Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-10-17 / 42. szám

»őt darabolná, a nagyhatalmi állásától mefosztaná. A franczia köztársaság, sem a szabadsádnak, sem a népnek ellenségeivel nem köthet békét. Mi nem aksrtuk a háborút, s miután arra kényszerittetünk, elvagyunk hatá­rozva, le nem tenni előbb a fegyvert, míg csak a poroszok kinem merítve a késrekerülésig folytatott liarcz által, fel lesznek tartóztatva a gyilkolásban. Francziaország minden polgára elébe felebbezzük ügyünket. A nyilvános gyűlé­sekben a leghívebb, legvitézzebb férfiak készítsék elő a népet, hogy a déli ligát működésben gyámolilsa, S e gyű­lésekből küldessenek követek, kik a nép liazafiságál fel- gerjeszszék, a a veszélet, mely az országot fenyegeti, előtte megérthetövé tegyék. A polgári, katonai és közigazgatási tekintélyek pe­dig, bírjanak annyi hazafiassággal, hogy előjogaikról, me­lyek oly gyakran szomorú összeütközésekre vezetnek, mondjanak le. Értsék meg azt hogy mi nem akarjuk ma­gunkat kivonni a közpoti hatalom alól, sőt ellenkezőleg, önkéntes fáradozásaink állal megokoljuk kflnnyileni an­nak működését. Az ország több részei követni fogják azon példát, melyet neki a dél adott. Hiszen Francziaországnak és a köztársaságnak jóléte forog kérdésben. Marseille, szepl. 26. 1870. A déli liga bizottmányának tagjai. A szakáiról. i. Nagy gondot szokott viselni a felnőtt ember a a szakaiéra, habar annak okairól igen keveset beszélnek is a közéletben. — „Szakálamra mondom !“ — ezt szokta gyakran a magyar ember is mondani, midőn legféltettebb kincsével, a becsületére hivatkozással akar valamely ál­lítását bizonyítani. Nem kis tekintélye van lahál a szakái­nak a mi hazánkban sein, azért nem véljük érdektelennek, egy edinburgi orvos nézetét közölni a szakáiról. A szakái a teremtménynek őstársa, azért mondja egy zsidó tudós: mi jogosan liiszszük, hogy Adóm ősapánk az ősember elevenségében teremrelelt, s életének első órájá­ban buja fekete szakái diszité- A keleti tartományokban még ma is a Mózes szakáikra esküsznek, és a zsoltáriré nem viseltelék-o előszeretettel Áron tisztes szákála iránt, mely „ruhája széléig lenyúlt?“ A lévilai papok megnötleték szakálaikat, sőt határozott rendelet tiltotta a szakái szélé­nek megcsonkítását. A hosszuszakálaka! az előidök zsidói mint a tisztelet jelképeit tekintették, s annak lenyirása, mély lealázás jegye volt. A pogány isiének (Apolló kivételével) bokros sza­káit viseltek. Az Iliádok első könyvében is emlilletik, hogy Thélis, midőn Jupitert megakarta nyerni, baljával szakalát fogta meg. Hasonló szokás volt a zsidóknál, midőn vala­kinek kegyét megakarták nyerni; úgy fogta meg Amaza jobbjával Joábot szakálánál fogva, hogy öt megcsókolja; az ifjúság legnagyobb istenének az első barkót állóról az oltáron feláldozta. A gyászoló az ö kétségbeeséséi szakála lenyirása állal nyílványitolla. Athenáus után minden görög szakáit viselt Sándor idejéig, ki a macedoniaknak a szakái nyírást megtiltotta, mivel az ellenségüket a harezban szakóluknál fogva meg­ragadhatta volna. Justiniántól az arcznak horzos elődiszi- tése ismét divatba 'hozatott. A régi Görögország bölcsészei hosszuszakáloikról igen híresek voltak; Lucinian pedig említi, hogy bizonyos egyén, a ki tanári állás után járt, szakála rövidsége miatt ezen hivatalra alkalmatlannak ta­láltatott. 400 évig, mondja Ciceró, borbély nem is volt Ró­mában, s ezek először jöttek — Plinius szerint — Iír. e TÁRCZA. Áron. * * 1) Sürgés-forgás egy kunyhóban A moldva határon; Most született a csecsemő, Most született — Áron! Sürgés-forgás egy kunyhóban A moldva határon; Katona a deli ifjú, Katona lett — Áron! Sürgés-forgás a seregben, A moldva határon; „Éljen“ — zugnak — „fejedelmünk, Éljen a bölcs — Áron!“ Andrássy Béla. A nemzeti színház uj kora. Pest, 1870. oki. 11. A nemzeti színháznál tegnap, október 12. örvende­tes ünnepély volt. RibáryJózsef, belügyministeri tanácsos az Ö Felsége által legkegyelmesebben kinevezett uj igaz­gatót, báró Orczy Bódogot vezette be hivatalába, s mu­tatta be az összes személyzetnek. Többszörös éjenncl meg szakasztott és kísértlelk.es beszédben a többi közt kieme­ld, hogy a belügyminiszter, az állata közelebb összehívott cnquele munkálatait magáévá tette, s annak értelmében legkegyelmesebben uj igazgató neveztetvén ki, a nemzeti színház úgy uj szebb korszak küszöbén áll. Továbbá azon reményét fejezi ki, hogy a nemzeti szinház tagjait, valamint eddig úgy ezentúl is a haza és műszereiéit fogja vezetni, s a niüerlö uj igazgató intéz­*) Mutatvány szerző sajtó alatt levő müveiből. 454-ben Szicíliából Rómába, Scipio pedig naponként bo­rotválkozott. s a rómaiak szakáltalanságával egy idejüleg terjedt az elpuhulás és a megromlott erkölcs. A mit az emberiség ősei állítottak, hogy a hosszú haj és hosszú szakái a szabad és nemes emberek tisztele­ti jelvénye volt: az teljesen igaz; az angol szászok soha nem borolválkozlnk, a druidák és bárdok bosszú szekálu­nk voltak, a mint Cesar Írja. A longobárdaik épen szaká- laiktól vették nevüket, valamint Barbarossa (rötl szakálu) Frigyes is. Hosszú szakálaikat a német lovagok akkor hagylák el, midőn a keresztes háború a hazai balári és érdekeket érintvén idegen erkölcsöknek és szokásoknak hódoltak. Látni való tehát, hogy a borotválkozás a szokás ré­gisége által nem szentcsittetett. Hajunkat meghagyjuk, szakaiunkat borotváljuk legújabban, pedig nincs rá okunk hogy az állat kevésbé tartsuk tiszteletben mint a kopo­nyát? — Wihelmshőhébol. A mostanában Wilhcmshöhebe érkezeit levelek közt a Bonepalrc bibornokéii kívül voll egy sajátkezű levél r pápától is,mely valószínűleg az egyház most annyira szo­rongatod fia számára atyai vigaszt tartalmazott. Feltűnő, hogy a császár kíséretében levő főtisztek itt jelenleg igen sok katonai művelet vásárolnak és főleg olyanokat, melyek a porosz hadsereg berendezésére, fel­fegyverzésére, ellátására, s egyem uházásra vonatkoznak. Miután ezen urak közül talán egysem tud németül, való­színű, hegy az olvasmányokkal maga a fogoly császár fog­lalkozik. Legközelebb vadászatok fognak rendeztotni a közel erdőségekben, melyekben maga Napoleon is, ki szenvedélyes vadász, részt fog venni. Ebből látszik, hogy Napoleon fogságának rácsait minden módon igyekezni k megaranyozni. A közlekedés a kaslélybcli idegenek és a kuksoljak közt meglehetősen meg v-n szorítva, ngy hogy sok, Wilhelmshöliébo érkezett idegen kiléte felöl most semmi bizonyost nem tudhatni. Sok idegen érkezik a vár­ba, kik néhány órai ollmulalás után ismét távoznak Sokan azt állítják, hogy Palikao gróf, ki a berlini táviratok sze­rint ideérkezett volna, s itt tartózkodnék még nem látta Wilhelmshóhét. Egy utazó Nyíregyházáról. Tegnap a reggeli vonattal érkeztem Nyíregyházára hova már régen vonzott kiváesiságoin, hogy c hires ujjabb telepitvényt megláthassam. Igen czélszerünek tunt fel én előttem a fiakker helyett az indóháznál álló taliga csoport melyeken az utasok bcszállilatnak a városba, habár néma legkényelmesebben is; de jobb valami mint semmi, és ha már fiakkerei nincsenek a városnak, nagyon helyes hogy azok legalább talyigával pótoltatnak. Nem kevéssé meglepett a vasúttól a városig vezető ul is, mely igen pompásan el van készítve. A fogadóba vitelleai magam. Nagy nehezen fclludlain lármázni a kel- nereket, kik álmos szemeiket bádgyadlan dörzsölve egy- kedvüleg tudtomra adták, hogy — nincs szoba. Ismételt faggatásomra ugyanazon választ nyertem. Ily körülmények között nem lehetek mást, mint jó éjsza­kát mondva az álomnak elindultam sétálni. Tagadhatlan a hűvös reggelen is érdekes volt rám nézve a reggeli vi- lágosodás tartama alatt nézni szét a városon. Alikor már jól leheled látni s én a piaezközepén va­lók, azon különös gondolatra jöttem hogy talán nem is Nyíregyházán vagyok. Hiszen én jó ulon kezdtem a vá­kedései nyomán teljes buzgalommal és szorgalommal oda fognak törekedni, hogy e műintézet is arról tanúskodjék az idegenek elüti, hogy a magyar a kullur-neinzctck közé tartozik, s általában, miután az anyagi segélyezésről kel­lőleg gondoskodva van, azon leszek, hogy a nemzeti szin­ház művészi és szellemi iránya és munkássága megfelel­jen azon magas igényeknek, melyeknek teljesültét a haza tőle méltán megvárja. Az uj igazgatót egyszersmind biztosító, hogy a kor­mány s közvetlenül a belügyniinisteriuni, mind, a nemzeti szinház művészi és szellemi élőhaladást ezélzó törekvéseit folytonosan a legnagyobb készséggel és erélylyel fogja előmozdítani. Mire a nemes báró tartott beszédet, melyben a nem­zeti színház czéljail előadván, mindenkit meggyőzött arról hogy nehéz de magas feladatával tökéletes tisztában van. Azután elöadá, hogy a művészet és irodalom érdekei egy­aránt elöakarja mozdítani; s a törvények érdekében, szi­gorú rend és fégyelem tartása mellett, igazságosan, s az egyesek méltányos kivánalait a lehetőségig kielégítve fog igazgatni. A közvélemény nyilatkozatait figyelembe fogja ven­ni s hasonlóra hívta fel a tagokat is, hogy az alapos és jó— szándékú kritika intéseit kövessék, tévedéseit pedig a jó­akaratért bocsássák meg. Ö az igazgatást az ügyért vállalta el; dolgozni akar, s midőn a színházat vezeti, annak érdekében s emelésére minden tehetséget és tényezőt használni fog. Ugyanokkor 1 bemutató Reményi Edét, kit versenymesterül sikerült megnyernie. E köztetszéssel és zajos éljenzéssel fogadott beszéd után Szigligeti az öszves személyzet érzelmeit tolmácsol­va. halas köszönettel fogadta Ö Felségének ki a nemzeti színházzal már többször éreztette legmagasabb pártfogá­sát, ez újabb kcgyjelét, s a kormánynak és be 1 ügyminis­lernek gondoskodását, mely áltál a sokféle s bizonytalan ideiglenesség után, végre az állandó szinház is állandó szervezetet fog nyerni, s határozott irányban fog vezet- ! telni. Kétszeres Oromét fejezte ki a félolt, hogy nemcsak műszerelő de müérlö igazgató is neveztetett ki a nagy- I nevű báró Orczy Lőrincz ivadékában, ki a mull században a humanitásnak és irodalomnak egyik szdvélnekvivüje volt; a tagok részéről Ígérvén, hogy az igazgató vezérle- i lét, a nemes báró kívánnia szerinl, a legnagyobb buzga­lommal és szorgalommal fogják kövelui. i Végül következeit az egyes tagok berni.tatása, | rosba jönni, s itt belől , a főhelyen, mely különben elég díszes épületekkel van körítve, s a sárfészek nyomai látszanak, sőt az utcza közepén még oly tócsák is vannak hogy a kacsák jó kedvvel lubiczkolhaltak benne. Pedig a ezukrázdaban reggelizésem alkalmával hallóm, hogy a városnak 300,000 frt. évi jövedelme van. Ebből ugy an telnék a „sárba“ is dobni valamit. Boltjai csinosak. Fökép Illincz Gyula könyvkereske­dése és Kliiiczké Pál baj fodrászata vonla magára figyel­memet, ezek — habár más irányban is — a ezivilizaczió terjedésének tényezői. — Illincz Ízletesen rendezte be kis kereskedéséi, ott vannak az ujjahb és l égibb jeles lermé- kei az irodalomnak, aesthelicai müizléssel kiválogatva. A vidék művelődése érdekéből óhajtjuk, hogy a buzgó ifjú könyvárusnak bár kezdetleges, de csinos üzlete mindin­kább virágozzék. Szaholcsmegyc ez egyetlen könyvheres kedése műveltségi hatás tekintetében még nagy jövőnek nézhet elé. Adja isten hogy úgy legyen Szép helye volna a városnak a fás sétatér is, ha több gond fordittatnék rá De az idő majd meghozza a szüksé­geseket, Nyíregyháza, kivált az ungvári vasul megnyíltá­val virágzásnak fog indulni. Úgy legyen. És most mentem tovább. Egy utazó. Mi hír a Nyírien. * Báró fiajnácskeői Vécsey József I szabolcsmegyei főispán tegnap, vasárnap Nagy-Kallóban házi vigalmat rendezett, melyre a megyéből többen lettek hivatalosak; n szerkesztőségünkhöz és kiadó hivatalunk­hoz intézett távirati meghívásért fogadja a nemes báró legmélyebb köszönetUnket. " BAik a szépirodalmi müveket ked­veli!-., ajánl luk szives figyelmükbe a mai számunkhoz Iiielleke.il ifj. Csátliy Károly féle leszállított köny- vekröli hirdetését, mik többnyire kiváló müvek s mivel áraik oly olcsóra szabvák, hogy kütetenkinl csak 20 krba esnek, könnyűszerrel egész könyvtárt szerezhetnek. * Értesítés. Nagy Gyula a nyíregyházi tnnitó- képezde mull évi ignzgalója, jelenleg liuzamosbb ideig üres idővel rendelkezvén, szerény feltételek mellett, úgy az elemi, mint a gymnasiuiiii tanagyagokból több rendbeli magán érát adni óhajt. Megkereshetni öt ez ügyben n.- debreezoni utcza 1542 sz. a. délelőtt bármikor. BekUldetett. * -„A kik a hazáért haltak meg-“ czimmel Kiss Endrétől egy történelmi rajz jelent meg. A füzet tiszta jövedelmének fele a szabolcsmegyei lanitóegylel se­gélyező pénztár alaptőkéjéhez fog csatollatui. * Égy nőcseléd múlt szerdán esteli 7 órakor a „Tigris“ vendéglőből megszökött, vívón magával úrnője zárt fiókjából három darabszáz trlost, tizenöt aranygyű­rűt s néhány tallért, különös, hogy mindezeket nagyobb mennyiségből vélte ki, s a többit szépen ott hagyla. söl » fiókot is bezárta; nyomozása után látlak azonnal, de még e sorok írásakor nem tudni egyéb bizonyost róla mint­hogy P.-Ladányig váltóit jegyet. " JLiiszkán a honvédség keresztül utaztakor Guttmánn Sámuel a harezfiakat a legfinomabb asszu borokkal vendégeié meg, s olyszives fogadlasáshan részo síié őket, milyen bárkinek is dicséretére válnék, mely szí­vélyességet mi is a legnagyobb elismeréssel említünk fel. * A iiyiregyliázi-iuighvári vasútvonal elő­munkálatainak megkezdésére, — mint az arrél jövő uta­sok beszélik, — megléteitek a hivatalos intézkedések. v Zászlószentelés. A Nyíregyházán állomá­sozó 4i-dik honvédzászlóalj zászlőfelavatási ünepélye e Mi ezúttal annak akarunk kifejezést adni, hogy a nemzeti szinház mint testület megtiszteltetve érzi magát azáltal, hogy az uj igazgató a kormány képviselője által vezettetett he, s beszédében mind a bevezető, mind a be­vezetett hangsúlyozta azon fontosságot, melylyel a nemzeti szinház mint müintézet és niivelödési orgánum bir. Az uj igazgató, mint tudjuk, maga is a zeneszerző, s nem csak müérzéke, de kimivclt Ízléses alapos müisme- retei is vannak A dráma irodalomban is kellőleg tájéko­zott. Azt is tudjuk, hogy születésénél s nevelésénél fogva azon magasabb iniveltségü egyének köze tartozik, kik fi­nomabb bánásmódhoz szoktak; eszerint megvagyunk győ­ződve, hogy a szigorú rend és fegyelem mellett a tagok is hasonló bánásmódban részesülnek, nem csak tőle, a miről kétkedni sem lehet, hanem az alárendelt tisztviselőktől is. Az uj igazgató rcndszereletét tüstént tanúsította az­zal, hogy hivatalos órákat tűzött ki, mégpedig a színházi irodában. Továbbá az uj igazgatót legkegyelmcsebben 0 Felsége nevezte ki, s csak a kormánynak felelős, meg va­gyunk győződve, hogy nem fog szolgálni sípul egyes, kü­lönben tiszteletre méltó körök különcz igényeinek, hanem e müintézetet, mint maga is mondotta, a művészet, iroda­lom és Osszves közönség érdekében fogja vezetni. A köz­vélemény nyilatkozataira hallgat; de csak az indokoknak enged, jól tudván, hogy a politikai lapok egyes, kissebb nagyobb politikai pártok képviselői ugyan, de a szinbirá- lók csak magokat képviselik, s támogató eszméjük az in­dokolás. A nemzeti színháznál sok jnvilni való van ; az uj igazgató csakhamar több dolgon segíthet, több hézagot pótolhat; de mi megvagyunk győződve, hogy először is azon lesz, hogy közelebbről meg ismerje a fennálló viszo­nyokat, az embereket és tehetségeket, s csak azután fog az átalakításhoz ott, a hol szükséges és lehetséges. Ha az enquélo állal kidolgozott rendszabályok jut­nak érvényre, azok elég tág és szabad kürt, s felelőség mellett czaknem tejitalaimat biztosiinak az igazgatónak. Az igazgató beszéde után ítélve, e szerint helyes okunk van reményleni, hogy a nemzeti színház valóban egy uj korszak küszöbén áll; hogy azt » müérlö és erős akaratú igazgató, a tagok és szerzők közreműködésével, kiket nem lehangolni, hanem buzdítani fug, nemsokára magasabb színvonalra fogja emelni. B K.

Next

/
Thumbnails
Contents