Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-03-08 / 10. szám
iskoláink, olvas-e a nép, vaunak-e. ás minő egyleteink? A statisztikai ada- tokmutatják ki termelési,feldolgozási, fogyasztási, adózási satb. viszonyainkat, melyek közziil ez utóbbi is elég, hogy : fel költse alkotmányos érzetünket, hogy együttesen gondolkozzunk a terhek kivetése s megosztása felett, hogy felszólaljunk nemzeti vagyonunk, jogaink, életünk pusztulása ellen. íme, pontos statisztikai adatok nélkül még honpolgári kötelességeinket sem tölthetjük be ok-, és észszerűen. Mindaddig tehát, mig ily adataink nincsenek, az anyagi téreni haladás csak puszta ábránd nálunk és öuámitás; csak sötétben tapogatózunk mécs és világosság nélkül. A nemzeti kormánynak első teendői közzé kell, hogy ölelje a statisztika ügyét s nemcsak a központon, hanem minden egyes megyében, kellene ily hivatalokat állítania. Csak így lehetne azután pontos és hű adataidhoz jutni. De téijünk vissza c kis kitérés után, az anyagi jólét egyik rugója, a vagyon, a jószág, a gazdálkodás elemzéséhez s nézzük mily állást foglal el hazánk a gazdászati téren. A vagyont, vagy jószágot nem elég megszerezni, azt meg is kell tartani nem csak, de sőt szaporítani, okosan kezelni, fennállását biztosítani, hasznosan élvezni s a szükséglethez alkalmazni. Mindez pedig csak okszerű és rendszeres gazdálkodás által érhető el. Okszerű gazdálkodással viszont csak oly államban találkozhatni, hol országos gazdasági intézetek vannak; hol az állam és egyesek egymással versenyző erővel törekednek ilynemű intézetek fölállításával és segélyezésével, az okszerű gazdászatot meghonosítani, fenntartani és tovább fejleszteni. An(^ rinti arán} magy; vés évt dig a fr angol pet .lió fo- van azon ..z osztrák- egy földmi- taket keres, acl- .lives 94 frtot. az ,rtot termel ?Honnét van, hogy nálunk több ember, több területen kevesebbet termel, mint az említett országokba termelnek ? Felelett: mert nálunk az iparpályák nincsenek úgy betöltve vonó- és javitó-erőkkel, mint ama tartományokban; mert nincsenek szakértő gazdáink. Mindez pedig ezért és onnét van, mert nincsenek kellő mennyiségű gazdasági intézeteink. Hát haladásnak mondható-e a magyar gazdászat ily nyomora állapota? Nem haladás, de visszaesés az, amit e téren észlelhetni. Magyarország felvidéke a Ráko- czyak és Bocskaiak korában termelő vidék volt, holott most rendes fogyasztásra van szorulva. Nézzük a közanyagi gyarapodásnak többi föltételeit, — a gyors és könnyű anyagi és szellemi közlekedés közegeit, vaskó- es vizi-utainkat, . i a—4-1.1 _ . •— —’ - v o melést illetőleg, hogy noha az, osztrákmagyar birodalom területe Angliánál kétszertc, Francziaországnál 17 százalékkal nagyobb : mégis a gazdasági termények értékét Francziaor- szág terményeinek értéke 60 miliő, azok minőségét, mennyiségét es ágazatait : s látni fogjuk, mily hátra vagyunk még e tekintetben is. Igaz, hogy mindennek oka, nem egészen önhibánkban, hanem a boldogult összbirodalom önző politikájában, pazar háztartásában s azon mostohaapai szerctetében is keresendő, melvlyel hazánk iránt, hosszú idők so rán át, egész a közelebbi transactioig ° .1 oly vakkövetkezetességgel viseltetett. De ez nem menti ki egészen a közanyagi gyarapodás teréni hátramaradásunkat s ebbeli nagy mulasztásunkat. A nemzet maga sem igyekezett saját anyagi fölvirágzását clő- w-'-vfrl?i>yWr Frn.nUiM0 tiíffiViah j'V" s” az 1865-8-ki országgyűlés e tekintet- beni magatartása s iránypolitikája is. Avagy lehet-e kellő és nemzeti érdekű anyagi kifejlődésre biztos kilátás ott, hol a vas- és vizi-utakról, kereskedelmi consulsági összekötetéseka kikötőbe nem is juthatunk el, a melyikbe 18 év előtt akartuuk menni; nézzetek jobbra, mily csendes ez irányban a tenger, alig láthatni egy szétlocscsanó habot, a tenger tündérei mi bűvösen dalolnak! A part ugyan kissé távolabb van, mintha balra mennénk, és nem is oly boldogságot ígérő, de legalább biztos, az utón semmi veszélytől nem félhetünk. Nem! nein! kiáltják mások, menjünk balra, itt ugyan látszanak szirtek, és a tenger is hullámzik egy kissé, de ügyes kormányos kikerülhet minden veszélyt, ezen az utón, a régi kikötő is sokkal közelebb van, ha jobbra megyünk mig partot érhetnénk ismét elmerülünk, mert a hajó meg van roncsolva itt a kikötőbe rendbe hozhatjuk. Nem! Nem kiáltják ismét amazok •— féltett kincsünket veszélyeztetni nem szabad, inkább rósz kikötő a hosszasabb de biztos út után, mint elmerülhetés veszéjébe rohanni a rövidebb utón egy biztos kikötő reményéért. Azután elvagyunk gyengülve, barátokra van szükségünk, jobbra menve a parton kitárt karokkal várnak reánk barátaink, a kik segíteni fognak bennünket, ha véletlen vihar támadná meg a hajót. Menjünk jobbra, menjünk jobbra, fis a hajó népének többsége belenyugodott : menjünk jobbra! Azonban a sima tengeren báróin évi út után is, nem hogy közelebb látszott volna a kikötő de sőt még távolabb- a vizsga szem már felfedezte a csendesnek látszó tenger felszín alatt, eltakart hegyes sziklákat, melyek legveszélyesebbek a hajósoknak, mert csak akkor vehetők észre, midőn átfúrták a hajót; a tengeri tündérek hajós hangját is felismerők sokan, s azon syrénekre ismernek bennük régi hagyományok után, melyek csábitó danájukkal a legisszonnyubb örvénybe csalják a hajó népét; és a parton kitárt karr. 1 álló barátokban azon tengeri szörnyeket ismerik fel, a melyek a hajó kincseit elharácsolták, s kik nem megölelni, hanem agyonszoritani akarnának ! Hát. ezek a tengerbe dobott rongy darabok mik lehetnek? Ártatlan tengeri állatok! de a tapasztalt hajós felismeri bennök azon poly- pokat, melyek isszonnyú karjaikkal feldöntik a a hajót s száz meg száz szipjaikkal kiszívják az emberek veret! Vissza, vissza ezen isszonnyú útról, hiszen itt a gyávák dicstelen halála vár reánk, már a hajó feneke erős ütéseket kap a láthatatlan szirteken az örvény tátong s a sy- renek beljebb-beljebb édesgetnek, már némelyik polyp ki-ki nyújtja meg vissza húzza karmait. Vissza vissza, menjünk balra, ezen az utón közel érjük a rég óhajtott kikötőt, többször is megjárta már e hajó ezt az utat s azért még el nem veszett, ezen az utón ismeretesek a szirtek, a hajó ösztön szerüleg kerüli ki azokat. Menjünk balra. És e kérdés felett meglia- sonlik a hajó népe, egygyik jobbra, másik balra akar menni, egyik uj kikötő után vágyik, a másik a régi után ólmjtozik, mert azt ismeri jól, hogy az ellenséges kalózhajók hozzá nem férhetnek. Nincs mit tenni tovább, a hajó népségének többsége határozza meg az irányt, jobbra menjünk e vagy balra. Eddig tart a hasonlatosság! És ezen képben P. T. vájjon ki ne ismerne hazánk sorsára, jelen politikai helyzetünkre. Ti vagytok 1’. T. a mégroncsolt, de még elég erős hajónak népei, ti tőletek kérdezi a kormányos jobbra menjen e vagy pedig bal felé! És ti választottatok, kik most itt összegyűltetek lclketek meggyőződéséből kívánjátok hogy a baloldal elvei győzedelmeskedjenek, s a haza hajója jusson el azon boldog régi kikö- töbe, hol 1000 év alatt megmenekült az enyészet veszedelmétől, és nem adhatott neki semmi fergeteg! Polgár társak, midőn e zászlókat látom, s alatta sorakozva szemléllek benneteket, a lelkesedés a haza szeretet tüzével szemeitekben és arezaitokban : lelkem repdes örömében, mert látom hogy- nem a lakomák után sovárogtok, hanem a léleknek tápláléka után, s inkább jöttök ide, hol a honfiúi meleg keldek áradozá- sainál egyebet nem találtok, mint oda hol a párt zászlói alá testi eledellel szokják a kivehet toborzani; és ennek látása azon édes re- roényre jogosít, miszerint nem sokára eljő az idő. midőn a magyar nemzet egész zöme eléggé értelmes lesz arra, hogy’ a maga sorsát intézni tudja, s nem lesz kénytelen egyes szájhősök kolompja után indulni. Lássátok P. T. csaknem mindenütt azzal kérkednek a jobboldal fél-fiai, hogy a művelt értelmiség az ő pártjokon van, s a" baloldalon a röl, nemzetközi kereskedelmi szerződésekről nem kizárólag maga az illető nemzet rendelkezik?! Fájdalommal kellett tapasztalnunk s jelenben is még éreznünk nyomását azon kormány gondoskodásnak, mely feladatul tűzte maga elé, mindent elkövetni, hogy az ipar az örökös tartományoké, s miénk magyaroké a gazdászat legyen; holott e kettő egymás nélkül soha sem haladhat kellő irányban: mert a gazdászat csak akkor fejlődhetik kellően ki, ha nehéz, kevés értékű nyersterményeit a gyárak helyben feldolgozzák, sőt a salakrészeket mint javító szert visszaadják a termőföldnek. (Folyt, köv.) LEVELEZÉSEK. S.-A.-Ujhely febr. 25. Városunk nagyon egyhangú. A választási mozgalmak, minők itt a központon épen nincsenek, nem zavarják álmainkat. Azoktól békén és bátran pihenhetünk. Legfeljebb egyikmásik czéhnél letéve és csapraütve levő grófi bortól ittasan hazamenő pár választó polgártársunk kiáltja el magát ablakunk alatt, éltetvén gróf András sy Gyulát. Különben nálunk a kortes-lég tiszta. Csak a magán körökben hallani itt-ott néhány erősebb megjegyzést a Deákpártuak a választási összeírásnál nagyon is észlelhető túlkapásai, és pressiói ellen. A megye más választó-kerületeiben azonban annál nagyobb a zaj, a pártoskodás, a korteskedés és elkeseredettség, miket leginkább a Deákpártiak maguktartása idéz elő mindenütt. Ilelmeczen, mint halljuk, erős összeütközés történt a helmeczi és leleszi választók közt. Emberhalálról is beszél a bír szája. Bizonyosat azouban még nem tudni. Hogy az összeütközés eredménye komoly lehetett, azt az is igazolni látszik, hogy rögtön törvényszék ment ki a helyszínére a kellő nyomozat és vizsgálat megtétele végett. A törvényszék ma sem érkezett vissza; tehát még folyvást tart a vizsgálat. Ko- hányban és Gálszécsen, meg a legénység és katonaság csapott össze a múlt hetekben. A kassai katonai parancsnokság vegyes commis- siót kért, mely az ügyet megvizsgálja. Folyó hó 22-én a „Vadászkürtnél“ czimzett szállodában egy igen fényes és kedélyes lakoma tartatott. A lakomát melyben S.-A.- Újhely értelmisége s a megyei tisztviselők színe szép számmal részt vett, a szerencs-ujhelyi va- sntvonn.1 vállalkozó mérnöke rendezte és adta. rassa Endre ur kezdete meg igen alkalmi és meglepően szép beszédével, mely mindenkire gyujtólag hatott. Évva András úr a miniszterelnökért emelt poharat. Egy fiatal németországi mérnök igen talpraesett bökött mondott a magyar nemzetnek; párhuzamot vonván a német- és magyar-kedélyesség, a német- és magyar vendégszeretett, s a német- és magyarhölgyek szépsége közt. — mindhárom tételnél a manyers tömeg! No kissé talán elbizakodott állítás lesz biz az, de legyenek ők e boldog hiedelemben! ebből még nem következik hogy az ő oldalokon volna az igazság is! Nagy idők magok teremtenek magoknak nagy embereket, azon férfiak kik valamely világ boldogító eszmének voltak vezér harezosai nem mindig születtek biborban, sem pedig nem ringattattak a bölcsészet tudósainak bölcsőjében. A .y'lág megváltás evangyliomának uj eget és uj földet teremtő tanát, halászokból és sá- torcsinálokból apostolokká magasult férfiak hirdették a világon, és több lelkesedéssel, nagyobb kitartással, mint értelmi műveltséggel, megalapították a keresztyén anyaszentegyházat! Azt nem tudjuk hogy az Isteni bölcsesség kinek keblébe leheltt magasztosabb, boldq- gitóbb eszmét, a paloták vagy a kunyhók lakójának keblébe-e? Ugyanezért, Polgár társak! ügyünk igazságába belyzett bizodalommal álljunk mi e zászlók alá, s mint egy nagy országos pártnak tagjai, mint oly elveknek bajnokai, mely elveket legjobbjaink vallanak magukéinak : ne feledkezzünk meg azon méltóságról melylyel egy józan pártnak kell magát tartania. Legyünk méltányosak a más párton levők irányában, és ne tagadjuk meg tülök a hazafiságot azért, mert ők más utón gondolják a nemzetet boldogítani. Testvéreink ők nekünk s ha közös lesz a veszély mely megtámadandja hazánkat egygyütt fognak ők küzdeni velünk a közös ellenség ellen. Legyenek e zászlók szenytelenek! de hogy ez eléressék, emelkedjünk fejül a párt szenvedélyen, és az egyesek személyét soha se vonjuk be az elvek kérdései közzé. Azt teszik ők is? Rosszul teszik, feleljenek érette! De e téren ^ nekünk nem szabad őket követni. Azon apró szurdalások, melyekkel elveikért sértegetünk másokat, ingerük a kedélyeket, fölköltik a szenvedélyeket, a szenvedély pedig győzelemre nem vezethet soha! A személyeskedések bekeverik az elvek zászlóját, és az eszmék magasztosságából sokat vonnak lel A polgár társakat két ellen táborrá alakítják. Az ily meghasonlás pedig romlásra vezet! Nekünk pedig annyival inkább tisztelnünk kell a mások meggyőződését, mert zászlónkon gyarnenizct előnyére. Végre Északy Pál vasúti főmérnök Kossuth Lajos nagy hazánk fiáért, megyénk szülöttéért s az elvek és honfiúi erények legnagyobb példányáért ürített poharat. A zemplénmegyei baloldal ismét sorakozni kezd, és pedig erős és szilárd föltétellel és akarattal. A kapott vereség nem csiiggeszté el; most a csorbát kiköszörülni készül. Sáros-Patakon Szakácsi Dániel, N.-Mihályban Deres ényi Kálmán, Bodrog-közön Hegedűs László, Mádon Sóhalmy János baloldali jelöltek, mint beszélik, igen erősen állnak. Sátorhegyi. Beregszász, febr. 24. Mozgalmas időket élünk itt a beregmegyei tiszaháti választó-kerületben, mivel mind a Ló- nyai mind az Uray pártja keményen hozzálátott a dologhoz. A szavazók összeírása oly tömeges, hogy alig van választó polgár ki magát be ne íratná. Méltán megrovást érdemel azonban az összeíró küldöttség, melynek munkálata nem egyöntetű; ugyanis némely községekben olyakat is beirt, kik személyesen meg nem jelentek, de másokat bíztak meg nevök bemondására ; más községekben már semminemű megbízást figyelembe nem vett : csakis azokat irta be, kik személyesen megjelentek. Ezen semmikép nem helyeselhető eljárás az Uray párton sokakat elkeserített s a küldöttség iránt bizalmatlanokká tett. Az összeíró küldöttség mai napon ment át Beregszászból Hetyenbe, s ott folytatja tovább munkálatát. Tegnap este városunkban igen szép ünnepélyes fákjászene volt, melyet Beregszász város polgárai rendeztek Uray Miklós baloldali képviselőjelöltjük tiszteletére. A menet ardó-utezá- ról indult el s végig haladt a megyház előtt mindszent-utezára, hol Uray Miklós szállva volt. A fákjákat városi polgárok, — czéliek és társulatok tagjai vitték, harsogó zene és lelkes örömrivalgások kíséretében. A ház előtt hol a a képviselőjelölt szállva volt, a helybeli dalárda énekelte el Vörösmarty „szózatát“-át. A tisztelgő nép előtt megjelent képviselőjelölt, egy Kórody Sándor ügyvéd által hozzá intézett üdvözlő beszéd után, komoly férfias hangon egy szép beszédet tartott, melyben előadta az ellenzéki párt eddigi magatartását s jövőre fontos hivatását, megköszönte a választó-polgárok bizalmát s ígéretet tett hogy programmját írásban fogja közrebocsájtani. Beszéde több ízben lelkes éljenzésekkel szakittatott meg, s végeztével százak ajkáról zendült meg a hosszantartó viharos éljenzés. Ennek megtörténte után ismét a dalárda működött, s midőn a dal elhangzott, lobogó fáklya világánál vonult vissza a menet, útjába ejtvén Namény- és Ardó-ut- czákat. E fákjászene minden tekintetben túltett azon, mit Lónyay miniszternek múlt hó 23-án pártja adott. Azonban nem lehet elhallgatnom egy tényt, a mely mindenesetre megrovást érKöztudomásu dolog hogy Beregszász város polgárai — az izraeliták s nehány szegényebb sorsú lakos kivételével — általában a baloldal jelöltje Uray M. pártján vannak. E józan gondolkozásu polgárok a Lónyaynak adott fáklyászene alkalmával elhatározták hogy semmi tüntetést nem tesznek, habár többségben vannak is engedték tehát a fákjászenét botrány nélkül lefolyni. Nem úgy tett a Lónyay-párt az felírva van a „szabadság“ is jelszó gyanánt. Szabadságot akarhat e az, ki nem tűrhet ellen véleményt ? Azok a kik másokat sértenek azért mert más nézetben vannak, más párton állanak, hasztalan Írják zászlóikra a szabadságot, az ő jelszavuk a zsarnokság leend! De nézzünk már a zászló másik oldalára is! íme itt köz tiszteletben álló polgár társunk, és követjelöltünk nevét látjuk fel Írva ezen szavakkal : Éljen Vidliczkay József! Sokkal ismeretesebbek már e férfiú tiszta baloldali elvei, az ő önzetlen hazafisága, mintsem hogy az én dicsérő beszédemre szorult volna. Nem is szükséges öt dicsérnünk. Mi elveinknek az országgyűlésen leendő képviscltetésére jelöltet kerestünk ő benne feltaláltuk azon férfiút, kiben megbízhatunk, es a ki szilárdul meg fog állani a liazafiság azon, utján melyen elveink diadalát kivívni reménylhetjük. Emeljétek fel tehát polgártársak a zászlókat, és a felemelt zászlók alatt kiáltsatok háromszoros éljent! Kiáltsatok először is : Éljent a Hazára! Másodszor : az országos baloldalra! és kiáltsátok harmadszor Éljen Vidliczkay József! Én pedig azon áldás kivánatommal zárom be, már talán hosszúra is nyúlt szónoklatomat, hogy az Isten áldjon meg minden igaz hazafit, áldja meg mind azokat, kik e zászlók előállításánál, áldozataikkal közreműködtek, engedje a magyarok nagy Istene hogy e zászlók alatt győzedelmeskedve a nagy napon is elkiálthas- sitk- hogy Éljen Vidliczkay József mint már elválasztott képviselőnk, s elkiálthassuk harsány hangon hogy „Éljen a haza! Éljen a szabadság egyenlőség és Testvériség!“ Engedje a magyarok nagy Istene, hogy majd ha mi többé nem leszünk, és a történelem ítéletet fog mondani a mai pártok felett ha unokáink sírjaink felett inegállanak, Iáldó imádság hangjain mondhassák el; Áldott legyen azoknak emlékezete, a kik a tiszta, nemes bonszerelmet annyi vész, annyi szenvedés között is megtudták őrzeni szivükben, és osztrák magyarokká lenni nem akartak soha!...
