Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-01-31 / 5. szám
5. szám. IV évfolyam. Hétfő, j anuár 31. 1870. Szerkesztői iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Egyhni-utcio 170. sí. a. Kiadó hivatal ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben Debreozen és Nyíregyháza. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Vegyes tartalmú hetilap. Syilt tér alatt minden három hasábos garinoinlsor 26 Itr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban ege'si e'vre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre..........................3.— Évnegyedre.....................1.50 Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri igla- tásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly tn. k. udvari könyvárusnál S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Tisztelettel kérjük levelezőinket, a sürgősebb tárgyakat tartalmazó közleményeket legfellebb Szerdáig beküldeni szerkesztőségünkhöz, a mennyiben a sok oldalról elfoglalt Debreczen város könyvnyomdájában nincs módunkban, hogy kiszedett czikkek kihagyásával elkésett közleményeket adhassunk. Szcrk. A közös iskolákbani vallástanitásról.*) (Gy.) A „Tiszavidék“ folyó évi 2-dik és 3-dik számában egy jeles közlemény jelent meg LitkeyPéter ur szakavatott tollából, melyben a tárgy mélyébe ható tudományos szakismeret, meleg humanitás, és az iró lel- kületét elönkbetáró Optimismus tündöklik elő. Távol állunk attól, hogy toliunkat a czikk kitűnő Írójáéval összemérni bátorkodnánk, vagy hogy megdönthetien érvekkel körülsán- czolt „uj eszméjét“ az ideák szép világából, a rideg mindennapiság elszomorító tájékaira vonnánk elő! Annyival inkább, mert czikkiró ur ügyes csatározó módjára, úgy köriil- sánczolta magát, önmaga ismertetvén meg az ellenvetéseket, melyekkel „uj eszméje“ megtámadható lett volna, hogy ha csatározásba akarnánk bocsátkozni, alig tehetnénk egyebet, minthogy az általa már elmondott ellenérveket ismételnénk. Igaz, uj és szép eszme az, melynek Lit- key Péter ur szerény lapunkban kifejezést adott, az emberiséget a nemes keblek vágyai eldorádójának azon magaslatára kívánja ő emelni, melynek finom légkörében, felolvad minden önérdek, összeölelkezik a felekezetiesség, elmosódik minden földi salak s az emberben az isteni oly tulságra emelkedik, mely többé nem földet, de eget keres! Szép, magasztos! mindnyájan óhajtanánk oda emelkedni. De hol találunk lépcsőket, melyek Jákob lajtorjájaként oda felvezethetnének bennünket?... Rómában talán?.... hol az egybegyült zsinati atyák többsége a csalhatatlansági dogma hitezikkelylyé emelésében fáradozik, hogy ezen dogmával oly tetőzetet adjon a vatikán omladozó épületének, mely alatt az összeros- kadjon, mert hiszen e dogma, magában a cath. egyház kebelében,^ mint nyílt harczizenés a művelődés szellemének, — nem csekély mérvű ellenszenvre talál ? Ki volna eléggé vakmerő azt reményleni, hogy ezen atyák és ezeknek utódai, még egypárembernyom ideiében velünk karöltve fognak emelkedni az emberiség ama magaslatára, s odahagyván a tiarás fejedelmek által évszázadok leforgása alatt nagy gonddal és kitartással emelt felekezeti várfalakat, bizonyos egyházi cosmopolitismus felé gravitálnának ? — Eltürhetnék-e ezek az „eretnek“ vallási elvek tanítását az iskolákban, a nélkül, hogy azokra megjegyzéseiket *) E r.agyon közérdekű tárgy feletti eszmecserére szívesen felajánljuk lapunk hasábjait 1 Szerk. köczkáztatni, sőt érvényesíteni akarni elmulasztanák ? Avagy a magaslatra vezető lépcsőt Debreczenben keressük talán, hol az egyházkerület, nem minden alapos ok nélkül féltett önkormányzatának bástyáját gyengíteni nem akarván, — a közös iskolák ellen nyilatkozott? Különböző indokok alapján, ott mint itt a felekezetiesség medrébe szorittatik a nevelés ügye, ott, mint itt, távol állunk a lépcsőtől, mely korunkban, nem hogy az „uj eszme“ magaslatára vezetne bennünket, de csakhogy a közös iskolák létesithetésére is kilátást nyújtana! Nem akarunk a közös iskolai rendszer elleni agitatio vádjába esni, mint princípium, mint elv, igen szép az, de nem korszerű. íme mily óriási akadályt gördit útjába, már magának a vallásnak mikénti tanítása! És ezen akadály létezni, még nagyon nagyon soká meg nem szűnik; mert feltéve, hogy egy nagyszerű erkölcsi rázkódás következtében, a világ nehány napok alatt; két évszázaddal lö- ketnék előbbre, § mindég felekezetességi visz- szavonás megszűnvén ; vallás tanítása a t. czikkiró ur uj eszméje szerint indíttathatnék meg: mit gondolunk, levetkezbetné-e, megtagadhatná-e az ember magát még akkor is, s képzelhetünk-e előre a közös iskolákban oly fel- emelkedett lelkű tanítókat, kik egy vagy más módon, ha mindjárt csupán melegebb előadás által is, ne iparkodnának kiemelni saját vallásos nézeteiket? Valóban ennek hivésére a legvénnesebb optimismussal sem vagyunk hajlandók; mert inig emberek leszünk, az érdek, az önzés, mindég nevezetes szerepet fognak játszani az emberiség történetében. Mi azon meggyőződésben vagyunk, hogy ha a közös iskolai rendszer utjából minden akadályok el lesznek gördítve, melyek még most elébe oly erős gátfalat állítanak, hogy azokon áthatolni szinte lehetetlen: azon esetben a vallás tanítása mikéntjének problémája, sokkal egyszerűbben lesz megoldható, mint egyelőre gondolnánk. Ugyanis a tárgy gyakorlati oldalát véve vizsgálat alá, a községi iskola rendszernél, mindenesetre el fogják veszteni a hitfeleke- zetek tanítóikat, s ezen veszteség az isteni tisztelet (cultus) egyik tényezőjétől is megfosztja a gyülekezetei. Mi következik ebből? Az, hogy ha a lelkészi hivatalt azon kezdetleges állapotjára nem akarjuk visszavinni, a midőn egy személyben papok, tanitók és énekvezérek valának : gondoskodni kell az egyházaknak vallásos szertartásaik méltóságáról s úgynevezett énekvezéri állomásokat létesíteni. De miként? Mostani körülmények között az énekvezetésért s más egyházi szolgálatokért járó dij csak csekély pótlékát képezi a különben is csekély tanítói fizetésnek, a iűnitásérti jövedelmet pedig a községi pénztárba kell beszolgáltatni, á közös tanitó fizetésére. Újabb és nagyobb, de mégis elkei hihetetlen áldozatokat kellene tehát hozni az egyházaknak, hogy istenitisztelete hátrányt ne szenvedjen. Sok egyház lesz, mely kezdetben idegenkedni fog meghozni az áldozatot s papjaira fogja utalni minden egyházi teendők elvégezését, de végezetre is egyik a másik után létesítené az uj énekvezéri állomásokat. Reményijük, hogy ez egykor, a községi iskolai rendszer teljes életbelépésekor ek- képen fog történni és ezen feltevésünkben megoldását látjuk a vallástanitás mikéntjének is. Ha elemi iskoláinkban nem nélkülözhetjük a vallást, mint az erkölcsi nevelés egyetlen bázisát; ha ezt a lelkészek elfoglaltatásaik miatt egyátalában nem teljesíthetik; ha az emberi önzés és felekezetiesség a közel jövőben nem nyújtanak arra kilátást, hogy egy közös tanitó mindenik hitfelekezet vallástan- ját minden saját tana iránti érdekeltség nélkül képes lenne tanítani : akkor ott lesznek az egyháznak a régi felekezeti tanitók helyét elfoglalandó szolgái, és ezek el fogják végezni a vallástanitást. Nehezen log és sokára ez az idő elérkezni, de mindenesetre hamarább, mintha azt akarnánk bevárni, hogy az emberek emberek lenni megszűnjenek, s szárnyakat öltve angyalokká változzanak. Ez is csak egy eszme, melynek életrevalósága felett, véleményét a jövendő fogja kimondani ! Városi képviseleti gyűlés. Nyíregyháza január 20. (Folytatása s vége). A közelebbi Nyíregyházára vonatkozólag nagy horderejű kérdés vitatása alkalmával, nehány képviseleti tag, aggódva szemlélvén a helybeli lapok szerkesztőségeit, midőn azok a tárgyalás folytán jegyzeteket tőnek, kifejezést is adtak azon aggodalmuknak, hogy nem lenne czélszerü ezen tanácskozás mozzanatait nyilvánosság elé bocsátani, épen azon okból, a melynélfogva a hadvezér nem szokta a csatatervet előre senkinek elárulni. Megvalljuk, egyátalában nem vagyunk képesek érteni , a nyilvánosságtóli ezen idegenkedést. Azt kellene hinnünk, hogy Nyíregyháza csak úgy suttyonban, lopva akarja megszerezni magának a törvényszéket, ha nem lett volna alkalmunk eléggé meggyőződni a felől, miszerint e városnak, akár népességénél, akár kereskedelmi összeköttetéseinél, akár központi szerencsés fekvésénél fogva, igen is döntő okai vannak arra, hogy a rendezés alkalmával törvényszéket óhajtson kebelébe. Sőt ellenkezőleg azon nehány félénkek meggyőződésével, a nyilvánosság az, melynek terén felmutathatja indokait, megismertetheti az előnyöket melyeket nyújtani képes, s ezek által a közvéleményt inkább vonhatja maga felé, mint a titkolódzás által, — mi szükségesnek látnánk, még a memorandumnak is nyilvánosságra hozatalát, mert ebből meg fogna győződni a megye, hogy Nyíregyháza nem költött indokok alapján, nem alacsony vesztegetés utján, hanem gazdagsága, ereje, műveltsége öntudatában, nyiltan akarja megnyerni a törvényszéket 1 És mi ezen indok által vezéreltetve egész nyugodtsággal bocsátottuk nyilvánosság elé a képviseleti gyűlésnek e tárgyra vonatkozó tanácskozását. Egyúttal az előbbeniekkel összefüggésben megmondhatjuk azt is, miszerint a memorandum a küldöttség által elkészíttetvén, a folyó hó 22-kén d. u. tartott képviseleti gyűlésben felolvastatott, a jeles szerkezetű emlékirat csekély módosítással elfogadtatván, egy párban a minisztériumhoz, másik párban pedig a képviseleti ház elé benyuj- tatni liatároztatott; küldöttségi tagokül a város országgyűlési képviselője Vidliczkay József mellé, Kovács Gerő, Bodnár István és Riszdorfer János urak választattak meg, kötclességökké tétetvén, hogy az emlékirattal legfelebb január 26- kán Pestre induljanak. A január 20-diki képviseleti gyűlésben még egy nagy fontosságú tárgy került szőnyegre, t. i. a városi számadások megvizsgálására kiküldött deputatio jelentése. Nagy szorgalommal és kitartó ügybuzgalommal járt el e küldöttség megbízásában, és a nagy munkát, t. i. a város szám- adójainak 1861-től 1868-ig bezárólag megvizsgálását, ala-
