Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-06-20 / 25. szám
A templomban bent az ország dísze, virága volt képviselve. A templom egészen gyászszal volt bevonva, s a fekete alapon a Battyhányi család és Pest város czimerei díszelegtek, a szónoki széken pedig az országé. A ravatalra számtalan gyertya vetett halvány fényt. A nagy küzdelem számos tényezőit látlhattuk itt egybegyiilve, s az újabb nemzedéket, mely eljött, hogy a magasztos példán tanulja mpg a hazát szeretni. A mint az egyházi személyzet összegyűlt, szentélyen át a nagy vértanú családja érkezett meg. Batlhyányi özvegyét fia Elemér vezette, s ö valamint leányai méltóságteljes magyar gyászruhát viseltek. A csaló a ravatalhoz közel az első padban foglalt helyet. A szertartást Szabó József felszentelt püspök, a prímás helyettese végezte fényes segédlettel A hamvak bc- szentelése után a zenekedvelők egylete Mozsonyi Mihály kariínekét adta elő, aztán Piry Cirjék zárdafőnök tartott lelkes alkalmi szónoklatot. Meghatóan rajzoló, mikép rejté el egykor Dank Agap a drága hamvakat, s éjelcnkinl mint látogató a bus helyet a halott imádkozó özvegye. Csak igen kevesen tudták e szomorú eseményt, — szónok maga is csak 16 évelőit tudó meg a zárda e szent titkát és a zárda megtartó a titok szentségét s ők megőrzők a nemzet drága halottját a mai napig. Most eljött az idő, hogy a titok lelep- leztessék, s a még fenmaradt hullarészek ereklyeként a kegyelmes nemzetnek átadassanak, Büszkén fogjuk mutatni,— mondó tovább a lelkes szónok — a sírbolt látogatóinak a koporsó helyét, hová 20 év előtt tették a dicsőén elvérzett Batthyányi Lajosi, kinek hűlt tetemei kivételvén a sötétségből, egy dicső sírba tétettek, sezen sir még a késő nemzedéket is emlékeztetni fogja a haza, az alkotmány s a király szeretetére ; mert bizonyos . hogy hive volt ö a fejedelemnek, láng kebellel szerette hazáját, s annak alkotmányáért kész volt elleneitől a halált is elfogadni. De az ö kialvó élete, s ki ontott nemes vére nem boszuért kiáltott az egekbe, — hanem a béke, a szabad alkotmány áldásáért. A gyászbeszéd után a dalárdák Knahl vezétése mellett Beethoven „Misereré-jét éneklék, mire a menet szép rendben megindult. Elöl a városi huszárok teljes díszben, a ezéhek, temetkezési egyletek, kereskedő testületek, az ó-budai hajógyár zenekarral, aztán az államvasut személyzete, a kereskedő ifjak egylete tollas fövegekben, a gazdasszonyok egylete hölgyei mély gyászban, a malomtüzoltók és egyetemi polgárok, a pesti honvéd zászlóalj zenekara. Ezután a régi honvédség hosszú sorú következett, vidékiek, pestiek, budaiak együtt, utánuk zenekar, mely induláskor Marchner indulóját hangoztatta. A kormányt hat minister képviselte. Deák Ferencz gyalog vett részt a menetben a Sip-ut- czá irányáig. Pest megye küldöttségét Beöthy Lajos első alispán vezette. Azután következett Pestváros hatósága teljes diszben. A törvényhatósági küldöttek közt ott láttuk Deb- reczen város galambhaju polgármesterét Kovács Lajosi, Komlóssy Imrét két debreczeni polgár kíséretében. A papságot mintegy 100-an képviselték. Ezek után a gyászkocsi következeit 24 kivont kardos és száz visza szövétnekes pesti polgártól környezve, A koporsó gyász szalagjait halósági tisztviselők tartották. Mindjárt a koporsó után mentek a nagy halott fia Elemér, veje gr. Batthyányi Géza, s több közeli rokon gyászpompában. Ezután a hat gyászhinló következett. Az elsőnek imra nehezedni; de azzal vigasztalom magamat, hogy még is csak jobban illttnk egymáshoz, mint Lenke és Csorvay, kiknek sirjokat gyakran meglátogatjuk, s megkönyezzük az örült asszonyban, a szülei gondatlan eröszakolás sze- rencsetlen áldozatát! Nem jó a szív érzelmeivel könyelmüleg játszani, mert az erőszakos kezekkel kioltani akart lángok, más irányban keresnek maguknuk utat, s a kebel vagy önlág- jában összeég, vagy a mélység örvényében a bőn karjai között keres magának kárpótlást, feldúlt menyországáért a szerencsétlen áldozat. Ne tépjétek el egymástól a szerető sziveket!----------------- Gy. S. I zzó szemek. Németből fordítja: n—i. .Császárné ö felségének legkegyelmesebben elrendelni méltózlatott, hogy legmagasahb névnapja ünnepére Beethoven „Fideliója“ hozassák színre.“ Umlauf! ur, a dalmű karnagya mélyen sóhajtott, midőn e sorokat olvasá. Ki énekelje Leonórát? — Mióta Milderhauptmann Anna, kinek számára Beethoven e darabot irá, — a berlini udvari színháznál van, — „Fidelio“ a könyvtárban nyugszik, miután Umlauff ur nem lehetett szerencsés : egy uj, Leonórát felfedezhetni. Igen ö sóhajtott, — s egyszersmind Schröder Vil- helminére gondolt. „Más választás nem marad“ igy szólt magában végre. Schröder az egyetlen énekesnő egész Bécsben ki eléggé kiterjedt hanganyaggal bir. Az ö lyrai szerepei, „Eveline“ „Agatha“ felejthetlenek nekem, — azonban ha képes is Leonórát énekelni; fiatalkora akadályozza abban hogy azt játszhassa is, — s mennyit veszt épen e szerep, ha azt nem játszszák tökéletesen!“ Mit? — kiáltó Beethoven, midőn Umlauf!' közölte vele, hogy a darab már Schröder kezeiben van „Schröder k. a. 17 évvel, és az én Leonórám?! Nem tudná ön azt Umlauff, hogy egy oly szerepet átvehetni: az embernek élni,— szeretni, —s szenvednie kellett? — Abból mi sem lesz, inkább ne hozassák színre dalmüvem, — hogy lehet ez emelkedett magasztos alakot egy gyermekre bizni? — 1 A karmester vállat vont, s felmutatá a legmagasabb parancsot tartalmazó iratot. „Kedves barátom, minden kifogás sikertelen, a leg- inagassabb parancs félremagyarázhatlan a dalmüvet tehát adni kell. — Ön csak egy tudja mint én, hogy e pillanatban jobb Leonora nem áll rendelkezésünkre, meglátjuk ehát mi válhatik Schröder k.aszonyból, — én reméllem ablakai is fekete fátyollal voltak befüggönyözve. Abban ültek az özvegy és leányai. A második kocsiban nagy halmaz babérkoszorút láttunk, s a többi kocsikban magyar gazdasszonyok foglaltak helyet. A kocsik után a munkásegylet haladt, zászlóval, és élén Táncsics Mihálylyal, majd huszárok és kocsik sora következett, s utáltok a tömeg tarka chaoszban folyt össze. Egész Buda-Pest lakossága, s mintegy 30,000 idegen volt talpon, s az ablakból lenézve e gyászmenet hosszú fekete folyamhoz hasonlított, mely méltóságteljesen hömpölyög tova medrében. Öt negyed óráig tartott, mig e nagyszerű menet a nemzeti színház előtt elvonult. Több volt 100 lobogónál. A temetőbe 3 * S/46 órakor értek ki, hol is a gyászmenet két élő falait képezett, s az egyházi szertartás után Barna Zsig- mond Pest város főjegyzője tartott jeles búcsúbeszédet, s a dalárdák Egressy Béni „Bucsuzóját" énekelték, s a sir 6 óra s 10 perczkor fogadó a magyar haza szentügye rnar- tyrjának földi maradványait. A sírba eresztett koporsóra a boldogult gyászoló özvegye telte a megérdemlelt babérkoszorúk elsejét, s ezt számos más követé. A gyászmenet */27 órakor kezdett oszlani. Ekkép ment végbe azon ünnepély, melytől előre annyian féltek — meltóságosan, díszesen komolyan , s az ünnepély rendét, a mintegy 80 ezerre tehető közönség közül sem szóval, sem tettel, senki nem zavarta meg. Nem hiába helyezte Pest város a gyászmenet komolyságának megóvását a „nemzeti önérzet védpaizsa alá,“ mert a nemzeti önérzet csakugyan meg is védte azt. D-n. Mi hír a Nyírben. = RWveldei közvizsga. Palánszkyné Csapó Ida növeldéjében a szokásos évi vizsga; mind a négy osztállyal együttesen — folyó hó 30-án 8 órakor kezdve — fog megtartatni a kisdedovó intézet nagy termében. A tantárgyak ezek: Irva-olvasás, inagyar-német- franczianyelv, számtan, földrajz, történelem, nötan, magyar és németirodalom története, lélektani vázlatok, természetrajz, irálygyakorlatok és szavalás mind a három nyelven, szépírás, rajz és kézimunkák. Tanerők: Palánszkiné, Csapó Ida, Spyers — Duran Emma Palánszky Sámuel tanár, Weisz Vilmos tanár, Mar- tiuyi Józef tanár, — Tormay Andor tanító; ezeken felül a vallást saját felekezetbeli tanítók adják elő minden vallás felekezetbelieknek. Ezen vizsga nyilvános lévén, reményiem hogy a nevelés ügyét pártoló minden egyén szívesen részt veend abban. Ezutal tudatom a. t. c. közönségei, hogy a jövő évi tanfolyam intézetemben a szokottmódon September 1-én fog megkezdetni, — időközileg azomban. Julius 18—tói kezdve több oldalról! felszólítás folytán—kézi munkákra —német és franeyia nyelv gyakorlatára intézetem leszáli- tott tandijmellet — nyitva marad. Palánszkyné Csapó Ida. = A Győri és Stauf el féle nürnbergi diszmil és fűszeráru kereskedést f. hó 21-én az egyik ezégvezetö Haufel Lajos ur vette át, s minden igyekezetét oda fogja fordítani, hogy úgy az áruk kitűnő minősége, s azok jutónyossága, valamint pontos kiszolgálás által a közönség pártolását kiérdemelje. hogy anyja — Beethoven hátralett kezekkel jár a szobában fel s alá.“ — „Na miattam legyen,“ mond hevesen, — ha egyszer lenni kell, — de azt mondom önnek Umlauff, én az egész dologról mit sem akarok tudni. — Én — bár tél közepén vagyunk — falura megyek, s ha ön azt kívánná töllem hogy énjdalmüvemet igazgassam, -— azon esetben csak addig voltunk barátok.I“ A karmester hallgatott, — de mosolygott. — Midőn elvált, s ismét a fiatal Leonórára gondolt, kénytelen lett felsóhajtani “.............. E pillanatban Vilhelinire fürtjeit vállaira vetve, — elhagyta zongoráját. „Te elégedetlen vagy anyám, — igy szólt — kezét anyja karjára téve — én látom rólad : mit nekem most mondani akarsz.“ „Nos?“ mondá Schröder Zsófia asszony, ki leányát mig az a zongoránál szerepét próbálta, főleg a börtön jelenet feletti játékban különféle tanácscsal látta el, — feszülten tekintett leánya csillogó szemeibe. „Nos gyermekem?“ — „Hogy csak az első jelenetnek leszek képes meg felelni, hogy a másodikat is becsülettel kivigyem : ahhoz nálam az iskolai tapasztalás, és szenvedély hiányzanak.“ Ezt akarod nekem mondani anyám. — Aggódol miattam, félsz hogy — esetlen leszek — — Nem kedves anyám, engedd csak Leonórádat a deszkákon lenni, az az én talajain, hol részemre a bátorság terem! Persze;— tévé hozá, — ha Beethoven a színpadon volna, akkor csupa félelemből mitsem tudnék előadni.“ „Mily szerencse, hogy ö falura készül, Umlauff legalább határozottan állitá azt nekem.“ A zongoragyakorlatok, s anyai tanácsok folytattaltak. Schröder asszony kezdettől fogva osztá a férfiak azon véleményét, miszerint Vilhelmine még igen fiatal ahhoz, hogy Leonórát játszhassa is. — Mialatt az anya a közelgő színházi próbának nem kevés aggálylyal nézett elébe, — leánya alig várható azt Kis szobájában úgy érzé magát kalitkába mint zárt madár, a színpadon azonban mint a pacsirta, mely csattogva száll fel a veröfényes ég felé. Az első próbában elnéző akart lenni Umlauff ur, — nehogy többszörös javítgatásával a leányt bátortalanná tegye. Hogy leányának igaza volt , kénytelen bevallani Schröder asszony, jelentőségben valóban nyert Vilhelmive játéka, de egy művésznő előtt — mint minnö Schröder asz- szony volt, -— fel kellett tűnnie, hogy az'nagyon is betanult s kevésbé drámai. Sőt Umlauff ur a következő próbán már mosolyogni j is kezdett, — mihelyt azonban a főpróbára, s az előadásra = A nyíregyházi távírda állomás forgalmi kimutatása szerint ezen állomáson a múlt hóban 2100 sürgöny érkezett és adatott fel, se nagy contingenst két — csupán két lávirász végzi — bár a mint tudjuk eny- nyi sürgöny mellett legalább is három hivatalnoknak kellene alkalmazva lenni. = Macskazene volt készülőben városunkban a Batthyányi ünnepély alkalmából, a mivel egy egyházi férfiút akartak megtisztelni de elmaradt, a minek a rend és csend tekintetéből szivünkből örvendünk. = + Erős hajós Szabolcsinegyénok több országgyűlésen volt képviselője folyó hó 14-én Littkéri tü- döszéíhüdésben meghalt. A megboldogult 65 évet élt. Béke lebegjen porai felett. = Klinczkó Pál fodrász kiről már volt említés léve lapunkban, fodrász és borotváló üzletét a jövő hó elején csakugyan megnyitja. Ez üzlet a Kobilicz féle házban leend, s igen díszesen lesz berendezve, s rég érzett hiányon fog segíteni. — Szabolcs megye felméréseja pénzűgy- ministerium rendeleté folytán, a mint tudjuk a földadó kivetésének szabályozása végett most van folyamatban. A mint halljuk ezzel egyidejűleg a szomszéd megyék felmérése is megkezdetett. A nép sok helyütt gyanús szemmel nézi a műveletet, de azon hir, mintha a felmérésnek egy vagy más helyütt ellen akartak szegülni, alaptalan. = A nagy-kállót dalárda tervben volt kirándulása, melyet e hó 2!-kén akartak megtartani az Eliseum népkertben, a dalárda legközelebbi gyűlésén hozott határozat szerint — pénzügyi tekintetekből — nem fog megtartatni. = Itr. Mezöfl Manó fogorvos Debreczenböl, mint már múlt számunkban említve volt, jelenleg városunkban időzik. A mint értesültünk, a fogbajban szenvedők igen nagy számmal és kellő sikerrel vették igénybe e jeles fogorvos segélyét s magunknak is volt alkalmunk e szakbani kitűnő ügyességéről meggyőződni. A fogaknak villanyozolt fogóval, fájdalomnélküli kihúzása valódi jótétemény a fogfájásban szenvedőkre nézve, s Mezöfi ur e tekintetben ritkítja párját. Közohajtósra még o héten itt marad, mit azon figyelmeztetéssel tudatunk a közönséggel, hogy siessen e jeles orvos rövid itt tartózkodását a maga érdekében felhasználni. — Innen Nagy-Kallóba rándul át. = A polgtíri vendéglő nyári étkező helyisége már teljesen kész, s majdnem mindennap tömeges látogatóknak örvend a szabadban étkezni szeretők részéről. = Időjárásunk majdnem az egész héten ismét esetlen volt, s most már újra elkelne egy kis enyhítő eső. Az esőzés alkalmából önkénytelenül eszünkbe jut azon nagyszerű tó, mely városunk piaczán két három napi esőzés után képződik, s mely oly terjedelmes és mély, hogy nehány vállalkozó fiatal ember hallomás szerint legközelebb csolnakversenyt szándékozik ott rendezni. Bizony bizony nem ártana kissé feltölteni a város kellő közepén fekvő tért, ha már szépészeti szempontból nem gondolunk is azzal, legnagyobb kincsünk, az egészségnek az ilyen vízállásokból kifejlődő miasmák általi veszélyeztetése mégis figyelmessé tehetné azon hatósági közeget, melyre a város köztéréi tisztántartása úgy szépészeti mint egészségi szempontból bízva van. = A nyíregyházi posta a mint tudjuk, kellő számú hivatalnokkal el van látva, s éppen azért csakgondolt,— borzalmas hidegség futotta át: —ö ismerte Beethovent! Elutazik, — ha majd dalművének előadása közéig, — bár igy beszélt, azonban mint szellem jelent meg a főpróbán,— megragadta az ütempálezát, s énekeseket — zenészeket nem csak ócsárolt, hanem valóban kínozta őket S igy — miután ezt Umlauff előre tudta; hogy Vilhelmine aggodalmait a vég perczig halassza, — biztositá öt: a mesternek akkorra tervezett elutazásáról. Az István templomban hatot ütött az óra 1 A főpróbára énekesek, s zenészek összegyülvék. — Schröder asszony az első színfal megélt áll.“ E pillanatban a sugószekrény háta megett egy alak jelent meg köpenybe burkolva, zilált haj, — s világló szemekkel. — A zenekar és a három bassista, mind két tenor a két sopran énekesnő s az állam fogjok egész kara, — és az örök, — mind felsóhajtottak, — Umlauff urnák roppant melege lön, bár künn a föld teljesen hó alatt volt.“ „Istenem! nyögdelé Vilhelmine. „Bátorság gyermekem, kiált fel hozzá anyja.“ „Kezdeni! kiál Beethoven, — s az ütempálezát magasra emelé. A nyitány elkezdődött. A mester, kinek nehézhallása már akkor magas fokra hágott, — most még minden hangot megkülömbözlelhet: „szivével hallott.“ „A trombiták az 5-dik ütenynél adagio, a két második hegedű tanuljon egészet— a félhangtól megkülönböztetni. Mit? Ezek tiszta futamok ? Tilinkó futamok azok!“ „Nehézmunka a favágás semmi ehhez képest, — su- gá egy trombitás a fuvolásnak midőn a nyitány zárhangja elhangzott. „Lesz még ez máskép is — sugá vissza a tuvotas. Vilhelmine erőt vett, összeszedte magát. „Mutasd meg neki: hogy nem ösmersz félelmet még előtte sem.“ Talán már a második jelenetben nem lesz oly szigorú — ha az elsőben meg leend veled elégedve.“ Kezét szivére téve lépett Marcelline nagy dallama után az előtérbe, A mester ócsárlása öt legkevésbé találta. Roccó a börtönőr, s a szerelmes Jaquino leginkább kiválónak léve kifulladásainak. — Minden szám után növekvek bátorsága s különösen a zár előtti dallamot „Jöjj remény oh jöjj el,“ — oly finoman s bensöleg adá elő, hogy Beethoven arczán verőfényszerü csillám vonult végig. „Jól van, jól van, demoiselle Schröder! kiáltó a zárlat végén, oly ifjú nőtől nem vártam volna ezt. De minden a másodikjelenettöl függ, — itt a főszemély a ltisasz- szony, — s ha kegyed itt nem fog tudni játszani, hogy a hallgatók hajai égnek meredjenek, — akkor vége, — az egészből misem lesz. Nos meglátjuk. Kezdeni.“ ___________ (Folyt, küv.)
