Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-01-29 / 5. szám
Euiley az ősnenzésről. a H ..........s után. M időn legközelebb lefolyj évben a brit természet* vizsgálóknak Liverpoolban tartott nagy gyűlését elnöki beszéddel megnyitotta Huxley tanár, nem a szokásos módon tette azt. Nem adta elő a természettudományok valamennyi szakában egy év alatt történt haladásnak átnézetek Egészen saját szaktudománya körében maradt t. i. a biológiában. Itt is főleg az ösnemzés (generatio aequivocn vagy gen. spontanea) tanára vonatkozólag kifejlett tudós vitának csupán történelmi fölsorolására szorítkozott. Fölemlítő a régi korban divatozott ama nézetet, melyszeréní a kukacok s férgek on maguktól, a rothadásnál, az élni megszűnt szerves lestek föloszlása alkalmából keletkeznének. Azután fölemlítő Redi Ferenczet s úgy tüntette föl, mint tulajdonkép az elsőt, ki „Esperienze intorno állá generazione degü inselti“ (a férgek létrejövése körül tett észleletek) czirnü munkájában kikelt az ösnemzés ellen, és bebizonyitá, bogy a kukaczok a rothadásba ment búsban levő tojásokból származnak. Ezért ugyan ö eretnekséggel vádolta főtt azon oknál fogva, mivel a Bírák könyvvében Sámson azt állította volt, hogy az oroszlány hullájában méhrajzatot talált. Azonban mihelyt fölfedezték az ázalagokat, azonnal léptek fel tudósok, kik a legkissebb állatkákra nézve az ős- vagy önnemzödés tanát védelmezték. Needham vízben főzött egy szalagot; elzárta az edényt, kihűlni engedő a felforrt vizet, s nagy örömmel tapasztalta, hogy egész ázalag-lényvilág állt elő. Hanem ezután csak hamar jött Spallanzani, — ki az említett kísérletet újból megtevő, —elzárta az edényt az ázalag- gal együtt légmentesen s a folyadékot három negyed óráig tartotta a forrási hévnek kitéve. — Nem jöttek létre ázalagok , s igy megczáfolta Needhament. — Az ösnemzés védelmezői most — tanuk megmentésére — mást gondoltak ki. Álliták hogy arra nézve, miszerint a nem élő szerves anyagból élő lény képződhessék, a légnek s különösen az élenyuek hozzá járulása kívántatik; ha ezt elzárjuk, megsemmisítve lesz ez által az élet fej löd hetesének nélkülözhetlen előfelléte. Hanem ezt újra megezá- folták Schulze és Schwann, 1836 és 1837-ben, a mint t. i.ök a folyadékra levegőt vezettetek,mely azonban veres izzó üvegcsöveken át vezetett volt a végre, hogy a folyadékban lebegő ldnymagvakat megsemmisítse. Nem jöttek létre ázalagok; igy megdült tehát azon állítás is. Hanem, mint egész szellemdusan jegyzi meg, Huxley, még ez a kísérlet sem volt teljesen begyözö. Az izzó csövekeni átmenet alkalmával; mondják tönkre ment „valami,“ a mi pedig az ázalag életre jöhetésének múlhatatlanul föllétele. Hogy azonban ez a tönkre ment „valami“ szükségképen ázalagok létmagva lehetett, ez csupa vélelem vagy jóhiszemű föltevés volt. Erre következtek aztán ílelm- holtz-nak az elsenyvedésre és forrásra való kísérletei. Az említett nagy természetbúvár a rothadó és forrásban lévő folyadékba szintén rothadásra és forrásra alkalmas anyagokét telt, — hanem gondosan elzárta az utóbbiakat, finom bőrrel bevonva, a környezettől. Rothadás vagy forrásnak semmi jelensége nem tűnt föl rajtok, habár azon bőr, melylyel beborítva voltak, a légnemeket s a folyadékot szabadon áteresztette. Ebből kitűnt, hogy a rothadásnak s a forrásnak tüneményeit nem gázak s nem folyadékok idézik elő, liánéin szilárd testek. Még nagyobb zavarba hozták az ösnemzés védőit Schröder és Dusch- nak 1854-ben és 1859-ben tett kísérletei. A mint lefűzték a rothadásba ment szerves anyagokat, s hozzájuk léget bocsátottak, de a mely előbb gyapot dugaszon volt áteresztve, ázalagok nem jöttek léire. A gyapot ugyanis szi- ta-gyanánt szolgált, s elég finom volt arra, — hogy visza- tartsa az ázalagok létmagvait. Az ellenző fél szintén nem hitte, hogy végkép legyözetett. Azt mondották: ha csakugyan a lég volt a létmagvak hordozója, akkor bizonyosan sűrűén tömve van ezen magvakkal, — s ez az, mi szerintük nagyon furcsa, sőt képtelen dolog. Hanem, mi- ; ként Huxley csipös gunyorral megjegyzi, a természet sokszor valóban nagyon furcsa, szinte ellaszitó, és Tyndall legújabb kísérletei (a napsugárféle porszemekről), nyilván kimutatják, hogy a légkör valósággal telidesteli van létmagvakkal, — hogy ezen magvak igen megnehezítik a sebek gyógyulását; hanem hogy látlanilag tiszta levegőt szerezhetni az által, hogy a tisztátalan léget gyapoton préseljük ál. Pasteur már 1865-ben megmutatta, hogy ha a lég gyapoton átszürelik, ez utóbbin mint a szitán valósággal észlelhetni bizonyos testecskékel, a melyek magvakul tisztán ismerhetők föl. (Clearly recognizable as genus.) Mely oknál fogva Huxley Pasteur munkáit „szigorú vizsgálatok s kétségbevonbatian követkövetkeztetések példányaidnak nevezi. Különösen nagy fontosságú s fényesen sikerült vala Pasteurnek egy kísérlete, mely abban ált, bogy a palaczknak melyben az azalag volt, nyakából a folyadékot csövön kivezette, a csövei alant meggörbítő, s aztán a folyadékot felfűzve, a palaczk nyakát fölhevítve, a gyanított lénymagvakat elrombolta. (Folyt, köv.) Mi hir a ííyirbea. — Egy árva, fe'.nek apja és anyja van. — Már e lapok utján is közölve volt, hogy 1870. január 3-kán Nyíregyházán, Mnkróczy Imre névre — egy gyermek kereszteltetett meg, kinek anyja Makróczi Vilma — ! a gyermekágyból megszökött itt hagyva gyermekét a daj- ! kánál minden gondoskodás nélkül. Miután a bábának, ki- 1 nél az álnevű anya, gyermekágyát feküvé, ennek igazi nevét és kilétét okvetlenül ismernie kell; miután a gyermek a dajkának nem is Imre, hanem Aladár név alatt adatott át; miután a fentebbi nevek, és a keresztszülök nevei is hamisak í sigy az anyakönyv irányában is csalás követtetett el, alólirt j a nyíregyházi városi hatóságnál már ismételten s hiva- 1 talosan megtette a szükséges lépéseket, a bábának szigorú kihallgatása iránt, és az anyakönyvi áladalok tisztába hozatala tekintetéből, valamint a gyermekellátására nézve is. — Ezóta már egy év múlt el, minden eredmény nélkül. A gyermek számára, alulírtnak neje Y. J. növel, a városban házankint, gyűjtést eszközölt melyből 46 írt jött be. — Ez összegből okt. 1-én a dajkának, a múltra uézve 10 írt adatott nov. decz. és jan. első napjain négy négy irtot összesen 22 irtot. A felmaradt 24 írtból a dajka dija még 6 hónapra biztosítva van. — De azontúl? — És az anyakönyv — kérdi Batholomaidesz János, ev. lelkész. — (Kehüldetetí.) nyilvános köszönd. A lefolyt 1870-ik év utolsó havában a nyíregyházi t. műkedvelő társulat három színi előadást rendezett jótékony- czélokra. Ezen a közönség részéről általános tetszéssel fogadott s kitünően sikerült előadások, számadásai e napokban hozatván tiaztába, — a tiszta jövedelemből 150 frt a nő- egyletnek— illetőleg az általa alapitolt árvaházbeli árváknak javára adományosztalolt. Az árvák ügyének ily nemes keblű előmozdításáért mindenek előtt a t, műkedvelő társulat, továbbá pedig a vele oly szíves községgel közre működött városi lelkesnök és urak is fogadják a nőegylet legbensöbb és leg hálásbb köszönetét. Áldás hazánkra és városunkra, melyben az emberbaráti szeretet gyakorlása a szegény árvák iránt ily nemes áldozat készséggel nyilatkozik. Kelt Nyíregyházán 1871. Január 26-kán a nőegylet elnöksége. | — A lidyfoeü casiuó és polgári Kör, mind ketten folyó hó 22-kén tárták meg tisztújító gyülé- | sókét, melynek eredménye ismét mind a két részről az vala: hogy öszves tisztviselőiket egy hangulag megválasztották. — Az orvos s gyógyszerészek évi nagy gyűlése, s egyideüleg tisztujitása folyó hó 26-kán szép számmal megtartatott. — Elnökül Dr, Szabó Dávid ur, pénztárnokul pedig Hvezda ur N.-Kállóból velaszttaltak meg, a mig a többiek minyájan megmaradtak, a gyűlést mely délután 4 órakor fejeztetett be, a nagy vendéglőben, egy disz ebéd váltotta fel. — (Beküldetet.) A hírlapilag is hirdetett nöegyleti bál fényesen sikerült folyó hó 25. A tánezterem dísze és pompája valóban meglepet bennünket!, mely oly csínnal és gondal volt diszitve, mely csak finom Ízlésű hölgyeknek lehet sajátja — A bálkirálynéi koronát a sok szép közölt — Cs. — L. k. a nyerte el. Igaz az hogy minden örömben van valami része a fájdalomnak. — A báliközönség közölt csak egy egyén , volt magyar ruhába öltözve, s az effeleti fájdalom gyakran felelteié velünk a hullámzó s nevető sokaságott, a ; vidám zenét. A báli összes jövedelem mindeddig tudjuk 441 frt melyből lerovandók a kiadási költségek. — A mi. Kir. állandó állanisorsjáíékl bizottság azon megkereséssel járult szerkesztőségünkhöz miszerint ne mulasztanánk el az 184%-dik évben munka-képtelenekké vált honvédek felsegélésére legközelebb rendezendő II. magy. kir. sorsjátékra addig is amig az arra vonatkozó játékrend elkészülend s lapunkban bővebben megjelenend. a t. közönség elöleges figyelmét fel— I kérni; midőn a feunebbi megkeresést foganatba vennénk, | nőm mulaszthatjuk el az érintett jótékony czélu sorsjegye- I két t közönségünk többször tapasztalt emberbaráti s hazafiul részvétébe s becses pártfogásába elölegesen is ajánlani. — A casino egylet a farsang utólsó napján saját helyiségében társas estélyt rendezend, melynek fele jövedelme a franczia sebesüllek, fele pedig az egylet könyvtára javára fog fordiltatni. — A folyó hó 31-dik napján tartott mészárosi ifjúság tánczvigalma igen szépen sikerült, kedélyesség s hazaiasság fűszerezte az estélyt, Mennyi legyen a tiszta jövedelem még nem jntott tudomásunkra. — A helybeli műkedvelők s nőegylet közreműködése mellett rendezett színi játékok tiszta jövedelméből mint halljuk 150 frt jutott a helybeli nőegylet árvaház tőkéjének gyarapítására. — (Beküldeteti:) Ismét egy év vett töllünk búcsút, tértnyitva egy remény teljes mosolygó újnak, annnélkül, hogy azon szép terveknek melyeket városunk atyái, igen tisztelt képviseletünk oly lelkiösmcretesen s szakérlöleg papirosra teltek csak egyikét is megtestesülve látnánk. — Vendéglőnk hasonlít a Petőfink által megénekelt csárdához, burkolatunk pedig hasonlít—azaz hogy semmihez sem hasonlít, miután ez nem is létezik, ily szo- morukörülmények közölt nincs hát egyébb teendőnk hátra, mint újra — és ismét újra szépen kérni városi hatóságunkat, miszerint méitóztassanak a közérdeket sujtoló chronicus bajokat ne csupán határozatiig de végiére tettlegesen is orvosolni, s erélyes eljárásuk jutalmául a közönség hálás köszönetét kiérdemelni. — UJJ vasút. Miként értesülünk egy uj vasúti consortium van keletkezésben, melynek élén Mandel János urat tisztelhetjük; a terv egy Nyíregyházról kiinduló mellék vasúti vonalépitése, mely Nagy-Kállón által Szatmárig menne, s melynek tárgyában a folyamodvány a nagy méltóságú magyar királyi közlekedési ministeriumboz ez ideig már be is nyujlatott. — (Bekiildeíetf.) I«mőt a nyíregyházi boulevard. A „Pester Lloyd“-ból olvassuk miszerint a nyíregyházi gazdagabb izraeliták csupa hálából (miután nyíregyházán gazdagodtak meg) azon loyális áldozat készséget óhajtják foganatosítani, hogy a város főbb utczáil saját költségökön ki burkoltatják, — a hir miként sajnálkozva kényszerülünk megjegyezni a legcsekélyebb részletig valótlan, mert ludíunkkal a tisztelt izraelita uraknak legtávolabbról sincs eszökágában az elöljáróság ügyeibe avatkozva, vélök emiatt bizonyos coalistioba jönni. — A nyíregyházi Ifjúság bálját február i6-kán kívánja megtartani, melyre a lehető nagy előkészületek történnek, — el várjuk hogy megérdemelje e latin közmondást: „finis coronat opus!“ — nyíregyházának dicséretére válik azon ösmeretes emberbaráti szeretett s a szerencsétlenek iránti rokonszenv, melyet legközelebb a franczia sebesültek, s TÁRCZA. Loányom születésekor.- 1870. febr. 20. — Egy csillaggal ragyogóbb lelt Felettünk az ég; És e csillag kis leányom Szemedben is ég ... Jer ide hát—jer szivemre Kedves magzaiom, Kis szivednek dobbanásit Oly jó hallanom. Örömimnek nincs határa — Oh az végtelen! . . . Szemeimet rád szegezve Tartom szüntelen; S ha mosolyra nyílik ajkad Öntudatlanul ; Szerelmemnek tiszta könye Áldáskint rád hull. Oly jól esik elmerengnem Álmaid felett; Most a kínzó, hosszú éj is Gyorsan lünö lett ......... S ha jövödröl gondolkozva El nem alhatom : Sírásodat — bár fáj — mégis Oly jó hallanom. Jer ide hát — jer szivemre Kedves gyermekem !... Boldogságnak, szerelemnek Üdve vagy nékem 1 . . . . Hadd merengjen rajtad lelkem Hosszan------édesen......... M ig karomon elringatva Alszol csöndesen. Jóska. (Eredeti beszély ) (Folytatás.) Mig Anicza igy pörölget magában, ez alatt ez idő is szürkülni kezdett, az est homály komoly színbe öltöztető a drága mivü fegyverekkel, pipákkal, könyvekkel s eredeti festményekkel díszített férfi szobát, a félig nyitott zsalukon keresztül á hi latos hangok szűrődtek át a távoli falvak sugártornyaihói, melynek érez nyelvei Ave-ra i kezdtek előbb egyesen, azután együttesen sajátságos i öszhangzatban — megszólalni; — Anicza csak sétált : nyugtalanul mintha Endrét várná, leste a nagy ingaórán a perczeket, de miután ezek is óra negyedekké s később órává nőtték ki magokat, az est tökéletesen beáll, s ö be kezdő látni, hogy hiába várakozik tovább, hirtelen megáit, csikorgás piksiséböl hajszálakat égnek emelő s fogukat el vasi ló hangokat sajtolt ki, s midőn annak végre fedelét sikerült felemelni hatalmas, dupla szippantások után ekként ! fejező ki magát: — Már látom, hogy hiába várakozom utána — az ! öreg ur nem fogja öt egyhamar elbocsátani magától mi alatt én itt kergettem az unalmas időt, kitudja micsoda di- I étákról vagy restelátiókröl beszélnek, melyek ép oly unamias dolgok, mint a szeti ti vány i nóta és mégis ezeknél az urGféléknél olyan szokásos, — teszi utána kisszünet ! u£á,l> így hát csak haza megyek én is, s lefekszem, bár tu- I doni, hogy nem jő álom aggszemeimre, demit cselekedjem ? az a semmire való inas mindent elrontott hivásávál — és még nem csak hogy elhívta 1 — de még meg is állt az ajtóba asehonnai gézengúz a oda támaszkodott mint valami köböl faragot Flórián, ól ó ! ó! az én időmben nem mertek volna igy tenni a cselédek, hja! mert még akkor jobb idők s jobb erkölcsök voltak de most — s ezzel kicsin- lőleg egyet legyint száraz jobbjával a levegőben — most már nem érdemelnek a cselédek egy irgalmas kiáltást. Ezzel elhagyta a szobát, ráfordította az ajtóra a kulcsot s kihúzva a zárból, elindult a hosszú ives folyosón keresni valakit, kitől beküldhesse Endrének a kulcsot, menet közben egyes mondatokat dörmögve magában, me- | lyekböl leginkább e szavak hallatszának ki, hogy: ugyan 1 hogy is lehet már idegen szülék gyermekét annyira szeretni ? ------ah mit 1 az övé? az enyim ! de erről nem szaj bad senkinek sem tudni. Endre, ki amint láttuk az inassal elhagyta szobáját, 1 amint az ajtón kívül volt, örülni kezdeti a véletlennek; s már már bánni kezdé, hogy annyira közlékeny volt, feI- - gondonván, azt hogy az öreg, ki most már szelét revén a dolognak, még jobban fogja ötét a nösülésre zaklatni mint azt eddig tévé, most tehát rni alatt a hosszú ives folyosó, végig haladt melyen később Aniczát is láttuk távozni el meri Endre kiskorától fogva nevelő atyjával lakott, j kitől is válliallan volt, — távoztában azon törte fejét, mi— I féle tiszleséges füllentéssel tömje be az ö kedves dajkójá- ! nak a fülét. Ez alatt elérte gyárnatyja ajtaját, kit azon pereiben I hagytunk magába, midőn inasát Endréért küldé s amíg az meg érkezett czifrábbnál czifrabb frázisokon törte fejét, melyekkel Endrének majd értésére adja a házasság kellemes és üdvös voltát, szóval kedvet csinál neki a házassághoz, s mi több gondolatban, még menyasszonyt is keresett számára. Ott ül az öreg ur most is fekete bőr karos székében, szívja öblös tájt pipáját s várja nyugtalanul az érkezőt; szópal épen olyan helyzetben, a miként őt az imént oda* hagytuk.
