Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-06-20 / 25. szám
IV évfolyam. 25. szám. Hétfő, juníus 19. 1870. Szerkesztői iroda: nyíregyházán, N.-Kállói-utozában 1013* sz. «• Kiadó hivatal ifj. Gsáthy Károly könyvkereskedéseiben Dcbreocen és NyíregyházaBérmentetlen levelek el nem foVegyes tartalmú hetilap. Nyílt tér Alatt minden túrom basiboá garmondsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij.. Előfizetési díj: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre..............................3 — Évnegyedre ........................f.5(F H irdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri igta- tósánál 5, többszörinél 4,,-— bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek, különösen pedig a legkülönfélébb csonthártyabajokban szenvedők használták fényes eredménnyel gyógyiürdőnket, szintúgy felnőttek izületbántalraak miatt Rovatosan felosztva vendégeinket, volt: Görvélykóros 143. Köszvényes és csuzos bajokban 115. A fenmaradó rész, a legkülönbfélébb bajokban szenvedett, és külön osztályba nem sorolható. Fürdő összvesen 13,000 használtatott el, mely számra nézve azonban tekintetbe veendő, hogy azok nem csupán a fürdőben időző betegek, hanem a kijáró nagy közönség által is használtattak. Ez idény alatt, a szegényebb anyagi helyzetű közönség részére olcsóbb szobák építettek. A park szélesbittetett. A társulat jelenleg 57 kényelmesen be bútorozott lakszobával rendelkezik. — eh — Batthyányi Lajos tetemeinek Ünnepélyes eltemetése. Pest, jun. 9-én. — A nemzeti kegyelet ez ünnepélyének még az idő is kedvezni látszott, s a korán reggel köz és magánépiile- tekre kitűzött gyászlobogókat enyhe szellő lengeté. Az egész város iinnepies szint ötlött a kegyelet e napján, s e nap valóban ünnep is volt, melyet ur és szegény a kinek keblében magyar szív dobogott, megünnepelt egyaránt. A ferencziek templomában, melyben a dicső vértanú tetamei a gyászravatalra ki voltak téve, ezen és a megelőző napon tízezerként tódultak a látogatók. Délben ü templom bezáratott, segy óratájban az elhanyt családjaiig több ,| régi hu barát járultak a ravatalhoz, « ott' teljes csendben imádkoztak, inig künn a tőváros valamennyi barlangjának zúgása hirdoté a gyászUnnepély kezdetének közeledtét. Két óra felé az utczákujra telni kezdtek, s megkezdődött a zászlók alatt érkező egyletek és testületek: s küldöttségek sorakozása. Három órakor a Eókuslól a Ferencziek templomáig, s a kecskeméti utczán át a Zrínyiig, minden talpalatnyi föld el volt lepve. Tülik ház kapujában emelvényeket rögtönöztek, sőt még a házak tetejének is jutott az Ünnepélyben részt venni óhajtó közönségből, A templomot két órakor nyitották meg, s oda roppant bajjal mintegy kétezren jutottak be a jogosultak, azaz jegygyel birók közzül, sa templom minden zugában megölelt, hogy mozdulni nem lehetett. Ekkortájt érkeztek meg egymás után az iparos testületek. Az ó budai hajógyári mintegy kétezer tag képviselte, ezek saját zenekarral, elöl fekete, azután hat sztites de fekete fátyollal bevont zászlóval, s a zászlók tnindenir ke körül bat égő szövetuekkcl imposaits látványt képea- ; lek s az egyetem tért foglalták el. Ezek mellett állitfalUjjv 1 lel a többi iparos és munkás testületek. Az államvasuttól j is mintegy 500-att jelentek meg. A kereskedő ifjak több - I nyíre atillában; egyszóval alig ha van Pest-budan iparos,, munkás, kereskedelmi s más egyéb egylet és testület, mely díszes küldöttség állal képviselve nem lett volna. Pest megye, az országgyűlés, az akadémia, a Kisfaludy társaság, az egyetem, a magyar gazdasgzopyok egylete, mind külön külön küldöttség által képviseltettek* A honvédeket Ivánka és Szekulits ezredesek vezették, zászlójuk egy uj zászló voll, mert Pulszky, a nemzeti múzeumból, daczara hogy ismételve felkéretett, régi honvédzászlót, nem adott. A szabolcsi küldöttséget Bonis Sámuel, a jászkunokat Mocsy alkapitány vezette, hatlak még ezenkívül a „Pesti népkört“ a „Budai szabadelvű népkört,“ a Fortuna lemetkezézi egyletet, a kecskeméti népkort. a nemzeti dal^ kórt, a budai, Unió és műegyetemi dalárdákat, a dunagöz- liajo-társaság, g több vusuttársulal küldötteit, a baloldali kört, melyet lihyczy Kálmán vezetett, s a Deákkört. á nyíregyházi sóstói fürdő 1869-ik évi idényről sióié, a belUgyministerinmhoz beterjesztett hivatalos jelentésének kivonata. Az 1869-dik évi tőrdőidény, az állandóan kellemetlen viszonyok folytán nem volt oly élénk, mint azt a múlt évben tapasztalt haladás után várhattuk volna, különben az élénkség eine hiánya, nem anyira a főidő vendégeknek csekély számában, mint inkább azoknak rövid tartózkodásában mutatkozott. Látogatták intézetünket 226 fél, egyénenként számítva 313 egyén (az egyének számában a gyermek kísérők nem foglaltatnak) és pedig — 49 férfi 124 nő és 145 gyermek. Az egyének közzül csak nehány napig, (8 napnál kevesebb ideig) időzött 115 egyén 2 hétig 96, két hétnél tovább 117 (kiknek nagyobb része 4 —6 hétig használta a fői dőt.) Nemzetiségre nézve valamenyien magyarok voltak. Lakásukra nézve 198 Nyíregyházáról és Szabolcs megyéből való volt, -- a többiek Zemplén, Szathmár, Borsod és Heves megyéből, nagy számmal pedig a Hajdúkerületből valók voltak. Vendégeink betegségi állapotát tekintetbe véve legnagyobb számmal ismét, a gör- vély koros gyermekek voltak képviselve, TARCZA. Egy örült nö története. Eredeti beazély. (Vége.) VI. Lopott pénzemtől megfosztva, egy krajezár nélkül maradiam; hogy számlámat kifizethessem, s Ny ... lie juth»s>ak, ruháimat, órámat gyűrűimet kelle elzálogosítani s mintán minden kötelezettségemnek eleget teltem, dúlt szívvel, do erős elhatározással a jó útra térni, elhagytam Szobrauezot, a csalódás, és a gyönyörök mulókunyságá- nak érzeletet hozván magammal emlékül. Drágán vásároltam ineg tapasztalataimat, de elég ifjú valek arra, hogy uj élelet kezdhessek; lerázva magamról a blin porát, mindent jóvá remény lettem tenni még. Utóbbi meggyaláztatásom bűntársam állal, kiábrándított, s kiemelt a mélységből, melybe általa vonatiatlam. Régi tetterőmet, becsvágyamat visszatérni éreztem, s mint uj ember értem szülőföldemre. Ot év óta nem voltam Ny . . . , en, én Lenkével csak a fürdőkön találkoztam, és semmit sem tudtam körülményeiről. Itt azonban az egész város mint a legelvetemültebb nőtt ismerté, ki az utóbbi időkben kivált már, nyilvánosan , a szégyen legkisebb érzete nélkül űzte botrányos magaviseletét, s rosz.a.sága közbeszéd tárgya volt; férjének szép birtokait mind eltékozolta; s ha elég pénzt nem adott fürdői kirándulásaira, feltörte a pénzes ládái, s addig markolt belőle míg végkép ki nem ürült; nyáronként, három, négy fürdőt bejárt, s mindenütt inás más udvarlókkal voltak előre lervezett légyottjai; szőval a nő kit imádtam, utálatom, megvetésem tárgyává lett, az óriás alak parányivá törpiill, és megátkoztam a pillanatot, melyben megismertem öt ! Most egyedül magamnak éllem, hogy jóvá tegyem hibáinál. Lakásomat a fővárosból, szülővárosomba lettem Éjjel nappal dolgoztam, kiadásaimat a legnélkülüzhetle- nebbekre szorító Ham. Így sikerült két év alatt annyit gyüj- tenem, hogy az elrablóit ötezer forintot, nagybátyámnak kamatostul kifizet hessem. Személyesen vittem el hozzá az öszveget, minden leplezés nélkül elbeszéltem elölte süllyedésem történetét. O megbocsátott a megtéri lékozló fiúnak, keblére ölelt, Otília öíömkönyeket hullafolt, s ekkor ft megvallotta, hogy a kertben fi megismert engemel, midőn kifelé futottam; de nem akart a legnagyobb veszélybe dünleiii, inkább örökségétől vált meg. Én hálásan csókoltam meg kezeit, és sóhajtottam magamban, miért dobtam el magamtól e drága gyöngyöt, egy aljas érdemtelenért? .... De a menyországot örökre eljátszottam, Olilia menyasszony volt, s a gyász leteltével, mert édes anyja fél év elölt meghalt, — egy Hálámnál méltóbbat fog kezeivel, és szerelmével boldogítani. Visszatérésem után egészen elvonulva éltem, munkálva és gyűjtögetve mint a szorgalmas méh, és most meglehetős anyagi helyzetbe jutottam; múltam bűneit kevesen ismerik, azok pedig el nem árulnak, s így köztiszteletben álluk. Lenkével egy városban laktam sok éven keresztül, társaságát, mint elátkozott lélekét kerültem, még ha színházban, vagy Isten házában megláttam is elkelte futnom, mert látására, azonnal őrullsági rohamok jöttek rám. Ö mint haliéin fürdői kirándulásait, egész a múlt év nyaráig folytatta, vakító szépsége nem hagyta el, udvariéi mindig voltak, kik kiadásait fedezlek. Nyomorék elaggott férje több ízben meglátogatóit, s panaszkodott szerencsétlen helyzetéről, már több ízben jött oly pénzzavarokba neje miatt, hogy az öngyilkosságtól csak segítségem méntéllé meg. Neki is adósa voltam, én lettem nyomorékká, leróvtam tartozásomat. Múlt nyáron kétségbe esve jött hozzám, hogy vége van, neje két ezer forintot vitt el a pénztárból, és ö nem tud számolni. Én épen ekkor vásároltam egy kis birtokot 8 pénzem nem volt, hogy segíthettem volna rajta: de megígértem, hogy érdekében mindent elkövetek. Mánap már az egész városban elterjedt a hir, hogy Csorvay Menyhért megölte magát. A kertbe ment, a lugasba leüli egy fakanapéra, s a fejér asztalra e szavakat Írván „general quilt“ beretvával nyakát elmetszette. Leánya találta meg, de ékkőt inár nem élt. Lenkét azonnal tudósilák férje halála felöl, természetesen a halál okát eltitkolván előtte, Ö akkor is valamelyik fürdőben kéjelgett udvarlóival, a rablóit pénzt férje vérdiját prédába, midőn a szomorú, ránézve talán örvendetes hirt vette Akkor érkezett meg épen,, midőn a koporsó már az udvaron volt, s a gyász ének zengett feletle, a városon végig hangos jajjail lehetett hallani, midőn pedig a kopor- sót^meglátta, egy elvelemedetl szinésznésznö egész Jette— lésével vetette magát ,a koporsóra, s fi||gkarla tépni a gyász fedelet. A nép lábára zúgni kezdeti, mert mindenki tudta a Csortjáy halálának okát; megsúgták neki, hogy férje Öngyilkos volt, mert számadásait bizonyos elvitt péntek miatt netq, hozhatta rendbe. Ezen liirre megrázkótfpll,Jelkében, s úgy mondják egy őrültség) roham lepte meg de az egész temetés alatt csendesen viselte magát. Minden vagyonukat elvették s ö koldusként maradt, nagyobbik leányát titokban gondviselésem alávettem, s bizonyos oknál fogva jövéjét biztosítottam. A szép özvegy sorra járta udtarlób, de csak alamizsnát kapott; az őrültség jelei, mind nagyobb mértékben mutatkoztak rajta. Végre engem is felkeresett, hogy visz- sza idézze lelkemben iszonyú mullam emlékeit; régi ígéretemre emlékeztetett, hogy ha özvegy lenne nőül veszem. Irtózatoin láttára feltámadt őrültség környékezett, cselédemet szólítottam he s ingerülten kiahám hozza utólsó szavait melyekkel ktrabidtatasom után magától elutasjtott: — Koldus kéjhölgyre nincs szükségünk ! ajtót nyitottam előtte s udvaromból kivezettetem. Azt beszélik hogy e naptól kezdve tökéletesen megőrüli; füveket szed untalan, erdőkben réteken, a tolyamok partján, kertekben, s azt hiszi, hogy megtalálja azt a melyikkel férje elmetszett nyakát Osszeforaszthalja ; rendkívül félénk s ha bár hol meglepik, folyamba arukba, beveti magát, s már többször mentették meg életét, miül azt most mi is tettük. A vidék népe Ny.................örült asszonyának n evezi, s az emberek keresztet vetnek magokra, midőn meglátják, mintha gonosz szellem volna. ó iszonyúan bűnhődik, még alig 36 éves, szépségének kábító bájait még nz őrültség sem volt képes elpusztítani. Ah hát még 20 évvel ezelőtt minő lehetett! Eddig van életem, és az őrölt asszonynak rövid története, most a zápor elálolt, a nap kisütött, folytatjuk utunkat a kies Hernád völgyön. Elhagytuk a Forray Ádám lakát, anélkül hogy láthattam volna öt. Pár nap múlva Kálmán barátomtól js megváltam, de megkértem tudósítson az örült asszonyról, kinek története már csak azért is érdekelt, mert én is majd szerelmes lettem belé ......................... A múlt év őszén Kálmán barátomtól végre levelet kaptam, melyben tudatja velem, hogy az örjilt asszony bevégezte szenvedéseit, csakugyan a folyambániWle halálát, midőn kifogták már meg volt halva, mert tt zajdájában levő , füvek súlya a vizfenekére vonla, és hosszas keresés után akadhattak csak hullájára. Egész életében szerette a fürdőt, jegyzi meg barátom, s múltjához illően fürdőben végezte életét. Még egy örvendetes hirt.közlők veted, — iija.bará- tom levelének végsoraiban, — Olilia két hó óta nőm, én pedig a legboldogabb férj vagyok ! Ö már I év óta özvegy.. volt, és elfeledve múltamat, megbocsátva ifjúságom téve.-r (léseit, végre engedeti kéréseimnek s. boldogít tiszta.szerelmével. Igaz hogy a negyvenes évek kezdenek válla-
