Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-06-27 / 26. szám
IV évfolyam. 26. szám, Hétfő, juníus 27. 1870 Szerkesztői iroda: nyíregyházán, IV.-'Kállói-utczában 1018.' si. a. B&iadó hivatal ifj. Gsáthy Károly könyvkereskedéseiben Debreczen és Nyíregyháza. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Vegyes tartalmú hetilap. Nyill lér alatt minden három hasábos garmondsor 25 kr. és 30 kr. b'élyegdrj. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre .............................3.— É vnegyedre........................1,50 Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri iktatásánál. 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ilj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly in. k. udvari könyvárusnál S.-A.-ÜJhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászbati Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Quisqne sibi proximus .*) A „Nyíri Közlöny“ f. évi 24-dik számában „Köz szellem Ny iregy házán“ czim alatt egy vezérczikk jelent meg, melynek ivója dicséretes és szokatlan őszinteséggel mutat Nyíregyháza árnyoldalaira, közszellem nélküli indifferentismusára, a pártok kiengesztelhetet- len gyűlöletére, s a kor hangosan kiáltó követelményeinek elhanyagolására. Nincs érdekünkben, de nem is akarjuk czikkirótmegczáfolni! Mi itt N.-Kállóban már hozzá szoktunk volt, miszerint a mi társadalmi életünk gyalázásával, elmaradottságunk hánytorgatásával, a nyíregyháziak egy része lenéző gunynyal s elbizakodottság nem csekély mértékével mutogatta a világ előtt, gazdagságának, emelkedésének, geográfiái helyzetének, nagyszámú intelligencziájának, kereskedelmének mindenesetre nem megvetendő előnyeit. Mi szegénységünk érzetében hallgatunk, dé parányi körünkben zajtalanul munkálkodva, elkövetünk mindent, hogy a modern czivilizáczió áramlata ne zúgjon el fejünk felett a nélkül, hogy áldásaiból osztalékunkat ki ne vennénk. És mi osztalékunkat erőnk arányában ki is vettük, s ez osztalékot- nem elpazarolni, hanem növelni legbuzgóbb törekvésünk! *) Közöljük ezen hozzánk beküldött czlkket, miután lapunk szernesztésénél főelvül tüztük ki, tért engedni abban minden vélemény szabad nyilvánításának; de egyszersmind megjegyezzük, hogy ezen czikkben foglaltakat annak egész terjedelmében épen nem osztjuk, s az itt elmaradottakra ne talán az érdekletleb részéről beküldendő válasznak szívesen engedünk tért. A szerit. TÁRCZA. K-----P .... barátom házasságára. ( Zsurk. 1869.) Itt ülök . . . köröttem minden néma, néma!. . . Az idő unalmas perczeil számlálom, Csak gyertyáin perczen meg halkan néha, néha, Szememet kerüli a jótékony álom! . . . Volnék házas ember I . . . Akkor itt melletlem Ülne ö a kedves boldog önfeledten , Vagy szerelmes ajka susogna sok szépet I . . . Jut-e még eszedbe sivár nőtlenséged ? És én megnyugodva, megpihenve keblén Édes szerelemmel átölelve tartnám I A jelen nyomasztó gondjait levetvén, A jövőt elébe festeném le tarkán I Es ó csókot adna a szelid szemérem . . . Mint pezsdül fel már csak gondolatin vérem I Eltűrnénk minden but, fájdalmas emléket. . . . Jut-e még eszedbe sivár nőtlenséged?! Elérem-e egykor — mondd kedves barátom I Azt a boldogságot mit te fogvatartasz ?.... Hoszu véges ut van még előttem, látom........ E vezek .... lójába 1 Oly távoli part az! Hoszu ut . . , nagy tenger 1 Rajt’ haragos bullám, Tán elveszek rajta mély örvénybe hullván.... Eb de mit kínoztok ti szomorú képek ? . Jut-e még eszedbu sivár nőllenséged ? 1 Jut-e még eszedbe a magános élet Ezer apró gondja, ezer gyötrődése? Menkő tud, - nem rérfi bajoskodni vélek, Te, se tudtál hozzá, én se tudok én se! És most mintha látnám csin, rend lünd-e inára Borit nálad mindent vakitón, pompázva Es most, hogy a csínt ott gyönyörködve nézed, Jut-e még eszedbe sivár nőtlenséged?! A „Nyíri Közlöny“ fentebb jelzett vezérczikk írójának csak köszönettel tartozunk, midőn a világ előtt beismeri, hogy itt is vagyunk, élünk és mozgunk! Nyíregyházától még alig hallottunk valaha ily részrehajlatlan s önzetlen nyilatkozatot, mint midőn a czikk iró azt mondja rólunk, „azon nyilatkozattal tartozunk az igazságnak, hogy a közügyek iránti buzgóság, a nyilvános téreni munkálkodás, a közhasznú intézetek létesítése iránt kifejtett tevékenység, és átalában a közszellem Kálióban oly tokon áll, hogy csak élis mérésünkét érdemli.“ Ha czikkiró saját kiindulási pontjáról ki nem térve, alap eszméjénél marad, s mig polgártársainak a keserű lapdaesot beadja, nem engedi magát oda ragadtatni, hogy a „Nyíri Közlönynek,“ illetőleg abban megjelent „közkórházról“ czimü czikk Írójának Baruch Mór urnák, bókot mondjon, azon esetben az erős logikával Írott czikkhez semmi szavunk nem lenne: de eme jelzett bókolás mig egyrészről a czikk logikáján rést üt, más részről a nagy-kállói közszellemről tett elismerő nyilatkozatát i;s megsemmisíti, s Dr. Baruch Mór urnák említett czikkében elfoglalt álláspontját tévén magáévá, mindazt, a mi N.-Kállóban előhaladást mutat, pártikuláris és provincziális érdedből származónak állittja lenni. És e ponton van némi észrevételünk, a mit az igazság érdekében kinyilatkoztatni kötelességünk. Már Dr. Baruch Mór urnák a „közkórházról“ czimü czikke bennünket pártikuláJut-c még eszedbe a midőn a bánat Szivedet megszállta, lelked megzavarta? Minden a mi fájó mind szivedre támadt, S egyedül álltál e roppant zivatarba? Sóhajod elszállotl,nem volt ki megértse.. .. Pusztában hangzott el kebeled nyögése! Most van ki vigasztal féltve, óva téged? Jut-e még eszedbe sivár nőtlenséged ? ! Jut-e még eszedbe, midőn a dicsőség Szellője dagasztó szived s ifjú melled? S magadat látád mint az erénynek bősét Küzdvén nagy dolgoknak szent zászlója mellett? Kinek mondhatád el mi szived emelte?! „Dicsekvő“ — igy szólt vön a világnak nyelve. Most van ki örömmel osztja dicsőséged?. . Jut-c még eszedbe sivár nőtlenséged??? Jut-e még eszedbe?! Haj minek is mondjam?!... Egyedül tűnődni halvány lámpa inellett!... Egyedül epedve égő, hiú gondban Czéltalanul száll el a forró lehellel! Most a lágy pehely közt édesebb az álom, Mely leszáll reálok láthatatlan szálon . Aludjatok lágyan, álmodjatok szépet----És jusson eszedbe sivár nőtlenséged. — Lukács Ödön. Izzó szemek. Németből fordítja: u—i. Folytatás.) Lázas rcszketés fogta el Vilhelminét c szavak után. — bátorság és önbizalom rögtön eltűntek. — „Bátorság — bátorság 1 sikertelen kiáltá neki anyja. Homlokát a szilifalakhoz nyomva, — forró könyek peregtek le arczán — mialatt a fogoly Florestán eltűnt szerencséje felelt kesergett.. „Éltem mosolygó tavaszán a szerencse im elrepült, — suttogá ö is Florestán után. Azonban Florestán folytató. rimussal vádoló pontjai, elegendő anyagot szolgáltattak volna a részünkrőli felszóllalásra, de nem lévén barátai valamint az egyesek között kifejlett, s az olvasó közönségnek nem valami nagy élvezetet nyújtó polemizálásnak, annyival kevésbbé két városnak az elsőség feletti czivakodásának: minden észrevétel nélkül hagytuk ama czikket; de most, midőn újból ama hurok pengettetnek, már csak az jóknál fogva is, nehogy az mondattassék „qui tacet consentit,“ megkisérjük kimutatni a czikk iró urak tévedéseit, valamint azt is, hogy ha valamely várost pártikulárismussal vádolhatunk, az nem N.-Kálló, a midőn egyszersmind beigazolva találandjuk ama, czik- künkhomlokára Írott szavakat is: „quisque sibi proxinuis;“ azaz jól magyarul: „mindenkinek maga leié görbül a keze!“ Különösen két intézmény létesült N.-Kállóban, a melyek a „Nyíri Közlöny“ czikk- iróinak figyelmét magokra vonták, és hogy azok itt és nem Nyíregyházául létesültek, ezért N.-Kállót pártikulárismussal vádolják! E két intézmény a közkórház, és reáliskola, Valóban nevetségessé törpül a czikkiró urak lamentácziója, ha e két intézet alakú?, lásának történetére visszapillantunk N.-Kálló: inteligencziája, öntudatára ébredvén annak miszerint elérkezett az idő, melyben'a múlt idők gyászos mulasztásait helyre pótolni, a vidéket közhasznú intézetekkel, mint meg anyi erős szálakkal a megye középpontjához, mindeddig geografiailag íővárosához csatolni kell: társadalmi utón megindította a mozgal„Békén tűröm fájdalmimat Szivem suttog édes vigaszt Kötelességem megtevém!“ „Igen, - kötelességem, — én is teljesíteni akarom azt oly jő), mint képes vagyok“ — szólt magához Yilhel- inine, — s szilárd léptekkel halad Roccoval a melodrámái jelenet elé. Beethovennek kevésbé kellett ócsárolnia, mint ettől mindnyájan féltek, s Vilhelmine mindig könnyebben — s könnyebben lélegzett. — Ekkor a négyesek legnagyobb- szerübbjei elölt egyszerre lebocsájlá Beethoven az ütein- pálczát, — kiáltván most demoiselle Schiöder, most jön I Nem tudok kibékülni Uinlauffal: hogy önnek e szerepet adá, — mutassa most meg nekem, hogy Umlaulfnak igaza volt.“ — Továbbá. „Hol maradnak a fiivóhangszerek ?“— Nehéz sóhaj tört elő Vilhelmine kebléből, azonban a zajosan harsogó trombiták tulhangozák azt. A négyes kezdődők. — Pizzarró fellépett,hogy FIo- restant meggyilkolja, Leonora, ki Florcstanban férjél ismerő fel, — átható sikoltással rohan elő s elfedi őt testével. „Előbb e kebelt kell átfúrnod.“ „Megállj 1 rivall Beethoven „a kegyed előnyomulása nem összeroskadás volt, — s ez egy sikoltás akar lenni a legnagyobb lelki gyötrelem közepette? Szúnyog dongásl — Mégegyszer!“ Vilhelmine ismétlő. „Most épen semmi sem volt.“ — Úgy hatolt az a közönségre, mintha a tető roskadna össze feje fölött, — még mindig újra. Harmadik negyedik kísérletet leve Vilhelmine. „Mindig lanyhább és rosszabb Beelhoven egészen felemelkedett, heves taglejtések, — s feldúlt arezvoná- sokkal állva. „Kisasszony, ön egészen tönkre teszi I Ily pillanatban mégis csak kellene valamit éreznie.“ — Tombolnia kellene önnek! Tovább. A végén ismét e pontra térünk vissza. Könnyek fénylenek Vilhelmine szemeiben, UinlauíT ur homlokán kövér cseppekben gyöngyözik az izzadtság, —■ Schröder asszony zsebkendője után nyúl, — a többiek csüggedt fejekkel állanak. „Most Pizzarró visszataszítja Leonórát, —tartsátok öt — rival Rocco, — s ekkor a ketségbeesés bálorsága vesz erőt Vilhelmine sezen kiáltásban tör ki „öljétek meg
