Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-06-27 / 26. szám

mat, elébb egy megyei közkórház, majd egy Reáliskola létesítésére. És ehhez N.-Kállónak ép oly, sőt mint fővárosnak több. joga volt, minti^kármely más városnak! •

És igy társadalmi utón, szétküldözött felhívó és buzdító ' aláírási ivek utján befolyt nagylelkű áldozatokból létesült egy megyei közkórház. Nem kutatjuk hogy Nyíregyháza mennyivel járult'ezen émberbaráti intézet létesítéséhez,,, ha jánili, felebarát! kötelességéj: teljesítette.* * 1 *

És'most a czikkiró urak partikularizmus- sal vádolják N.-Kállót ezen intézet létesítésé-* ért! Hát nem volt meg már azon időben is Nyíregyházának* geográfiái szerencsés fekvése gazdagsága, kereskedelme, és nagyszámú ér- telmisége ?., fiiért nem ragadta ki a zászlót a kis, a szegény, az elmaradt N.-Kálló kezéből, s gazdagságára támaszkodva, miért neppt előzte meg ezt?

Mi nem tudjuk, de czikkiró urak magok panaszolják, hogy Nyíregyházának saját kórháza sem felel meg hivatásának, sőt a város számadásai megvizsgálásával megbízott küldöttségnek a „Tiszavidék“. hasábjain kivonatban közlött jelentéséből arról is értesültünk, miszerint a kórház tőkéje hanyag kezelés folytán nagy részben veszendőben van!/ Mi mindezeket nem tudjuk, de ha a nyilvánosság előtti i elmondott eme közleménynek szabad hitelt adunk: akkor, nem véljük túllépni a szerénység határait, ha azt mondjuk czikkiró uraknak, hogy saját házuk előtt seperjenek, mert ha „saját kórházuk sem felel meg híva-;1 tásának, “ miként kívánhatnak önök közkórházat? . . ...(Vagy talán a kormány ama biztosítása tészii önökre nézve annyira kívánatossá a közkórházat, hogy államsegélyben ígéri részesíteni? Az állam által segélyzett intézetek kizárólagos tulajdonjogát a megye területén, csak nem fogják önök részükre beigazolhatni? . . . . . Sem pecfig azt nem .kívánhatják, hogy nagy fáradalommal mi ültelvén a fát, annak gyümölcseit önök élvezzék? !. ..

!.i i Igen* dé fogják* mondani önök, Nyíregyházának geográfiái helyzete, ipara, kereskedelme, intelligéncziája, mind hangosabban kiállják, hogy Nyíregyháza a megyében egyedül van hivatva, hogy emporialis hely legyen s mint ilyen, követeli, hogy minden közhasz-r, nu intézetek területén legyenek! és ha valaelöbb nejét t A mester szemei e peresben szikrázni kezdőnek, s felébrdedt haragja, mely ulélsé éveiken szeretetreméltó tulajdonait annyira elhuinályosilá.“

„Megállj — kiáltá: „megmozdult e a jelenlevőknél csak egyetlen hajszál is? Midőn Milder ezen részhez ért, minden hajszál égnek meredt, — csont, — és velő megrendült.“ — Dalművem — szegény dalművem 1 —• kisasz- szony, nies hál egyéb kegyed keblében hangján kívül? „Öljétek meg előbb őt, —- itt lobognia kell önben művemnek, — égni, széniéinek tűzet lövetniük, — nem csupán éhékeim hanem játszani , kiáltani, tombolni,'1—1 ör- jöngenil! '

' „De kedves jé Beethoven, merészkedék Umlauff megjegyezni; „ön nagyon is izgatott. — Mindjárt mondám önnek, hogy válogatnunk nem lehet.

Mitörténik majd holnap este; ha — „Gyermekem! sikolt e pillanatban Schröder asszony, '—Dl a jelenéthez rohant;“’

„Vizet 1* —* kiált Récco;

1 Floréstán karjaiba emeli az ájultat.

. Elfojtott moraj zúgott a gyülekezeten végig, — Um- lauff elhatározta magát, — gyorsan a mesterhez lépve fel — sjldll hangosan, hogy mindenki hallja: „Ez nem megy Beethoven Élelemnek ez a legnehezebb pillanata — melyben ki kell nyilatkoztainohi; hogy ez lehetetlen.“ — Énekesek, s az egész Zenekar meg van zavarva, — Schröder k. a. állapotát szemei előtt látja ön,— és — '

„Elég,—- fejesleges tovább, — felel Beethoven neki gúnyos moséiyiyál,' — mialatt magát szorosan köpenyébe burkolja', — s gallérját felhajtja. — Eszembe sem jut holnap eljönéi, — item óhajtók hasonló kontárkodás tanúja lepni, jp- és,sajnálptn a császárnét hogy e darabot minden áron látni akarjej — Jó estét.

Gyors léptekkel hagyó cl a zenekart. Umlauffol körülveszik s köszönve nyujtnak neki kezet. — Midőn Vil- hélmine ismét felnyitó'szeméit:' biztosítja öt hogy holnap 5 maga fogja a darabot igazgatni, s hogy Beethoven semmiesetre'seih jön el.

Erre kezel ad Umlauffnak, s halvány arczát gyönge pir futja el, „fogadja Ón köszünelemet“ -—' suttogá neki, most már játszom holnap — most képes leszek,'az ő vezetése alatt ezt soha nem tettem volna, szikrázó szemei engem félelembe ejtenek.

melyik város önöket ilyek létesítésében megelőzné, az már pártikulárizmus, provincziális érdek által vezettetnék?

Nem tudjuk, hogy Dr. Baruch Mór miként tudná akár egészségi akár gyógyászati szempontból beigazolni, hogy mivel talán ott üdébb ^a lég, vagy gyógyszertárunk, avagy épen Őrvosáink nem állanák ki a vérsenyt? Mi azt hiszszük hogy ezt Dr..Baruch Mór ur magaséra hiszi! De e mellett igen sok jeles gyógyintezétet és kórházat tudnánk mutatni, melyeknek létesítőik egyátalában nem látták Szükségesnek ezen intézeteknek emporialis ihelyekeni felállításukat!j

A czikkiró’ urak, miért sajnálkoznak tehát a szabolcsmegyei közkórház N.-Kállóbani létesítése felett? Odaírtuk a választ czik- kunk homlokára: „qq is qe si b i p r o xi m us!“

Hasonló társadalmi utón indíttatott meg a reáliskola létesítése is! A művelődés ügyét szivükön viselő .'honfiak versenyezve küldötték adományaikat a megpendített eszme létesítéséhez, N.-Kálló városa épen úgy mint egyesek a legszebb áldozatokat hozták ezen oltárra, s ez mind partikulárizmusból szülem- létt? Azon nemes keblek vajon mindnyáján If-Kálló provincziális érdekeiért lelkesülték volna? ott volt a tér Nyíregyháza előtt, ha egy reál iskolának kompetensebb helye volna,*) miért nem foglalták el azt? Azt csak nem várhatták vala, hogy N.-Kálló Nyíregyházának létesítsen reáliskolát ?**) És mert önök saját vallpmásuk szerint a közügyek iránti indifferentizmusokban elhanyagolták a tért, a mit N.-Kálló azután betöltött, ezért vádolhatnak-e önök bennünket partikulárizmussál provincziális érdekkel ?

Nem nagyobb pártikulárizmusra s önzésre mutat-é az, hogy midőn a reáliskola létesítése ügyében^ felhívó aláírási Ívvel kerestük meg Nyíregyháza képviselő testületét, közgyűlésében- félretette azt; és azon városi képviselő testület, mely saját keblében száz epreket áldozott a nevelés czéljairá, s legkis- sebb . iskolák küldötteit sem szokta jelentékeny adományozás nélkül elbocsátania: a

*) Azt hiszszük városunk előtt még mindig nyitva a tér égy reáliskola felálitására, s hogy reáliskolánk lesz;'az Csák az idő kérdésé, i. ,i , i:/ ,;i i: * . 1 As-z'erk.

**) Azt Nyíregyházán egyetlen okos ember sem kívánta.

A s z e r k,

Az udvar a páholyba lépett, — kezdődők a nyitány, Vühelminének első tekintete— midőn a színpadra lépett, a zenekarba esett, -r- Beethoven valóban nem volt ott. — ujongni szeretett volna örömében. — Az úgynevezett „remény daliam“ utált — midőn a függöny legördült — egy gondtalan gyermek boldogságával veté magát anyja karjaiba. — Kis idő mttlva hangzék a rendező jeladása második jelenet. — Floréstán bevégezle dáliáinál az eltűnt szerencse felett. — Mialata hegedűk a kővetkező melodrama bevezetését jálszák, megjelent Rocco. és Leonora a börtön hátterében. „Te reszketsz! -ír Félsz talán? — se pillanatban az ö hangja is reszketni kezdet), — éh nem csak fázom“ — válaszolt Vilbalmine, — s kérdőieg tekinte Roccora — miután reszkető hangja feltűnt neki. 4U Fejé- egy alig észrevehető mozdulata meggyőzé Vilhelminél, Rocconak semmi baja, — ki azonban ezalatt csendes sóhajt küldött Tháliihoz, hogy szólna alá, a műsza s Leonóráért burkolná be öltönyébe azonlérfiut, ki épen most erészke- detle a karmester mellé. — A kettős elkezdődök. — Vil- helmine a belépőt nem:láttá|észre venni.

A férfiú, ki Umlauff — és a színészek ellenzése daczára egyszerre köztük termelt, — s a karmester mellé ült; — hosszú köpenyével, s szikrázó szemeivel —^ Beet- liuven volt. —

Egész napismétlé házi asszonyának, miként mines hatalom, mely öt ma színházba vigye.'— Estefelé szokott sétájára indult.

Egyszerre, — maga sem tudta : hogyan -— a színház elölt állott, — óráját clövpnva, szólt magában - Most kezdődik „képzelem: mily szépítene lesz az, — legyen eszed ! — s maradj künn.“ — Ekkor elkezdett fel s;alá járni, — s gondolatban a darabnak minden egyes szakaszát követé. —„Most a hármasnál vannak, — most kezdődik az induld“

„HaJPizurró a keltűst csak egy hanggal-nyújtja meg, vége-van az egésznek:— Igy. Ennek vége volna'. — Most még a zárdallam.

Válljon hazamenjek ? ... S ezzel elhagyta helyét, s átment nehány utczán, — midőn egyszerre, ei-i maga sem tudta miként ismét a színház elölt állott. — „Épen elkezdődött a második jelenet,tös valóban szép kiállítás! így, Floresztán mindjárt végzi, — valljon képes lesz-e ma a magas C-t meglelni? Csakaz ütemet ne tévesztené, különben zavarba jönnek a hegedűk.

megye ősrégi fővárosa, egy szomszéd község kérelmére bedugta füleit, s megtagadva saját érzületét, leküzdve nemesebb ösztönét, e megyei közczélu intézethez, csak azért mert N.- Kállóban terveztetett, egy fillérrel sem járult! *)

. De mi küzdelmünkben nem csüggedtünk, midőn saját erőnket elégtelennek éreztük a nemes czél létesítésére, igen is, felhívtuk a kormány figyelmét, és az méltányolván a buzgalmat, a kitartást és áldozatkészséget: segédkezet is nyújtott, és az eszmének életet ' adott. De sok küzdelmek árán nyertük mi ezt meg! És most azért, mert küzdöttünk, mert el nem csüggedtünk, a czikkiró urak pártikulariízmussal vádolnak ? Ezt ha irigységnek nem is, de mindenesetre méltatlanságnak kell tartanunk. * uDe azt ^ sem tudjuk, mennyiben yolna kompetensebb helye a reáliskolának Nyíregyháza mint N.-Kálló.

Ezen intézet hä életté' váló, épen úgy meg él Kálióban mint Nyíregyházán; ha pedig nincs e megyében életképesség: akkor itt épen úgy kimúlik mint ott. Egy város mint Nyíregyháza bármily nagy legyen is iparos és kereskedelmi testüléte, még egy reáliskolát fél nem tart, hogy az magát kifizesse. Csak Deb- reczenre mutatunk, hol a reáliskola évek alatt nein bír virágzatra emelkedni.

Hogy pedig az ilyen intézeteknél sem fő kellék, miszerint emporjális helyeken legyenek, a többek között elég legyen a közelből a S.-pafaki főiskolára hivatkozunk, íiol évszázadok óta virágzik az, pedig senki nem tagadhatja el, hogy a tiszamelléki ref. egyház kerületnek S.-pataknál tekintélyesebb városai is, vannak, és mégis például Miskolcinak, soha séin jutott észébe a főiskolának, kebelébe leendő átültetését követelni. A vidékre nézve az mindegy, akár itt akár ott fizessen gyermeke neveltetéséért, csak a tanítás feleljen meg kellőleg a maga czéljának. Előnyt némileg csak a helyben lakó szülék élvezhetnek. S épen azért midőn egy várqs, a más helyen létesített intézet saját keblébe bhajlja, csak önhasznát kérési, de nem egyszersmind a közönségét is.

A czikkiró urak miért szeretnék tehát oly nagyon a reáliskolát maguknak ? E kérdésre oda irtuk feleletünket czikkünk homlokára quisqe s i b i proximus!“

| Többen N.-Kállóból.

Nőegyleli ügyek.*)

A „T i s z avi d é k “ezel őtti 24ik szá&ában a helybeli nöegyletrŐl;u nevezetesen annak választmányáról megjelent közleménytkell helyre igazítanom, menyiben az azon számban közlött választmányi tagok névsora — nem volt a valódi.

A közbe jött változásoknál fogva, — s a szavazatokat ősszé í&édő bizottmány utánjárása folytán — a választmány ekkép alakult megr Teitelbaum Henriette, Kovács Gerőné, Palánszky Sámuelné, Kovács Mihályné, Csen- gery Sámuelné, Bartholmeides Jánosné, Sír Ignáczné, Axmann Mária, Steiger Alajosné, Moecz Adolf né, Kornstein Ignáczné, Szénffy Gyuláné, Korányi Imréné, Hvpzda Sámuelné, Takács Alajosné, Nikelszky Sámuelné, Pa- licz Mihályné, Bertalan Rezsőné,:. Stern Mariid, Hpas Emma, Lányi Gáborné, Soltész Gyuláné,-, Galánfíy Dánielné, Kralovánszky Mórné, KralÖváriszky Frigyesné, Dobozy Mi- hajyné, Kralovánszky Gyuláné,‘RéichBéniné, Schack Mómé, Barcsay Gizella, Jármy Meny- hértné, Kégli Gús^távné, Pólyák Róza, Sámu*) Elléggú sajnálatos, ha .ezen dolog csakugyan igy állana. •'.*1,1, .,! ■■ i. ■ *,. Á j í. fi r It.

**“) Mult szántunk, bezárta titán érkezvén, az) csak jelen számunkban közölhetjük.

A s z e r k.