Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-03-21 / 12. szám
IV évfolyam. 12. szám. V ui Hétfő, mártius 21. 1870. Szerkesztői iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Egyhás-ulcza 170. zz. a. Kiadó Hivatal ifj. C s á t h y Károly könyvkereskedéseiben Debreozeh és Nyíregyháza. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Vegyes tartalmú hetilap. Nyílt tér alall minden három hasábos garinondsor 25 kr. és 30 ki*, hélyegclij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalbaji egész évre 5.50 Hüzho'z vagy postán killdve 6.— Félévrfe' ................................3.— É vnegyedre. . . . . 1.50 Hirdetések dija : minden 5 hasábos petil sor egyszeri igta- tusánál 5, löhhszörinél 4, — bélyegdíj 30'lcr. Előfizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly in. k. udvari könyvárusnál S.*A.-Ujheíyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Gsauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is lel vétetnek. Gőzmalom és gőzfürdő egyesítése. Örömmel vettük tudomásul hogy a régi közohajnak megfelelőleg, városunkban vala- hára társulatok kezdenek alakulni egy gőzfürdő és egy gőzmalom létesítésére. Mind két vállalat élén oly férfiak állanak, kiknek közösen tisztelt neveik elég biztosítékot nyujtnak arra, hogy a vállalatot, melynek létesítéséhez szilárd elhatározással kezdettek, - elodázni nem engedik; — és e biztos reményben óhajt e sorok Írója a tárgyhoz szóllani. Felesleges volna akár egyik akár másik vállalat, szükségességéről vagy czélszerüségéről értekezni, arról minden polgára meg van győződve e városnak, hogy mind gőzmalomra, mind gőzfürdőre szükségünk van: és ennek következtében, csak is a kivitel módjára vonatkozólag óhajtóm szerény észrevételeimet megtenni. A vállalatok létesítésénél első szempont, a melyet szemelől téveszteni nem szabad, az, hogy mentül kevesebb anyagi erővel, mentül nagyobb eredményeket legyünk képesek felmutatni, és a vállalatoknál felhasználva, meggazdálkodva legyen minden a mennyire csak az eszközölhető, mert megtörténhetik hogy a mely anyagot az egyik vállalat mint már teljesen felhasználtat elbocsát, azt a másik még dúsan értékesítheti. Ezen alapgondolatból, melyet már a gyakorlat is igazol, — indulva ki, én czélsze- rübbnek, gazdaságosabbnak tartanám, a gőzmalom és gőzfürdő egyesítését egy ugyanazon helyiségben. Mennyi építkezési és kezelési költség kiméltethetnék meg ekképen? A gőzmalommal egybekötve építendő gőzfürdő nem igényelne külön gőz apparatumot, ahoz külön helyiséget, -külön fűtőt vagy épen gépészt; e mellett az évenként tetemes költségbe kerülő tüzelő anyagot és sok más egyebet: mert a gőzmalomban már erő- müvileg felhasznált gőz, csöveken czélsze- rüen vezettethetnék a gőzfürdő helyiségbe, és pedig bár mely megkivántató pillanatban; mig egy önállólag külön létesített gőzfürdőben, mennyi tüzelő anyagnak kell elpazarol- tatni sokszor haszontalanul, föltéve hogy a meghatározott napokon, mindig készen kellene várni a fürdeni kívánkozó közönséget, akár jönne akár nem? De tegyük föl, hogy egy önálló gőzfördő létesülne, később azonban akár egyes pénzembereknek, akár társulatnak kedve jönne, — a mint reményijük hogy jön is — egy gőzmalommal egyesített gőzfördő létesítésére: mi fogna akkor történni? Az, hogy egy önálló gőzfördő olcsóság tekintetében ez utóbbival soha sem lenne képes kiállani a con- currentiát, és mindenki csak oda fogna igyekezni, a hol az élvezet olcsóbba keiül. Egy ily gőzmalommal egyesitett gőzfürdőt látott e sorok írója Szolnokon a mit jó lelkiismerettel ajánl a szervezkedő külön társulatok figyelmébe, annyival inkább, mert e tárgy sokkal inkább megérdemli a komoly megvitatást és tárgyalást, mintsem hogy azt könnyelműen mellőzni lehetne, megérdemelvén még azon fáradságot is, hogy a társulatok küldöttség utján győződjenek meg az általam felmutatott gőzfürdővel egyesített gőzmalom czélszerüségéről. T. G. Nyíregyháza fflárczius 8.1870. Tisztelt szerkesztő ur! Közelebb egy társaságban a beszélgetés a „Nyíri Közlöny“ és a „Tiszavidék“-re térvén át, valaki nagy- megelégedéssel nyilvánította ki, hogy „Grachus uram ugyan kikapott a „Nyíri Közlönyében a„t’olgári egyletről Írott czikjéért! Éreztem hogy a vér arezomha tolul s féltem, reszkettem hogy „Grachus“ Ságomat akaratlanul is elárulom. De nem árultam el, sőt hálát adtam a gondviselésnek azon tapintatosságomért, hogy álnév alall állottam be a „Tiszavidék“ napszámosai közzé; Milyen kényelmes dolog álnév alatt Írni, az ellenség tapogat gyanakszik, egy két konstruccziót fel is gondol ismerni, de hát még sem lehet egészen senkire fogni, oda Ilinek, oda kop- pintanak, de épen más körmöket találnak nem az igaziakat. Csak az esik nehezen hogy szerkesztő urat sehonnan sem hagyják ki! Ugyan az istenért szerkessze a lapot álnév alatt, mint a „Nyíri Közlönyt“ látja ha olt a szerkesztőséget vonja kérdőre valaki, senki sincs kompromittálva, Dotiay űrről mindenki tudja, hogy csak névleges szerkesztő nem is igen érne rá czikkeket írni I De hát ki a valódi szerkesztő ? Ezt már ugyan halandó ember nem tudjál De térjtink a dologra, „Grachus uram kikapott 1“ c szavak hangzottak főiemben, és éjszakának idején siettem egy „Nyíri Közlönyt“ keríteni. Végre találtain, s elolvastam a több kaszinó egyleti tag nagy hangú, de animál üresebb nyilatkozatát. Elolvastam és megvallom, hogy midőn holmi „esküdt hirák“-ról is volt szó, egy kissé megszeppentem, hogy talán a szerkesztőségnél nem csak kiveres- krétázva nem lett semmi az én czikkemliöl, hanem ellenkezőleg olyan javított kiadásban jött a nyilvánosság elé, melyet magaménak nem mondhatok. Elolvastam czikkeinet szóról szóra az én csekély elme szüleményem volt, ekkor nagy elhatározottsággal leültein, hogy visszautasítom a gyanúsításokat. Elolvastam mégegyszer a „Nyiri Közlöny“ idézett czikkjét, ekkor láttam hogy Írva ugyan van a mi ott van, de azt is láttam hogy igaznak ugyan nem igaz, inéit a mi írva van, az még nem mind igaz, de el gondoltam azt is, hogy ha én a a „több kasino-egyleti tag“ elferdített felfogásból származott nyilatkozatának minden szavára repli- kázni akarok, akkor a „Tiszavidék“ olvasói legalább három hétig nem fognak olvasni egyobet az én polémiámnál: elhatároztam magamat, hogy nem válaszolok semmit! De hát minek is válaszolnék, én irtain egy czikket a „polgári egyletről“ a „Tiszavidék“be, ezt a czikket neheztelik, sőt lázitónak, a béke az egyetértés szenlséglelen feldúlójának sőt még Isten tudja minek is el nem neveznek a „Ny. Kulién ; az én czikkeinet nem olvasták a „Ny. K.“ olvasói, az * IX. * IX. TARCZA. Fejér galamb, fejér rózsa. Eredeti beszélj* Gyöngyösy Sámueltől. (Folytatás. Vége) VIII. Híg ezek odabent történtek, azalatt egy magas, halvány arczu alak lépegetett a város utszáin, előbb előbb vonszolva kifáradt íáhait, a mint a holdfénynél kilőhetett venni, arczál sürü bozontos szakái körité, szemei mélyen beesve sötétlettek ki a sovány arcz csontos keretű szemgödreiből, öltönye szegényes és üti porral födött, fejét keblére csüggeszlve lépeget, nem néz sem jobbra, sem balra, mint ha nem is érdekelné a világ, mint ha a sírból jött volna ki, s maga sem tudja merre menjen, hogy helyét elfogtál)« az emberek között Midőn Szenveiné háza elébe ért, megdöbbent és felemelte halvány homlokát, a hold egy keserii mosolyt világított meg bánatos arczán, és egy Uönycseppet szemeiben megáit a ház előtt, s lelke a múltak képein látszol! merengeni. egy fájdalmas sóhaj emelkedett ki kebléből, s Gabriella nevét suttogva, feje ismét kehiére hanyallutt, lábai roskadozni kezdettek; de midőn a megtört alak már már a földre hullott, hirtelen össze szedve minden erejét felegyenesedett, ügyfélszéit neki mintha ismeretes hangokat hallott volna, ngytetszell mintha a zajtalan éjj titkos suttogásokat csapott volna füleihez; lélekzelét elfojtva lapult az ablakhoz és ügyelni kezdett; arcza mind ingerültebb vonásokat vett magára, az ablakon kisuranó egyes hangokból ö egy borzasztó egészet alkotott magának, ökleit össze szorítva emelte fel, még egy hangot várt s akkor csontos kezeivel megdöngetó az ablakot s e szavakkal: — Ah hisz itt ember vagy lélekgyilkolás történik! — eszméletlenül rohant az ajtóra, de 8Z zárva volt s hihetetlen erővel vetette magát keresztül a kerítésen, s a folyosóra nyíló ajtóban Gyulával találkozott, ki sietve akart távozni. — Hahó barátom! kiált az ismeretlen — nekünk számadásunk van, számolni a halottak és a foglyok is el- jö mekI Szentségtürö, te megszegted esküdet! — Ki vagy nyomorult hogy utamba mersz állani?— viszonza dühösen Gyula — Ilyenkor csak rablók szoktak a zárt ajtókon keresztül törni, cselédek kötözzétek meg e gazembert, ki éjszakán más házába mert tolakodni! — Rabló vagy magad! ki nyitott ajtókon jársz becsületet rabolni! Ki vagyok azt kérdezed ? Én vagyok az örök igazság ki téged elfajult megbüntetni jött a sírból, az élő halottak sírjából, holnap majd számolunk 1 Szavai után egy nevet súgott a Gyula fülébe, melytől az megreszketett, s egy hangot sem tudván szóllani eltávozott. De az ismeretlen utána dörögte ismét: — Holnap majd számolunk ! Az ismeretlen, mint olvasóink előre kitalálták nem volt mas, mint Péter a ki a szahadságharcz gyászos bevégződése után fogolylyá lett, s két évi kínos szenvedés ultin most érkezeti vissza hazájába; nem volt senkije, távolléte alatt az atyafiak csekély örökségét elharácsollák s neki a messze földről, gyalog, éhezve nyomorogva kellelt haza vánszorogni, mint egy nyomorult koldusnak. Alidon a szobába lépett Szenveiné leányát ápolgntá, s észre sem vette a belépőt,csak a fehérgalamb repült vállára, mintha üdvözölni mintha titkos dolgokról értesíteni akarta volna. Midőn Szenveiné szemeit felemelve az ismeretlen alakot megpillantotta, megrémült s egy hangos sikoltást hallatott. — Ne féljen asszonyom I és ne ijedjen meg rongyaimtól, sőt adjon hálát|Istennek, ha még későn nem érkeztem, a kigyó leánya édenét, mig ön bizonysán karos székében szunyadott, nélkülem örökre feldúlta volna I — Péter ön az? hangjáról ismerem meg, ah az Isten nevére kérem jojfln segítségemre, Gabriella mérget vett be, mert az öreg Ecsegi nem akar beleegyezni a Gyulával való összekelésébe. — Ne higyje assszonyom, ismertem e gazembernek aljas terveit, megeskettem hogy azt véghez nem viszi, de ö nemtelen természetét többé le nem vetkőzi. De esküszöm hogy megbüntetem. Asszonyom ez nem volt méreg, ez a hun itala volt........................Szegény Gabriella, most örökre lehullott szerelme csillaga, ki e nemes szív drága szerelmét elrabolta, méltatlan ö hozzá ! Ah miért kelle mind ezt megérnem? Isién önnel asszonyom, legyen nyugodt, majd ha levetettem rongyaimat, melyeken még a börtön penészes szaga érezhető, eljövök s elbeszélek önnek sok oly dolgokat melyekről fogalma sem volt. Harmadnapra Péternek párbaja volt Gyulával ugyanazon helyen hol a zászló szentelcsi ünnepélyen Gabriellát megmentette; az első lövés Gyuláé voll, kezében reszketett a fegyver s a segédek előre Iái Iák az eredményt, czélzolt s a fegyver elsült kezében, de Péter mozdulatlanul állott a gojó messzire járt tölle, most felemelte kezét Péter s a következő pillanatban Gyula összezúzott arczezal dőlt segédjeinek karjai közzé. — Ne búsuljanak uraim barátjuk miatt — mondá Péter én őt nem öltem meg, de arczára egy bélyeget sütöttem, melyet még az örökké valóságban is viselni fog. IX. Szenveiné az önvádnak bizonyos nemét érezte lelkére súlyosodéi, midőn Péternek a jól megőrzött naplő másolatokkal igazolt felfedezésével megismerkedett, érezte hogy könnyelmű meggondolatlan volt, s neki lett volna kötelessége a viszonyt ide jutni nem engedni: de mivel ö maga szerelem dolgában mélyebb érzelmekkel soha nem bírt, azt reményiette hogy leánya is könnyen feledni fogja a múltakat. De csalódott, mert Gabriella a múltakat feledni nem tudá, egy összedőlt ábrándvilág romjai között lakott ö hol a romoknak minden darabja boldog korának emlékeit tüntető fel elötle, hogy sírjon felettük keserves könnyeket; és e romok között nem löndököll többé a reménynek csak egyetlen egy sugarocskája sem 1 A lugasról a hideg ősz már lerázta a sárga leveleket is, és ö órákig ült benne emlékein merengve, nem érezte a hidegnedves léget, melyből a halált szívta be; nem látta, hogy virágai a hervadás ölére dőltek s ő is hervad naponként, nem vette észre, hogy arczát
