Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-02-28 / 9. szám
IV évfolyam. 9. szám. Hétfő, február 28. 1870. \ / * j, Szerkesztői iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Egyhúz-utcza 170. sz. a. Kiadó hivatal ifj. Csátfiy Károly könyvkereskedéseiben Debreozen és Nyíregyháza. Bérraentetlen levelek el nem fogadtatnak. Vegyes tartalmú hetilap. Nyílt lér alatt minden három hasábos gnrmoiidsor 25 kr. és 30 Itt. bélyegdij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6;— Félévre . . . . . . 3:-—: Évnegyedre. .... 1.50 Hirdetések dija : minden 5 hasábos pelit sor egyszeri igtár tusánál 5, többszörinél 4, -— bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is íelvétetnek. Dj gyártörvény Schweicz egyik Cantonában. A gyáripar óriási léptekkel emelkedik a világon mindenütt, az égre meredő óriási kémények, — melyek az elhasznált gőz maradványát sötét felhők maradványát vezetik ki szűk börtönéből, naponkint szaporodnak!; az emberiségszükségleteinövekedéseivel csaknem egyarányban érezhető a munkás kezek hiánya, e hiányokat csak a gyárok által lehet ki pótolni. Azonban tudjuk hogy a gyáripar ismét sok munkás kezeket vesz igénybe, hány ezernyi családok vannak melyek egyedül a gyárokban képesek megkeresni a minden api- akat? És a telhetetlen gyárgytulajdonosok, gyakran csekély osztalék mellett, a szegény ember erejét túlhaladó munkával terhelik őket, gyakran gyermekeket használnak oly dolgokra, melyek azoknak erejűkkel összhangzásba nincsenek; e miatt amazok idő előtt kimerülnek, ezek elsatnyulva teljesen ki sem fejlődhetnek sem testileg sem szellemileg. Az emberiség méltósága, az igazság folytonosan hangosan követelek a munkás osztály kiszabadítását a zsarlók kezei közzül. A gyármunkások tömeges lázadásai, melyek nem egyszer a legirtóztatóbb véres jelenetekben nyilatkoztak: a nyomor hangjai valának az osztó igazsághoz; és az örök igazság ítéletéi a telhetlen zsarolók felett. Minden állam kormánynak kötelessége gyártörvények által védelmezni a nemzet e csaknem legnélkülöz- hetetlenebb osztályát. ;, Közelebb Schweicz egyik városának Zűrieknek tanacstérinében vivatottnehéz harcza társadalmi kérdések ezen egyik legégetőbbjének, t. La'munkaidőknek; a gyárakban leendő beosztásának megoldása'felett. A messzeható kérdés minden oldalról' alaposan és nagy ko- piólysággal vitattatott meg. Azt hisszük, hogy nem lesz érdektelen e.lapok olvasói előtt ezen tárgyról tudomást venni1. .Először eldöntetett^ hogy az államnak van joga, a gyárbeli;munkások munkaidejének szabályozását illetőleg’,határozni. A felnőtt gyármunkások napi dologideje 12 órai tartamra határoztatok. A vasárnapokat^ ünnepeket megelőző napon, a munkaidő 10 órai tartamra mérsékeltetek. Vasárnapokon csak kivételesen engedendő meg a munka; a 16 évet meg nem haladott ifjaknak semmi szín alatt még ekkor sem. A postahivatal órája a hiteles óra. A 12 órányi munkaidő reggel öttől esteli 8 órai közből veendő, oly gyárakban melyek folytonos, meg nem szakasztható felügyeletet igényelnek, a munka idejének tartama hosz- szabb is lehet, de a munkások ezen esetben felvál tandók. Éjjeli munkánál a 16 évet már betöltött egyének használtathatnak egyedül, ez azonban csak a munkás saját beleegyezésétől függ. Ezek után még következő, a munkásokat védő határozatok hozattak: Minden olyan munka, mely a meghatározott órakereten kívül esik, a tulajdonos által másfélszer annyi bérrel díjazandó, mint az azon belől eső. Délben ötnegyednyi szabadidő engedtessék. Ha a gyár a dél ideje alatt bezáratik, a tulajdonos azon esetben köteles más e czélra alkalmas helyiségről gondoskodni. Teherben levő asszonyok lebetegedésök előtt hat, s azután szintén hat hétig a gyárban nem dolgozhatnak. Oly asszonyoknak, kiknek a háztartással is kell foglalatoskodniok, meg van engedve a munkaidő befejezte előtt egy órával a gyárt elhagyni. Különösen érdekes volt azon discussio, mely a gyermekeknek munkásokul alkalmaz- hatása körül folyt. A resolutiok következők voltak: Gyermekeket, kik a mindennapi iskolát be nem fejezték a gyárakban munkára alkalmazni nem szabad. A 14 éven alóli gyermek, csak napi 6 órai munkára alkalmazható. A 14-től 16 éves ifjak pedig naponként 10 óránál több ideig a..,gyárakban nem dolgozhatnak. Az által hogy a gyermeki munkás kéz emberséges törvény által a gyárakból elvonatik, a gyár tulajdonosok nagy veszteségnek néznek elébe, mert a gyermekmunkásoknak igen nagy száma lelhető fel a schweiczi gyárakban: nem is, késtek ezen urak az indítványnak ellenébe lándzsát szegezni. Akadt oly. gyártulajdonos is ki inditványozá, mondja ki a nagy tanács, miszerint necsak a már 12 évet meghaladott gyermekek használtassanak a gyárakban, hanem ezeknek munka idejét fokonként lehess sen 12 órai tartamra emelni. Az indítvány azonban megbukott mert a derék Wälder egészségi szempontból fogván föl a kérdést, a gyárakban való hosszú időt a gyermek egészségére, testének kifejlődésére károsnak lenni bizonyítván be, hogy, az indítványozókat teljesen lefegyverezze, egy nagy'gyártulajdo- nosnak egykor mondott ama szavait idézte: „oly munkás, ki 12 évétől a. gyárban dolgozik, 45-dik évében már..munkaképtelen. Ezekután határoztatott tehát: Hogy a tanköteles gyermekek a gyárakból kizárassanak, s a 12 évet meghaladottak, egész betöltött 14-dik évökig, ugyanott csak 6 órai időt dolgozhatnak. A 15 évtől kezdve az ifjak mint felnőttek tekintendők, ennél fogva ugyanazon törvény hatálya alá tartoznak. Ily módon törekszik a schweiczi canto- nok egyike a különben is leg keményebb életmódra kárhoztatott gyármunkásokról gondoskodni s ezen alattvalóit ki szabadítani a gőgös és mindenütt csak az üzleti nyereséget kereső gyártulajdonosok zsaroló kezei közzül oltalmába fogadni. Az emberiség elnyomatott része érdekében meglepő haladás ez, melyet követni, s szellemében a gyáriparon kívül is alkalmazni, mindazon állagoknak legelső teendője, melyek még e tekintetben hátraál- lanak. _____ „B. K.“ A „Nyíri közlöny1' mint a tárgyilagosság tanára az alkotmány és a szabadsajtó védője: (Vége.) Minden hasonlat sátikálván, lehel hogy mulattató tőr- történetdnkben is van valami, a minek mankóra volna szüksége, hogy megadhasson : azonban mégis nagyon sokban hasonló történet játszatott le a „Nyíri közlöny“ febr. 6-dik és 13-dik számúban, a melyről lapunk olvasóinak tudomások nem Jővén, daczára azon ígéretünknek hogy nevezett lappal polemizálni nem fogunk, kötelességünk lévén az önvédelem — kénytelen a szerkesz'.öseg igénybe venni e lap hasábjait. A „Nyíri közlöny“ febr. 6-diki számában ugyanis a „polgári olv. egylet több tagju* aláiráasal egy az elnökséget terhelő vád jelent meg, melyben az mondatik, hogy a polg. olvasó egyletnek febr. 2-káo tartott közgyűlésére „nem hivattak meg az e g y 1 e t 9 s a s e s tagjai, hanem csak a tagoknak egybizouyos nem tudjuk minő census húz kötött része.“ Minthogy ez másképen eszközölhető nem leho- tett mintha valaki u gyűlést összehívó közegei ily értelemben utasilolla; és minthogy a gyűlés összehív^sa az elnökség kötelességei közzé tartozik: önként következik hogy jelzett polgári bünl csak az elnökség követhette el, Alóliroll tehát, mini az egyletnek akkun elnöke, kötelességének ismert e ama vádala „Ny. K.“-ben visszaula- silani kinyilatkoztatván hogy az „roszukaratu gyanúsítás, meg gondolativá rágalom s a polg, olv. egylet több tagja“ felliivatott. ezen vádnak a nyilvánosság előtti önigazolását a ; de felhivulolt arra is. hogy sértett jogaik orvosolhatása szempontjából álljanak ki nyillan, de mőg azért is hogy ha már ök az egyletben censusokat állítottak fel, hadd tudjuk meg, hogy ök melyikhez tartoznak, vtjjon nem azon censushoz-e „a m e- lyiknok szemében szálka as egylet egyetértése, iránya, szelleme, izmosodása és a melyik gunyhehotávul örvendene, ha azegylelfondorkodá- sja i k miatt s 1 é t in á I I a n é k.“ Hogy ezen nyilatkozata a megtámadottnak, mely oldalról sérthette a nevezett lap szerkesztőségét, azt felfogni képesek nem tehetünk ha csak a rágalom egyenesen nem tölle származott. De hogy a „Tiszavidék“ szerkesztője, miként jöhet a credoba, ekkor midőn egy társulat elnöke a ráfogott vádat visszautasítja, az! még kevésbé lehet érteni. Az egylet volt elnöke, nemcsak a „T i s z a v id ék* szerkesztője hanem ref. lelkész is, kár volt arról a magas paiipáról ily minőségben is meg nem,; leczkézletni, milyen jó alkalom lett volna leCzkfiket adni neki a tárgyilagosságból? ■ | Elég az hozzá hogy s tárgyilagosság nagy roestero és tanára a Ny. K. szerkesztősége; ideotificálván magát a rágalmazókkal, és félvévén nem ugyan a keztyül, hanem a „Gebrüder Múller„ féle tintába mártott tollat, nagy tárgyilagossággal elkezdi a levegőt stcíjelrti; összb'vissza- beszélni mindent a mi a tárgyra egyátélában bem1 lát- tozik. :.. ■■■■-' Azt mondja ugyanis a Ny. K. „hogy* «Volt elnök u r e 1 i s in e r i, hogy a z é g y 1 é;jáf !t i- gok egy része a közgyűlés re in pfg n e ni hivatott; szívesen vés s z.ü k tu d 0 m é- s u I — úgymond — hogy e 1 n e m Jel ft I e g 1 /. á m i t á s n a k, hanem v é I e t 1'6 n n e k v 011 játéka (Milyen kegyesek!) í e 1 i/e I i! ügy ke lenne f e j e z v f Nem gondolnám hogy be lenne fejezve ha csak eddig mentünk volna is! Az én '$oraiml/ól ne lessék olyasmit olvasni, a mit nem irlam, én nyilatkozatomban egy.álalá- bau nem ismertem be, hogy az egyleti tagok egy részo meg nem hivatott, ilyen panasszal hozzám senki sem járult hogy utánna járhattam volna a mulasztás okának, én csak megengedtem hogy „lehetnek olyanok kik a meghívót nem látták,“ ez pedig nagy kulömbsóg. De a vád lényege nem is ebben áll, ha csak arról volna szó, hogy sokan nem hivattak meg a közgyűlésre, itl a vád nem érhetné az elnökséget, hanem egyedül a meghívó közegei; de a vád lényege mely az elnökséget sérti az „hogy az egyletnek csak egy bizonyos nem tudjuk melyik cen*úthoz kötött része hivatott magi“ Ez a vád lett visszautasítva, s ennek igazolására lettek felhiva a rágalmazók ! Tisztelt tanára a tárgyilagosságnak I ne méltóztassék egy ügyes fogással kibújni a felelet alól! Ha önnek vagy önöknek valaki azt mondaná a nyilvánosság elölt; „Csalók- vagytok!“ ós önök ezt rágalomnak nyilvánítanák, s a vádlót egyszersmind felhívnák állítása [leigazolására: vájjon beérnek-e önök azzal, lia a rágalmazó ezt nyilatkoztatná „miután be van igazolva, hogy önök nem szándékosan csaltak, tehál a dolog kivan egyenlítve!,, Nemde ekkor öuök lennének a felperesek és megtámadott becsületük
