Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-07-09 / 28. szám
VII. évfolyam Kiadó hivatal gaz*!, akad. könyvkereskedése DEBRECZENBEN, hová az előfizetési pénzeket és hirdetéseket kérjük küldeni. 28. szám. Vasárnap, Julius 9. 1871. Hirdetések előre fizetendők: minden 5 ltasábos petit sor egyszeri igtatásnál. 5, | többszörinél 4 kr. — Bélyeg- p dij 30 kr, Szerkesztői iroda: Debreczenben, Főtér 7-ik bz. Hová minden a lap szellemi részét illető közleményt kérünk küldeni. vegyes tartalmú Nyilltér alatt minden három ha- sábos garmondsor 10 kr. és A 30 kr. bélyegrlij. gi heti közlönye Előfizetési díj i Postán küldve .... 4.— kő Félévre .-ÍS— ___________________ Félévre ^.......................2.—- lagyobb terjedelmű, mint szintén több Ízben megjelenő hirdessek, alku ll Évnegyedre i.2o|i szerint a legjutanyosabbaii közöltetnek. 'Ct1 ® -• Előfizethetni |li‘l»r«MZeilht*n iQ. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. H-Böszörményben Lányi Márton kereskedésében. Pesten Láng J. (Dorottya-utcza 9. sz.) és Neumang B, (Kigyó-utcza 6. sz.) hirdetési irodáikban, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Nyíregyházán és Nagy-Mállóban a postahivatalnál. Egyébiránt a postahivatalok utján, leuczélszerübb öt krajczáros utalvány által. — «* rn ■ r p A tőke és munka közti feszült viszonyról. h r n - \ .. • ■ n f\r Azon idő óta, mióta a politikai forradalmak czé.ljokat elérni látják, a szabadság, egyeulős.ég, és testvériség nagyszerű elveinek megalapítása óta, ugylát- szik, líógy ezen elvek tettleges életbeléptetése végett még nagyobb, a népéletéj)^ melyebben gyökerező forradalmak, az úgynevezett társadalmi forradalmak fenyegetik az államokat. Valóban, ha figyelemre méltatjuk, azon feszült viszonytj mely kölcsönösen a tők? és munka, illetőleg ezek képviselői közt létezik, és napról-napra mindinkább erősebben fejlődik; lehetetlen szemet hunyni a társadalmi forradalmak fenyegetése előtt. Mely feszült viszony, illetőleg fenyegetés annál inkább élesebb szinben mutatkozik, és annál inkább öntudatosabban kezd mozogni, mennél inkább bevilágítja útját a műveltség geniusának fáklyája, mert „annál inkább érzi mindenki, hogy ember, és hogy neki is joga van élni nyomor nélkül “ ügy látszik, a népek keblében, a legalsóbb rétegig behatva, az az önérzet dobbant meg, mely eddig az elferdített társadalmi rend félreismert viszonyainak önkeze által leigázva tartatott; ugylátszik, hogy dobbanása népektől-népekhez villanyszerüleg adja magát tovább, mint a bérezek öblein a viszhang, hogy életre hívja a jogot, melyet az isteni gondviselés mindnyájunknak egyaránt megadott, de melyet a szűkkeblű emberiség félreismert a maga legnagyobb kárára, hogy itt e földön, a mi jó, a mi kedves — azt a szegény is úgy élvezheti, mint a gazdag. Ezáltal két oly hatalmas elem szállt szembe egymással, mely sokkal hatalmasabb, mint a milyen volt az aristocratia a democrati^val, mintmilyen a nép a kormánynyal szembe stb., mert ítV közel van érdekelve mind a két fél nemcsak jobbléte, de élete is kérdésben van mindeniknek. Mely annyjval is inkább veszélyesebb, mennyivel inkább elszigetelve egymás táborában távolról sem talál támaszra; ésigy csuda-e, hogy az elkeseredettség irtózatos módon nő egymás ellen. Hogy e feszült viszony mi óriás mértékben és mily rohamos gyorsasággal nő, kitűnik onnan is, hogy a nemzetközi munkásegylet, melynek kebelében ezen TAltCZV. r-r- ' communlsmus történelmi szempontból. I. Nehéz az élet rejtélyét megfejteni, hacsak arra tekintünk is, mi napjainkban és szemünk előtt történik, nehéz, de felséges feladat: oda törekedni, hogy úgy mint feltaláltuk a földi és égi testek törvényeinek egy részét, úgy ama törvényeket is felderítsük, melyek a szellemek világát mozgásba hozzák, „a mi a világot legbensejében uralja.“ De mikor jelenik meg e téren egy Newton, azt nem mondhatjuk. Elbizottság és fennhéjázás volna az, ha a tények felett itélénk a nélkül, hogy azoknak rugerejét kikutattuk volna és hasonlítanánk azon emberre, ki a tengert látta és erről jogosultnak véli magát a fenekén mozgó életről is Ítélni. Vessünk csak egy pillanatot ama nagy tragödiára, mely szemünk előtt Francziaország fővárosában lefolyt; nem úgy hangzott-e előttünk annak hire, mint a régenten óriások közt viselt harcznak a meséje ? Ott látjuk De- lescluze-t parancsokat osztogatni, hogy a világ legpompásabb, s e pompával büszkélkedő város, romhalommá tétessék, pedig bátran mondhatjuk, hogy sem egy eszmének, sem egy hitnek nem volt vértanúja, ki annyit szenvedett volna hitéért vagy meggyőződéséért, mint Delescluze a szabadságért. Ötét sem évekig tartó feszült viszony adta a lelket, alig 4 év alatt harmad- félmillió tagot számlál. De lássuk, hogy tulajdonképpen mi is hát az oka ennek a nagy feszültségnek, és ugyan nerp lehetne e ezen békés egyetértésben segíteni? A többek közt — egyik a tőke zsarnok uralma képviselői felett; a mennyiben mig a tőke egyesek kezébe tömegesedik, és ezáltal az egyesek pazar fényben, szédítő rangban élnek, és uralkodnak feltétlenül, ezrek meg ezrek felett, é£ a nii több, éppen ezen ezrek meg ezrek munkája, vérverejtéke után, addig e munkálkodó ezrek meg ezrek a legnagyobb nyomorban tengenek, az életnek csak szánalmas képei. Tehát ok, igen nagy ok az, a mi a feszült viszonyt létrehozta, és nagyborzasztó lehet az az idő, mely mind ezért elégtételt vesz; és a kiegyenlítést — a jog és teher méltányos tekintetbe vétele és arányos megosztása által — talán társadalmunk romján fogná eszközölni. •ik - n.iv. Mert ha van joga a tőkének, kell hogy legyen joga a munkának is; és ezen jog ne addig terjedjen mint eddig terjedt, hogy mig a tőke feltétlen rendelkezik a munka felett, a munka pedig illetőleg képviselői a legnagyobb nyomorban maradjanak tövább is; hanem kell, hogy a munkás életét fentarthassa; szükségeit tisztességesen fedezhessen, öregsége, betegsége idején pedig gyámolitást, ápolást nyerhessen, gyermekeit neveltethesse. Ennek halvány nyomára akadunk még a földes- ur és jobbágy közti viszonyban is, hol a munka némileg még becsülve volt. Nálunk pedig itt az alföldön már ősidőtől fogva gyakorlatban van a tőke és munka közti arány, a jövedelem megosztása által nevezetesen midőn a tengerit '//részből kapáltatjuk, az aratást nyomatást 710__15 részben, a s?antást-vetést pedig minden hozzá tartozó munkáYal együtt V2 részben tétetjük; továbbá midőn az iparos megengedi segédjének, hogy az óra után, vagy bizonyos napokon magának vagy idegennek is dolgozhassák, némileg szinte az az elv van gyakorlatban, a mit a nemzetközi munkásegylet nagyban, a társadalom minden viszonyaira kiterjesztett és kitűzött magának.-------'----!-----—----r——r----------—----------------!---------------gál yarabság, sem tolvajokkal és rablókkal való össze- bilincsézés, sem Cayenne halálos éghajlata nem bírták arra, hogy a zsarnokság előtt térdet hajtson. Mint vadállat üldözve s a kényurak poroszlóitól körülvéve, az utolsó huszonöt év kétharmadát börtönben vagy számüzetésbeu töltötte el. Egy ily jellemnek tettei eredhetnek téveszméből, de sohasem vandalismusból! A téveszmék ép úgy mint az eszmék, megtestesülés utón törekednek, s még szerencsések vagyunk, ha növekvésükkel és irányukkal elevekorán megismerkedtünk, mert különben, mint Minerva Jupiter fejéből felfegyverkezve előttünk teremnek, vagy mint sírjaikból fölemelkedő rémalakok, melyek csontkarjaikkal fenyegetőznek s melyeknek megtámadása vagy megölelése egyaránt halálos. Ily rémalakként lép élénkbe az eszme, melynek elvei és tanai merő ellentétben állanak mind azzal, a mit eddig az emberi társaság alaposzlopainak tartottunk, mely tagadja mindazt, a mi, mint a szent igazság kifolyása, köztiszteletben részesült; tévútnak nevezi azt, a melyen az eddigi miveltség haladt, s ezen miveltség legszebb gyümölcseit: jerichoi almának hiresztelé el, melynek j külseje ugyan piros és csábitó, de melynek belseje ; rothadt és mérges. Ezen eszme vagy táveszme: a communismus, és ennek történeti eredetét és befolyását némileg rajzolni ezen igénytelen sorok czélja. A történet minden korszakában, Plátó köztársaságától fogva, egészen le a jelenkorig, akadunk oly törekvésekre és fáradozásokra, melyek oda czéloznak, De tehát mi is az, a mit ezen munkásegylet kitűzött magának voltaképpen; és czéljál éri-e. ezáltal ? Ezen feszült viszonyt úgy akarja kiegyenlíteni, hogy a tőke és munka közt a jövedelemre nézve, tekintettel a beruházásra, és munkabérre, bizonyos arány állapíttassák meg; oly módon, hogy az osztalék egy része év végével kiadassák, a másik része pedig tőkésittessék a tőkepénztárában a munkás és családja számára, e mellett a közpénztárból építtessék és tartassák egészséges lakhely, ápolás, gyógyítás, és a gyermek neveltetésének, költsége fedeztessék. És igy nem kell az ördögöt oly feketének hinni, mint a milyennek festik ; bár fájdalom, hogy a többség komoly figyelemre sem méltatja; lcgfelebb mozgalmát bűnnek tartja, mi megbüntetendő, és azzal orvosolva hiszi a bajt is; pedig mutatják a szomOTü példák, hogy egész nemzet is mily örvényben sodortatott már általa, és nálunk, de másutt is naponta ütögeti fel fejét a munka beszüntetés és béremelés követelése által. Ha ideje korán nem gondoskodunk gyökeres orvoslásáról, és igy nem egyedül a mozgalom, szigorú büntetése, hanem a panasz és követelés méltányos figyelembe vétele, és a feszült viszony minél előnyösebb kiegyenlítése által, szomorú jövő fenyegeti társadalmunkat; mely ha egész viharával rázúdul, tartani lehet tőle, hogy aunyira feldúlja, annyira felforgatja, hogy a maira többé rá sem ismerhetni. i; ■ Mi azt látjuk legczélszerübbnek, ha a kormány és közönség kezet fogva, igyekszik a mutatkozó sebeket mielébb orvosolni, a kölcsönös enge<jéj$enysé|j létrehozatala által, úgy a tőke mint a mnnka közt fusiót létesíteni; elhárítani korán azt a nagy közbeszédeimet, mely mind nyájunkat egyaránt fenyeget. Mi az oka iparosaink mostoha helyzetének? Ha tekiutetbe vesszük iparosaink helyzetét, úgy találjuk, hogy az igen-igen mostoha nagy részben, 'és ennek oka nem annyira a rósz időjárásban, hanem inkább a kedvezőtlen társadalmi viszonyokban keresendő. Mely annyival inkább figyelemre méltó, mennyihogy mindenki a lehető legnagyobb boldogságban egyenlően részesüljön: de minden komolyan elmélkedő csak méltó bizalmatlansággal viseltetett még saját állameszménye irányában is, és annak kivihetőségében kétkedett. Csak a múlt század vége tele lepték fel oly vakbuzgó férfiak, kik világboldogitó eszméjüket rögtöni életbeléptetésre ajánlották s valóságos jóslóhangon hirdették, miszerint nincs és uem is lehet üdvösség a társadalomban,hacsak tökéletes eltörlésével mindannak, mit eddig, mint vagyoni, házassági és örökösödési jog alakjában a polgárosodás mindannyi emeltyűinek tartottunk. Ha Kelet-Indiára tekintünk, ott találjuk n legnépszerűbb, de egyszersmiud a legveszedelmesebb állat és növényformáknak költhelyét, ott a hol a leg- magasb hévség a legnagyobb nedvességgel összecsap, látjuk hazáját a vészthozó Stryhchninnek és a milliókat tápláló rizsnek. Ily képet mutat, szellemileg Francziaország a 18. és 19. században. Ott erednek az emberiség legueniesebb eszméjei: a szabadság s a törvény előtt való egyenlőség s áldásteli hullámjaik elárasztják a félvilágot s uj életerőt szivárogtatnak a már vénülésnek s korhadásnak indult Európa állami és társadalmi életébe; de ugyanott, a hol annyi szellemek találkoznak, találjuk egyszersmind a máíkony- szerii mérget is, és fájdalom! e méregnek kábító ereje következtében, egy nemzetnek nagy részét tántorogni látjuk és ezen ittasság útnak indulva, az egész emberi társaságot bomlással fenyegeti. (Folyt, köv.)
