Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-10-17 / 42. szám
IV. évfolyam Kiadó hivatal Illincz Gyula könyvkereskedésében nyíregyházán. Szerkesztői iroda: ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében DEBRECZENBEN, Bérmentetlen levelek einem fogadtatnak. 42. szám. Hétfő, október 17. 1870j Vegyes tartalmú hetilap. Nyílt, tér alatt minden károm hasábos garmoudsor 25 kr. é$ 30 kr. bélyegig. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban''egész évre'5;50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre . . . . . . 3.— Évnegyedre .... 1.50 Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri iktatásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Híylregyhftíáll Illincz Gyula (előbb ifj. Csáthy Károly) könyvkereskedésében főpiacz. e i® FC C 32 e miiéin ifj. Csathy Károly könyvkereskedésében, Pesten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál és Petriil Gézánál hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek^ gjrtjr előfizetési pénzeltet li érj üti mielőbb, és pedig iegíel- jcbfc> November l-ig' íiiulhalalla- mii bi'kiüfietni; mivel dlenliező* leg lapunk küldését beszüntetjük, a kiadó hivatal. Nyíregyháza, okt. 10. Vidékünkön legnagyobb hiányát érezzük a tűzi fának, s valahányszor előttünk egy lehulott sárga falevéllel játszik az őszi szél, eszünkbe jön a hosszú tél, a drága tüzelő; s jóelőre borzadozik a hidegtől uz ember. E hiányon a mennyire lehet mindenütt igyekeznek segíteni; — városunk lakossága legalább, mindenfelé ültergeti földjei határárain a hasznos ákáczot. Tanyáinkon már alig érzik a faszükséget; — sőt jobbára mi városiak onnan láttatunk el tűzi fával, a szegénység t. i, mert a jobb módúak Kralovánszky László irgalmából tüzelnek. Ho hó! irgalmából? — bizony gyakran ott is kifogy a puskapor 1 — akkor nőm kapni fát másutt sehol 1 Mondom e tekintetben a nyíregyháziak szépen haladnak, egy évtized múlva lesz tűzifa elég! Hanem mástekintetben hogy állunk p. o. a gyümölcs fákkal? így ősszel az almaszüret végén, hajlandó az ember kissé a gyümölcsészetröl is elmélkedni. — Hála Istennek 1 Orbán és Mráz akarám mondani Dér uraknak az idén nem sikerült az almát elpusztítani, megtermett ott a hol? — Ez a bökkenő! Van a nyíregyháziaknak több helyen szőllős bertjök, ezekben a gyümölcsfák napról napra mindinkább pusztulnak s az uj csemeték mind el tör- pülnek. Gyümölcsöskert tulajdonképpen már nincs is. Vagy talán a kisteleki roszréti kerteket nevezzük azoknak ? Többnyire kivesztettek ott, — lehetetlen mondani ,m- a legnemesebb gyümölcs fák határunkon, — a hol egy nehány még megmaradt, ki irtatott, s ezen kertek is ma már vagy szántainak vagy szőllössé alakultak át, így városunknak tulajdoképpen nincsennek többé gyümölcsös kertei. Honnau van ? s hol rejlik hát a baj ? Én azt hiszem hogy az mindnyájunk előtt ismeretes, s igen bölcsen tudva van. Ez onnan van, mert azon kertek talaja ki van végképen merülve, nincs termő ereje, a mi alkatrészeinél fogva könnyen meg magyarázható. Futó homok 1 — A baj pedig ott rejlik hogy ha szeretnénk is a gyümölcsészettel foglalkozni nincs alkalmas rendelkezésünkre álló területünk az az földünk! így pusztulnak szőlleink is — az ó szőllök erre nézve világos például szolgálnak. A városi közönségnek kötelessége itt a bajon együttesen segíteni. Ne várják azt az unokáktól, kikre pusztuló kerteknél alig fog egyéb maradni. Ily nemű gondoskodást látszik tanúsítani a buj- tosi kert. — ügy tudom lehetnem jól értesültem — midőn a bujtosi és „Ér“ alatti vizek lecsapoltattak, az ezáltal nyert földterület 15 esztendendei használat után gyümölcsös kertekké való átalakítás feltétele mellett osztatott ki, még pedig csekélységnek mondható árért 63 fortért. — Ki gondolta akiikor hogy azon föld holdjáért 1870-ben 200-tól 700 irtot fognak adni? Ha tehát igaz miszerint ezen földeket oly feltétellel kapták a birtokosok, miért látunk ott kaszálókat, répát, zabot, tengerit, luezernát és mindenfélét Csák gyümölcsöket nem ? Erre azt felelik sokan-hegy a talaj nem alkalmas és sokhelyen képtelenség a gyümölcsfa növelése! És ebben nagy részben igazat kell adnunk; — következésképpen daczára az igyekezetnek itt sem lesz a városi lakosságnak gyümölcskertje. Kérdezzük meg Sexty József bátyánkat, — szebb gyümölcsössé a városban nehezen van valaki nek mint neki a bujtoson, — hiszi-é hogy gyönyörű fácskái hosszú életűek lesznek ? s vajon lehet-é sikerrel beültetni a bujtosi földeket gyümölcs fákkal? — Ha igen, úgy e városi képviselet kötelességében áll a kiosztási feltételekhez minden áron szigorúan ragaszkodni, ha pedig netn, — quid tunc? Akkor ideje volna más területről gondoskodni! — Az idő halad, nem vár a mi jó akaratunkra s egy pár cv veszteség is érezhetővé lesz; Mikor most az alma bő termése mellett a piaczou 2—3 kr. egy valamire való alma, s a télire eltehető alma vékája I ft 50 kr. sőt 2 ft. Ennek az az oka hogy kevés már határunkban a gyümölcsfa. — S a mi van is inkább a kotaji királyteleki s orosi — tehát tulajdouképen nem is a mi szölleinkben van. A szükség tehát meg van; azt eltagadni hasztalan. — Ezen ügyre vonatkozva felemlítem a városunkban nehány év előtt alakítani szándékolt kertészeti társulatot! Miért nem jött létre azt ők tudják legjobban s most nem kérdés, de hogy ideje volna léteseiteui ugyhiszem senkisem fogja kétségbe vonni! Azon időben ha jól emlékezem a II-dik szakaszbeli örökös földekből 10 holdnyi véleményeztetett a kertészeti társulatnak át adatni; — itt aztán megfelelhetne feladatának mely szerintem abban állana: hogy kellő mennyiségben tudná ellátni a legnemesebb fajú gyümölcsfa csemetékkel nem csak városi lakosainkat de még a vidékieknek is juttathatna belőlük. Még pedig a mi itt főrovat „illendő árért.“ s bevezethetné oktathatná a serdültebb ifjúságot vasár- uaponkint legalább — az oltás — szóval a gyümölcs nemesítés nemes mesterségében. Ezen társulat készíthetne tervezetet az ujjon- nan alakítandó gyümölcsös és szőllős kertekre né/.ve, — a városi képviselet joga s igazán egyik szebb kötelessége lenne aztán közös megállapodás mellett a szükséges s alkalmasnak ki próbált földterületről gondoskodni, így lehetne etekintetben segíteni; a ki jobb, hasznosabb, s czélhoz vezetőbb utat tud, — álljon elő — bizony csak a köz jó érdekében fog cselekedni. Mozgató Jónás. A Karagyovics-pör végtárgyalása Az okt. 4-líi tárgyalás alkuiméval Farkas Gy. (Trif- kovits védője) végbeszédébén kifogást tesz a bíróság ellen, mert — a bűntény nein ezen államban követtelvén el s tettes nem ezen állam polgára s maga a bűntény politikai lévén — hazánk lörvényhalóságai abban nem bíráskodhatnak. Általánosságban csak annyit jegyez meg hogy Trifkovicsnak azon tetteiből, mit netán az előtt a kor- mányváltozására nézve telt, a gyilkosságra nézve mii sem lehet következtetni. A levelezésekből — mondja a védbeszéd — s a titkos Összejövetelekből, mik Trifkovits és Radovanvoils közt történtek, miután azokban nincs megírva és neai jött szőnyegre az, hogy hol, mikor és ki által vilessék véghez a gyilkosság, Trifkovits ellen mii sem lehet jogszerűen levonni. A revolverek és török megrendelése Tr. által initsein bizonyít a bünrészességre, mert ez nyílt üzletben történt hogy Tr. azokat hazahoz vitelé, mitsein lesz ha, tudja rendeltetésüket. Nem tudhatott a fegyverek rendeltetéséről semmit, inert a fegyvcrreli meggyilkolás csak 1868. márcziusban lön az össeesküvök közt meggalapitva ■híg Trifkovils a fegyvereket 3 hóval előbb csinaltatá. Hogy Trifkovils és Badovaonvils baráti viszonyban, voltak, abból nem követelik, hogy minden együtt működlek. Kéri Trifkovitsol bizonyítékot hiánya fölmenteni. Szilvásy L. (.Stanknvils védője) védheszédében szintén hangsúlyozza, hogy a fejedelmi gyilkosság, mely alkotmány vállozas ezéljából liirtent, nem tartozik u közönséges büntetőjogi törvények alá, ez mint politikai bunlény a nemzetközi jog elvei szerint Ítélendő meg. A nemzetközi jog elvei szerint pedig, a midőn az államok közt a politikai büntetések feleletre nem vonhatók, miután az idegen államokban, a másikra nézve jogbálorsági veszélyt nem képeznek, és iiiert az idegen állampolgárnak törekvései, hazája sorsa és léte feletti czéízatai bírálatába nem avalkozliatik. De miután Magyarország és Szerbia kjizl nemzetközi szerződés nincs, kövelkezik, hogy Stankővics élitél- telése meg nem történhetik. Főügyész ur — mondja tovább a védbeszéd — mint forradalmárt tünteti fel, Stan- kovicsot; igen de következik-e ebből hogy gyilkosság idejében Peslen voll. A mi azt illeti, hogy ö tjOUO aranyat kapott Persidától, az való ugyan de Pefsida azt neljj kölcsön adta 1863-ban s erről a kötelezvényt is (elmulatta. Hogy ő 1863 ban úgy nyilatkozott, hogy Mihály fejedelmet megbuktatja, az igaz, de hogy lucgyiikoláshan is részt vett volna, azt a tanuk egyike sem mondotta. Hogy a tellesekkel érintkozett, azt a tanuk egyike sem mondta. Hogy a lörvényszéket, védencednek fölmenléseért. A föperesi főügyész viszonválaszában tagadja, mintha a gyilkosság akár köztársasági czélok, akár pedig egy harmadik család ésdekébeu történt volna ; miután a gyilkosság czélzatail a Karagyorgyevils család érdekére lehel visszavezetni. Hogy Radovanovics nem a köztársaságért rajongóit, hanem a herczeg érdekében működőit, kitűnik azon vallomásból, hogy ö a közlársasáot Szerbiába lehetetlennek tartja. Trifkovits védelmére nézve megjegyzi főügyész,, hogy itt az illetőség ölen, miután a miniSlébjjim azt meg- állapitá, kifogást tenni nem lehel Bűnösségét illetőleg pedig bizonyítékot nyújtanak azon körülmények, hogy ö vásárolta a fegyvereket, ö adta ál azokat Radovanovits- nak Temesváron, ő neki irt Radovanovits a boriönből levelet, melyek mind közié és a tettesek közötti Összeköttetést fényesen bizonyítják. Slankovicsra nézve hivatkozik felperesi főügyész a vadiratában elmondottakra. Fnntak S. viszonválaszában erősíti, bogy a belgrádi I, vizsgáló bizotlság nem volt rendes. Hogy a belgrádi törvényszék az iratokat nem küldte el, azt nem lehet azzal menteni, hogy arra még szükség voll; mert a törvényszék elrendelte azok beküldelesét. Főügyész mindég azt vitató, hogy a herczeg forradalmat akart előidézni, hogy trónra juthasson; azt pedig beismerd, miszerint a forradalmat csak elöbbkelöbb egyénekkel léhét létre hozni. — Már most tehát miután Karagyorgyévics nein előkelőkkel szövetkezett — téve tagadva, hogy szövetkezeit — kövelkezik, hogy forradalmat nem is szándékolt, ha pedig forradalmat nem akart, mi vezérelhette volna n fejedelem meggyilkolására ? Főügyész azt mondja, hogy Radovanovits nem volt republikánus, de hisz Szerbiában mindenki ilyenek ismeri öt. Dél-Francziaország. =) A Dél-Francziaországban megjelenő lapok a déli ligának a köztársaság védelme érdekeiben lett következő niaiiifcstuniát közüli. „Polgárok! az ellenség ostrom zár alá vetlek Párisi. Már minden összeköttetéstől el van vágva, A nemzeti védelem kormánya, mely meg akar felelni a névnek, melyet visel, a fővárosban maradt, hogy annak veszélyeit megosz- sza. Most rajtunk a sor, hogy testvéreinknek segélyére siessünk. Nem arról van szó, hogy bevárjuk az ellenséget hanem arról, hogy hadseregeket alakítsunk, melyek fedezzék a Dél várossait, s erélyesen működjenek közre ■ haza megvédésére E czélból Rhone vfilgyViegybi egyesültek, « a franczia köztársaság védelmére egy ^Déli ligái“ alakítottak. A liga tevékenységének központja Lyon, a szervezés központja Verreilles, s Tóul anuan fegyvertára. Azon megyék, melyek e szövetséghez csatlakoztak, a következők : Bouches-du-Rhone. Rhone, lsere, Vauelus, Drome, Herault, Gurd, Var, Ardés, Basses-Alpes, Hantes-AIpcs, Alpes-Marlines és Hante-Loire. Ezen déli confoederatio azonban nem fog államot képezni az államban. A Dél nem akar elválni a többi Fran- cziáorSzágtól, Paristól Sőt ellenkezőleg, ezen szövetkezésnek épen az a ózdija, hogy a főváros megmeiilessck, s az ügyesség, oszthallan köztársaság győzelemre segiltcs- sék. Erre kell egyesülni az erőnek, s segítséget küldeni a párisi hadseregnek. Távol alléi, hogy magái elkülönítse; a Dél azl akarja hogy őt kövessék és utánozzák Északtól délig, kelettől nyiigolig egyesüljünk, lépjünk szövetségre; s hadd nyomuljanak előre a hadseregek a Rhone mellől, a Girondéből, Bretagneből Észak felöl. Ha szerencsétlenségre Páris elesnék, emelkedjék fel Franezinnrszág, s bosziilja meg Párisi Poroszország most egy testvérgyilknlő, istentelen háborút folytat dölyfében. így teliül nem kell nekünk alkudozás, nem kell kegyelem! Nem akarunk meggyaláző békéi, mely Francziaországot
