Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-07-25 / 30. szám
ágyúból, a tengezi haderő 501 hadi hajóból és 2845 hajó ágyúból áll. Az északíremet szövetségé pedig 1.240,000 főnyi szárazföldi hadseregből és 1284 ágyúból áll. Látszólag e szerint Poroszország valamivel nagyobb száraz földi tegyvereserővel rendelkezik, de ezt ellensúlyozza a íranczia hadtestnek egyöntetűsége, kitünőbben szervezettsége s fölszereltsége. Egyébiránt az előnyöket leginkább ama körülmények határozandják el, mikép sikerülnek a sereg öszpontositások, továbbá a vasúti viszonyok és végre a csatatérnek esetleg előnyös vagy hátrányos fekvése egyik vagy másik félre nézve. Hogy minő érzéssel és indulattal fogadja egész Európa a bekének, melyre épen most oly nagy szüksége lett volna — leizavarását, arra legyen elég felhozni azt, hogy a német nép, daczára annak, hogy Napoleon kimondta azt, miszerint csupán Poroszország ellen fog harczolni, s a legkisebb német területet nem akarja elfoglalni, nemzeti ügynek tekinti e háborút, s most az általános elkeseredetség- ben egyesült az éjszaki némettel a déli, s feledve azon ellenszenv, mely az egy ajkú, de más nyelvű német népet, még alig pár hete szétválasztá. Napoleon csalódott, mert azon keztyüt, mit Poroszország elébe dobott, most az egész Németország vette fel. A német nemzeti érzület, mely ott régóta szunyád, felébresztetett, s e harcz élet-halál harcz le- end Napoleon és Németország közt. Czikkünk kiegészítéséül közöljük itt a rohamosan érkező hírek közül azokat, a melyek ezen ügy jelen állására világot vetnek: — Becs. jul. 18, A császár a tegnapi ministen tanácsban, Beust gróf ellenzése daczára a legszigorúbb semlegesség mellett nyilatkozott, A vasúti közlekedés Franc ziaországgal az Erzsébet vasúton megszakitnttotl. Paris. jul. 18. A párisi kormány állal a dél-német államokhoz — ez utóbbiak semlegessége tárgyában — intézett sommatióhan a franczia kormány, semlegesség esetében a legteljesebb figyelmei tgerí azoHmih, — ellenben tekintet nélküli eljárással fenyegeti azokat. Egy a német nemzethez intézendő proclamatio fog rövid időn megjelenni, melyben ki fog mondatni, bogy a háború egyedül Poroszországra leend korlátolva — valamint, hogy Fran- cziaország egy hüvelyknyi német földet som kíván elfoglalni. — Paris, jul. 18. A .Conslilutionell“ jelenti, hogy a toborzott önkéntesek száma már a tízezerén felül megy. A rendőrségnek egy hirdetménye int az utezai tüntetésektől, a mennyiben a fővárosnak nyugalom által kell bizalmát tanúsítani. — Hága, jul. 19. Ma délután Schevcnin- genben észak tő 1-é szak nyugati irányban a tengeren ágyudörgést hallottak. — Hiinchen, jul. 19. A kamara jóváhagyta a kért 18.200,000 frt rendkívüli katonai hitelt. — Paris, jul. 20. A mai hivatalos lop közli Latour d' Auvergne herczeg bécsi nagy kövplté törlént ki- neveztetését és Lebouef hadügyminister kinevezését a rajnai hadsereg táborkari főnökévé. A hadilgyministeri- um ideiglenes vezetésével Dejen tábornok bízatott meg. — Paris, jul. 20. Minden lap kiemeli, hogy a Francziáknak sehogy sem áll szándékában egész Németországot kihivni, csak Poroszország ellen akar küzdeni. Latour IV Auvergne herczeg már elutazóit állomására Bécsbe. . — Bécit, jul. 21. A írancziák és poroszok közt tör- j tént első ütközet Forbach, Saarbrücken és Güdingen közt, jelentékenynek nem mondható. A harezot a francziák kezdték. Porosz részről több sebesülés történt, a sebesültek mint hadifoglyok franczia kézbe kerültek. A poroszok Saarlouis és Saarvellingen felé visszavonultak. — Becs, jul. 22. A mai „Morgenpost,, leleplezéseket koz egy porosz-orosz állítólagos szerződés felől, melyben gr Bismarck az éjszaki Kárpátokat jelöli ki határul Ausztria és Oroszország közt. B szerint tehát Galliczia és Bukovina kiesnék Ausztria birtokából. A kath. egyházi autonómia és veszélyei. (Sz. K.) Századunk legnagyobb botránya a „pápai csalhatatlanság“ nem remélt többséggel ünnepélyesen hitelvvé emeltetett. Az emberiség józan és önállóan gondolkodó része el van átkozva. A lélek vallásos meggyőződésére szoritó bilincsek erőszakol- tatnak. A római pápa isten részesévé avattatta magát e földön. — Es a magyar fő papság j sorai között is találkozik oly jámbor lélek, ki ! vakbuzgósággal csügg e földi isten porlábai- j jqál! Ily körülmények között mit várhatunk a j í kath. egyházi autonómia sürgetős ügyének kimenetelétől? A papság ellentétbe helyezte magát az egyházzal. Mindkettő kibontá az „autonómia“ zászlaját, ugyanazon jelszóval; együtt hangoztatják az autonómia nevet, és mégis, egymás ellen harczolnak! E tárgyról értekezik a fentebb kitett czi- mü röpirat, melyet Toldy István fiatal Írónk bocsátott világ elé. Toldy mint katho- likus, a maga borzasztó szinezetében leplezé le a papság életét, és aljas törekvését, a logika kérlelhetlen fegyvereivel ostromolja az állapotot, nyiltan s a függetlenség érzete merészségével mondja el véleményét. Nem véltük érdektelennek e jeles röpira- tot olvasóinkkal is röviden megismertetni. Önérdek vezérli a papságot minden tettében. A néppel együtt kiáltozzák a szabadságot, de nem a hívők részére, hanem önhasznokra óhajtják azt, hogy korlátlan hatalmukat növeljék a szabad uralkodásra. De nem ezt követeli a mai kor, nem ezután sóvárog a nép. „Autonómia“ az, mely után törekszik az egyház. Autonómiát kivan a hívek serege, olyat, mely T. szerint, átmenet legyen az absolutismusról az alkotmányosságra az egyházi ügyek mezején. A hatalom volt eddig a papság bűnének forrása. Ragadjuk ki tehát kezéből ez eszközt. Hogyan vigyük ezt véghez? A dogmatikus kérdés tartozzék csak a papság hatáskörébe, — minden egyébről rendelkezzék a nép. Legyen az egyház valódi hitközség, maga válaszsza papjait, püspökeit, mint volt a keresztyénység első századaiban. A nép döntsön az egyház minden szervezeti kérdésben, határozzon az ódon intézmények, a lényeges feladat nélkül élő káptalanok megtartása iránt, intézze a nép saját i s- kolája ügyeit, vegye kezeibe az egyházi fegyelmet, övé legyen a jog, határozni a papi nőtlenség (coelibatus) stb. felett, a nép határozza meg az isteni tisztelet nyelvét, maga kezelje az egyház pénzügyeit. Ezen elvek alapján az egyház felszabadul a papság nyomasztó urabna alól. Részvét kell csak a hivők részéről, s biztosítva van az egyház szabadsága, mert a keresztyén- ség képes a haladásra. Világos a fentebbiekből, hogy ezen elvek alapján el kell válni az egyháznak az államtól, s legyen szabad egyház szabad államban. Erre nezve itt az ut. Helyettesítsük az állam kinevezési jogát a nép választási joga által, s a hívek akaratától tegyük függővé az egyházmegyék felosztását. A zárdákat pedig melyek a társadalom és közerkölcsiségnek ellene vannak : el kell törülni. Sokan nehézséget látnak ennek kivitelében. Pedig Gibbon szerint, minden társaságnak joga van a maga kebeléből kizárni, s az általa nyújtott előnyöktől elütni mindazokat kik a társaság szabályait megsértik. Tessék ez elvet a szerzetesekre alkalmazni! Az autonómia veszélyét abban látja Toldy, hogy a papság — a világiak tétlenségét és érdektelenségét felhasználva, — politikai s anyagi függetlenségre törekvését érvényesíti. De mondjuk el röviden, mit akarunk? „Tétessék a kath. egyház függetlenné az államtól, de csak akkor, ha veszélyességének eszközeitől megfosztatott, s bensejében alkotmányos és demokratikus alapon újjá szer vezt etett.“ És ha a főpapság felhagy eddigi politikájával: akkor a törvényhozásnak kell az államot s az egyházat elválasztani, megajándékozván ez utóbbit is teljes szabadsággal. De ha a papság ezt nem tenné: Magyarország törvényhozó testületének feladata a maga törvényes hatalmával — „meggátolni egy oly egyházi autonómia létrejövetelét, mely, midőn a papi rendnek meghagyja souverain hatalmát, kiszámithatlan horderejű veszélyek forrásává lenne hazánk szabadságára nézve.* Az ügy szerencsés megoldására nézve, mi bízunk a jövő szellemében! A bélai temetés. F e I k a jul. 17. Alosí jövök a JLudvlgh Jfáno* temetés«» sőt. Még előttem van a tisztes alak, látni vélem őt, és léikéinél szorongatja a fájdalom , hogy a legdirsőbb honfiak egyike kidőlt sorainkból. Ő a iniónk volt. Mi vesztettünk benne legtöbbet. Oda temettük a bélai sirkerthe. De nemcsak mi, a nemzet kísérte ót oda, a nemzet gyászolja halálát. Ott vártuk a kedves halottat Béla határán. Sokan jöttek vele, és mindnyájan könyeztek. A kísérők elölt Mocznik polgármester tolmácsolá fájó érzelmünket, s a luth. pap Wéber áldá meg a földnek udandő lesiet. Mentünk Bélára. Gyászos lobogók jelzettek a szomorú napot, harangzúgások siratták a veszteséget. A részvét könyüi peregtek alá a szemekből. És még egyszer megnéztük öt. Délután 4 órakor lezárták koporsóját. Talán ai az egész Béla tele volt néppel, gyászoló felekkel. A háznál u lelkész imádkozott; a dalárda pedig lelkesen zengé : „Hazádnak rendületlenül Légy híve ób magyar I“ A templomba kevesen fértünk, mert nagyon sokan voltunk. A koporsó körül 12 magyar öltözetű ifjú, 12 fáklyás, s 14 gyászoló hölgy helyeztetett el. A dalárda eneklése után a lelkész beszéle kedves halottunk érdemeiről. Keservesen künyezett a sokaság e beszéd alatt. Mélyen hatott az a gyászoló tömeg lelkére. Majd a temetőbe megpillantottuk a sirt, melyben az Ünnepelt halottunk neje és két gyermeke nyugszik. Oda tettük a férjet és apát is. A sir szélén Gresch kézsmárki főjegyző és egy pesliifju, a „Hon munkatársa tartottak, beszédet, emelkedett hangon és mély érzésű szívvel. Az egyházi ima és búcsúszózat után mi is odahagytuk az eleven sirl. E hantok még begyepesednek, de a mi szivünk sebe nem heged be, migcsak dobogni tud. Nem létét érezni fogjuk örökké. Legyen könnyű a föld áldott hamvainak ! S elvei nyerjenek diadalt mielőbb.! Te pedig eltűnt szellem. I Ragyogj dicsőén égi hazád fénylakában.! Isten veled I Isten velünk. ! Árpád. Kérelmezés az illető miniszter árhoz. Szabolcs megyének rélközi területét catastraliter mérik. Azért tudva vau-e az illető miniszter ur előtt az; hogy ezen külföldi, magyar nyelvet nem értő mérnökök tulajdoni jog-szentséget, mint hadjáró elem dúló csapatja, akár kívánja a munkálat, akár nem, mindig mindenütt büntetlenül dúlják. Aratási idő lévén, a megérlelt terineszt- ményeket, gázlósokkal több vonalokban, részint a felállított póznák körül leheveredve, a szegény földmivest minden kárpótlás nélkül károsítják; pedig egy kissé eszélyes s jó akaratú eljárás állal mindez elhárítható lenne; ugyan is az illető tulajdonos eleve érlesittetnék arról, hogy a mérnöki műtét táblás vetésén lesz, — így ut bevágásokkal a károsodás el lenne hárítva, — pedig mily fájdalmas az, hogy a földmives, s birtokos ily dúló csapatnak kik a nélkül is a méréshez, két anyi napszámot!, fuvart, s kiadást kényszerűvé adatnak ki, mintha jóakaratu s nyelvünket értő, s magát honpolgárnak ismerő egyének ezen mérést eszközölnék. E kérelmezés oda megy ki, hogy az illető minister ur ily sajnos állapoton sürgős rendeletével méltóztatuék segíteni. — Kelt Bogdány, julius 12-én. Székely Benedek. Mi hir a Nyírben. = Jakabff'y Gábor daltársulata megérkezett városunkba, s előadásait a Komlóban tegnap kezdte meg. Jakabil'yné Krecsányi Kalicza, Mezey János, Zeykné Emília, Kaposvári mind jó tehetségek a maguk szakmájában, s reméljük, hogy a nyíregyházi közönségnek néhány kellemes estét fognak szerezni, Mezey főleg oly jeles komikus, ki e nemben ritkítja párját, s kivált a zsidó darabokban remekel. A mint tudjuk a Sóstón is lógnak a fürdő vendégek kedvéért nehány előadást rendezni. Ajánljuk e jóra való magyar dallársulatott a közönség pártolásába. — A. szerhtiivis annyira elvan már lerjedve városunk környékén, utakon, dűlőkön, de különösen ti sertés legelőn — mely utóbbi ngyszólván el van azzal boriivá, hogy irtását méltán ajánlhatni az illető hatóság figyelmébe. Harmadéve irtaltatoll az, de akkor, midőn már magja tökéletesen elérvén, részint az irtás alatl lehullott, részint a kivágott de össze nem gyűjtött és el nem égetett növény szárakról később lepergett magról, következő évben újból tenyészhetett, s ugy nem lévén siker, hihetőleg az volt oka hogy a múlt évben már nem is utaltatott azon kártékony és dísztelen növény. — De most kellene azt az aratási munka bevégeztével azonnal irtani, mielőtt az elsőmön érés heállana, és pedig a hol sűrűbb kaszával s a hol ritkább kapával,— a kivágni növény összegyüjlendő s két bárom napi száradás után elégelendő lenne Az irtás munka ilyetén eszközlésétől, ha az első év lilán tökéletesen nem is, de második harmadik évbeni ismétlése lilán, — biztos siker várható ; mert a szerbtövis évelő növény mely magról tenyész, nem pedig gyökérről. — I’robalum est.
