Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-04-05 / 14. szám
mégis előforduló sürgős esetekben, székhelyeiken levő irodájokban, a panaszkodó feleknek ügyei, azonnali orvoslást nyerjenek; mulhatlanul szükséges lenne, őket évenkénti oly fizetménynyel ellátni, hogy önfentartásuk ne kényszerítené, oly mellékes ügyeket magokra válalni, melyek miatt a községi közügyek elhanyagoltathatnának; különösen is, olyan helyzetben kellene lenniük, hogy irodai teendőik gyors menete tekintetéből legalább, egy-két értelmes és képzett segédet tarthatván, — egyszersmind a községek beutazásaihoz szükséges lovakkal és szekérrel ellátva lehetnének. Ne hogy azonban ily költséges ügynökségek fentartása tekintetéből több községeknek közös hozzá járulása szükségeltetnék, oly formán; hogy minden község, saját ereje arányához mérten, viselné az ügynökség költségeit. Példaként csak felhozva : egy ily ügynökség anyagi és kellő tekintélybeni fentar- tásához 1200, — 2000 frt évi biztosított járulék megkivántatván, ezen összeghez, erejük arányához képest úgy járulhatnának egyes községek, hogy 50 frtnyi csekélyebb hozzá járulástól kezdve, a községek erejéhez képest, növekedvén egy-egy községnek kötelezettsége úgy, miként az ügynökkel szerződésileg megbirna állapodni. Az ily szerződvények az illetékes hatóságnál bejelentetnének azért, hogy minden előforduló, a község közös érdekeit érintő eseteknél, a hatósági közegek, az illető ügynökkel is, mint állandó megbízottal magokat érintkezésbe tehetnék, és hogy a megyei közönség is tudhatná miként az illető község védelmére, az ily ügynök mindenütt és mindenkor jogosan állhat síkra; sőt a megyei közgyűlésekben is, védencz községei érdekében méltán emelheti szavát. Szóval egy ily ügynöknek oly morális existimatióban, és érdektelen magatartásban kellene állania, hogy képzettsége és tiszta jó akaratánál fogva, úgy a hatóságok, valamint a közönség előtt szava tekintélylyel, és eljárása befolyással bírjon. Legfőbb feladata lenne az ily ügynöknek: minden prócátori álfogás nélkül törvény s szabályszerű, tiszta egyenes eljárás; védenczei irányában ámítás nélküli egyenesség; a községekbeni megjelenéseinél pártatlanság, s erkölcsi tiszta öntudat. Milyen szép terv! mennyi theória! só- hajtand fel sok olvasó. TÁKCZA. Pesti levél. (Nagyhét. — Választás. — Nehány választási episod. — Böszörményi László. — Eltemettetése. — Husvét. — Városligetben. — Kpcsi-ostrom. — A városligeti kioszk. Ez idén a nagyhét méltó nevére, mert minden tekintetben nagy volt mind politikailag, mind más — fájdalom — szomoritó eseményekben. A nagyhétben a keddi nap Viktória napja volt az ellenzéknek, mely Pesten reá nézve bizonyára egyike a legdicsőbbeknejr; az öt városrész között pedig a Terézvárosé, hol a választók nagy része jókor reggeltől másnap estig volt a szavazó helyiség körül csoportosulva s folytonos remény és aggodalom közt leste a végeredményt, s ha pártatlanok akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy Jókai győzelme ritka lelkesedést okozott, de különösen a most legelőször szavazó polgárok részéről; a győzelem után tanúja valék a következő episodnak : egy kis termetű zsidó Jókai lakhelyéről visszaérkezvén — hova a választók in corpore mentek — örömkönyeket hullatott, folytonosan kiáltván : „Mein süsser Jokele soll leben!“ ez pedig nem volt kortes, mit azon körülmény is igazol, hogy tökéletesen józan volt, nem pedig részeg. —. Beszélik továbbá, hogy hat suszterlegény kijelenté mesterének, ha nem szavaz Jókaira, azonnal itt hagyják, el is ment azután rá szavazni. Számtalan ilyen adatot sorolhatnánk elő, de ezekre jobb fátyolt vetni. , . Még el sem hangzottak itt az ellenzék örömkiál- tasai,_ midőn már a másik városrészben és csakhamar az egész városban és országban megkezdődtek a jajve- széklések egy szilárd jellemű íérfiu Böszörményi László gyászos kimúlta felett, kit csak nehány nappal előbb választott meg egyhangúlag a nagykállói kerület kép- viselőjeül; nem szándékom a kormány eljárását bőven. De honnét fedezhetendik, a különben is tetemes községi adóval terhelt községek az ügynöki állomásokhoz megkivántató újabb költségeket? s hol találtatnak a jelenlegi fic- tiósus prókátori világban, oly öntudatos ügyvédeket ügyvivőül, kik fentebb leirt hivatásukat híven betöltendik? Nincs oly ügye-fogyott életerő vesztett község, vagy községi tag, a mely, vagy a ki, saját jobbléte s jövendője érdekében, s azon öntudattal, miként áldozata, csak is kamatokkal visszanyerendő, elvetett mag, bármily nehezen összekuporgatot-t keresetének nehány filléreivel ne járulhatna, vagy szívesen is ne járulna, oly czél eléréséhez, melynél jogai és érdekeinek védelmét biztosítva látván megnyugvásnak örvendhetendne egyszersmind honpolgári helyzetét is javi- tandná; Az egyenes adók minden nemei, fogyasztási adó, dohányültetés vagy a helyébe netalán behozandó más közvetett adónemek kivetésénél, netalán táni közlekedési utak, vasútvonalok meghatározásainál, határ szabályozások vízlecsapolási kérdések, közmunka kivetés és végrehajtási, netaláni országos népfelkelési, ujonczozási, regale, ipar, sőt még némely népbanki ügyek tárgyalásainál is, kellő időben és helyen, s az ügynek lénjmges óldalai felvilágosítása mellett, vajon mennyi, és mily messzire ható anyagi és szellemi hasznot képes eszközölni egy jó akaratú, s szakképezett községi ügynök? vajon csak egy-egy siker dús fellépése, nem bő kamattal téritné,-e vissza azon áldozatot, melyet a község, ügynökének rendes díjazásánál hozott? Hát még a községbeli szegény ügye-fo- gyottak jogsérelmei orvoslását illetőleg;nem tartozó kötelességét teljesitené-e a község, midőn az ily elhagyottakat saját ügynöke által ingyen pártfogoltatná? Es végre is : nem dicsőséget és megnyugvást lelne-e egyes község abban ha a megyei közügyek megvitatásánál öntudatosan, és felvilágositólag törekednék ügynöke, a nyilvánosság előtt, érveidre juttatni a község közérdekeit? Kérdem most már : vajon lehet-e elegendőig áldozni a községeknek, hogy ily czélokat elérhessenek?! Mi azon egyének kellő feltalálását illeti, kikben mint községi ügynökökben a megkivántató tulajdonok rejlenek: a községek bölcs belátásától, és azon akarat és készségtől függ, fejtegetni, csakis azt akarom megemlíteni, hogy az ünnepelt nagy hazafi eltemettetése díszre és pompára egyike volt a legnagyobbszerüeknek, nagy néptömeg, még nagyobb fájdalom, még több köny követte a menetet. az elhunyt fölött Irányi Dániel tartott egy megható de egyszersmind higgadt beszédet, melyben fölem- lité azt is, hogy „e tetem nem Caesar teteme, ő pedig nem Antonius, bogy a népet boszura ingerelje;“ a temetőben Hegedűs Sándor beszélt, s beszédét ilykép végezé : „Ifjak, e sir tanítson arra, mikép kell a hazát valóban szeretni.“ Ez volt a Nagjdiét Pesten! Hanem : „epréé la pluie le-beau temps“ és következett Husvét. Valóban gyönyörű két nap volt, ekkor látszott a tavasz ünnepélyes bevonulását tartani; már megelőző napokon is sütkérezett ugyan a nap, de ki törődött vele ily fontos időben, összes eddigi erejét a húsvéti napokon egyesitó, hagy annál nagyobb örömet gerjesz- szen az emberek kedélyében, és e szép szándékát el is érte. Már korán reggel oly tiszta azúrkék volt az ég boltozata, a nap pedig már ekkor oly fényben volt, hogy kétség sem támadt egy petaláni esőzés fölött. A nagyok elővették Gőtbe „Faust“-ját s gyönyörködtek benne, miglen a kicsinyek palaczkaikkal mentek öntözgetni s szedegették a piros tojásokat. De az egész napot igy tölteni, ily gyönyörű idő mellett valóságos vétek azért, ki a szabadba recte ki a város-erdőbe; a mily kellemes volt egyrészt reámnézve azon tudat, bogy a szabadija jövök, ép oly borzadályteljes volt másrészt azon ostromrai gondolat, melyet a történelem ugyan föl nem jegyez; de melyet az omnibusznál lehet és kell tapasztalni, hol mindenkinek mélyen elméjébe vannak vésve Vörösmartynk eme szavai: „rajta tehát üssük, verjük, taszigáljuk el egymást,“ ezt azután lelkiismeretesen is teljesiték; erről szólván eszembe jut, hogy egy nyiregyházi bájos úrnő koronázás alkalmával itt lévén, az ünnepély után a városligetbe ment, hol még egy sokasága miatt soha sem látott közönség volt, melynélfogva kisérleteket tevén, netaláni csalódás esetében újra és újra inegkisérlen- dik községük ügyét biztos kezekbe letenni. Ez utón pedig czélhoz jutandhatnak, ha szerződéseikbe oly feltételeket foglaland- nak be, melyeknek alapján, a hivatásának meg nem felelő ügynök, hatósági közbenjárás utján is, könnyen elmozdittathatik ügynöki állomásától, és képzettebb,jobb akaratú által, váltathatik fel. Ha a községek, mint apróbb társulatai e nagy és szép magyar hazának, az állam alkotmányában nyomatékos helyet foglalni óhajtanak, mindenek felett ön magok iránti kötelességökben áll éber figyelmet fordítani arra, hogy valamint az ország közös terhei- ben, úgy az ország közös kedvezményeiben is, egy aránt részesitessenek, s magok, bár csekély voltokhoz képest, minden előforduló eseteknél, úgy a megyék valamint az ország, közvitatásainál kellő figyelem tárgyai legyenek; Hogy eme cze'lt, elérhessék, ön magok erkölcsi erejére kell hogy támaszkodjanak. Szánandó azon társadalom, mely kegyelemtől várja képviseltetését, a helyet hogy követelné azt. Ne riadjanak tehát vissza a községek, eme uj eszme megpenditésénél, tegyék ezt komoly vita, és bonczolgatás tárgyává; fejtsék ki részletesebben e gondolatot; közöljék őszintén jogtudatosan községük minden rendű tagjaival, főleg azon nagyobb birtokosokkal kiknek épen úgy érdekükben áll saját jogaiknak megőrzése, mint szegényebb sorsú polgártársaik jogainak tiszteletben tartása; mert nem a vagyon és birtok halmozott voltától, hanem az emberrel vele született, s a társadalom által tiszteletben tartott jogok biztonsága, és a jobblét törvényszerű meg- szerezhetésétől, feltételeztetik a honpolgári boldogság! Meg van győződve jelen czikk írója, hogy a fentebbi eszme megpenditésével, oly síkra lépett, hol az önzés bepánczélozott lovagjaival, nehezen keilend megküzdenie, vigasztalja azonban ama öntudat, hogy a haladó kor szellemének nimbusa oly vérttel veendi őt körül mely előtt az önzés pánczéla, el veszitendi áthatlanságát, és az elhagyottak jogfegyvere diadalmaskodand a netaláni önzés hatalma ellen. Addig is míg e téren újra találkozande az illető hölgy az első megérkező kocsin ült; ezt méltányolni de különösen nőnél csak az tudja, ki szemtanúja volt valaha az ily kocsi-ostromnak. Hogy rövidebb legyek, husvétkor én is kijöttem, hogyan ? már magam se tudom; csak hünn kis malheure- öm volt, a mennyiben magamat másvalakinek tartottam. elinduláskor ugyanis fekete öltözetem volt s most világosszürke, sőt.— mit csak mástól tudtam meg — a kijövet alatt meg is őszültem; a mennyire lehet azután eltávolitám magamtól e varázserőt; kezdtem körülnézni, künn volt; no ez bajos a meghatározásra, könnyebb azt megmondani ki nem volt künn; később a szigeten levő cioskba mentem felüditésül valami, hideget v. melegot enni, ezt csakis azért említem meg, mivel az ottani szolgálat oly critikán alóli, hogy a legkisebb fészekben is roszaltatnék; asztalomnál p. o. tanúja valék a következőnek : egy férj kér neje számára kávét, „mindjárt“ a válasz a keiner részéről. Fél óra múlva jő s kérdi : Tetszett már rendelni ? Hisz kávét kértem már egy óra előtt hol a p ......... marad. Ja r ihtig és hoz kávét pohár, kávéskanál és kényér nélkül nézete szerint ez fölösleges; végre hosszas kérelem után hoz egy már fekete színben játszó pléh kanalat, 2—3 szál kenyeret, a poliárt illetőleg várakozást kér, mert e perezben nincs üres, jött pohár is, és a nő1 meg-' ihatta kávéját — hidegen. Azon csatát leírni, mely visszajövetelkor az om- nibusoknál volt leirhatatlan, hanem úgy hiszem nyár folytán majd megszokjuk; de mégis haza mentem csak- hogy gyalog, fáradt de legalább ép lábbal. Utamban elgondoltam : szép, nagyon szép volt az ünnepnap, kár hogy nem lehetett szebben megülni. Sajkay Béla.
