Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-03-15 / 11. szám
tesék t .: ]!•. i'i!r> iIi, a becsületes ember azt soha saiu fogja csikarni tesék mezítláb járni vagy kisaszonykái által készítet szőr papucsba, vagy pedig az ajtajára saját kezével fa kilincset faragni azt nem tiltja senki. Több iparos. A zempléni ^ülésteremből. X Az ezidei első rendes évnegye- dcs bizottmányi nagy gyűlést folyó hó 2-án nyitotta meg főispán ur Öméltósága, megnyitó beszédében erősen hangsúlyozván a király-helmeczi szomorú eseményt, mely 49 választó- polgár elitéltetésével végződött. A fő- ispáni megnyitó beszéd után az országgyűlést összehívó királyi leirat olvastatott föl. Ezt követte az évnegye- des jelentés, melyből jól esett értesülnünk a közegészség kedvező állásáról s egyéb közérdekű dolgok rendes menetéről. Legnagyobb vita fejlődött ki azon kérdés fölött, ha vájjon a Nye- viczkey Kristóf ur lemondásával megürült törvényszéki ülnöki és a liomon- nai esküdd állomás, választás, vagy helyettesités, illetőleg főispáni kinevezés által töltessék-e be? Voltak, kik a választást sürgették; voltak, kik a helyettesítést óhajtották. Végre is abban történt megállapodás, hogy ama üres helyek helyettesités által töltessenek be; minek következtében főispán ur Öméltósága a homonnai esküdd állomásra Gerzanics tiszteletbeli esküdtet nevezte ki. Az ülnöki szék azonban ezúttal nem töltetett be. Szintén élénk eszmecserére nyújtott alkalmat Oláh Dániel bizottmányi tagnak azon indítványa, melyszerint intéztessék a honvédelmi minisztériumhoz egy felirat az iránt, hogy minő utasítás és törvény következtében gátolják a cs. lvrrv lírttvnni lic*Clpcn nnconoltok <VO évre beállt tanuló ifjakat tanulmányaik rendes folytatásában? Miután tudva levő dolog, hogy ilyesek csakugyan történtek a hazában. Matolay Viktor ur fel is olvasta egyik hírlapnak e tárgyú közleményét. Többen ez indítványt cl akarták ejteni, mint egyáta- lában alaptalant. Sőt akadt ily bizott- mányi tag is, a ki, a törvény világos szabályát mellőzve, nem csak szükségtelennek találta magyar ezredek haza vezényeltetését, de egyenesen károsnak állította azt; azt akarván a bizottmánynyal ugyanis elhitetni, a mit talán ő maga sem hisz, hogy azáltal az ország védelme nehezittetnék meg. Határozat lön, hogy csakugyan intéztessék az illető minisztériumhoz e tárgyban egy felirat, melyben az e fölötti kételyek és aggodalmak eloszlatása kéressék. Olvastatott Szabolcs- megyének Böszörményi László és valamennyi sajtóvétségért szenvedők érdekében király ö felségéhez intézett kegyelmi kérvénye, melynek támogatására hiyja föl a kezdeményező me- Zemplénmegye közönségét. A kérelem támogatását sürgették és vitatták Vass Gyula, Oláh Dániel, Matolay Viktor, az egyszerű tudomásvétel mellett harczoltak Evva András, b. Bar- kóczy Mihály, Szögyéni és Szirmay Ödön. Ez utóbbi nézet győzött s egyszerűen tudomásul vétetni határoztatok a szabolcsmegyei megkeresvény. levelezések. Wittenberg, febr. 3. (Jó embereimhez.) Ha a szellemet pillanatokra felhők felé emeli a szárnyra kelt képzelet : aranyképek bájain mereng el az összefagyott lélek. Összefagyott lélek?! Igen; mert mi más a szellem, ha szívtelenség kergeti őt fagyos jégcsapokkal a békés munka meleg tűz helyétől? Valóban csakis a felkorbácsolt képzelet szállhat oly messze a zordon valótól hogy a megbúvóit gondolat tengereket átdürgő elragadtatással kiálthassa a bűbájos szózatot : századunk büszkesége : a humáuismus győzelme! *) Nézzük meg csak az élet rideg arczát. Itt az érdekek bunkója agybaveri a gondolatot; amott vérhullámban hörög a meggyőződés; majd megnépesül milliókkal az a szörnyű vásár, a melyen a lelket árulnak. A szabadság lehelete — halál; a léleknyo- mor ára csillogó arany. A bűn nem irtózik az eszközöktől : fokos, bor, pénz, áleza, rémités egyaránt édes testvérei. Oh győzelmes humánismus! Az élet sóhajt, nem bírja a jellemnyomort, melynek vállain van összezúzó súlya. Csak egy példát! Kótaj, Kótaj! Itégi rémes, regényes sóhaj, ha kebleinkből fel-felszakad olykor, szinte érezzük a fojtó kötelet torkainkon, a lesuhant fejszét koponyáink repedéseiben és a gondolat elrémül agyunkban. A véres múlt hörög e szörnyű emlékezetben. E sóhaj olyan mint egy felcsapó láng : éget és öl. Sajátságos! mi ragadja lelkemet e rémes romokhoz ? Hisz e helyen a béke álma lakik mint a, temetőkben, vagy hisz e romok maguk is temetők : a múlt nyugszik sötéten diiledékeiben. Rom, temető, sóhaj, emlékezet hova nem ragadnak. Nem csoda! az a hatalom játszik velünk, a mely Petőfinél a csárdából oltárt, az oltárból csárdát épített — a romok bűvös lelke a múlt........ Dologra! dologra! kiáltják az idegesek — jól van : hát dologra! Az a Kótaj, a melynek homlokán a múlt bélyegét látta emlékezetünk, mai napig hű maradt magához : vannak neki ma is sötét alakjai, a különbség csak az, hogy a daróczje- lemezt bársony és selyem váltá fel. Hiszem, hogy ég a bőr arezokou, a kik tudják, hogy merről fű a szél, — de hát miért feküdtek a hangyabolyba, hogy feldúlják a szorgalom halmát! ha leszakad rólok az ág a közvélemény fejszéje alatt — ám bukjanak, a kik maguk alatt vágták a fát. Választások vannak. Ez a mese előcsarnoka. Kótaj megoszlott. Hogy is ne ? A hány ház, annyi szokás. Es nálunk a pártszakadásra is ráillik e mérték. Csaknem azt mondhatjuk Kó- tajra : a hány ház, annyi párt, — az az a pár házból, melynek Kótajban politikai hitvallása van, minden pártnak jutott. Jellemző igazi magyar természet! Van itt jobb-, balközép-, szélsőbaloldali. Van jelölt és kortes. Van bolond, a ki egy maga csinál százat. Ki ne ismerné a lcőhídi prófétát, a ki borízű torokkal hirdeti pártja győzedelmét, mert szerinte 5—C000 forint se ide se oda, hisz annyi a pénz mint a pelyva! Van nálunk kortesvilág a legeslegjavából. De ez nekem mindegy : legyen bár a zászló a bátyám kezében : háborút neki — kortes- zászló az! Atyám is mer gondolkozni és azt a mit szive érez nyíltan bevallani, — és ó! inert ő ezt tenni bátorkodik az Írástudók és farizeusok azzal az ijesztéssel rontanak rá, hogy ha át nem áll a pártjukra, elvétetik a kormány által a fia stipendiumát. Tehát azt a 800. o. é. frtot. melylyel engem a kormány külföldi egyetemekre küldött, akarnák ők elkobaztatui! Kettő a lehetség : vagy őrültség akarná dühöngve utamat állani, vagy a kétségbeesett gonoszság emeli fejemre, bárdját. Amaz szomorú, de menthető, ez szomorú és kárhozatra- méltó. Nevessek? Az erőtlen dühöngés megérdemelné, de a gyalázatos szándék irtózást gerjeszt. A kígyó előtt nem nevetni kell, hanem leütni fejét. Jól tudom én, hol van a kígyófészek. Stiperdiumonmtól akarnának ők engemet megfosztani : szegények! Ilyen eszközök illenek az ő jellemükhöz. A szabad gondolkozást és érezést ily ostorvágásokkal akarnák ók birkanyájaik aklaiba behajtani! Atyám nem tud és nem akar az ő hegedűjük után tánczolni és e merényletéért : keresztre vele, megfeszíteni őt! Engemet akarnak ők megrabolni, és aljas szándékaikat még nyíltan kiirtőlik : ez u gonoszság hősiessége. A kinek agyában a gondolat egészséges, tudni fogja, hogy atyám és én erkölcsileg és physi- kailag különböző két szám vagyunk. Ha az bűn, hogy atyám a szíve után megy, akkor ez az ő bűne, és ha neki valaki stipendiumot adott oly feltételek mellett, melyeket ő meg nem tart: akkor vegye el az a valaki az ő stipendiumát ha hatalmában áll. A kótaji Róbert Károlyok az apa bűnéért (?) a fiút — is kerékbe szeretnének töretni. Az a kormány, mely a munkavágyat azért támogatja, lmgy termővé tegye a közüdvnek, az — nekem ad ösztöndijt, és nem azért hogy értté lelkemet adjam el pártérdekeknek — a kormány czélja emberi hazafias és nemes : kezembe könyvet adott, lépteim elé a tudományok útját jelölte és keblembe hálát oltott nagyjaink önzéstelen honfiúi érzelmei iránt. Ám vádoljanak be azok a derék emberek a kormány előtt azzal a szörnyű bűnnel engemet hogy atyám nem akar a pártjukra állani hiába ijesztik és fenyegetik mindennemű maskurákkal, a mikbe a legfeketébb lélek csak átöltözködni tud — ám rajta! Én betyárkodásaik bajnoka nem vagyok, engem szívem és lelkem nem korcsmái és ut- czai kurjongatásokhoz, nem az aljas fenyege*) A német írói egyletek Grant elnökhez. tések léiekkereskedőihez, banem a szerény, csendes, lelkiismeretes munkához köt; én a sötét bányák búvára vagyok, hol a tudomány mélyeiben aranyerek után kutat a munkás napszámos és az életnek takarít meg tápláló kincseket; az a lámpa, mely szerény munkám kisded táplálékában fénysugárt önt elém — e leg- islegláugólóhb honszeretet. Hagyják békén izzadni a szerény napszámost, ne irigyeljék tőle a gyümölcsöt, mely önnön nevelése, rombolják össze kebleikben azt a fukete istent, melynek mindent a mi szent áldozatul hordanak a — liazafiatlan és embertelen önzés fekete istenét. Az állati számitás, az önérdekek rideg ekéje eltávolít az embertől ; a közért dobogó szív, a nemestiizü érzelem közelebb visz az emberhez; teljes erkölcsi emberré csak az ész, és szív szerető összefor- rása tesz. Ha az én jó embereim lelkületébe ily ösz- szeölelkező elemek behatni nem tudnak : Akkor majd találkozhatunk nemsokára, hisz utjok úgyis szemközt hozza őket velem. A rózsaszín álezát letépem arczaikról, és ha a leleplezett alakot egy szép reggelen a közvélemény pallosával fognak találkozni, ne csodálkozzanak majd a szigor kérlelhetlenségén, melyet önfejükre hívtak föl. Megtámadják nyugalmamat a szerény munkálkodás közepette, kezembe erőszakolták a fejszét és a fát, ne kényszerítsenek oda, hogy belőle bitó készüljön, a melynek önnön nevük legyen virága. Én felvettem az idedobott kesztyűt és nem félek a harcztól, hanem emberbaráti érzelmem azt izeni a kihívás embereinek, hogy meggondolják, miszerint a kilőtt nyíl az ostromlott, becsület átliatlan pai- zsáról visszapattanhat és így a veremásás bűnös kedvteléséből igen könnyen öngyilkosság lehet. Dobránszky Péter. Rak amaz, mart. 5. Tekintetes szerkesztő úr! Megható gyászszertartartásnak voltunk tegnap Bulyon szemtanúi, egy 85 éves özvegynő és ennek 33 éves nős fia koporsójuknál. — A szerfelett kellemetlen idő daczára is helyből igen-igen számosán, — de a miskolezí, s.-a.-uj- helyi és rakamazi rokonokon kívül, Gáváról és Paszabról is többen gyülekeztek e kettős végtisztességre ; mely bizonyítéka annak : hogy éltünkben a boldogultakat e környék szerette tisztelte és becsülte; s ez abból is kitűnt : hogy nem engedték őket szekeren kivitetni a temetőbe hanem vetélkedve ajántották fel személyüket és kezüket a kedves terhek emelésére. Nem akarok sem a nő házias nyájassága, 20 évnél több ideigtartó özvegységébeni erényei és érdemeiről, — sem a férfi szelídsége, jámborsága és példás béketüréséről szólani; hisz a kik ismerték, azoknak felesleges, az is- meretlenopnol: pedig érdektelen volna; csak annyit mondok : hogy életükhöz és nevükhöz méltó csendes halál vetett véget becses életüknek. A fiú hosszadalmasabb betegeskedés következtében vitetett a szülői házhoz m. e. másfél héttel halála előtt; de az anya csak három nappal előbb érezte magát rosszul, s túl is élte 12 órával kedves fiát, és látnia kellett : hogy e hó 2-án d. u. 5 órakor mint hagyja el porhüvelyét szeretett gyermekének lelke; másnap reggeli 5 óra-felé pedig az övé is követte ama- zét, — mert elaludt __örökre! N agy' csapás ez egy családra nézve, midőn anya és testvér egymás mellé téríttetik, — s egyszerre kell tőlük megválniok. — Gyászolja őket számos rokonaikon kívül két édes testvér illetőleg egy nagynéne és nagybátya; — négy édes és egy mostoha gyermek, illetőleg testvér; több unoka, s még több jóbarát és ismerős. A temetésen is alig volt oly kőszívű, ki a két koporsó láttára ne könyezett volna, legmeg- hatóbb volt azon perez, midőn a felemelt két koporsóval egyszerre akarván kiindulni, egy könnyeitek vivő monda : megadjatok! nem egymás mellett, első az anya __azután jöjjön a fin 1 Minde n rokon, barát, és ismerős csak azt kívánja és kívánhatja : hogy nyugodjanak békével özvegy Csendes Istvánuő szül. Keller Magdolna, és Csendes Lipót hült poraik! Loyola. Rád, martius 8. Tisztelt szerkesztő úr! A „Tiszavidék“ 9-ik számában meglepetéssel olvastam hogy Rúdon a képviselőválasztást korteskedések miatt halál esett történt. Ezen rágalmat inegczáfolni kötelességemnek tartom annyival inkább, minthogy itt daczára annak hogy két párt van a legszebb egyetértés uralkodik. Szöllösy Pál. Ny.-Bátor, mart. 7. Tekintetes szerkesztőségi E napokban a politikai érettség, és szilárd elvüségnek oly szép példáját adták járásunk központjának — Nyir-Bátornak — érdemes polgárai, mely megérdemli, hogy köz elismerésben részesüljön. Kerületünk választói bal és jobb párti képviselőjelöltet léptettek fel, — azonban Nyir-Bá- tor városa polgárainak nagy többsége — mondhatni értelmisége, színe, az első értekezlet után : a mérsékelt bal párthoz csatlakoztak, mit is a jobbpárt követjelölt édes atya, látván következő nyilatkozatott tett a reform, egyház főgondnokának, ha fiam a jelen választásnál követé megválasztatik, és verifikáltatik: megválasztatása örömére kötelezem magamat a Nyir-Bá- tori iskolák javára három ezer o. é. ftot. adományozni, mit el fogadás esetében azonnal le is teszek. E tárgyban másnap egyházi gyűlés tartatott, melyben köz meg egyezéssel el hatá- roztatott, és jegyzőkönyvbe iktattatot, hogy — az iskolák javára feltételesen fel ajánlott 3000 ftot az egyház hívei el nem fogadják, mert ezen ajánlatot, nem mint üdvös czélra nemesen fel ajánlottat, de mint eszközt tekintik, mellyel a városi választók szabad választására, nyomást akarnak gyakorolni. A ny.-bátori kerület több választói. N.-Kalló, mart. 13. Tisztelt szerkesztő úr! Úgy hiszem érdekelni fogja olvasó' közönségét tudatni, hogy az id. Bónis Sámuel, Kállay Einánuel, Somossy Ignácz által jan. 10-re ösz- szehivott szabadelvű megyei közönség, — azon napon, kebeléből kiküldött több tagja által, politikai programmot szerkeztvén, (mint azt ön lapjának 6-ik száma közlötte), azt febr. 3-án elfogadta, s azon alapon a társulást elhatározta,— s ismét a társulás házi szabályai szerkezésére egy bizottságot küldött ki, mely e f. hó 2-án megtartott alakuló értekezlet által elfogadott házi szabályokat dolgozta ki, (a házi szabályokat jelen számban térszüke miatt nem közölhetjük, hanem a legközelebbi számban okvetlenül adjuk szerk.) Ezzol a megyei baloldal alakulása befejeztetett s az alakuló értekezlet, szervezkedési gyűlés idejéül, midőn házi szabályai értelmében, két elnökét, titkárát, pénztárnokát, s 24 taguj választmányát megválasztja, és állandó társas kör szervezésére aláírást nyit — f. 1869 april 5-ik napjának délutáni 6 órájára tűzte ki, — az elnökétől fölkért s e czélra megnyert cassinói helyiségben N.-Kálióban. Reményijük a népes összejövetelt, miután a febr. 14-én szétküldött programm ívek közzül í. hó 29 visszaérkezett 45 db. ívén is már 1516 elvtárs van aláírva. * VEGYES HÍREK. + Sajtó czenczúra Beregmegyében. ügy látszik hogy Beregben a sajtó törvények nem igen respectáltatnak. Az alispán ugyanis meg- sokalta a beregszászi nyomdász azon előzékenységét, melyet az ellenzéki kör kéziratainak kinyomásában tanúsít, s újabb időben az ellenzéki kör által nyomda alá bocsájtott kéziratokat elő- leges vizsgálat végett felkivánja, s egy ideig magánál tartja, hogy ez által is annak közre- bocsájtása hátráltatva legyen. Gyönyörű sajtó- szabadság! Még csak az van hátra, hogy meg- vereskrétázzák a kéziratokat mint a proviso- rium idejében. + Beregmegye tiszaháti választó-kerületében csak folyó hó 23-án lesz a képviselő-választás, mindazonáltal a választásnál használandó katonaság még f. hó 2-kán megérkezett, s a nép nyakára elszállásoltatott. Különös, hogy e jótéteményben leginkább baloldali polgárok részesülnek ; még a Lónyay pártján levő községek egyet sem kaptak, addig az Uray pártján levő tarpai és beregszászi polgárok bőven részesülnek ez áldásban. + Beregszász város polgárai zúgolódnak, hogy a megyei bizottmány választási helyül nem a városon kívül, eső szabad tért hanem a megyeházát jelölte ki, s zúgolódások nem alap nélküli, mivel nem is emlitve a szűk utczákat, — a megyeház előtt a tér oly kicsiny, hogy a csoportosulás által a közlekedés teljesen meg lenne akasztva. E kerületben összirt választók száma négyezer és nehány száz. Ennek negyedrésze sem fér el a szűk megyeház udvarán. A pártok oly ellentétes állásba telték magukat, hogy a választást a városban tartani felette veszedelmes. Ennek megakadályoztatása végett tehát a beregszászi polgárok a belügyminisztériumhoz szándékoznak folyamodni. (K—y.) A s.-a.-ujhelyi „hitel- és iparbank“ alapszabályai, mint halljuk az illető felsőbb helyről már megerősítve leérkeztek, s az aláírások, mire e sorok napvilágot látnak, már meg is nyittatnak. (K—y.) S.-A.-Ujhelyben Schwarz József szerkesztése és kiadása mellett, f. é. martius hó 15. kezdve „Zempléni értesitó“ czim alatt, egy egyelőre havonkint kétszer megjelenendő üzleti közlöny jelenik meg E lapocska a „Zempléni tudakozódó s üzletközvetitő-intézet“ közlönye is Előfizetési ára : deczember végéig 2 frt., félévre 1 frt 20 kr., évnegyedre 70 kr. (K—y.) Az c lapok 8-ik számában közlött szerencsi szomorú eseményt következő adatokkal egészítjük ki. Nem H. J., mint e lapokban hibásan állott, hanem Sz. J. nevű szerencsi polgár, mint saját és a megölt leány kedvesének vallomásából kiderült, nejétől és a végzetesen kimúlt Hegedűs Juliánától folyvást üldöztetett, bántalmaztatott, mondhatni szolgává aljasitta- tott. Vádlott nem vallja ugyan be, de igen alaposan felelhető, hogy sógornőjét, aki ama szerencsétlen perezben is szívig sérté megvádlot- ban a férfiút, és családfőt, a már tovább féken nem tarthatott fájdalom és elkeseredettség érzetének nyomása alatt szúrta keresztül. Vádlott azt vallja, hogy' nem képes felfogni, mikép fordulhatott meg kezében a kés és követhette el a gyilkosságott; holott ő, csak a kés nyelével, illetőleg öklével akarta nyakon ütni sógornőjén Ez azonban majd nem hihetetlen. Szerény véleményünk szerint e gyilkossági eset 6zigoru jog- birálat alá veendő s mindenek előtt hiteles adatok szerzendők bevádlottnak nejéveli és sógor- nőjéveli életből és viszonyaiból; hogy az elkövetett gyilkosság lélektani indokai felismertethessenek s hogy a betudás és büntetés minél helyesebb alapra fektethessék. (K—y.) Simonelli A. P. tanár folyó évi martius hó 10-én és ll-én két bűvészeti előadást
