Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-05-23 / 21. szám
IV évfolyam. Szerkesztői iroda: NYÍREGYHÁZÁN, N.-Kállói-ntozában 1018. sz. a. 21. szám. Hétfő, május 23. 1870. tUadú hivatal ifj. Gsálliy Károly könyvkereskedéseiben Debreczen és Nyíregyháza. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Vegyes tartalmú hetilap. Nyíl! tér alatt minden károm hasábos garníondsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre . . . . . . 3.— Évnegyedre........................1.50 Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri igta- tásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr. E1 "fizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál . S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Idill «6 * tOrviiybtfeágí tönréiyjifMlat kérdésébe!. (Némi felelet és felriligoiitós a Nyíri Közlöny 20-dik »imában megjelent veiérezikkre.) = Alig ha yan törvény mely a nemzetnek minden tagját oly közvetlenül és szük- ségkép érdekelné, mint a törvényhatóságok és községek rendezéséről szóló törvény, s el- odázhatlan szükség ezt úgy az időszaki sajtó terén, valamint a megyei, városi, községi közgyűléseken beható tárgyalás alá. venni, s azon nézeteket, melyekben végre e tárgyalások folytán a törvényhatóságok megállapodnak, annyival inkább tudomására juttatni a kormánynak és az országképviseletének, mert a kormány még a javaslatnak az országgyűlés elébe terjesztése alkalmával nem mondván ki végszavát, óhajtandó, hogy számba vegye a megalakulandó közvélemény indokolt követeléseit. Epen a törvényhatóságok és községek rendezésének kérdése az, a melyben a sine nobis, de nobis elvét elvetendőnek tartjuk, s épen ezen kérdés eldöntésénél óhajtjuk és követeljük, hogy a törvényhatóságoknak gondos vitatás után határozott alakban kifejtett tuegá- lapdásai a kormány és az ország képviselet részéről figyelembe vétessenek. Különben a mint jól értesült körökből hallottuk, a kormány elvi kérdésben semmi engedékenységre nem hajlandó, sőt e törvényjavaslatnak a kormány kívánsága szerint még ez ülésszak alatt keresztül kell hajtatni. Ha tehát a törvényhatóságok és ezek képviselete által a nemzet elég erélylyel nem tiltakozik az uj törvény létesítése ellen, lesz reform a közjogi ,téren, lesz, de is hiszen minél kevesebb köszönet lesz benne, mert e törvényjavaslat szerint rövid időn csak nevei TARGZA. Egy őrült nő története. Eredeti bqaiély. (Folytatás.) III. Ottilia egész tavasáig a legveszélyesebb betegségek egyikében szenvedett, majdnem öt hdsszu hónapon kérésziül nem láttam a kedves gyermeket; midőn atyját e rideg s minden fájdalmat leküzdeni bíró stoikust, szobámban olykor könyökűi láltam, s fájdalmas panaszait hallottam egyetlen leánya élétéhezi csekély reménye felett: kínos lelkifurdalásokat éreztem, s egyedül kimélytelen eljárásomat, s ostoba őszinteségemet tartottam betegsége egyedüli okának, s az önvád kínzó körmei összetéplék lelki nyugalmamat. Kínzó lelki gyötrelmeim csak akkor kezdetlek némi szünetet tartani, midőn főnökömet nvugodtabb arczczal, s a leJgyógyulás mind erősebb reményével szemlélhettem. Alig volt életemnek néhány keserűbb napja, mint midőn Otíliát először láthattam felüdülése után az ebédlő teremben ! ah nagyobb blintelést nem mérhetett volna ream szép rokonom, mint azt, hogy magát n betegség által szét •lull arczával rnegnitilalá. Nem szelőit egy hangot sem, szemeit sein emelte ream, de az mez így szólotl: nézd mivé teltél engemet! Bár hol találtain volna rokonomat, föl nem ismertem volna, oly irlözlaló pusztítást vitt rajta véghez a lázas be • tegség; elhervadl színtelen arezán az ölelitek semmijeié nem mutatkozott, a csontos mélyedések közziil kiülő színtelen szemekre aláhulló pillák motszanása jelezte csak az ha meg máradnak Magyarországon a törvényhatóságoknak. A törvényhatósági képviseletek oly elemekből lesznek össze alkotva, melyek érdekei egészen külömbözök és szétágazók, mindenek telett a vagyon foglalja él majd a főszerepet, mig a polgárságnak, a népnek legfeljebb is csak az uszályhordozás jut. it a vakszerencse földi javakkal áldott meg, hiányozzék nála bár a képesség és jóakarat, döntő befolyással fog bírni a közügyéit elintézésében, s igy a nép bizalmát a vaksors, s a nép- képviselőt a birtok képviselet fogja helyettesíteni. Csaknem az osztálykülönbség helyreállítása ez, melynek eltörlése egyik legnemesebb vívmánya volt az 1848-diki dicső napokuak. Képzeljük ehhez még a főispáni omni- potentiát, mely Ítél élők és holtaik felett, elcsaphatja a már a nélkül is igen kevés vagy semmi bizalmat nem gerjesztő módon alkotott képviselet által választott tisztikart, s azt tetszése szerint helyettesítheti; s ha tudjuk azt, hogy a főispán ismét egyenesen a minis- tértől veszi utasításait, mint a melynek felelős csupán, akkor tisztán áll előttünk az önmagából kifordított alkotmányos haza képe, melyben eddig a törvényhatóságok, mint önálló testületek az alkotmányos szabadság véd- bástyái voltak, mig igy nem lesznek azok egyebek végrehajtó közegeknél, melyek befogják hajtani az adót, csináltatják az utakat, megszabják a bus árát, minden önállóság, minden önakarat nélkül, figyelve a fölébök helyezett hatalmas ur szavára, pillantására, ki legmagasabb kedélyének egyik ingerült pillanatában ajtót mutathat nekik, s helyettesítheti őket, törvényesen. így tisztviselőinkből hivatalnokok lesznek, s az országból rendőri állam, s fa 1848-diki őlelel, közei oly «ovinyak é* elaszottak ralinak, hogy nem mertem reájuk tekinteni. Alig hittem hegy a kínzó találkozásnak vége legyen. Egész délután futottam egyik helyről a másikra, kínzó lelkiistuerelem rémei üldöztek mindenütt, horlta nkar- tain fojtani fájdalmamat, de csak illdözo rémeim növekedtek; végre is lázas álmaim után azon gondolatban nyugodtam meg, hogy Otília minden veszélyen túl van, a válságot kiállotta, s ezután bizonyosan javulni fog, s szépéségét vissza nyerendi. Otíliának légváltoztatásra volt szüksége, s az orvos még a korai tavasz kezdetén a tnehádiai fördöt ajánlotta használat véget, s pár napi készülődés után édes anyjával el is utaztak. Ezen szomorú napok alatt, midőn még a cselédség kedélye is oly bus, oly csüggedt vala, csak Lenkém szerelmet lehelő sorai nyojtottak vigasztalást és boldogító reményt. Otíliának a mehádiái fürdőre történt utazása után pár nappal, azon meglepő tudósítást kaptam Lenkétől, hogy mivel édes anyja gyógyítása véget főrdöbe kelletett utaznia, leveleimet ezután Szobránczra utasítsam, mivel pár holnapot ott fognuk tölteni. Megvallom, hogy e hir annyival meglepőbb volt reám nézve, mert Lenke soha sem említette leveleiben anyjának betegségét, s nagyon is egészségesnek gondoltam azt. Semmi okom azonban nem lévén, leveleimet Szob- ranezra czimezlem, és én viszonlonnan kaptam tőle azokra feleletet, tele szerelemmel, tele rajongással, tele a jövő boldogságával. Ugyan azon botük valának ezek, ugyanazon kézzel Írva, de le nem küzdhclném lelki aggodalmi- matj melyeknek nevel adni nem valók képes: éreztem hogy e sorok, szerelnie többé nem oly éltető, nem oly fényes mint ezelőtt vala, virágai mintha sírokon nőttek volna | szépek és élénkek voltak ugyan, de nem lakarhaták éli törvények pedig egy elmúlt szép korsóknak 1 boldog álmát fogják képezni csak. T. laptársunk a Ny. K. városunk szempontjára; térve át, irja: hogy e törvényjavaslat ha nem oldozza is fel tökéletesen, a rendezett tanácsú községeket a megyei befolyás alól, nyújt kétségtelenül anyi előnyt hogy a megyei és községi hatáskör szigorú köt vonalozása által a mostani sok tekintetlen lealázó, s önkormányzatot sértő helyzetnek határt szab. Téves e felfogás már csak azon tekintetben is, mert éppen az nökormányzat ellen van a legsúlyosabb, csapás mérve ezen törvényjavaslatban, és habár e törvényjavaslat a rendezett tanácsú községeknek saját házi ügyeik intézésében több tért engedne is, mint a minővel eddig bírtak, félre kell tennünk a particu láris érdekeket ott, hol országos érdekeknek veszélyeztetéséről, egy dicső és nagy korszak legszebb és legértékesebb vívmányainak elveszítéséről van szó. Az, hogy Nyíregyháza előrehaladási törekvéseiben mint czikkiró állítja vajmi ritka esetben volt szerencsés találkozni Szabolcs megye jó indulatával, s hogy pártfogás és támogatás helyett, mostoha bánásmódba! és részvétlenséggel találkozott a megye részéről, I fájdalom nem egészen alaptalan állítás, de a midőn az uj törvényjavaslat a megyei köte- : lékből — mi reánk nézve valóban nyűgöző volt, s most is az — kibontakozni reményl- ' tét bennünket, ez nem lehet ók arra, hogy ezen az egész ország jóllétté kérdése mellett eltörpülő particújaris előny miatt hozsánnát kiáltsunk az uj törvényjavaslatnak, mely közjogi életünket tökéletes megsemmisitésseí lényeged. Adja isten, — bár ez a tapasztalás szerint hiú remény, — hogy a törvényhatóságok fölegészen « halál tanyáját. Végre is őrülteknek tarlóm tétovázó gondolataim«!, s aggodalmai léküzdölte/n. Májusnak egy szép férgeién Hagyliáfyám nyitott szobámba, midőn épen öltözkődössemel elvégeztem, s értésemre adá hogy pár heti szabadság idői eszközölvén ki, azonnal indulni akár családja után, s nekem is tetszésemre bizá, hogy vagy hazamenjek rokonaim látogatására, vagy kisérjem öl Mehádiáha; s ha ez utóbbit választom, azonnal podgyaszoljak meri a kocsi fél óra múlva várakozni fog reánk, mely az ogv éra múlva induló gőzhajóhoz vtend bennünket. Bármikor jött volna e szabadság, lulboldoggá teen- dett legalább alkamam lelt volna Lenkét megláthatni :>dé most, miért menjek haza, és miért menjek Mehádiáha? Otthon nem találom szivem angyalát, és a Iá vokfürilőhen> minek okozzak én látásommal talán újabb gyötrelmeket az üdülő Otíliának? Válaszomban haboztam nagybátyám előtt s kinyilalkoztatám, hogy inkább szerelnék hon maradni. De bátyám, hajtatlan maradt; vagy haza vagy vele kellett mennem! Én tehát nagy lelki küzdelem titán, de engedve egy ismeretlen belső ösztönnek, a Mehádiáha menetelt választoltam. A szükségeseket nlazó táskámba hirtelen bepakolván, Íróasztalomhoz ültem, hogy Lenkéi eltávozásomról értesítsem; de midőn a tollat kezembe fogtam, jött bátyám s intett, hogy kövessem, mert már a kocsi kapunk élőit várakozik. Lekelle a tollal lennem, bőründliiHcl az inasnak átadva siettem nagy bátyáin után, s alig félóramulva ■ Duna hullámai felett ringatott bennünket a gőzhajó. Utazásom éloményeiröl s kellemetlenségéről nem szólok előtted, minek untatnálak, oly aprólékos események leírásával, melyek a tárgyhoz nem tartoznak. Orso- váig a gőzhajón utaztunk, innen pedig fogadott kocsin érkeztünk czélunkhoz. De el nem hallgathatom a nagyszerű meglepetést, melyet éreztem, midőn Mehúdio gyönyörű panorámáját
