Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-03-21 / 12. szám

Versenyző, de mutálni kívánd {tagoknak,— illetőleg dalárdának.

Különben, hibázni emberi dolog.

Isten velünk 1

Sz.-Mihály inárcz 14. 1870.

HL Lakatos Károly m. k,

dalárda jegyzője.

Pesti levél.

marczius hd 1 -én.

A farsang vége. — . Elite bál. —- Egyformaság — A bál bemutatása. —Mihaelis a bálról —{Neue Well. — Olcsóság. -—‘Mulatságos. — Fiákkor bál. — Színházi hirek.

Múlandó minden a földön, elmúlt hála az Égnek u hosszú nyolcz hétből álló farsang is, mondom hála az égnek és meg vagyok győződve,hegy a bálozó közönségnek jelen11 tékeny része osztja e felkiáltást, mert aligha van ily;hosz- szü bálozásnak más eredményé^ mint „Arm am Beutel krank, — már úgyis mindinkább tneggyókeredzik a nézet mely szerint az elite bál leghnthatósb factora — uz unalomnak, és ez teljesen jogosult mert kérdem mit nyújt ily feszes mulatság? semmit a>szó teljes értelmében; p. o. bemutatnak, egy fiatal embert X kisasszonynak, ha jól megy egyszer körül forog vele és helyére vezeti — mulatni, társalogni ez absolut lehetetlenség, mert várja egy egész rakás tánczos és mindegyikkel körtt|gulopirozik ; az ily bálok továbbá az egyformaság bélyegét viselik magukon egyik olyan, mint a másik; az egyedüli változatosság tálán abban rejlik, hogy ez vagy amaz k. a. nem fehér hanem rózsaszínű, ruhában, jelen meg, vagy hogy ,G. k. a. már nem 1 és fél hanem teljes 2 óráig szakadatlanul járja a csárdást, mint mondani szokták „echt magyarosan.“

Körüivezetem egyszer a nyájas plvásónöt a vigarda termeiben, mindjárt a terembe léptekér megpillantjuk y.

k. át csupán gróf és bárócskától környezve, jaj annak a kékvérűnek (noha talán ő sem az) ki lánczra kérni jő — fitymálva lenézetik; pár lépéssel tovább ül H. k. nagyon csinos alak sugárzó fékele szemmel, de annyian álják körül, hogy lehetetlen feléje’.Jcsák közelíteni is, végre — n szerencse kedvez ■—engagirozza de csak a 12-dik tourra. Menjünk csak tovább egy — két jépéssel Ott ül egy. sárga ruhás barna diszilékkcl (jó Ízlés I) de ez azt hiszi hogy ős apja még Noé bárkájából való és a tánezra felkérő ha nem tudja magái legitimálni, hogy legalább 1000 éves,ősöktől származik fél rőfnyi. „Ne- e- ein tánczolok" ot kap.

Mindjárt mellette Ül egy csinos lányka, kit ma hoztak először bálba „Hic Rhodus, hic.salta“ azon meghagyással, hogy anyja engedelme nélkül mítsem tegyen,jő természetesen égy tánczos a szokásos „Szabad kérnem“- mel tessék a mamától kérdezni válaszola kis fr'unserli; de a mama nem engedi még meg; lánczosuuk tehát jónak látja némi conversatiot kezdeni „Hogy mulat nagysád? Tessék a mámától kérdézni“ a szerfölött naiv válasz. Ha ezeket is elhagyjuk akkor már oda jövünk hol csekélységem szokta a bál jelentékeny részét tölteni — a buffétbe onnét nézem őket s gondolom a magamét, csakhogy az ily szemlélendő mulatság nem ér annyit, a mennyibe jő.

Valahányszor bálról van szó eszembe jut Mihaelis ki nejét és leányát sohasem bocsájtá semminemű, bálba a felől kérdeztetvén kérdi. Mi a bálnak lulajdonképéni czélja? Az hogy az éretlen diaiatokat a társaság számára kissé megköszörüljék. — Ez nagyon szép — féléig Mihaelis — de én nőmet és leányomat köszörülő köveknek idc'nem adom; ma holnap már nálunk is jelentékeny lesz azok száma kik hasonlag vélekednek. — Elhangzott a farsang hattyúdala is, elmúltak a számtalan bohócz estélyek, a créche bál ismétlése, a „Neue Welt“ szokásos zaját is csend váltotta föl, minélfogva a képviselők nagy része hamarább és pontosabban megjelennek a gyűléseken a „Neue

I Wellsben a mulatságot de nevezeteden az árszabályokhoz hozzá kell szokni, mert furcsán esik először midőn egy vacsoráért, melynek egyedüli dísze 2 pulaczk pezsgő (a benn levő vízzel együtt) 20 30 frlol kell fizetni és a külön a nehány czigaretlliért járuló 3 frlol; itt legalább előfordulnak piguans esetek melyeket mind a nyilvánosság elé r hózni nem lehet de a következő megérdemli.

Albion egyik dicső fia a „Neue Well* bizonyos rendes látogató, nejével ül az asztalnál, hozzá csatlakozik . egy ismeretlen harmadik ki azonban az ánglus szépje iránt nem viselte magát úgy a mint az neki Ínyére lett volna; folugrik tehát és arczul csapja, ez dühösen felugrik és kiáll: Uram tréfából vagy komolyan telte ezt? Komolyan a monoton válasz az anglus részéről — No ez szerencséje mert jegyezze meg magának, hogy én ilyen tréfát nem értek.

A carnevaliadák miatt alig marad idő másról szóllani következik a hangversenyek egész tengere, és még egy „Fiaker elite bál“ a kinek kedve és bátorsága van nézze meg. ."it -l •, •, ii(:-siM,ipM

Színházi hirek között eiplitendő a színi tanoda két legtehetségesebb tagjának föllépte: Rakossy Sidonia és Helvey Laura kik kitűnő tehetségeik miatt megérdemlik .a közönség és sajtó tetsznyilalkozalait.

Sajkay Béta

Vegyes hirek.

— Tóldy János a hires birkózó Sárospatakon hagyott egy páf fogát. Folyó hó 13-íkán mutogatta magát s egy pár markos tanuló oly erővel találta megfogni a fogában tartott kötelet, hogy az jónak látta, minden fogastól együtt Szájából kijönni, 'jöbb volna mar neki is habárain pihenni, mint itt és amott 60 éves tetemeit pásttá nyereség vágyából gyötörni. ,,.

— Berettyó Újfaluban takarék penzióé létesítésén fáradoznak, melynek alaptőkéje 75,000 frtban állapitatott meg, mely 1500 darab 50 forintos részvény által lesz fedezendő; az alapító tagok 800 részvényt, maguknak megtartván, 700 darabra aláírási iv nyilától! ; az'első fizetési részlet a részvény 30^ tólija azaz 15 frt mely á közgyűlés által meghatározandó időben tejjesittelik ; a többi részletfizetési határidők kijelölése szintén a közgyűlés feladata leend. Ha figyelembe vesszük B. Újfalu helyrajzi fekvését, melynél fogva a sárrétnek, söl az egész termény-gaz- <iag vidéknek központjává lelt, ,s folytonosan népesedő vásárjai áUál napönként emelkedik: mi .csak' szép jövőt ígérhetünk a vállalatnak A nevezett alakuló takarékpénztár egy aláírási; ivet szerkesztőségünkhöz is beküldvén, felhívjuk aláírás végeit mind azokat, a kik nevezett pénzintézetnél részvények birtokába óhajtanának jutni. Meg- jegyeztettvén, hogy az aláírás, márczius hé végéig id. elnök Vass Jenő úrhoz beküldéndö lészen. . ,

— A szabolcsmogyei takarékpénztár egylet márcz. hó 7-dikén tartott nagy gyűlésében az 1869. évi 14,411 frt. 18 kr. tiszta jövedelmének ‘/10-ed részét; 1327 frt 10 kr jótékony ezélokra következőleg osztotta el: 1) Hon- védmenház javára 500 ft, 2) Káliói kórház 300 ft,.3) Viz károsultaknak az eddig adott 40 fton felül 150 ft; 4) Közös iskolára 100 ft, 5) Igazg, rend. alapul 150 ft, 6) Batty- ányi szoborra .50 ft, 7) Pesti kisdedévé országos egyletnek 50 ft, 8) Sétányra N.-Killéban 27 ft. 10 kr. összesen 1327 ft, 10 kr. Kamat s osztalékban kiadatölt mindeu részvény után 33 ft, 20 kr; a tartaléktökéhez csaloltatott 3981 ft, 36 krí nyiigdij tőkéhez 1327 ft, 12 kr Alelnöküj Mészáros Dániel választatott meg.

Nyíregyházán f, hó 12-kén tartotta meg Reményi Ede élőre hirdetett hangversenyéi A hazai sőt az európai közönség előtt sókkal ismertebb már az 5 neve a művészet terén, mitsemhogy szükségesnek tartanák^ akár nevo mellé elismerő epithetonókat ragasztani akar pedig játékát dicsőítő phrasisokkal magasztalni. Ezen egy ki fejeő nagy hangú nyilatkozatukat nein olvasták a „T. V.‘ előfizetői, és így a tárgyban Ítéletet nem hözháthak.

Ugyanazért én a I. olvasó közönséget csak arra hívőm fel, méltóztassanak megolvasni mégegyszer az én czikke- mel a „Tiszavidék“ 7-dík számában a „polgári egyletéről és azután kegyeskedjenek megolvasni a „Ny. K.“ 9-dik számából a „kasino egylet több tagja“,által beküldött nyilatkozatot; higgadtan, minden elfogultság nélkül, és én teljesen reményiem, hpgy mindenki megfog győződni, hogy czikkomnek mind kiindulási pontja, mind iránya, mind modora, egészen más, mint ezt a tisztelt urak elferdítve felfogják, s hogy ama sarokban semmi szándék nincs, sem a bujtogatásra, sem az egyetértés megzavarására, ott a múltról van szé, s ha annak festésénél egy két árnyéklat nem hízeleg minden embernek, arról nem lehelek. Bizonyos embereket, bizonyos oldalról jött bizonyos hangok mindig túlságosan felingerelnek, — s vak szenvedélyökben a legártatlanabb dolgokból is szeretnének valami nagy bűnt ki erőszakolni.

Oly czikkek írásához, mint a minő az, a melyek önöknek olyan rosszul esik, mindaddig joga van minden kinek mig a társadalomban a polgárok nemcsak nagy szavakkal, de letleg is össze nem olvadnak. Ezt óhajtanák elérni, nem pedig az ellen működni. Kísértsék meg önök az egyesülést, majd meglátandják mennyiben volt igazam.

Szerkesztő urat pedig arra kérem, hogy ezutánra megkímélhesse magát a nem érdemlett megtámadásoktól, a beküldött csikkeket veres krétázza ki maga elősző;- azután küldje el a veres krétát a kaszinóba ott is térüljék ki belőle a mi nem tetszik; állíttassa végre vissza a ceiisu- rát s amit ez meghagy, azt adja ki csak. Jótállók érte hogy senki sem fogja bántani.

, Grachus.

Válasz a vén bőgőnek.

Folyó Márcz. 7-diki „Tiszavidék“ 10-dik számában megjelent s a sz. mihályi dalárdára vonatkozó czikkéro, mint dalárdái tag, következőkben1 láttam szükségesnek válaszolni. '

Előszűr is, köszönetét uz elismerésért..— Ajni per dig a daláVdislák egynémelyikének hangsimaságát illeti: igaz, némi kívánni valót hagy fen. — Azonban liá meggondoljuk, hogy dalárdánk tagjainak nagyobb része — a tanítók kivételével, kik annak hogy ügytegyem ki, magvát képezik, ^4 Csák elemi iskolákat '.végzett mesteremberekből áll, kiknek nem' sok módjuk volt,/^-’kivált addig mig a dalárda Kalmár Péter ur ügybuzgósága folytán létre nem jött — hangjukat idomítani: nem nagy hiányul tűnik fel egy kis hiba, annyival inkább mert meg van béntiök nz igyekezet, minél nagyobb tökélyre juthatni.

Igaz hogy a meghívókon nem volt semmi jétékony- czél megemlítve, a mint hogy a dalárda egyedül a maga javára, és pedig azon czélból tartott 3 Ízben is tánczes- télyt, hogy az igy begyülendŐ pénz segélyével a f. évben tartandó pesti országos diilár ünnepélyre felrándulhasson, de a bevétel a kiadáson túl oly csekély — mint egy ötven forint a 3 estély után — hogy ez még távolról sem fedezi 12—16 embernek utazási költségeit.

Nem áll az ön jóbarátjának azon állítása, mintha a bevett összeg egészen „gyantára fogyott volna el;“ — mert ha bár olyas neműre történt is csekély kiadás, a mint hogy kevésből sok nemis telhetett, mint a fentebbiekből kitetszik, sokkal nemesebb czél lebegett előttünk. — Ezen felül jótékony czélra is áldoztunk, a mennyiben a Petőfi szobrára 5 irtot küldött egyletünk.

Hogy némely dalszerek recsgésén észlelhető volt a túlságos gyantázás, sajnálattal kell beváltanunk, igaz: de bogy|semmi;illetlenség, annyival inkább semmi botrány nem történt, mégtalán inkább érdeméül szolgál anem hangszétdulja a fájdalom, s minden nap mély nyomokat hágy annak tiszta tükrén.

. El mult a zordon tél, melynek fagyos dérvirágai oly jól|iUetlek a meg csalt kebel fájó érzelmeihez, a tavasz elhozta zöldlombjait, madarait, virágait, a természet mindenütt a feltámadás dicső reggelét ünnepelte: csak az ö keblébe nem ütött tanyát semmi uj öröm; virágai nyújtottak számára némi szórakozást, de azokon többnyire az ö könyei ragyogtak harmat csepek helyet. A csendes cslvé- ken zongorájához ült s olyan fájdalmas olyan síró volt annak minden hangjai Néhányszor Pétert is körtyekre fakasztotta kedvencz dallamával, a melyet rendesen minden nap eldalolt.'

Egy estve épen zongorájánál ült Gabriella, s Péter az ajtóban megálla hallgatta a síró dallamot;

„Víg az élet a pacsirta hang deríti a mezőt, Szánj meg oh 1 ég, szánj meg engem, ad te vissza nekem öt I ... Szóm pusztán hangzik el, .

Csak a köszirl felel I így lesz majd nyugalom Nekem a sirhalom I

Hütelen te majd ha látod sírkeresztem gyászjelét Majd ha egykor vélt kedvesed lelke busán int

feléd:

Juttasd eszedbe azt,

!, Ki érted zeng panaszt, így lesz majd nyugalom Nekem a sirhalom!

___*

M

időn az utőlsó hangok elhaltak ajkain lehajtotta ázás lejét, kis kezeire támasztva és keservesen sirt. Péter nem akarta zavarni e szent fájdalmakat, s épen észrevétlenül távozni akart, midőn Gabriella fuldokolva hirtelen felugrott zongorája mellől s száján a vér iszonyú mennyiségben kezdett ömleni; Péter azonnal mellette termett, s egy nyugágyra helyezte, a kedves gyermek arcza egy ha ■ lottóhoz lett hasonló, s fájdalmas pillantást vetett Péterre, de mely pillantásba az öröm is vegyült.

— Ah Péter 1 — monda suttogva — meghalok, jobb is lesz nekem oda fent a fénylő magasban, ez a föld . csak fájdalmakat terem.

— Nem kedves Gabriella, kegyed nein fog meghalni kegyed még boldog leend I

— Nem, érzem hogy soha! Ugy-e Péter ön legalább meglátogatja síromat, a fejér rózsákat melyeket úgy szerettem, oda fogja ültetni, és ápolni, öntözni fogja azokat? Ugy-e Péter ?.. • ígérje meg ezt nekem, ah én önhöz hár láttán valék, de megbocsát, s nemes lelke meg fog emlékezni ream... a fejér gálámból önnek hagyom,... ápolja szegénykét, hisz önt úgy szerette....

Szavait a vérömlés elnémította, Péter kiáltására Szenveiné előjött, s kimondhatatlan fájdalommal sikollutt fel a vér láttára, mely a padozaton piroslolt,: mig Péter orvosrután futott:

Az orvosi szerek némi üdülést eszközöltek, de a belső fájdalmakat meg nem szüntethették, s a vérhányás koronkint nagyobb nagyobb mennyiségben ismétlődött. Az angyalfö eltorzult, rajta már a közeli halál zöldes színű lehellete volt észlelhető, s ágyát csak ritkán nehány pillád natra hagyhatá el.

A nap szépen ragyogott egyvasárnap délután, a fejér rózsák dúsan .virítottak, a lugas oly szép volt, mint midőn azt először láttuk, a természét egész nagy szerű pompájában mutatta be magát, és Gábríella kikiyánkozott a lugasba, SzenTeiné és Péter támogatták roskadozó lépteit. Megállt a thea rózsák előtt s fájdalmasan beszélgetett velők:

— Kedves szép virágaim, én nem sokára elhagylak benneteket, do ti elkísértek engemet ugy-e, síromon is ily szépen fogtok virítani? Ah ti jobbak hivebbek lesztek mint az emberek.

Körül vezetteté magát az ágyak közölt, megcsókolta virágait és elbúcsúzott mindeniktöl, aztán a lugasba mentek, de a Gábríella lélekzetvétele mindig halkabb és lassabb lett, már csak alig tudott érthető hangokat adni; Szen- yéiné és Péter kétségbe esetten néztek egymásra... .most (elemeié a kék égre megtört üveges szemeit, a mellette levők kezeiig görcsösen szoritá meg, s töredezett . halk hangon sutlogá: — Oda megyek.. .ab mi jő lesz ott nekem, eljöttök ti is.. .hiszen csak ti ketten szerettek engemet, addig majd szép kertet alakítok ott.. .ott.. .abban a csillagban I Jertek mondjuk el mégegyszer utéljára kedves dallomat: „Hutelen tel“.. .többet nem szállott; Szenveiné és Péter szemeiből szőrűn omlottak a könnyek, s midőn nnnak csepjein át Gábriellára tekintettek, a kedves lény nem voll többé, lelke oda repült a ragyogó csillagba

A koporsót fejér rózsákkal díszítették föl. a fejér galamb is a halotti kísérethez csaktlakozolt,és többé nem ment vissza a házhoz, hanem ottmaradt a barna sirhalom- nál, keservesen turbékolva, mint ha vissza bivogatná úrnőjét az életre A sirt nem sokára gyöngyszinre festett kerítés vette körül a fejér rózsákat Péter oda ültette a kertté alakított sírra, és azoknak oly hűségesen gondját viseli, bogy még most is gazdagon virítanak. A fejér galambot egy reggel élettelenül véresen találták a virágok között. A temető őr azt mpndotta, hogy egy forradásos képű ur lőtte meg; Péter betemette a hit állatot a sir virágai közzé.

Még csak nagyon kevés a mit mondani akarunk Gyula, a ki arczsebéböl hamar felüdült, csak.egy széles forradás maradt arczán, épen a Gabriella temetése napján tartotta esküvőjét, de a frigyen nem volt Isten áldása, mert neje egy kaczér, kicsapongó divnthölgy volt, a ki az öreg Ecsegi halála után,, egy pár év alatt Gyulának minden örökségét eltékozolla, s midőn többé nem volt semmijők, egy udvarlójával megszökött, bárom neveletlen gyermeket hányván maga után. Gyula még ma is él, senkisem ismerőn fel benne az egykori világfit, haja egészen megöszült mankón jár, mert a drága mülábat'nincs módjában megújítani mint napdijjas írnok nyomorban él, gyakran látják könnyezni egy gyöngyszin rácscsal kerített sir elölt.

Péter nem nősült meg, ma is szorgalmasan ápolgalja a Gábríella sírján a fejér rózsákat, kitartó szorgalma folytán szép vagyonra telt szert s jótékonyságáért köztiszteletben és szereidben részesül.

És Szenveiné máig is siratja egyetlen leányát, s midőn élettörténetét elregéli, nem csak férje hű, de Gáhri- eltája szerencsétlen szerelméről is megemlékezik, nehezen várva a pillanatot, melyben ö is oda mehet á fejér rózsáé sirdomb alá, álmodni szebb hazát, örök tavaszt és örök szerelmet I... a melyekről Gabriella ott már oly régen álmodik!. . (Vége.)