Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-12-17 / 50. szám
— „Beregmegye részéről, a d e b r e- czeni kereskedelmi s ipar kamarában id. Jandrisics Antal választatván meg tagul ez a következő nyilatkozatott intézte polgártársaihoz.“ „Tisztelt Polgártársak!“ Beregvárinegye iparos-testületének folyó évi november hó 17-én larlott választása alkalmával szerencsés valék a debrcczeni kereskedelem- és iparkamara tagjává megválasztaná. — A bizalom e nyilvánulását hálás szívvel fogadám annyival is inkább : mert sorsosimlól eredt az, kiknek .őszinte rokonszenvük [félszázadot jóval meghaladó koromnak ismét újabb erőt kölcsönöznek a cselekvésre, kitartást a munkára és buzgalmat a közjó előmozdítására. Megvallom hogy ha annyi tehetséget vihetnék a tanácskozások asztalához, mint a mennyi jó akarattal bírok, akkor az ipart illető határozatok vagy intézkedések alkotásában talán szerény tényező is lehelnék! .... De igy, nekem, és már önöknek is, meg kell elégednünk azzal, hogy miután újabb és jobb eszméket nem olthatok a növekedő korszellem fájába, legalább ápolni és őrizni fogom azt: azaz terjeszteni fogom azon magasabb elmék eszméit, melyeknek valósítása közvetlenül az ipart, közvetve pedig hazánk jólétét czélozzák. Bizonyos az, hogy nemzetünk európai életének első századaiban is már, az ország legvirágzóbb városai azok valának, melyekben a letelepült iparosok érösen képviselték az iparágakat és nyerték később „szabad királyi városok“ czimét minden előjogaikkal együtt. Mig a hadseregek fegyverrel kezökhen védelmezik az országot és megmentik az ellenség dulásaitól: addig az iparos szorgalmasan dolgozik csöndes műhelyében és készíti az ország jólétét, s a hol megtelepszik áldást tenyészt maga körül. Ebből kifolyólag, ha a hadseregek cs fegyverek tökéletesítését követeli a „honvédelem:“ az országos ipar fejlesztését követeli a „haza jóléte.“ A nemzetgazdászat minden ágában, még az egyszerű földmivelésnél is, képző intézetek állítatnak föl, hogy minél okszerűbben gyakoroltassák az, mert csak elméleti és gyakorlati képzettség adhat gazdag eredményt. Az ipart illetőleg: a majdnem öt százados „ez éh- rendszert“ kiszorította az „iparrendszersza- b á 1 y“, mely üdvös eredményt alig hozhat elő, mert el van ejtve általa az iparnak egyedüli biztos alapja az iparos osztály k ép z e 11 s é g e Képzett emberek helyett kontároknak adatott át a tér, kik az ipar fejlesztésére szükségelt képesség elemeit sem bírván, az iparra becsületet nem hoznak és hazai iparunk hitelét aláássák. Az ipar rendszabályok elvetvén az ipar- jogosítvány egyedüli biztos alapját a képzettséget, azt a változékony pénz erőre fektetik, s igy az egész ipar ügyel egy forgalmi eszköz bizonytalan hullámzásainak teszik ki. Nem kétlem t. Polgártársak 1 hogy önök is ezen nézeteket váltván, ha a régi ezéhrendszer csakugyan megszűnnék élni, inkább óhajtják egy uj rendszer alakítását, mint fönmaradását az iparszabályoknak; miért is e részben szives nézeteiket kérem mielőbb velem közölni. Ha tehát ezen, vagy az ipar fejlesztésére vonatkozó egyéb nézetek nyilvánítására nekem alkalom adatik, és ha megválasztásomról az illető helyről a kinevezési okmányom megküldetik, annak idejében meggyözödésszerüleg és szívesen fogom képviselni Beregmegye iparostestületének közvéleményét. És most tisztelt polgártársaimnak irántam nyilvánult bizalmukért szives köszönetét mondva, magamat további bartátságuk — és szerctetökbe ajánlottan, igaz tisztelettel maradok. Beregszászon, november hó 27-kén 1870. id. Jandrisics Antal s. k. Dumas Sándor. + = Hétfőn 12-kén érkezett, s közlött távirati tudósítások szerint Dumas Sándor Plysbe, Dieppe mellett, fiának egyik jószágán 67 éves korában meghalt. Ha e Jób posta béke idején érkezik, a franczia lapok mind hosszú necrologokban adták volna meg a veterán regényírónak a végtiszteséget. A franczia nemzet, mely ma kétségbeesett erőfeszítésben véráldozatokkal igyekszik leróni az döbbeni regime szégyenét, most kénytelen egy olyan Írót, ki a franczia nemzet irodalmi nagyságának egyik legszorgalmasabb elöharczosa volt, minden pompa, minden szertartás nélkül sirba tétetni engedni, s a harezok sivár lármájában, mely most ez országban tombol, halálának szomorú hire, alig hathat el az érdekleltek fülébe. Azon iró, ki munkáival milliókat keresett, távol az általa hőnszeretett Páristól, minden földi vagyon nélkül halt el. A hol olvasó közönség van, mindenütt ismerik nevét és regényeit, melyeket mesés gyorsasággal irt s melyek jövedelméből nagy összegeket költhetett el, mert — mint 6 szokta mondani — csak pazarolni tudok jobban, mint Írni és a nőknek udvarolni. A kritika sokat harczolt Du- massal s midőn müvei nagyon kezdtek terjedni, az angol sajtóban egész hadjárat indult Dumas ellen „ki felületes, mindig valószínűtlen, de sohasem unalmas.“ Valóban mélységet nem is találunk müveiben, de van azonban ritka találékonyság az érdek lebilincselésére, könnyed és szel- lemdus előadás s ezeken kívül oly szellemi kalandozás, melyet kiváncsién- követünk Iff várából Monte-Christó kopár szigetére, Balzamo csodás bűvköréből a Pliilippinek vadjai közé stb. Nagy termékenységénél fogva abban a gyanúban állt, hogy müveit nem maga Írja, hanem Íratja, s a készet kíjavilgatja; sőt azzal is gyanúsították, hogy megjelent müveket másolgat le kevés változtatással. Az előbbi I vádat czáfolállanul hagyta, az utóbbira pedig azt felelte, hogy a „lángész“ soha sem lop, hanem csak hódit. Százakra megy müveinek száma, noha ezek közt nem ritkák a 8—12 kötetesek sem. Irt regényt, novellát, drámát, uli- képeket, történelmi rajzokat, stb. A történelem azonban nem tartozott erős oldalai közé, meglehet azon szeretetreméltó tulajdonánál fogva, mert szeretett nagyokat mondani s az igazságot oly regényes színbe burkolta, hogy elveszel benne a való. Átalában Dumas Sándort az angolok a romantikus irány kengyelfutójának nevezték, a ki a legtávolabbi határon is túl futott már. 1859-ben Garibaldiról irt regényes rajzokat, melyekre egy angol lap azt a megjegyzést tette, hogy mióta Dumas Garibaldiról irt, kétséges, ha vájjon létezik-e Garibaldi. A számos megtámadások daczára is Dumas népszerűsége elpuszlilhatlannak bizonyult be. Müveit nagy árért fizették a kiadók, s az olvasók tömege soha sem hiányzott. Nincs valamirevaló mivell nyelv, melyen Dumastól számos kötelet ne lehetne olvasni. Nálunk is számos regénye és színmüve van lefordítva, melyeket eléggé ismer közönségünk. Dumas a magán életben egyike volt a legkedvesebb alakoknak. Vidám, kedélyes és élezés ; ezenkívül jó szivü: s ezzel számtalanszor visszaéltek. Előítéletekre nem sokat adott, s voltak dolgok melyeken szerette magát túl tenni. „Ha az ember szellemdusan tesz valamit (ez volt egyik elve) meg lehel bocsátani neki, valahányszor mcgbocsátni valót találunk abban.“ Az utóbbi évtized alatt igen izgékony életet élt. Utazott országból országba, csinált furcsa üzleteket, voltak kalandjai és kellemetlenségei, Öt év előtt Pesten is megfordult, s „irodalmi csevegéseket“ tartott. Nem csak magyar ruhát öltött magára, hanem a „Szózatot“ is lefordította magának s aztán versekbe szedte Egy tér volt, melyen nagy mérsékletet tanúsított: a politikában. Itt nem szerepelt máshol mindenütt, mert még ezukrász és fodrász boltot is tartott egy időben. Az utóbbi években kevesebbet irt, s két év óta alig hallottunk felőle valamit. A betegség négy hó előtt szegezte ágyhoz, mikor a dieppei fördőben volt. Onnan a közel fekvő Ply faluba vitték, s meglehet, hogy temetésén a német sereg egy csapatja is megjelent mert egy távirat szerint a poroszok már Dieppennél voltak. — Élénk szárnyalásu szellemét fia Sándor (a Kameliás hölgy szerzője) örökölte ki az elhunytnak szerelem-gyermeke. Apa és fiú mindig a legbensöbb barátságban éllek s halálos ágyánál is olt állt az ifjabb Dumas. Az elhunyt számtalan müve közül magyarra le vannak fordítva a többi közt Montc-Christo, Margót királynő, Egy orvos naplója, A három testőr, Párisi mohikánok, Fékele tulipán, stb. stb. — Színmüvei közzűl Paul Jones, melyet tiszteletére is előadtak a nemzeti színházban; a „Skót nemes,“ mely Lászlónk kitűnő játéka által emlékezetes előttünk; továbbá „Iíean“, „Caligula“ ; a rémes „Neszlcy torony“, stb. Dumas Sándor 1803-ban szülelett, s néger vért örökölt, s e jelleg szembetűnő is volt arczán. Atyja I. Napoleon tábornoka volt, de már négyéves korában elvesztette, s igy anyja nevelte. Korán foglalkozott az irodalommal, s 1826- ban egy kötet beszélyt adott ki; ugyanez időben tette első drámai kísérletét is, 1832-ben ment Párísba, s itt irta egész könyvtárra menő müveit. á magyar irodalom ébredése 1849 után. a F—ő után. Ki a 48-ki élénk Pestet látta, s fülébe csengett jő ideig az utczai újságárusok kiáltozása ; vagy aki ma a nyüzsgő főváros életjelenségeit figyeli megs például megáll egy füstölgő gözkéményü, százkerokü nyomda kapuja elölt, hol száz meg száz ember naponta ezrekre menő lapot teremi és röpít szét az országban : annak azon halotti csendről, mgly itt az 50-es évek elsőiben uralkodott, alig lehet fogalma. Olyan idő volt ez, mint nagy tengeri vihar után az a csend, melynek sem szele, sem napfénye nincs; be van borulva az egész láthatár, egy egy távoli villanat a sűrű szürke világot alig képes pillanatra átszakitani s bágyadt világosságról nem tudni, vájjon a csillapult tenger vízének viszfénye-e, vagy az elvonult felhők ulólsó villany- töltése .... A halál országa, mely után nem akar, vagy nem tud következni a föltámadás. Egyelőre oly halotti csend volt még az ország fővárosában is, mintha az egész magyar nemzet teljesen kihalt volna. Tudományos egyesületek, akadémia, Kisfaludy-társa- ság semmi életjelt nem adnak; egyelem iskolák üresen állnak; nagy ideig még czigány zenét sem hallani Pesten. Á vers és dalköllészct visszaesett őskorába, midőn a hősök és szerelmesek ajakról ajakra adták a dalt és dallamot egymásnak. Egy-ogy kézirat keringett, melynek nem akadt gazdája ; úgy irta le és tanulta meg egyik ember a másikéról ...........Ilyenek voltak a „Tánczoljatok lányok, tánczoljal ok,“ „A gólya,“ „Honnan jösz te oly leverlen bús pajtás?“ És ezek dallami is csak úgy felhangzottak a pusztán s az ember megtanulta egyszerre, úgy jött, mintha maga gondolta volna ki. A letűnt kor irodalmi férfiúink nagy része fogva vagy üldözve volt; tetemes rész a hazán kívül más a hazában bujdokolt; az idősbeket, Garayt, Vörösmarty, Bajzát megtörte a nemzeti balsors; Czuczor Pesten volt fogva ; Józsika, Eötvös külföldön; Petőfi lantja örökre elnémult; Tompa, Arany vonakodtak megszólalni. Féltek hihetőleg, hogy lantjok visszás hangot ad. Az első érülés a nemzeti színháznál történt. Itt korán megkezdték az előadásokat; szerényen, félve, s alig pihegve, mint az újszülött gyermek kezdett lélegzeni e nemzeti intézetünk. Az első mozdulatra a színház leginkább is volt hi- : vatvn. Nevezetesebb!) tagjai, akibujdosott Égressyn kívül csaknem mind együtt voltak. A vezetési Fáricsy vitte; Lendvay, Jókayné, Hollósy annyira vonzották feléje a közönséget, hogy az a bécsi lapok irigységét is fölkölló. Hogy ne? Hisz ez volt az egyetlen hely, hol még le- ! helett magyarul beszélni hallani és magyarul érezni; de l csakis érezni; az érzelem, a gondolat kifejezése, n tetszés és nem-tetszés jelei tiltva voltak. Ilyes nyilatkozatért a nemzeti színház karzatát még 1850 augusztusában is bezárták. A színház után a szépirodalom kezdett nagy lassan, óvatosan megmozdulni; lalán az anyagi szükség együtt működött a szellemi szükségérzeltel, hogy végre a fehér papír nyomda-festéket lásson. A Walkyr-szorepet a szegény, beteges Nagyig- ii á c z vállalta magára. 1849-ben november 15-én szerény félívnyi lapocskát indított meg „H ö 1 g y f u t á r“ név alatt, s igyekezett a szétüzött irodalmi erőket e körül őszszecsoporto- sitani, Eleinte igen gyengén sikerült ez. Jó ideig minden betűje a szerkesztő és akkoriban igen mozgalmas és mindenre vállalkozó Szilágyi Sándortól került ki Csak később szólalnak meg Y ahol Sándor, 0 b árny i k, M e n t o v i c s. Majdnem egyidejűleg a Hölgyfutárral a napi sajtó más orgánumai is megindulnak. így noveniberhó végén a ,Figyelmc!Ö’,a„HigyarHirlBp“és,R«- 1 i g i ó.“ November 27-kén az egyetem megnyitásával össze- esöleg hallani Pesten az első czigány hegedűt. A szépirodalom máig fenmaradt neveiből egész az év végéig nem láttunk mást, mint Tóth Kálmán és Z a 1 á- r é t; P. E. név alatt Pap Endre is megszólal végre. De már az uj évre Nagy Ignácz, Franken- burgtól és Kovács Páltól is igér müveket, s az újév valóban nem kis rohammal indul meg. Már januárban ott látjuk Gyulait, Szatmáry Pált, Lisznyait, Garayt és Császár Feren- czet; februárban Ke 1 menfin, Kutliyn („Lajos“ Parisból) és Bereczen kívül, föltűnik egy költemény alatta az A. betű. Nem ok nélkül hitték és remélték, hogy az A. betű Aranyt jelenti, mint később május felé a T. betű Tompát: inert lassankint e hetük kinőtték magukat, még pedig igen sajátszerüen. Például február 3 kán egy költemény alatt a puszta A . . . betű áll; áprilban már A ... ny és csak később „Irószobám“ czimü versével köszöntött be saját neve alatt; hasonlólag tett Tompa is, mig végre színről színre megjelent. És ez igen jellemző a magyar irodalom akkori helyzetére nézve. A költő elsírhatta panaszát titokban; Vörösmarty megírhatta a „Vén czigányt,“ Tompa a „Gólyát“, „A levelet egy barátom után“, Arany a „Leteszem a lantott“ s el is olvashatta barátainak, kik leírták és tovább adták, hogy a nemzet fájdalmainak tolmácsul szolgáljanak : de a nagy közönség elé, mely fölött a politia vasvosszöje lebegett s mely gondolkozásmódra sem lehetett többé a régi, nem léphettek nein mertek lépi más, mint a groteszk humor köntösében, a kétségbeesés humoráéban, — ha e szó kifejezné a valódi érzelmet. Ne csodálkozzunk hál, hogy Magyarország megmaradt egyik első költője a közönség előtt újból megjelent első költeményében igy ír: „Ne lenék csak ilyen vén, Trillaárom haj 1 Irótollam letenném Trillaárom haj; S beszegödném maholnap Csizmadia inasnak Trillaárom haj 1* Az Albuin-irodalom a Reguly-albummal (Toldy szerkesztése mellett) vette kezdetét. Eredeti, hogy az akkori érzelmek mellett, még ez is visszahatást kellett. „Kell is nekünk ujgur, esuvasz meg csermisz — mondja a „Hölgyfutár“ — más kell most a magyarnak.“ De azért Jókai „Munkácsi rabját“ mégis közli belőle Nagy Ignácz. Különben Jókai az időben „Sajó álnévvel irt és beszélyei csak növelték azt a hatást, melyet 48 előtti működése költött volt föl. (Folyt. köv( P. 8z. K. Vegyes. — Egy meszes kaland. A „Vasmegyei Lapok“ a küvetkezö érdekes örténet két hozza Szombathelyről: Egy közelebbi éjen történt. A holdvilág sűrű fclhők- mögött ólálkodott. Az óra éjfélt ütött, egy ablak megnyílt, s azon egy gyengéd női alak lépett ki, hogy egy sóhajjal karjaiba ömöljék az ifjúnak, ki öt már épedve várta. „Jer, jer, siessünk hogy feine keltsük a keményszívű apát, ki boldogságunkat vas kézzel akará szétdulni.“ És siettek. Az udvar, a kert már mögöttük volt, s még csak egy kis kanyarulat hiányzott, hogy a biztos szabadot elérhessék. De ö fátum, és meszesgödör? A hold nem világolt, a szerelmesek pedig amiigy is vakok, igy történt hát, hogy a mi gyengéd szerelmeseink nagy siettükbon közös sikoltással egy meszes gödörbe hulottnk. Szabadulni nem lehetett s bizonnyal olt éri őket a hajnal, ha az éji-őr segítő karja mentésükre nem jön. Heloise visszamászott az ablakon. Abelard pedig egy fájó pillantást vetve imádottja után, nagy meszesen ögyelgett haza felé. — Talán most is a meszel keféli. — Még karácsony sincs s már is kapott Kríszkindljt 1 debreczcni patikás. Pénteken ugyanis reggel 6 óra körül a czegléd-utczai gyógyszertárba egy polgár asszony be ment mell-tkeát venni 3 krért. Midőn belépett, a karján egy kisdedet tartott, s azt mondva: „ejnye be nehéz ez a kölyök,“ a polyás gyermeket letette a gyógyszertárban az ajtó mellett lövő díványra, s a pénzt előbb hosszasan keresgélvén a zsebében, — s tehát átvenni oda lépett a dalihoz, s azt nagy lassan felvevőn, úgy távozott el a patikából, hogy u polyás gyermeket ott hagyta a divánon. Korán lévén az idő, a félig felöltözött segéd oda se nézett a divánra, hanem csak besietelt a szobába, s a gyermek olt fekvését csak 7 éra körül látta meg de akkor is azt vélte hogy csak feledséghöl maradt ott. A gyermek 8 ératájhan elkezdett sirni; s mivel az asszony vissza nem jött, a kapitányi hivatal pedig kidöboltalta, hogy a ki a gyógyszertárban hagyta a gyermeket, vigye el azt a hivatalból. — Egy megható levelet kapott az „Igazmondó“ Bárándrél (Bihar) egy oltani becsületes földmi- velö embertől. A nemes szivü ember az „Igazmondó"-bél
