Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-01-29 / 5. szám
egyéb jótékony egyletek felsegélésében tanúsítanak, s mely itt annyira otthonos: hogy kisebbszerü névesték alkalmával eféle czélokra 10—11 forint gyűl össze, — valóban tanulhatnának tőlük a jó miskolcziak, kik kosul a miként h „Borsod“ megjegyzi, egyedül Nemes József lelkész ur ki a szegény IVaneziák felsegélésére 1 irtot adományozol érdemli meg a valódi Borsodi nevet. — Helyre igazitás. a „Tiszavidek“ 4. számában az mondatik hogy a tiszai ág. ev. egyházkerúleli püspök választási szavazatok beküldésének véghatáridejéül f. évi mar ti us 25. tűzetett ki, mely napoiiNy i- v egyházán a gyűlés meg is fogtartatni. — Minden felreértéselháritása tekintetből megjegyezzük,hogy a választó szavazatok beküldésének határideje mart. 15-ike tűzetett ki — „azok nem Nyíregyházán de Miskolczon fognak összeszámitatni. — Az egyházkerületi gyűlés Nyíregyházán a szokott időben, julius végnapjaiban fog összeülni. B. J. — Gyermek gyilkosság. Egy csinos szakácsnő ki egy helybeli izraelitánál szolgált, a hét elején csecsemőt szült; a kegyetlen anya ártatlan gyermekét titkon a pinezébe vitte, hol egv e czélra saját maga által jó előre elkészített gödörbe lefövei forditva elásta.A bűntény csakhamar kiderülvén, az istentelen anya vizsgálat alá került, s jelenben a fenyitö törvényszéknek adatott által. — A debreczeni kereskedelmi bál, melyre a Föherczeg is uieg volt hiva. E feó 28-kan a lehető fénynyel ment véghez a színház helyiségében, mely alkalommal volt szerencsénk debreczen szépségeit s in- teligentiáját a lehető diszes kiállításban tisztelhetni, a bál helyiségének Ízléssel és csínnal eszközlölt feldíszítése valóban meglepő volt, a belépőre nézve, valamint a diszes tánezrendek melyek egy egy virágcsokrot képezve, a Debreczen városi könyvnyomdában készítettek, általános tetszést arattak. — Zene kedvelőkkel van szerencsénk tudatni, miszerint a Csáthy Károly debreczeni gazd. acade- miai könyvkereskedésében legújabban Balázs Kálmán köz- kedvességü zenészünk Viszhang az alföldről czi- mü zongorára szerzett legújabb müve megjelent, a mü igen kedélyes magyar, szövegét irta Hortobágyi, s Báró Lo Presti Agnes urhölgynek van ajánlva ára 40 kr. — Farkas vadászai nyulakra Folyó hó 20-kán tartatolt a nyíregyházi erdőben ama nevezetes farkas vadászat, melynek eredménye egy dögölve talált farkas melyet állítólag pár hét előtt B. szolgabiró ur serétezett meg, — egy róka és három nyúl volt. — Elő farkast a vadászok, miként értesülünk nem is látlak, melynek egyszerű okát abban vélték felfedezni, hogy néhány gyakorlattan vadász úri ember, kiket a vadász társaság elfeledett jó előre figyelmeztetni arra, hogy ha medvékre vadásznak pipiskékre ne lövöldözzenek; mindjárt a vadászat kezdetén a szegény tapsi fülesekre kezdtek desargirozni, e körülmény természetesen jó előre figyelmeztette a hajtásban levő csikaszokat arra, hogy aligha nem lesz üdvöséges dolog irháikat odébb szállítani: minek következése az lön hogy a tisztelt iársaság a döglötten talált farkas torát a sóstón szépen megölte. — Tervben van hogy e hó végén egy több napokig tartó hajtövadászat fog tartatni, melyet eredmény dusanbnak reményi a társaság annál is inkább, miután ez alkalommal nein mulaszlandja el t. tagjait a fen- nebb említett vadászati reglamára figyelmeztetni. — Farsang van ! a dalidók nyíregyházán egymást váltják fel, 21-kén tartatott meg a franczia sebesültek javára intézett mészárosok bálja, szívesen üdvözöljük tisztelt honfi társainkat humánus eljárásokért, s nem mulaszthatjuk el tetszésünket kinyilvánítani arra nézve: hogy tánczestélyekre a debreczeni mészáros ezéh- mestert is meghívni szíveskedtek, mely tapintatos eljárások által morális kötelességévé tették az illetőnek önök szép példáját követve, hasonlóképen áldozni az emberiség a részvét oltárán, melynek lelyesitését reményijük a debreczeni mészáros ezéh el sem is fogja mulassztani. — A helybeli nöegyleti diszes bál e hó 25-kén mig ugyancsak Gyakran jövünk oly kellemetlen helyzetbe, midőn nagy dologhoz készülve, kifőzött tervünket jó előre elkészítjük, s már már kezeink közt álmodjuk a sikert és midőn a kivitelhez közel állunk, a kételyek összetornyosulnak felettünk s tervünk a kivitellel együtt a semmiségbe kezd repülni, s mi ilyenkor egy rögtönzött jó gondolatért igen sokat tudnánk adni. Mielőtt Endre megérkezett, az öreg ur telele volt planumokkal, mint valami pap gazdasszonya, bölcsebbnél bölcsebb diogenesi eszmék futottak át agyán, de amint Endre közeikedését észrevette, amint a márványnyal pa- dozott ambilusról be hangzottak hozzá a Közeledő lépések, elrepültek 8Z eszmék, el a bölcsen kifőzött tervek s mire Endre az ajtón belépett, az öreg Dénes ur azt kezdte ta- I pasztáim, hogy egyszerre olyan üres lelt a feje, miként a Status cassája szokott lenni. — Hivattál atyám 1 — szól a belépő Endre, nyájasan közelítve Dénes ur feló. — Hm! hm! uhum! köhécsel az öreg mi alatt szeretné az okát is értésére adni az érkezettnek, hogy miért is hivatta őt voltaképen, de hirtelen nein talál hozzá szavakat, — hm! igen fiam hivattalak! — ma egész délután igen untam magamat, sgondollam, hogy keltőnktől, ha együtt leszünk, az unalmas idő könnyebben repül tova. — Ezt valóban nagyon jól gondoltad és tetted apám! miután egy igen kellemetlen disertatiólól mentettél meg általa,— teszi utánna tréfás hunyoritások között Endre. — A ! helyes! de mond csak hogyan? — Az öreg Anicza volt nálam s ma egész délután rögeszméjével zaklatott, — szegény vénasszony, csak minden módon szeretne az engem boldognak látni. — Ez mind igen szép tőle, de vajon mond meg, mit is tudsz véle napok hosszú során elbeszélni? — kérdi az öreg ur félig érdekkel, félig boszusan, ki mint tudjuk, Ani- ctát Endre gyermek korában történt elpuhilása miatt nem igen szerette. ~ Hja ezt valóban igen nehéz volna mind elsorolni, egyébiránt minden beszélgetése tárgyának rendesen as a a polgári olvasó egyleti e hó 28-kán tartattak meg mely utóbbin a nyíregyházi dalárda is bemutatta uj tagjait s életre valóságát ; — miről később többet. — A befagyott petróleum már városunk az idényre nagyobbszerü petróleum készlettel látta el magát, mindazon által lámpáink a lehető homeapolicus világításban roszesiték a közönséget, s midőn e körülmény miatt egy köztiszteletben álló csendes maga viseletű polgártársunk egy este bazamenőben egy az orosz templom elölt pislogó lámpát igazgató illetőleg élesztő egyént interpellálná a rósz világilás miatt, aki egész naivui azt válaszolván neki, hogy bizony annak az az oka, hogy befagyott a petroleum,— mi a mennykö befagyott a petróleum? kérdi bámulva az interpellálló ur, ki a lámpagyujtogatót a fokonként bekövetkező sötétben kezdi szemelöl veszíteni.— No igen válaszol a világosság embere, egy kissé több vizet talaltak a prtroleum közzé tölteni, mint a mennyit annak természete elviselni képes lett volna. — Prosit ! jó éjszakai 1 búcsúzik a távozó ur, sötétben maradt lámpa gyújtogató magában nagyot gondolva — e hajnak azután az lett következése, hogy este 8 óra után befagytak a lámpák is, s leve Nyíregyházán akkora setétség mikéül az holdvilágtalan éjszakán bár mily kis rendetlen faluban szokott lenni. — De hát aztán hogy is ne fagynának be nálunk, a lámpák? a petróleum? no meg a világosság? — mikor egy városi képviselőnk nem rég kijelentette, hogy a világításban gazdálkodni kell, mert azt ingyen nem adják, azután meg az éjeli világítás nőm is becsülete- euiberekért való, hanem az olyan drágalátos mákvirágoknak a kik éjente folytatják azt a dolgot mire nappal nem értek rá, no meg aztán éjeire való is.----------H ír szekrény. — C . . . ur a st. a . . . i kastély tulajdonosa, Írja a Sz. e. egy kőművesmestert, kinek elébb azt az utasítást adta, hogy a pinezéjébe vezető szűk folyosót falazza be, épen el akarja küldeni, midőn egy 12 főből álló porosz- örcsapal egy állítólag élelmezési biztos kíséretében nála megjelent, s a pinezébe leendő bevezetését határozottan követeli annyival is inkább, miután — úgymond — arról, hogy a háztulajdonosa minden pénzét és drágaságait a pinezében ásatta el, tudomással bir; —egyszersmind kijelenti azt is, hogy az ezredis, melyhez tartozik,egy óra múlva Izintén megérkezik a helyszínére — mindazonáltal öt, az ssetben, ha a pinezébe vezető utat neki megmutatja, — családjával és személyzetével menekülni engedik — C . . . . ur kénytelen lévén az erőszaknak engedni, egyik rokonához Bois d* 0 . . . ba menekült. — Parnap múlva értesül, hogy lakhelyére semmi porosz ezred nem érkezett sőt azon a vidéken poroszoknak hire sincs, minek folytán magát a haza térésre eltökélé. — Útközben véletlenül a fennérintett kőművesmesterrel találkozik, ki is azt a kérdést intézte hozzá: „hogy a pinrze ajtajának befalazásával meg ven-e elégedve?“ Válasz helyet a kőművest felkéri hogy öt hazafelé követni szives legyen, a mint a kőműves minden ellenvetés nélkül meg is tett. C. . . ur kastélyát pusztán, és üresen találta. Rögtön munkásokat hivat, s megparancsolja, hogy a pisicze bejárásánál újból felállított falat tüstént bontsák fel, mi megtörténvén, a pinezébe megy, s ott mind a 12 poroszt az őket vezénylő biztossal együtt a földön elterülve halva találta. A pénz és egyébb drágaságok a földön szét voltak szórva, valamint számos palaczk is a földön hevert. A poroszok alkalmasint midőn már a kincseket kiásták, s magok közt felosztották volna, szeszes Halókra, nevezetesen Ahsintre akadtak, s abból addig ittak, mig csak agyon nem itták magokat; — és mig ezek a pinezében haldokoltak, az alatt a kőműves vissza érkezett, s nem is gyanítva, hogy a pincze ellenséggel tömve van, a nyert utesitáshoz képest, annak ajtaját egész nyugodtan befalazta. — A „Gy. p. tarka híréből olvassuk hogy egy bajor kereskedőtől fia 1000 frtot lopván, elillant. Atyja utána ment és Bécsben föltalálta, de már, 1000 frt nélkül, mert egy ügyesebb tolvaj a fiútól azt ellopta. Az atya nyakon fogta a gyereket és vitte vissza Müchen felé, a kimenetele, hogy ö engemet szeret, hogy úgy szeret mintha tulajdon édes fia volnék. — S te nem unod azon örökös egyforma frasisokat végig hallgatni? — Valóban unom is nem is, ezt azonban az öreg előtt nem mutatom, mivel ez által fájdalmat okoznék szegénynek, mit valóban nem szeretnék, miután szívtelenségnek tartom bár mily szegény embernek, ki különben sem oka annak, hogy szegénynek született, irántami tiszta jó hajlamát visszautasítani. — Igazad van édes fiam! válaszol az öreg ur elérzó- kenyülten, két könycseppet törülve ki szemeiből, e nemes eljárásodban édes atyád képmására ösmerek benned. — Büszke vagyokreá, hogy atyámhoz hasonlíthatok, ez azonban az én kedves Dénes apámnak is érdeme ám 1 — teszi uláuna szívélyesen megölelve az öreg urat. — Jól vau hízelgő! teszi utánna jó kedvvel az öreg ur — tudom, hogy ma ismét Socrates, Diogenes, Solon és Brutuséként akarod csekély érdemeimet ecsetelni, ez alkalommal azonban nem halgatjuk ezt végig, hanem mkább áttérünk az ellöbbeni tárgyra, s elbeszélhetjük magunknak, hogy Anicza dada ma egész délután mivel untatta fiunkat ? — Ha ! ha! ha! valóban untatott, kaczag fel jó izün Endre. — És mivel? — Hát azzal, hogynehány nap óta rögeszméjévé vált hogy engemet unszoljon a nösülésre. — Ho ! hó! jegyzi meg örömtelyes csodálkozással az öreg ur, ki várakozási felülmúló gyorsasággal s köny- nyüdséggel jutott azon ösvényre, melyhezi jutása neki anyi fejtörésbe s fáradságba került, — ennyi észt valóban nem tételeztem volna fel az öreg Aniczában. Hogyan atyám! talán helyesled Anicza nézeteit? — kérdi kissé zavartan Endre. (Folyt, köv.) | gyerek azonban egy este ismét ellopott atyjától 90 frtot 8 szerzőül annak arany óráját, s e holmikkal aztán ismét j csak elszökött. Az elkeseredett atya aztán többek jelen- i létében felkiáltott: , csak már tolvBjképzö-intézetek vol- ; nának, hogy ezt a gazembert odaathalnám mert úgy sem ; született másra !. — A b é cs i d un a cs a t o r n a-h i d o n olvassuk | egy előkelő lapból, hogy egy áthaladó fiúnak • szél fejé- ■ röl leülvén sápkáját, azt a hid alatti jégre sodorta. — Ezt ! látván egy másik alig 16 éves fiú, 20 krnyi jutalom bizto- | sitása mellett, a sapkának felhozatalára késznek ajánlkozott. — Alig hogy a kért összeg neki megigértelett, azonnal a hidala futott s egyik jég-tábláról a másikra ugrándozva a csatorna közepéig, vagyis azon pontig: melyen a sapka feküdt, szerencsésen meg is érkezett, s már csak egy lépésnyi távolságra volt czéljától, midőn a lágy idő következtében csak gyengén egymáshoz ragadt jég, lábai alatt beszakadt, és ö egész nyakig a vizhe zuhant. — Az életveszélyben forgó fiú még birl annyi lélekjelenléttel, hogy az egyik jég-táblára kapaszkodva torka szakadtából segítségért kiáltott. Erre csakhamar úgy a hídon mint a parton nagy néptömeg gyűl össze, és a borzasztó jelenetet résztvélellel nézte. A merész fiú élete csak egy hajszálon függött; miért minden pereiben attól lehetett tartani, hogy azon jégdarab, a melyre felkapaszkodott, vele együtt elmerül Több férfii a tömegből tehát« hidaiá megy és egy lélekkel a fiú életének megmentéséhez fogott oly formán, hogy egy hosszú póznát feléje nyújtott, melyet miután megmarkolt volna, sikerült őt annak segélyével biztonságba helyezni. Hogy mennyire vakmerő lehetett megmentett fiú, leginkább bizonyítja azon tette, hogy mégf a vízből lett kiemeltetése után is egész erejének megfe* szitésével nyúlt a sapka után s miután annak birtokába jutott volna, azt saját maga fejére kalapja hegyébe föltéve tulajdonosának visszahódít*. — Mindezeknek megtörténte után — az egészen átázott, s majd nem megfagyott fiú, miután a kikötött bérét átvette volna, lakására kísértetett. — Hamispénzverök. Szentesen a napokban 1$ jagból álló hamis pénzverőt fogtak el, kik között eddig több köztiszteletben részesült helybeli porlgár is felismertetett, — a szerencsétleneknél a rézlemezt is megtalálták melyei a benkjegyeket készítették. — Mit nem csinálnak a katonák u n a 1- mokbanJ? Az Ungvárott állomásozó honvédek és cs. katonaság között legközelebb véres verekedés fejlett ki, mely a mint halljuk ez sem az első, de nem is lesz az utolsó; valóban gyönyörű kecsegtetés a jövőre nézve, mely élvezetes calamitásokra kilátásokat a közönségnek a szigorú korlátok közzé szorított disciplina nyújtja mely tulajdonképen a czivilizált poroszok utánzása volna ha at úgynevezett 1 a 11 e n k a in in e r, és a bakba köttetés, mit az emberséges poroszok mind e mai napig is megtartottak kinem maradt volna disciplinánk számadásából, no de ami halad el nem marad. — Bund ába temetve. A berlini „Fr. B!.“ Írja, hogy bizonyos N ur nemcsak halálát érzé közeledni, hanem az erős telet is, miért is végrendeletében meghagyta hogy bunda ban temessék el. N. ur kedden csakugyan eltemettetett nagyszámú közönség és a „művészek társulatának“ számos tagja jelenlétében, melynek ő is müked- veit vivelö tagja volt — bundában. — Szén gőz következtébeni halálozások. Nehány nap előtt Lőcsén egy több tagból álló család a kályha csövének elzárása következtében meg fulladva találtatott; e gyászos körülményt példa gyanánt közöljük, azokkal kik a fa kímélésé tekintetéből kályháik csö- gyázatlanul zárogatják. Szerkesztői mondanivalók. — Téglás. Sováry István ur állat gyógyászatra vonatkozó czikkét köszönettel vettük, alkalmilag tért nyújtunk számára. — Múlt számunk 1-só lap harmadik hasáb 36- dik sora alólról, a helyett hogy igy hangzana: „ne áldozzunk az idegen nemzetek emelkedési oltárán, a mig a magunkon az utolsó szikrái is kialudni engedjük“— ekként áll: „áldozzunk az idegen nemzetek emelkedési oltáráD, ■ ne engedjük a magunkén az utolsó szikrát is kiáludni“ — kérjük a t. közönséget a hibát az elóbbeni módon kijavítani; — valamint a 2-dik lap 1-sö hasáb 36-dik során sióiról ekként áll „s igy mindketten áldoztunk, min a ketten stb.“ ebből ugyan könnyebben kivehető, hogy a másodszori: „min a kelten“— hibás utánzás a mi feledékenységböl történt. Év. 4871. _________ Január hó 25. N yíregyházi terménycsarnokban bejegyzett termények árjegyzéke. Alsó-ausztriai mérő szerint Piaczi ár 1 5 J i > 1 Legalant Legfent frt. kr. frt. ! kr. Búza 4 — v. m. 4 — 5 35 Kétszeres — — — — — — — Rozs 3 — 80/ / 82 3 5 3 18 Árpa, serfőzésre — — — — .— — „ táplálékra 1 90 70sr 2 5 2 10 Zab 1 65 1 65 i 80 Kukoricza 2 — — _ — — B ab 2 50 2 50 4 10 Köles 2 10 2 25 Bükköny — — — — Mák — — — — Repcze — — — — Lenmag 5 25 5 50 Vörös lóhere — — — — Luczerna — — — — Olaj 26 — 27 — Szesz, magyar iteze — 19 — i9y. Felelős szerkesztő: Btathj Imre.
