Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-03-08 / 10. szám

Uraynak rendezett fákjászene alkalmával. Egy úri egyén ugyanis jó előre botos embereket fogadott fel, hogy verekedést rendezzen, azon­ban látván mily nem remélett nagy tömegben hullámzik a tisztelgő nép a fákjás menettel, — szándéka meghiúsult, — de mégis e tisztelt egyén botrány nélkül nem akarván eltávozni, embereit kapuk alá állította s megvárta mig a menet a tisztelgésből visszajő, s midőn vissza- jöttében előttük elhaladt, a menet végén vo­nuló csoport után illetlen csufondáros inger- kedő szavakat kiabáltak. Ez a tisztességes úri egyén pedig ki ezen demonstratioval a kor­mánypárt előtt érdemeket kívánt B. I. volt : a Guthy alispán sógora. Styx. Kaszoni választó-kerület, febr. 27. Beregmegye „kaszoni“ választó-kerületé­ben két zászló van kitűzve — Deákpárté és a balközépé. Amarra egy családfája, de szemé­lyes érdemeinél fogva is kitűnő földbirtokos B. F. erre egy szerény, szép tehetségű ügyvéd B. J. neve van jegyezve. Még mielőtt a választási mozgalmak javá­ban megindultak volna; e választó-kerület községei közzül többen megjelentek elöljáróik vezetése mellett B. J. balközépi jelölt házá­nál — Ígérve, hogy őt, mint a beregmegyei „ellenzéki kör“ által választó-kerületünk részére ajánlott képviselőjelöltet, tiszta meggyőződés­ből, az elv iránti lelkesültségből pártolandják. A választó-kerület községeinek szilié, java így nyilatkozván, pártunk győzelme biztosunk látszott. Azonban a józan, még félre nem vezetett népnek a „balközép“ elvei irányában tanúsított ezen nyilatkozata, mozgásba hozta a „Deák­párt“ embereit is s megkezdette a hadjáratot a „balközép“ ellen. Erős hadoszlopokban jelen­tek meg a csatatéren a választó-kerület tiszt­viselői és nagyobb birtokosai; hozva a csata­térre oly fegyvereket, melyekkel a szegény, csekély földbirtoku s a tisztviselői tekintélytől még mindig rettegő nép mérkőzni képtelen. — És lőnek nagyszerű elpártolások; lőnek az azelőtt egy elvet — a balközép elvét — valló községekben részre szakadások. Álljon itt erre vonatkozólag egy példa a többek közzül, mely annál szomoritóbb, mivel egy ref. lelkész adta. — Z. község lelkésze jó­nak látta a választók összeírására kitűzött ha­táridő előtt jóval, önként, hívatlanul, szabad, független férfinhoz illő önelhatározás folytán a „balközép“ képviselőjelöltjénél megjelenni; ott a maga mellé vett két vagy bárom elöljáró fü- lehallatára kijelenteni, hogy ő s vele együtt az egész község a „balközép“zászlója körül kíván sorakozni. Ennek nagyobb erősségére felpénzt is vesz fel s B. J. zászlóját a toronyba kitűzi. Időmultával azonban, midőn az összeírás napjai közelgettek, a lelkész úr meghívást kap egy fő úrtól, ki észrevette, hogy Z. község vá­lasztó polgárai baloldali képviselőjelölt körül csoportosulnak. A bős balpárti lelkész (?) maga mellé véve hozzá hasonló ingatag czimboráit, megjelenik az úr színe előtt; s miután a főúr által — az előttünk annyira ismeretes émely­gős modorban -— előadattatott, hogy mily nagy haza elleni bűnt követnek el. Z. község válasz­tói, ha a „forradalomra törekvő balpártott“ tá­mogatják; záradékul kimondta azt is, hogy ha szándékuktól el nem állanak feles kaszálóra, legelőre, égerfára — ne számítsanak, — A hi­tében, elveiben megingatott lelkész s társai haza jővén, első teendőjük vala B. J. balközépi kép­viselőjelölt zászlóját bevonni, s helyére a jobb­oldal jelöltje zászlóját kitűzni. De hogy fölhá­borodott, elvtagadó lelkiösmeretét lecsendesitse lelkész úr egy kis furcsa csínt gondolt ki : ne­vezetesen a község választó polgárait, mint esz- trengás juhokat kétfelé hányta, — felét „jobb,“ felét „balra“. így lett Z. községben két párt. Ilyen lelkészeket szeretnek és becsülnek most nálunk némely urak. De mi nem becsüljük 1 Le­gyen mindenki adott szavának ura — s ha nem bízik jelleméhez — ne válaljon politikai szerepet. Boszantóbb s a „balközép“ biztosnak lát­szó győzedelmét jobban veszélyeztető azonban azon törvénytelen eljárás, melyet e választó-ke­rület némely tisztviselői elkövetnek. Ugyanis tisztviselői szép és nemes hivatásokról megfe­ledkezve; hivatal szobáikat, melyekben a bc- végezetlcn ügyek halmazva nyakig ér —- oda hagyva, éjjel, nappal a választó-kerületben lót­nák,-futnak; s minden hatalmakban álló nem­telen érvekkel, ijeszgetésekkel hivatalos tekin­télyükkel igyekeznek a Deákpártnak dárdait szerezni. A perlekedő feleket perök elvesztéssel fenyegetik. Valóban óhajtandó volna, hogy a tisztviselő urak ne élnének vissza a minden be­csületes polgár előtt tiszteletben álló tiszti hi­vatallal, —• ne gyengítenék a népben, a felsőb­bek iránt különben sem nagyon erős hitet s tiszteletet, — ne mételyeznék meg oly Ígére­tekkel a nép erkölcsét, melyet beváltani becsü­letes utón, módon — nem lehet nem szabad. A politikai türelmetlenségnek egy nevetsé­ges példája is fordult elő választó-kerületünk­ben a közelebb lefolyt napokban, mely annyi­val nevetségesebb, mivel a politikai térről a val­lási körébe vág. Egy választó-kerületbeli Deák­párti úrnak épen a választási előmozgalmak napjaiban figyermeke születvén, azt az illetékes lelkész által csak azért nem keresztelteté meg, mivel az a „balközéppárt“ elveit vallja. És a nélkül, hogy az illetékes lelkésznek bejelente­tett volna, annak híre, tudta nélkül egy „szín­telen“ lelkész által, ki a népzászlóját iiordatja ugyan, de a nagy urak előtt annak elveit ana- themával sújtja — megkereszteltette. Bizonyo­san félt azon úri ember is, hogy ha baloldali lelkész önti fia fejére a keresztség szent vízét, valami Garibaldi, Kossuth-féle forradalmár vá­lik belőle; •— vagy legalább is amolyan Tisza, Giczy-féle lángkeblü jó hazafi. — Pedig kár volt félni — hiszen a természet örök szabalya szerint — „minden magéhoz hasonlót nemz“. Kaszoni. VEGYES HÍREK. ** F. hó 3-án kisértük örök nyugalomra Nyíregyháza városának egyik érdemes polgárát, néhai Pásztor Jánost, — ki mint szegény ipa­ros ernyedetlen szorgalom által mintegy 30,000 forintnyi vagyont szerzett, melyet — gyermekek hiányában — többnyire rokonainak hagyomá­nyozott végrendeletileg. Meg nem felejtkezett azonban több jótékonyczélu intézkedésekről, — melyek közzül kiemelendő a nyíregyházai ref. egyháznak hagyományozott 2000 o. é. fr. Vég­rendelete értelmében temetésén a sárospataki ifjúsági dalkar éneklé a szokásos énekeket, — Gyöngyösy Sámuel nyíregyházai és Vitéz Mihály kemecsei ref. lelkészek végzék a halotti beszé­deket. Estve a halotti torra 100 meghívott ven­dég jelent meg. Örök béke lengjen az elhunyt­nak porai felett! ** Múlt pénteken egy katona a Bujtoson — életét megúnva — felakasztotta magát. Bi­zonyosan félt a puskaportól.-t- (Beküldetett.) A nyíregyházai választó- kerületben összeiratott február 21-től mart. 6-nak esteli 6 órájáig, a mikor is az összeirás befe­jeztetett, 1711 szavazó, az összeíró küldöttség által ezenkívül külön feljegyzés mellett eluta- sittatott 122. — Az összeirási lajstrom f. hó 7-, 8- és 9-én közszemlére a városháza nagy­termében lesz kitéve; 10-, 11- és 12-én a re- clamatiók beadása s azok feletti intézkedésekre tűzetett ki a központi választmány által, — a szavazati jegyek átvétele szintén a városháza teremében f. hó 17- és 18-án fog megtörténni, a képviselő-választás pedig f. hó 19-én reggeli 8 órakor kezdődik. — (Beküldetett.) Tályán február 28-án az ifjúság által — a létesítendő kisdedóvoda ja­vára — rendezett tánczvigalom tiszta jövedelme 45 frt, mely összeg a városi hatóságnak mint ezen tőke kezelőjének átadatott. A rendezőség köszönetét nyilvánítja az összes báli közönség­nek nemes részvétükért, de különösen hálás el­ismerését nyilvánítja herczeg Breczenheim Ka­rolina ő nagyméltóságának a 20 frtnyi utal­ványért; továbbá Bergstein kassai orvostudor urnák az 5 frtnyi adományért, úgyszintén a kö­vetkezőleg megnevezett uraknak a pénztárnál tett 12 frtnyi felülfizetésért (Pavlovszky János, Zimmermann, Rothmüller, Pollatsek, Dorosnyák, Wider, Nemvohner és Stern J.) Megemlítés nél­kül nem hagyhatom a mulatság szép lefolyását, mely reggelig tartott és melyből mindenki meg­elégedéssel távozott. A rendezőség nevében Y. 4- Uray Miklós beregmegyei tiszaháti vá­lasztókerület ellenzéki képviselőjelöltje a napok­ban Beregszászba utazott. Útja valóban diadal­menet volt. Beregszászban fáklyászenével tisz­telték meg. Onnan Szabolcsmegyének utaztában alig volt utbaeső beregmegyei helység, hol tisz­telgő tömeg ne fogadta volna. A Suránytól Tar­pára vezető végtelen sáros utón haladva, a Szipa hidjánál egy tisztelgő tömeg várta, mely állott Tarpa város egyházi és világi elöljáróiból, hat­van lovaslegényből, tizenkét fehérbe öltözött koszorúzett leányból és a tarpai választó-pol­gárok tömegéből. így kisérték be városukba, át­ültetvén a sáros út miatt egy más szekérre, melyet négy szép czimeres felszalagozott ökör vontatott. — Táborszky és Parsch pesti műke­reskedéséből a következő, zongorára szerzett zenedarabok küldettek be szerkesztőségünkhöz: 1) Eredeti magyar ábránd, Fáy Lőrincztől; ára 1 ft. 2) Tisza- vagy baloldali követválasztási induló, Herdy Ferencztől; ára 60 kr. 3) Sziv- dobogó csárdás, Herdy Ferencztől; ára 60 kr. 5) B.-Csabay pengető nóta, (induló,) Herdy Fe- rcncztől; ára 40 kr. 5) Kis-Zombori nóta, csár­dás, Au Álajostól; ára 60 kr. 6) Delegatio-polka, Mihályi Ignácztól; ára 50 kr. 7) 1848. honvé­dek harczemléke, énekre zongora kísérettel, szerzé Herdy Ferencz; ára 80 kr. Ajánljuk e darabokat a zenekedvelők figyelmébe. (K—y.) Király-Helmeczröl, hol a közelebbi összeírás alkalmával a jobb- és bal, illetőleg a Kossuth és Hegedüs-féle pártfelek közt oly vé­res összeütközés történt, hogy az afölötti nyo­mozástétel eszközlése végett, egy törvényszéki küldöttségnek a helyszinérei kimenetele vált szükségessé, 49 elitéit egyén hozatott be Uj- helybe a megyei börtönbe. Folyó hó 3-án pedig 70 főből álló katonai csapat vezényeltetett Bod­rogközre a rend és csend fen'tartása végett. (K—y.) Zemplénmegyében a képviselővá­lasztási nap folyó martius hó 16-ára tűzetett ki minden választókerületre nézve. NYÍLT TÉR.*) Tudomásomra esvén, miszerint a legutolsó szabolcsmegyei közgyűlésen ellennyilatkozatom daczára is kijelöl­tettem a megüresedett nyir-baktai já­rás orvosi állomásra, még pedig Braun Leo elég fiatal sebész ügyféllel szem­ben, — a hol is nem tudom, közfel­kiáltás, vagy szavazás utján-e ? Braun Leo ur lett — egy — már tizedet meg­haladott orvos tudor ellenében járás-or­vosul megválasztva. Én igen tisztelem a rólami szives megemlékezését a ttes bizottmánynak, hanem visszaemlékezve *) E rovat alatt közlöttekért csak a sajtóhatóság irányá­ban vállal felelősséget a szerkesztőség. a 67-iki tisztujitásra, a midőn is az én nevem köpenyege alatt más Sziklássyra ruháztatott a kijelölt állomás, s én a morális megaláztatás mellett még leg­kevesebb másfélezer forintig megkáro- sittattam; — már ki által? azt, ma­gamnak tartom fen; — de hogy most ismét, s pedig tudtom és akaratom el­lenére is ily morális gunynyal sújtott a tt. bizottmány, azt már sehogy sem köszönhetem meg, — mert ha orv-os- tudori oklevelem nem elég előny egy sebészi oklevél ellenében, elég előnyt igényelhetnék magamnak e tekintetben azáltal, hogy idó'sb orvos vagyok, s hogy Szabolcsmegyéért a haza vész- napjaiban mint szabolcsi fi s mint bé­csi kis pap fegyvert fogtam. No de hiszen ez most talán már bűn is ? Mely morális meggyalázásom méltó fájlalása után t Braun Leo úr­nak, kit. igen tisztelek, s becses tuda­kozódására kedvére nyilatkoztam is, sok szerencsét az állomáshoz, magamat pedig a ttes bizottmánynak továbbra is kellő szívességébe ajánlva, vagyok tisztelettel Nyíregyházán, február 26-án, 1869. Dr. Sziklássy. ítéljen a közvélemény. Kégly G. urnák a „Tiszavidék“ 8 számában — a Nyilttér rovata alatt személyemre vonatkozólag közlött nem­telen és miveletlen módoni nyilatkoza­tát a következő hiteles adatokkal czá- folom meg : 1- ör a nyíregyházi ns csizmadia- czéli fő- és alczéhmesterei által kiadott bizonylat szerint, Holik József a czéh- gyűlésben nyíltan bevallotta, miként azon hamis hirt — mintha én azt mon­dottam volna „hogy a csizmadia- czéhet orránál fogva a jobbol­dalra vezetem,“ — előtte is csak­ugyan Kégly G. terjesztette; — K. G. pedig fentebb érintett nyilatkozatában, e szennyes rágalom iránt, nem csak hogy nem igazolta magát, sőt jónak találta titokban tartani azon egyén nevét, kitől ő — állítólag a koholmányt hallotta. 2- or a községi képviselet k. 2352. 1868. sz. határozata tisztán igazolja, hogy a város „kincstári só-r ak­tárt“ kért Nyíregyházán; de a pénz­ügyminisztérium e helyett a városnak, mint „testületi vállalkozónak“ kínálta az ebbeli engedélyt, melyet azonba a több mint 100 tagból álló képviselet nyilvános közgyűlési vita­tás utján (melyben én is mint városi képviselő, nem csak jogosan, de köt.e- lességszerüleg is részt vettem) a hatá­rozatban kimondott fontos okok miatt, egyhangúlag el nem fogadhatónak ta­lálván, maga azt határozta : hogy ké­ressék föl a pénzügyminisztérium, mi­ként a só-raktári engedélyt egyes fo­lyamodó és biztosítékot nyújtó magán vállalkozóknak adományozza. Ezen képviseleti határozat alapján folyamodtam tehát én is — s folya­modhatott bárki más is a só-raktári engedélyért, de melyet a szerződés fe­lette terhes feltételei iránt támasztott nehézségeimnek most is folyó tárgya­lása miatt, tettleg még mai napig sem birok. 3- or a városi főbírói hivatal által, jegyzőkönyvileg kihallgatott ifj. Mau­rer Károly és Fitkonidesz Sámuel urak egyhangúlag határozottan vallják, hogy én velük a sóárulásra nézve egyátalá- ban és semmi tekintetben nem alkud­tam, s hogy ők nekem sem 1000 irtot, sem nagyobb vagy kisebb Ígéreteket soha nem tettek. 4- er a polgármesteri hivatal által k. 324. 1869. sz. alatt kiküldött mérnö­kök, a helyszínén minden térképek fel- használásával próbaméréseket és ösz- szehasonlitásokat tevén, beadott jelen­tésében szakértői hitelességgel azt bi­zonyítják : miként én a város birtoká­ban levő pásiti földekből a magam ta­nyájához nem csak hogy egy pár köb­löst nem árkoltattam — a mint engem ezzel K. G. aljasan vádol, de sőt „itt semmi legkisebb foglalásnak nyoma sincs.“ Minthogy már ezen élő adatokkal (melyeket mindenkinek szabad nyilvá­nos megtekintés végett, a helybeli pol­gármesteri hivatalba tettem be) K G.- nak ellenem merészelt összes vádjai meg vannak czáfolva : — legelső érzé­sem és elhatározásom is az volt, hoo-y tőle magamnak ezekért, mint becsüle­temet mélyen sértő gaz rágalmakért azon lovagias elégtételt szerezzem, melyre engem fentebb jellemzett nyi­latkozatában, oly hetykén provocál. Azonban az alább •/. alatt közlött nyilatkozatból meggyőződtem, s meg­győződhetik a t. közönség is arról, hoyy oly jellemű egyénnel, ki semmis ürügyek alatt maga gyáván szökött meg a lovagias elégtétel teréről, — ez­úton a becsületesség szabályai szerint végeznem mindaddig nem lehet, mio- a gyávaságot, s ennek több év óta most is viselt'fekete bélyegét magáról, elfo­gadható alapon, le nem mossa. Mindezek e szerint tehát, hogy ket­tőnk közzül ki a becsületes ember, én-e vagy K. Gusztáv ? Továbbá hogy kire illik a gaz rágalmazói czira ? S végre, hogy ki érdemli meg leg­méltóbban a közmegvetést és utálatot? Mindezen kérdések felett — a továb­biakig is — kérem, ítéljen a józan közvélemény. — Kelt Nyíregyházán, 1869. márczius 5-én. Kovács Gerő. •/. alatti nyilatkozat. Alulírott t. Kovács Gerő ur felhí­vása folytán az igazsághoz híven ki­nyilatkoztatom, és szükség esetén a kezeim között levő iratokkal is kész vagyok beigazolni, miszerint Kégly Gusztáv ur 1865-ik évben általunk, ál­talam ugyanis és Elek Emil barátom, mint Szentimrey Kálmán barátunk se­gédei által, képviseltünk ellenébe el­követett bizonyos sértés miatt kérdőre vonatván, és lovagias elégtétel adásra felszólittatván, nevezett Kégly Gusztáv ur bizonyos semmis ürügyek és kifo­gások alapján a lovagias elégtételt meg­tagadta, és erről mi, azon időben kép­viseltünk részére a szokásos bizonyla­tot ki is adtuk. Kelt Nagy-Kállóban, február hó 27-éu, 1869. Kállay Adolf, Elek Emil. Nyilatkozat. A baloldal e kerületi kortesvezérei nem csak magán körökben, hanem bizonyos D. a „Hon“ esti lapja 48. sz. nyíltan is nem átal- íanak terjeszteni azon rágalmat, mintha én szó­székből és mint főkortes, mindenütt a vallás elveivel téritgettem volna a polgárokat a Deák­párt részére; e hirt hazug koholmány, — s rágalomnak vagyok kénytelen nyilvánítani. Kelt a tisza-löki v. kerületben Rakamazon márczius 6-án 1869. Fekete Mátyás esperes s rakamazi plébános. SZERKESZTŐI ÜZENET. — Tályára Cs __g urnák tudósítását mint látja Y . megelőzte. Nem tudjuk hói késhetett levele, mert a mártius 1-ről kelt sorokat, csak 5-én este vettük. — Több iparosnak Nyíregyházán. A Böjti prédikátornak szóló mindkét válasz jolen számunkból helyszűke, miatt kiszorult, kívánságuk folytán jövő szá­munkban adjuk. ÜZLET. A nyíregyházi gabnacsarnokban jegyzőkönyvileg beigtatott terményárak o. értékben. Alsó ausztr. mérő szerint Búza............................................ Rozs ............................................ Á rpa, serfőzésre........................ „ táplálékra......................... Zab................................................. K ukoricza....................................... K öles............................................ B ab . . ,............................. • Repoze ............................................ M ák................................................. Bükkö ny ....................................... L enmag....................................... V örös Lóhere . ......................... L uczerna............................. • ■ S zesz, magyar iteze (fokonkint 41 kr.) Virágolaj. mázsánkint.................... mart. 6. 3.00—3.50 2.40— 2.45 1.75— 1.85 1.60—1.70 1.40— 1.45 1.75— 1.80 2.00—2.10 2.50— 3.25 4.00— 4.50 7.50— 8.00 2.40— 2.60 4.00— 4.50 23.0— 0.00 30.0— 0.00 16—16?, 21J1—22h Bécsi távirati börze-tudósitás. Mart. 6. 5% metaliques 63.10. — 5% metaliques máj. és nov. 63.10. — 5% nemzeti kölcsön 70.40. —- 1860. államkölcsön 103.60. — Bank- részvény 730.00. — Hitelrészvény 287.40. — London 123.10. — Ezüst 121.00. — Ls. K. arany 5.80. _____ F elelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: Börkey Imre.

Next

/
Thumbnails
Contents