Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-07-25 / 30. szám
30. szám. IV évfolyam. Hétfő, julius 25. 1870. Szerkesztői iroda: NYÍREGYHÁZÁN, jV.-KáUói-iítczában 1018. ‘az. n. Kiadó hivatal ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben Debreczen és Nyíregyháza. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt lér alatt mindén három hasábos garmonclsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre ................................3.-r~ É vnegyedre........................1.50 Vegyes tartalmú hetilap. Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit, sor egyszeri igta- tásánál 5 többszörinél 4,— bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly in. k. udvari könyvárusnál S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. A háborúról. = Talán nem veszik rósz névén t. olvasóink, ha rövid kivonatban közölni lógjuk azon eseményeket, melyek Európa békéjét oly hirtelen oly váratlanul megzavarták. Valóban oly meglepő volt e háború keletkezése csaknem az egész Európára nézve, mint mikor a tiszta felhőtlen égből csap le a villám, mert, habár lehetett is a 66-iki események óta sejteni, hogy az Európai két katonai nagy hatalom, elébb utóbb hajba kap és egymással az elsőbbség lelett, — mind azáltal ily hirtelen, s épen ez időben az ellenségeskedések kitörését senki nem remélte. Hogy a háború keletkezését megértük egész 1866-ig kell visszamennünk, a midőn Ausztria ellen Poroszország, Napoleon világos beleagyezésével oly nagy sikerrel síkra szált. Napoleon a beleegyezését bizonyos feltételekhez kötötte, de a feltételeket a győzelem ittas poroszok épen nem voltak hajlandók teljesíteni, miután jól tudták azt, hogy Franaziaország hadserege az időtájt épen nem volt felszerelve annyira hogy a porosz győztes hadsereg ellenében kiálhatta volna a sarat. Már Bismarcknak e tette magában is elégséges lett volna arra nézve, hogy Napóleon haragját felkeltse, de ehhez még az irigység is a nem egészen indokolható félelem is járult. Napoleon azon NémstországtóJ, mely meganyi fejedelem által kormányoztatott, mint a hány apróbb és nagyobb államból ál- lóott, nem tarthatott semmit, sem Francziaország állami önállóságot és épségben tartását, sem dynastiájának megörökülését illetőleg. De azon Ejszaknémet szövetség, mely a 66-iki győzelmek után szilárd kézzel kezdé egy nagy és hatalmas birodalomma egyesíteni Poroszország körül a többi német államokat, bizonyosan veszélyessé vagy legalább is hatalmas versenytárssá válhatandot azon esetben ha Bismark politikájának sikerülen- dett kivivni teljes mértékben a német egységet. Az elmondottak után tehát világos hogy Napóleonnak a háborúra kettős indoka is volt, az első a 66-iki hadjárat előtt Porosz- ország részéről lett Ígéreteknek be nem váltása, a második pedig azon német egység létre jövetelének megakadályozása, mely ha bár Francziaország állami lététt nem fenyegeté valaj is, mindazon által kéttségessé teheté a napóleoni dynastriának Francziaországban megörökülését. E háború tehát már ezlőtt 4 évvel elvolt határozva Napoleon részéről, s azóta a franczia herezeg folytonosan készül, hogy adandó alkalommal elhalványítsa azon vakitó fényt mely a porosz lobogót 1866-ban oly di- csősséggel körül sugárzá. Mér tavaly, a luxemburgi kérdés alkalmával ki kellett volna törni a háborúnak, de a diplomájának sikerült megmenteni a békéimért akkor Napole- mn még nem volt elkészülve. Most azonbau űár elég erősnek érzi magát, s igy minden áron meg kell lenni a háborúnak. Olivier a franczia premier miniszter jun. 30-án a franczia törvényhozó testület előtt tartott beszédben azt állította, hogy a béke soha nem volt oly biztos, mint azon a napon. Olivier ur rettenetesen hazudott, mert már akkor a háború — franczia miniszterek titkos tanácsában el volt határozva. Hanem oly otrombasággal, mint a minővel ezen háborúra Napoleon a poroszokat ráerőszakolta, még kevés háború vette eredetét a világ fennállása óta. Háborút oknélkül inditui nem lehet. Ok erre nem is volt, — tehát keresni kellett. Szerencsétlenségre a Spanyolok már majd 2 év óta, nem katonát hanem királyt fogdosnak. Most legutóbb egy porosz alattvalón a királynak névrokonán, de nem a királyi család tagján, Hohenzollern Lipóton akadt meg a szem ők s felszólították ha megválasztás esetében elfogadja-e a spanyol koronát. Lipót herczeg mint porosz alattvaló meg kérdezte Vilmos királyt, hogy ereszti e királynak, s az öreg király nem akart útjában állani névrokona szerencsijének, s gondolván, hogy e spanyol nép elég teljes kom arra nézve._hogy függetlenül ünállóan királyt választhasson magának, nem közlötte adolgotsem Párizsban, sem Londonban sem egyébütt senkivel. A mint Napoleon e dolognak tudomására jött, lett lárma és hadd el hadd, hogy Poroszország meg akarja zavarni Európa egyen súlyát, s azon követelést intézte az Emsben időző Vilmos királyhoz, hogy a Lipót herczeg- nek adott engedély t haladéktalanul vonja vissza. A franczia lapok nagy lármája és Napoleon felszólítása folytán Lipót herczeg lemondott a jelöltségről, s Vilmos király is visszavonta az adott engedélyt, s igy a casns belli elodázta- tott volna ismét, ha, — ha a franczia diplomata szemtelen ügyességei oly sértést nem követtet el az ősz porosz királyon Emsben, hogy az elől már becsülettel meghátrálni nem lehetett. Ugyanis Benedetti Napoleon poroszországi követe, a mint Emsbe megérkezett, a fürdő sétányon esipte el, minden illem ellenére a porosz királyt, s tudatta vele, hogy most az őura már azt követeli, hogy Vilmos király hivatalosan nyilatkoztassa ki, hogy soha a Hohenzollern ház egyik tagja sem fogja fejére tenni a Spanyol koronát. Tudta azt Napoleon jól, hogy ilyen nyilatkozatot a porosz király soha alá nem irhát s nem is csalódott, mert az ősz király hátat fordított Benedettinek, s másnap megizente, neki, hogy a franczia követ úrral nincs többé semmi közleni valója. No ekkor azután meg volt a casus belli. A porosz király rettenetesen megsértette a franczia követet, a ki pedig magát Napóleont s állítólag a franczia nemzetet képviseli. Ezen sértést csak vér, sok vér. két nemzet népének vére moshatja le. S már másnap, juh 15-én a franczia kormány kifejté a senatusban és a törvényhozó testület előtt azon erőszakkal előidézett helyzetet, s Olivier tudósítása annak tudtuladásá- val végződött, hogy Poroszországnak meg- izentetetik a háború. A hadüzenet azonban csak juh 19-kén adatott át Berlinben, s az a következőleg hangzik: Francziaország alulirt ügyvivőjének van szerencséje a kormánytól vett parancsok folytán, a porosz király ő felsége nagyméltóságu külügyminiszterét a következőkről értt siteni: Minthogy ő felségének, a francziák császárának kormánya, azon tervet, mely szerint a spanyol trónra porosz herczeg emeltetett volna, csak Francziaország területi épségének veszélyeztetésére ezélzó vállalatnak tarthatá: kénytelen volt a porosz király ő felségétől azon tudósítás kérni, hogy ezen terv nem nyerte meg az ő beleegyezését és nem fog valósittatni. Mivel pedig a poroszkiráiy ő felsége ezen biztosítást megtagadta, sőt ellenkezőleg tudtára adá a francziák császára követének, hogy ngy ezen eshetőségnél mint minden egyébnél, a körülmények szerint fog cselekedni: a császári kormány a király ezen nyilatkozatában nem tekinthet egyebet, mint Francziaország ellen intézett s az egész európai egyensúlyt veszélyeztető ntógondolatot. Ezen nyilatkozat még súlyosabbá vált a kabinethez érkezett ama jelentés által, mely szerint v porosz király vonakodott a császár követét elfogadni, és vele bárminemű érte- I kezésbe bocsátkozni. Ennek következtében a franczia kormány kötelezve hivé magát rögtön gondoskodni becsülete és érdekei megóvásáról, és el Ivén határozva, hogy e czélból a körülmények által nyuj- ; tott minden eszközt megragad: mostantól fogva háborúban levőnek tekinti magát Poroszországgal. Fogadja execlentiád stb. Berlin, 1870. jul. 19. Le Sourd. A esapatmozgalmak azonban már előbb, j mindjárt juh 17-kén mindkét részről kezde- | töket vették. Most pedig, hogy olvasóinknak némi fo- j galmat adjunk, a két egymás ellen szemben- i álló hatalmasság hadi ereje felől, ainenyire ezt a rendelkezésünk alatt álló adatok nyomán tehetjük, megkíséreljük azt. Francziaország hadereje a „N. Fr. Pr.“ legújabb keletű kimutatása szerint áll 724.000 főnyi sorgyalogságból és 106,000 lovasságból s 1344 ágyúból. Ezenkívül a várak megvédésére van 16,000 ember, pótlovasság s a mozgósított nemzetőrség is 370.000 főre megy. A franczia hajóhad áll 62 pánezélos hajóból, 264 csavar,- és kerekes hajóból és 113 vitorlás hajóból s ezeken összesen 2845 ágyú van. Az északnémetszö vetség hadereje áll: 610,000 főnyi sorgyalogsából f43,000 főnyi lovasságból s 1284 ágyúból. A nemzet- őrsegi gyalogság száma 470,000-re, a lovasságé pedig 30,000 megy. A franczia összes haderő tehát 1.216.000 szárazföldi katonából és 1,344
