcza 6. sz.) hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. ]%yir6gyhüzáll és Maf^Mállóbaii a postahivatalnál. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb ötkrajczáros utalvány által. Van-e okunk a nyilvános koldulást megszüntetni ? ii. Térjünk vissza szép hazánk határai közé, s körültekintve kérdezzük mint magunkat, mi történt e részben nálunk? — a fehlet igen laconicus, melyhez Verbőczy íiipartitumát sem kell felkutatnunk, az | egész ezen kis szócskában: „semmi,“ foglaltatik. Tör- j téntek ugy an több városban legszebb, legczélszerübb j intézkedések, melyekből a kor hangos kívánságát j kiki meg fogja ismerhetni; de váljon elegendők-e ; arra. hogy az oly hasznos czélt az egész országra megközelítsék? épen nem, sőt ellenkezőt is mernénk állítani. Mert íöltevén azt, hogy Pesten, Kassán, N.- j Váradon stb , hol lelkes társulatok buzgalma által a j koldulás megszüntetett, s közös adományokból a va- j lódi szegényeket tehetségeikhez mért munka mellett i táplálják, el van-e már ez által a czél oly tökéletesen érve, mint okosan várni vagy óhajtani lehetne? nin- csenek-e már ott visszaélések, nem találtatnak-e ott , már koldusok nyilvános utczákon? Azon szemtelen i megtáraadtatásoktól ment ugyan az ember, miket j másutt sűrűn tapasztalunk, azonban mégis vannak koldusok! Haladjunk! jobbra is, balra is csak ez hangzik; mintha ezt jelszavul választotta volna minden műveltséget követelő polgár. Szépen hangzik ezen szó, főleg ha annak tetteink is megfelelnek; tudjuk azonban, mily íonák ezen haladás, ha csak az észre és nem ; egyszersmind szivünkre, azaz nemesebb érzelmünkre is vonatkozik. Ezen egyoldalú haladás neme, káros hatásai sokkal ismeretesebbek, mintsem hogy legbuzgóbban ne óhajtanok azt, mikép nemzet ünk részbeni haladásának is adná íélreismerhetlen jeleit ott, hol az egy testben képviseltetik; de váljon nem lenne-e nemzetünk érzelme haladásának pályáján jellemző lépés az is, ha felmentenék nyomorék embertársainkat a koldulástól, az érdemes, vagyis valóban tehetetlen szegényt kérelme nélkül is gyámolitva? j Mert hisz drága adón veszi a becsületérzéssel bíró ember az alamizsnát, ha azt piruló atczczal kell kérnie! kit attól megkímélünk, annak kettőztetjük adományukat. — A szegény tehát jobb rendszer mellett csak nyerni fog! Ezeket előre bocsátváu, lássunk valami tervet is, hogy lenne zabolázható ezen százfejü hidra? E czélra szegényiutézet volna alakítandó, mely a házról házrai koldulás eltörlése után, csak oly gyámok nélküli nyomorultakról gondoskodjék, kik munkára, melylyel élelmüket megszerezhetnék, vagy általában alkalmatlanok, vagy képesek ugyan munkára, de csak olyanra, mire gyenge erő kívántatik, s melynek béréből magukat, vagy családuk munkára tehetetlen tagjait nem táplálhatják: s igy ezen intézet ápolása alatt levő szegények három osztályzatnak: az elsőben lennének a munkatehetetlen nyomorultak; a másodikban a kisebb muukatehetők, de apró gyermekekkel terhelt félnyomorultak ; harmadikban magános félnyomorultak ; — kik hogy minden csalás eltávolíttassák, szigorú vizsgálat s ebből eredő igazságos osztályzat után vétetnek föl azok, kik ueui városi lakosok, általánosan kirekesztetvén. Az összeírás rovatába följegyeztetnék a szegénynek vezeték- és keresztneve, születéshelye és évkora, nyomora minősége, egyes ember-e, vagy gyermekkel terhelt, s ha igen, mennyivel s mily koruakkal? melyik osztályba vétetett föl; a város melyik részében, s kinek a házánál lakik? minémü munkára képes? Az első osztálybeliek, kik semmi munkára alkalmazandók nem lévén, egészen az intézet segedelméből élnek, naponként kapnának 10 krt., a második osztálybeliek hasonlóan 10 krt, a harmadik osztálybeliek 6 krt. Ezenkívül a két utolsó osztálybelieknek naponkénti munkabérűk felerésze is kiosztatnék. Végre minden szegénynek adatnék minden évben egy öltözet fehér ruha, egy pár fejelés csizma s minden három évre egy rövid guba. Az intézet egyik főtörekvése lenne az, hogy a dologtehetö szegények munkával folytonosan elláttassanak, ezen munka pedig állhatna tokosztásból, fonásból, szövésből gyapjutépésböl, selyemtenyésztésből stb. A munkálkodás pedig vagy a kórházban történnék, vagy pedig a kórházon kívül a városban, amint ezt a körülmények határozzák. Azok , kik a kórházban d o 1 g o z n á n a k. tartoznáI nak ott mindennap megjelenni, s a gondviselő fel— ügyelése alatt szorgalommal dolgozni. Azoknak pedig, kik a dologházban el nem férnének, felmunkálás végett, oly móddal adatnék ki anyag, hogy azt lakhelyékre vigyék, s ott dolgozzák fel. A felmunkálandó anyagokat pedig vagy az intézet vásárolná, vagy a városbeliek adnák be, készpénzfizetésérti feldolgozás végett Ezenkívül a városbeliek kérésére az apróbb házimunkára, u. m. gyomlalásra, tengeri-mor- zsolásra stb. 15 kr. napibér mellett küldethetnének ki szegények, mely napibér tele a dolgozó szegényeknek kiosztatnék, másik fele a gondviselő által vezetett jegyzőkönyvbe íratván, a pénztárba tétetnék. Az intézet kezelő személyzetének tagjai: egy igazgató, egy pénztárnok, kik három évre választit- nának, egy d o 1 o g h á z i gondviselő, kit az igazgató fogad fel; — végre hat felügyelő (vagy a szükséglethez több). — Kötelessége 1) az igazgatónak: az intézetet kormányozni, a pénztárra felügyelni, a feldolgozandó anyagok vásárlásáról s a kész munkák eladásáról rendelkezni; a kiadások s bevételek felett folytonosan őrködni; figyelemmel lenni az intézet alaptőkéje iránt, a kamatokat a pénztárnok által beszedetni, s azokat ismét kiadatni; a pénztárnokkal egyetértve az intézetbe szegényeket föl venni, az engedetleneket, erkölcsteleneket, doiogtalanokat meg- fenyittetni, vagy a körülményekhez képest az intézetből kirekeszteni. 2) A pénztárnok vezetné a számadást, mint a folyó költségek födözésére kívántaié jövedelmekről, mind pedig az alaptőkékről s ezeknek kamatjáról. — 3) A dologházi gondviselő — kinek Írástudó, józan életű s munkás, buzgó egyénnek kellene lenni, — minden szombaton egy felügyelő ellenőrködése alatt a segélypénzt kiosztja; a feldolgozandó anyagokat átveszi, azokat felmunkálás végett kiosztja; a munkára felügyel, s a készített munkákat számba veszi. Erre nézve két jegyzőkönyvet vezet: egyikbe bejegyzi, hogy mennyi s minő anyag vétetett? ebből hetenkint hány szegénynek mennyi adatott ki? abból felmunkálás után mi s mennyi lett? s ezen kész munkák kinek s mennyiért adattak el? — A másik jegyzőkönyvbe naponkint beírja, TAR CZ A. A bécsi dohányáruló nők életéből. ÉlettanSlajf bírálja Cs. 14. (Folytatás,) ő szeme közzé sem néz, s egész hetykén kérdezi: Ügyvéd ön? Igen válaszol az idegen, és később ha a levegő tiszta, általadja bélyegét 100 írt értékben, melyért legfellebb 10— 15 frtet fizet, rövid idő múltával a csaló rósz helyzetben van, és ő azonnal siet a dohányárusnéjához, hogy tolle pénzt csikarhasson ki, s követelőleg őt a törvénynek akarja feladni, de az alattomos tolvajuő a kiszabadított jószágot már rég elpakolta, s a helyett hogy a csaló követeléseitől legkevésbé is félne, felhívja őt ezen boltot azonnal elhagyni, mert különben bezáratja. A tolvajok értik egymást magok közt, és a dolog ki van egyenlítve. Egy másik belép a tőzsdébe, csipke és a legfinomabb batist kendőket kinálgatván, ezeket a dohány árulóknak. A ravasz mindjárt megismeri, hogy kivel van dolga, és igér nekik a kendőkért mennyit a késedelem ki tenne. A tolvaj, ki fél, hogy megismerik kereskedőkhöz nem mer menni, úgyszólván a a tout prix oda adja a lopott jószágokat, igy lesz aztán egy cs. k. dohánytőzsde orgazdák buhelye. Egy harmadik rész ki beakarja bizonyítani, i hogy a dohányárulónők erkölcstelensége az eladó nők közt következő; alkonyaikor június vagy juliushavában, a muitévben egy igen elegánsul öltözött gazdag ur, belép egy dohány tőzsdébe a belvárosba és hamar három darab Cabanost kér. Tárczájába nyúl, s letesz egy darab pénzt, mit az eladónő húsz krajezárosnak néz, s abból két krajezárt vissza ad. De a gondolt pénz darab nem volt kevesebb mint egy uj magyar arany, mit a ravasz róka azonnal meg is ismert, ő ezt a többi érez pénz közzé dobá, hogy igy minden gyanút elhárítson magáról Az illető ur elmegy. A ravasz nő erre meg mutatja nekem az aranyat, és egész örömmel mondja: kérem önt, maradjon itt, azon ur majd visszajön! . Az ur többé vissza nem jött, és ha jött volna is, a ravasz nő az egész esetet eltagadta volna. A meglopott, ki ezt olvassa, bizonyosan fog emlékezni az esetre. Egy további eset bizonyítja,mit fent mondtunk, hogy ezen nők koketségökkel a leggorombább rosz- szaságokat is használnak. Barátaim közzül egyik beszéli, hogy egyik ismerőse ki, halálig szerelmes lett egy doháuyárulónőbe, ki is a koketséget, mint mesterséget űző. Nem épen szép arcza, de izlésteljes öltözéke által, tudta kevés kecsét kiemelni, ö nem csinált belőle semmi titkot, mikép elve szerint, férfival csak azért kötne ismeretséget, hogy pénzét ki- i zsákmányolhassa, s tönkre tehesse, s a mi több, ő i végig fösvény. Viszonya volt egy nős emberrel, izraelita keres- í kedö, kit ő kimondhatatlanul kizsákmányolt. Ezen ismeretség folytán, volt nekie egy egész gyűjteménye, kalapok, ruhák, chawllok, és más ékszerfélék, s a legdrágább úruákból. Ezen tárgyakat ő egy bőröndbe bezárva, tartja fösvénysége miatt, félt hogy viselete által megrongáltatnék. Ezen ismeretség után a fentebbi ismerőse barátomnak, a legközelebbi viszontlátás alkalmával, természetes, a legelső ismét u. m., zsebébe nyúlni, ő tréfált a szerelemmel, és mily jól esett az, hogy ajándokát, s becsesbb tárgyait elfogadá, mert tárt szive volt, s azt gondola, hogy vele egy her- czegi életet vihetne. Azonban mégsem tartott az ismerettség soká, és ! e viszonyt hogy kettő szakíthassa, saját maga botrányait adá elő, majd értésére esett, hogy az ő tisztelő neje e viszony miatt hozzá jött. Igyekezett odavinni a dolgot, hogy a féltékeny nő férjét egyszer tété a tété a kokettel találhassa, jól kiszámitva csakugyan egy botránnyá nőtte volna ki magát. Ó nem csalatkozott. A találkozás a dohányárusnőnél végződött, miért is a téves nőt beperlé. És ő a szemtelenséget annyira vitte, hogy az ártatlan szegény nőt még meg- akará fizettetni, ő kétfélekép elérte czélját; az ismeretség elmúlt, és e miatt becsületmentést is tapasztalt. (Vége köv.)
