Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-04-05 / 14. szám

III. Uj évfolyam.

14. szám.

yCi.f

Í! U ■'

Hétfőn, api il 5. 1809.

Szerkesztői és kiadó iroda:

NYÍREGYHÁZÁN,

szarvas-uteza 118. szám.

Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak.

Nyílt tér alatt minden háromhasábos garmondsor 26 kr. és'80 kr. bélyegdij.-.-’cyBlölizotési díj :

“V~ JrA

egcez évre 6.50 ►n küldve . 6.— . 3 — . . . 160

Hirdetések dija: minden Ölliasá- bos petitsor egyszeri igtatásáuál 5,-többszörinél 4, bélyegdij SOlsr.

Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthv Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhely- ben Lőwy A. könyvkereskedésében, Beregszászban Csauder Mórnál, liol egyszersmind hirdetések is felvétetnek.

Előfizetési felhívás

TISZAYIDÉK

czimü

vegyes tartalmú hetilap második évnegyedére, azaz april, május és junius hóra.

Házhoz hordva vagy postán küldve: Évnegyedre . . . . 1 fr. 50 kr.

Félévre . . . . . 3 „ —

Háromnegyedévre . . . 4 „ 50 „

Gyűjtőknek 8 előfizető után egy tisztelet-példány- nyal szolgálunk.

A kiadó-hivatal.

Nyilatkozat.

Több oldalróli kérdezősködés- és kétkedések folytán felhiva érzem magamat, az illetőknek biztos tudomása és kellő meg- nyugtatása végett ezennel nyilvánítani :

hogy én az általam legkevésbbé sem keresett nyíregyházi — Deák-párti — képviselő-jelöltségről még a húsvéti ünnepek másod napjára, vagyis 1869-ik mart. 29-ére eleve kitűzött pártgytilésen nyilvánosan és véglegesei! lemondottam, és ezen lemondásomat a párt összes vezérférfiaival előlege- sen és fonuaszerüen nem csak közöltem, de megczáfolhatlan ténykörülményekkel indokoltam is.

Lemondtam pedig

1- ör azért: mert a Deák-párt politikája sokkal nagyobb számú jobboldali — illetőleg Deák-párti követeknek újból megválasztása által országosai! ismét igazolva lévén,

— én itt a további testvérharczot beszüntetni, s ezzel mindenek előtt városunk köz- nyugalmát, polgártársaim békéjét, és a nép erkölcsi érzületének minden oldalróli megóvását biztosítani kívántam;

2- or azért : mert az itteni pártküzdelmek naponkint elkeseredettebbekké fokozódván, nem akarhattam, hogy a szenvedély azon polgári- és néposztályokat, — kik eddig jó- és balsorsban szeretettel ölelkezve éltek együtt, — oly válpontca juttassa, melyen túl, ha jövőben egy közös veszély fogja akár hazánkat, akár városunkat fenyegetni,

— a testvéri egyesülés, s ebben az erők ösz- pontositása többé vagy épen ne, — vagy csak későn, és igy nagy áldozatok árán legyen eszközölhető.

Ezek azon okok és érdekek, melyek engem a képviselő-jelöltségrőli lemondásomnál főleg vezéreltek; s melyeket én oly fontosaknak és szenteknek tartok, hogy azokért

— mint e városnak szülött fia és polgára — részemről jövőre is bármily áldozatot meghozni mindenkor szívesen kész leendek!

Kelt Nyíregyházán 1869. apr. 5 én.

Bodnár István

volt képviselő-jelölt

Megyei hivatalos közlemények.

— A honvédelmi magyar királyi minisztérium Sza- bolcsvármegye főispánjához intézett rendeiete.

Némely törvényhatóságok főnöke a m. kir. belügyminisztérium utján az 1868-iki april 25-től kelt legmagasabb kegyelmi tény következtében nyugdíj-igényüket

visszanyert több katonatiszteknek azon panaszát terjesztvén fel : miszerint felsőbb helyről a pénzügyi hivatalokhoz intézett utasítás következtében, helyhatósági szolgálatban levő katonatisztek említett nyugdijának fizetése megszüntetett; az e tárgyban netalán ismét felmerülhető panaszok megszüntetése czéljából a közös hadügyminisztériummal folyó évi márczius 1-ről 343-ik szám alatt érkezett válasz tartalmához képest méltóságod ezeunel értesittetik, miszerint :

A múlt évi ápril 25-fÁl kelt legfelsőbb elhatározás értelme szerint, rnelynélíog\ a az általános katonai nyugdij alapból, illetékes ellátásban részesitendők azon egykori katonatisztek, kik az 184%-iki események folytán uyug-ellátási igényüket elvesztették, és azóta kincstári illetmény élvezetébe nem léptek, de ezen kegyelmi tény ki nem terjesztendő azon volt katonatisztekre, kik jelenleg állam - szolgálatban vannak, s illetményüket kincstári alapból húzzák.

Ezekre nézve ő cs. kir. apostoli felsége legkegyelmesebben megengedni méltóztatott : hogy nyugdíjaztatásuk esetében 184% előtt, a hadseregnél töltött szolgálatidejük nekik beszámíttassák.

Azon volt katonatisztek, kik községeknél, megyéknél, vagy egyéb efféle hatóságoknál, ideiglenesen vagy bizonyos időtartamhoz kötött, s választás utján betöltendő állomásra nyertek alkalmazást, a legfelsőbb kegyelem folytán nyújtott katonai nyugdíjra igényuyel bírnak.

Ezen nyug illetmény azonban, csupán annyiban tekintetik katonai nyugdíjnak, a mennyiben a nyugdíjalap számvitelben katonai nyugdij czimen fordul elő s belőle semmi igény nem származtatható.

Efféle nyug illetményben részesülő egyének tehát nem mint katonai nyugdíjasok, hanem mint katonarang nélküli egyének veendők nyilvántartásba, s maradékaik sem nyugdíjra, sem temetési költség segélyre, vagy a nyugdíjas katonatisztek özvegyeit és árváit megillető egyéb nyugpéuzre, kedvezményre igényt nem tarthatnak.

Ezen kegyadományok előleges kifizetésében akadályul nem szolgál azon körülmény, hogy a legkegyel- rnesebben engedélyezett számvitelben, katonai nyugdij czimen fordul az elő, és az 1868-ik évi április 25-dik napjától 30-ik napjáig ezen nyug illetményből a napok mennyisége szerint kiszállítandó osztalék mint járandóság lesz kiszolgáltatandó és számvitelbe veendő.

Továbbravaló nézve magától értetik, hogy ezen katonai nyugdij kiszolgáltatása azonnal megszűnik, mihelyt a nyug illetményre jogosult fél a fent jelzett mód szerint, kincstári illetmény élvezetébe lép, vagy általában, midőn a kegyadomány megszüntetésének esete törvény értelmében be áll p. o. bírósági Ítélet következtében.

A budai főhadparancsnokság s a több hadi és katonai parancsnokságok ezen szabályok értelmében utasitvák : hogy az előforduló felszólamlásokat, ehez képest intézzék el, és az illető pénztárakat kellőkép értesíthessék.

Végre a közös hadügyminisztérium megengedte, hogy az emlitett katonai nyugdíjban részesülők két évi nyugdijakkal egyeulő végkielégítésért folyamodhassanak; ezen folyamodók azonban orvosi vizsgálat alá veendők: hogy nem szenvednek-e valami betegségben, mely rövid időn bekövetkezhető halálozásukat bekövétkezhetővé tenné. — Kelt Budán, 1869. évi márczius hó 8-án. — A minisztérium vezetésével megbízott magyar királyi miniszterelnök megyhagyásából Kerkápoly s. k. államtitkár.

Gyakorlati tért .ti községek jogainak.

I.

Alig létezik ország, hol a községek ügyei oly árván hagyatva lennének, mint Magyarországban.

Azon falvakban, hol még az úrbéri rendezések és tagosítások végre nem hajtattak, a falusi nép az ügyek természeténél fogva, feszült helyzetben állt volt földesurával; ha pedig ezen elkülönítési munkálatok már befejezvék, ottan a birtokok teljes elkülö- nözése által, egyszersmind a népnek volt föl- desurávali közelebb érintkezése is megszakadván, a falvaktól határokkal elkülönözött puszták, tanyák képeződnek, melyeknek leg- gyakorabban, a községtől eltérő külön érdekeik támadnak, és így a feszült viszony e téren is tovább szitatik, s csak is akkor látszik e merev egymás iránti állás némüleg szívélyesebbé válni, midőn egyik félnek a másikra érdekszerü szüksége merül fel.

A viszonyok ily szerit helyzetének gyökerét, a falusi községek jogtudatlanságában, s egy némely hatalmasabb s törvényjárta- sabbaknak, a község eme jogtudatlanságának felhasználása melletti előnyében, kell keresnünk.

Eme feszült, és a községekre szakadatlanul kártékonyán ható viszonyokon, enyhíthet ugyan a falusi jegyzői kar lélekesmere- tes és önzetlen szemessége, a közigazgatási és igazságkiszolgáltatási hatóságok éber figyelme; ez azonban vajmi ritkán történik, mert: a hatóságok, csakis a felmerülő jog- sérelmi tények s panaszok szabályszerű, s meggyőződhetésére alkalmas, előterjesztések alapján mondhatván orvosló határozatot, mennyiben a jegyzői kar legérdeknélkülibb jóakarattal is, vagy nem tekintethetik a bíróságok előtt, illetékes képviselőnek, vagy pedig a községet érhető mindennemű jog ügyben, be gyakorlott szakképzetséggel nem bír, és így a község jogszerű igényeinek védelmében, talán, ép azon jogi oldalt nem világosítja fel, mely a hatóságok széke előtt kellőn fel deritetnék, a községek jogai; meg- óva maradhatnának, — a községi közügyek csonkolást szenvednek.

E kártékony helyzeten, idő jártával, némileg a népnevelés is enyhíthetne, ha t. i. a nevelési reneszer, az elemi községi iskolákban, a pénzügyi, közigazgatási és igazságkiszolgáltatási törvények és rendszabályok, főbb vonásai, a tanuló gyermekek kepezé- sénél, valamely unalmat nem gerjesztő módon, magyaráztatnék.

Óh! de ezen, a gyakorlat mezején nem reménylhető rendszer is legfeljebb a törvények és szabályokróli főbb fogalmakra, nem azonban, azoknak részletes alkalmazására tanítaná azokat, kik az efféle foglalkozást, nem kereset mód, és észlelési feladatul, hanem csak curiosumként tűzék ki magoknak.

Egyetlen mód lenne tehát, mely a községek mint erkölcsi testületek jogait, folytonos épségben fentartaná, hiányzó jogaik kivívásában őket elősegítené, s netaláni sérelmeiket orvosolná: a községi rendszeres ügynökségek felállítása.

Az ily ügynököknek igazság szerető, jogvégzett, s a közigazgatás és a pénzügyi téren is szakavatott, jóakarata egyénekből, kellene államok;

Kötelességük lenne, a községeket, mint ilyeneket minden előforduló peres ügyeikben a bíróságok előtt képviselni, társadalmi lételük érdekei ellen szóló közigazgatási rendeletek ellenében a fenálló közigazgatási, rendszabályok értelmében, a hatóságok tekintélye fentartása mellett, illő modorban védelmezni, szabály ellenes pénzügyi tér!lekötéseik eseteiben, a fenálló törvények értelme szerint, ügyeikben, sikeresen eljárni; továbbá : őket a törvények és érvényes rendszabályok iránti tiszteletre, és sok megrögzött előítéletek elhagyására, azoknak, alapos fejtegetései, s igazság szeretettel párosult őszinte megmagyarázása által, ösztönözni; végre a község

ügye-fogyott szegényeinek jogügy eiben, minden díjfizetés nélkül, ingyen eljárni.

Hogy az ily községi ügynökök, a védelmük alá bizott községeket legalább minden hóban egyszer meglátogathassák, de