Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-03-07 / 10. szám

IV évfolyam.

, mártius 7. 1870.

Szerkesztői iroda:

NYÍREGYHÁZÁN,

Egyliáz-utczn 170. sz. a.

Kiadóliivaiai

ifj. Gsátliy Károly

könyvkereskedéseiben Debreczen ós Nyiregykó

Bérmentellen levelek el nem fogadtatnak.

Vegyes tartalmú hetilap.

Nyílt tér alatt minden három hasábos garmondsor 25 kr. és 30.kr. bélycgdij.

É

Előfizetési dij:

Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.—

Félévre

.............................3.—

É

vnegyedre........................1.50

Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri igta- tásánál 5, többszörinél 4,— hélyegdij 30 kr.

Előfizethetni Nyíregyházán és Debrecenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben,

S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál,

Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál egyszersmind hirdetések is felvétetnek.

Nyíregyházán márczins 1.1870.

(Gy,) Az ipar és kereskedelem emelésére alig találhattak volna ki a kormányok czélsze- rübb segédeszközt, mint az iparkiállitásokat. Nem azon arany és ezüst érmek jutalmazák a már rendezett kiállítások alkalmával a szorgalmat és tudományt melyekkel a kormányok megkoszoruzák, a neműkben legkitűnőbb csikkek kiállítóit: de annál sokkal messzebbható nyereményben részesültek az által, hogy a kitűnőségek neveit sebes szárnyakon röpítette a hirminden felé; az európai hir mellett megnyillott az európai piacz, némely nemzetek oly iparczikkjei számára is, melyek az előtt ismeretlenek valának. Hogy többeket ne említsünk a magyarországi lisztkivitel a legnagyobb részben a londoni világkiállításnak köszönhető, hol a debreczeni gőzmalom Európa minden e nemű czikjeivel nem csak a versenyt kiállotta, de legtöbbjét fejül is múlta.

Egy világtárlaton, vagy egy nemzetközi kiállításon összevannak halmozva, az ipar, gazdászat, kereskedelem, művészet legren.e- kebb darabjai, sokat találunk ott olyat, a miről eddig fogalmunk sem volt, a remekek látása inig egy részről bámulatra indít, más részről felkölti keblünkben a vágyat, hogy ahoz hasonlót vagy még tökéletesebbet tudjunk elő állítani, tanulásra, igyekezetre buzdulunk, az igyekezet kitartással párosulva sikerre vezet, s észrevétlenül emelkedünk azon színvonalra, melyre, magunkra hagyatva soha sem emelkedhettünk volna.

A kiállításokon tehát a gyengék sokat tanulnak, az erősek jutalomban részesülnek, hírre, piaczra tesznek szert. Szóval a kiállítás az iparnak leghatalmasabb emeltyűje.

Ha van nemzet, mely politikai gyászos múltjának befolyása, folytonos nyomása alatt oda lön kényszerítve, hogy folytonosan ön- fentartásáért kelletvén küzdeni véres harezo- kat, elhanyagolni volt kénytelen minden más tért melyen a nyugalomban élő népek óriás léptekkel törtek előre: úgy az csak a magyar nemzet lehet; s most csak úgy érheti be az előre haladottakat, ha a más népek vívmányainak elsajátítása, viszonyaink és körülményeinkhez alkalmazottátidomitása által törekszünk kipótolni a mulasztásokat, ha mindenütt tökéletesebbet igyekszünk előállítani az eddigieknél.

Olvasóink előtt nem mondunk újságot, midőn a Pesten rendeztetni tervezett átalános magyar iparkiállitásra vonatkozva akarjuk megyénk közönségét figyelmeztetni.

Az ügy még a kezdeményezés stádiumában áll, de folytonos figyelemmel fogjuk kisérni annak minden mozzanatait s annak idejében el nem ihulasztandjuk olvasóinkat mindenről, mi idatartozó leend értesíteni.

Most egyelőre annyit jelezhetünk e téren hogy a jövő nyár folyamán Kasselben rendezendő általános kiállítás bizottmánya, nemzetünket azon figyelemben részesítetté hogy Wagner László budai lakos szakférfiúnkat a

kiállítás érdekében megbízottjává nevezte ki, s ezáltal biztosítani kívánt bennünket, hogy érdekeink az ország egy küldötte, tehát hivatalos tekintély által lesznek ellenőrizve.

Azonban hogy iparunk érdekében ezen intézkedés még nem minden, belátta azt az országos ipar egyesület is, minek következtében kérvényt intézett a fóldmivelés- ipar- és kereskedelmi ministeriumhoz, hogy a kasseli kiállításra egy biztost küld jön ki, a ki a kiállítás megkezdése előtt, valamint annak egész folyamán keresztül felügyeljen a magyar kiállítók érdekeire, és a ki oda törekednék, hogy a kiállási „juri“ minél igazságosabban állíttassák össze.

Teljes reményünk vau, hogy az illető ministerium, belátván az országos ipar egyesület kérelmének szükségét, e tekintetben a legczélszerübben fog intézkedni.

De teljesen reményijük azt is, hogy az iparos és gazdálkodó osztály, felfogván a kor igényeihez mért kötelességéi, minél nagyobb számban sietni fog nemzetünket méltólag képviselni, mire is a kik magukat elhatározzák, előre bejegyeztethetik magukat Wagner László hazánkfiánál Budán, a Klusemann féle házban közel a lánczhidhoz.

De készüljünk minél nagyobb mértékben már jó előre a Pesten tervezett általános magyar kiállításra, hogy nemzetünk a müveit világ előtt e téren is elfoglalhassa a maga helyét, mutassa fel hazánknak kincseit, hogy ismerjen meg benünket a világ nem csak mint elkeseredett politikusokat, de úgy is mint szorgalmas termelőket és iparosokat, kik magukat, a külföld által háttérbe szorittatni nem engedik.

Nézetek a közeledő tisztajitásra vonatkozólag.

A megyei bizottmányok és városi képviseletek üléseiben mint a lapokban erről értesülünk, már több helyen meg pendltletett a tiszujilás kérdése a három év, egy pár hó lejártával elmúlik, a három év elmúltával pedig a tisztviselők mandátuma lejár, és alkotmányos ember, kit a közbizalom ültetett tisztviselői székebe, nem örömest szeretne okol szolgáltaim arra, hogy valaki azon vádat dobja szeme közzé, miszerint a bizalommal visszaélve absolut módon tartja meg magát elfoglalt állomásában ; de más részről az alkotmányosan kormányzotlhaza polgárai is követelik azon jogot, melynek gyakorlása részükre biztosítva van: — a nagy tömeg nehezen várja az időt, melyben jutalmazhasson és büntethessen, mert válusztottai közzül sokan vissza élve a bizalommal mely bennük helyeztetett, nem az hogy megfelelni igyekezlek volna hivatásoknak, de sőt künnyeí- müleg tékozoltak el 3 évet a nélkül hogy csak egy parányi jó emléket is hagynának magok után, ezeket a nép büntetni akarja, s a közügy kárára nem fogja lürni elfoglalt polezaikonja másikat pedig a ki hivatala körében nemesen megfelelt küldetésének, kell hogy megjutalmazza, s a méltó helyre ültesse.

Rendes viszonyok között, e kérdés megoldása na- gyon egyszerű volna, most azonban, midőn a törvényhozás kimondotta, hogy a tisztviselők törvénykezési osztálya a kormány állal fog kineveztetni, s azon körülménynél fogva, mert a megyék s illetőleg a törvényszékek rendezése előtt a kinevezés meg nem történhetik: ünkénytelenül is azon kérdés jő előtérbe, hogy a megyék rendezése idejéig tar- tassék-e lisztujitás vagy nem? és ha tartatnék, választassanak-e mind a törvénykezési, mind a közigazgatási tisztviselők?

A felelet sokkal nehezebb mint gondolnánk.

A választásokat a rendes időn tulhálasztani semmi szin alatt nem leket, a törv ényszékek rendezése előtt pedig a kormány nem kezdi meg a kinevezéseket; ha a nép a törvénykezési osztályt is maga választaná, a kormánynak prejudicálna, s ez a választást a maga idejében csakugyan meg semmisítené, snagy bizonytalanságnak tenné ki a választottakat, sőt, mert a népserüség fölfelé nem mindég kedves ajánló levél, a kinevezéseknél kárt tehetne épen legjobbjainak; de más részről, még mindég a bizottmány és városi képviselet jogköréhez tartozik a törvénykezési osztály hiányzó tagjainak.hclyettesilése, és tartozik mind addig, mig ezen állomások kormányi kinevezés állal nem fognak betültetni: ennek következtében belebocsátkozhatnék a rendes választásba is, és pedig belebocsátkozhatnék jogszerűen, de lermészelesen csak bizonytalan idő tartamra.

Ily visszás körülmények között mi azon nézetben vagyunk, hogy a tisztujitás annak idejében minden esetre megtartassák a közigazgatásnál általánosságban, a törvénykezésnél azonban, csak a kormanyi kinevezés idejéig le folyandó bizonytalan idő tartamú helyetesitéssel, ezt azért mert minden alkotmányos érzelmű polgártól megvárja a haza, hogy a bizalom idejének kileltével, megbízatását letegye és a jogot vissza adja azoknak kik állal megválasztatott.

A tiszujilás kérdésében még mind a inegyében, mind- a városokban csendesség uralkodik, itt ott privát körökből szállingóznak ki bizonytalan hangok, s többnyire a politikai pártok kezdenek együtt tanácskozni; hogy saját embereik érdekében érvényesítsék befolyásukat.

Mi úgy a megyei mint a városi tisztviselöségek betöltésénél óhajtanánk, ha a felzaklutolt pártszenvedély uralma alól kiszabadítanánk magunkat, s a jelöltek megválasztásánál nem a pulilikai pártállást tekintenénk egyedüli képességi tőke gyanánt, hanem mindenek előtt a becsületességet aztán a képességet, és kivált képen, a kitartó tevékenységet; mert becsület és képesség még magában nem elegendő biztosíték arra, hogy a közügyek lolkesen vezettessenek; a qualificationak e két neme mellett szükséges a kitartó tevékenység, mely egész tűzzel és lelkesedéssel karolván fül n közügyeket, képessé leend arra hogy nagyszerű eredményeket mutathasson fel. A jó szolga elvégzi azt a mivel tartózik hűségesen, de a kitartó tevékenységű még annál többet isteszen a mivel tartozik.

Az idő közelgői, nézzünk szét, és tapogatódzunk, vessük le a pártérdekek czéltatan szenvedelmét, s csak a közügy, megyénk, városunk érdoke és mindenek felett az igazság vezessen bennünket. Grachus.

Nyirfalombok.

vui.

(Egy deserteur. Hol járhat most? Talán planétákban udvarol. Jajneki ha onnan leesik. Megérdemlené I Kontra a játéknak! Rekontra I Udvariatlan vendégek, mogorva házi urak. Kedélyes párbeszédek. Egy üldözött és szerencsésen megmenekült tárcza.j

Karneval urfl egy nap bián nyolez egész hetes uralkodása után egy hatalmas bukfencet veteti, és — mintha csak valamelyik pénzintézet titkárjához járt volna „lecz- kére,“ —jól megtömötl zsebbel eltűnt, megugrót!.

Ki tudná, hol jár azóta?

A „nagy ur“ kedvcncz hölgyeit, a Dournél-t (uj gyöngy) Hairani-Dil-l (kitűnő szivü) Edn-Dil-l (előkelő szivü) mulattalja-e frivol élczelvel és pikánt kalandjaival olt a „fényes kapu“ mellett; vagy a Ganges virányos pártján kaczérkodik valami gyünyörü hindu bayadérrel; vagy épen Afrika sivatagjain, az ottani tätovirozolt szépségek közt terjeszti az európai modern civilísalíot a kánkán, gortyuk-fejdisz, rezgő polka, öles átméröü krinolin, ulsza seprő uszáiy sat. képében? ... ki tudná aztineg mondani! . . . elég hozzá, hogy Európából — ez évre legalább — szerencsésen „kitudiák“ a kalendáriomcsinálók.

Vagy talán tovább is hatolt, mint egy előre gondoltuk? Talán fellövelte magát azzal az„anglius“ ágyújával a holdba, s onnan látogatja sorba a „bolygók és bolygócok“ tisztelt ur hölgyeit,bókolva,hízelegve hazudozva mindenütt ... No akkor nem irigyeljük sorsát, de sőt szánakoznunk kell szerencsétlen vállalatán, mert bizony olyan retlenetes távolban a naptól, kétségtelenül legalább is két-három- száz perczentel hidegebbek és fásabbak „Éva aszSzony unokái“ mint itt a mi földünkön; .... plane Neplunban pedig — körülbelül hatszáz millió mértföldnyire a naptól — aligha nem merő vizbül, gőzből és gázból állanak, s Így az „urfinak“ nem csak diadalai nem lesznek, hanem alkalmasint „ebrudun“ vélik ki ama diszes kérőkből, mint a féle bonvivant, szeleburdi, világcsaló „égiekkel játszó földi tüneményt“ .... Szegény pára milyen nagyot fog pottyanni locscsantti 1

Micsoda? Még szánkazzunk rajta? Azon a semmi- házi, vagabundus gazl'iczkón. ki csak közelebb is annyi „rósz fát“ tett, s mi tűrés tagadás 1 velünk is tétetett a tűzre, hogy most már nem győzzük fejünket eléggé behinteni . . . „hamuval“ . . . bárcsak nyaka törnék valahol, azaz kérem, ez „nyomdahiba“ tőlünk, mert ilyesmit kívánni épen böjtben, könnyen „analhemát“ zúdítana fejünkre, .. . legyen hát — nem bánjuk — főmandarin Cbiná-